St Gallen kolostor alaprajza: történet, rajz és kincsek nyomában

Sankt Gallen-i könyvtárat a világ egyik leggazdagabb középkori gyűjteményének tartják. 2005-ben a könyvtár állományában több mint 160 000 könyv volt, amelyből 2200 kéziratos és 500 elmúlt 1000 éves. A könyvtárban őrzik azt az Ekkehard szerzetes által írt, Casus monasterii Sankti Galli című krónikát, amely beszámol a kalandozó magyarok 926. évi támadásáról is. Különleges értéke a könyvtárnak egy egyedülálló 9. századi dokumentum, amely Sankt Gallen-i alaprajz néven ismert. Ez az egyetlen jelentős építészeti rajz, amely fennmaradt a Római Birodalom bukása és a 13. század között eltelt hétszáz évből. A tervből soha nem készült épület, a nevét a megőrzés helyéről kapta.

A tervrajz egy jól kialakított és jól felszerelt kolostor ideálját ábrázolja, ahogy azt valamely Aachenben tartott zsinaton elképzelték. Itt őrzik azt a 10. századi kódexet, amelyben a magyarok kalandozásairól írtak, itt található a középkori könyvek legnagyobb gyűjteménye is. Rokokó díszterme pedig biztosítja neki az örök dobogós helyet a világ legszebb könyvtárai között. A svájci St. St. Gallen ma is Svájc keleti országrészének legmeghatározóbb városa, de szerepe meg sem közelíti azt, amivel évszázadokkal korábban büszkélkedhetett. A legenda szerint egy később szentté avatott ír hittérítő szerzetes, Gallus telepedett itt le egy remetelakban 613 körül. St. A 8. században már messze földön híres volt a kolostorban folyó oktatás és kéziratmásolás.

Ír szerzetesek keltek útra, hogy csatlakozzanak az itt folyó munkához. Gazdag és befolyásos családok fiai álltak be szerzetesnek, ezzel is nőtt a kolostor befolyása a környéken. A 9. század elején már birodalmi apátsági rangot kapott, 854-ben pedig a Keleti Frank Királyság uralkodójától is elnyerte függetlenségét. Egy 937-es tűzvészben az apátság és a köré épült település is leégett, a könyvgyűjtemény viszont szerencsésen megúszta. Ma pedig már digitálisan is böngészhető St. Gallen kolostorának mind a 355 darab i.sz. - a mai épületek jelentős része a 18. században, kései barokk stílusban épült, a középkori épületből kevés maradt meg. A szentély alatt található a legöregebb épületrész, egy 9. századból fennmaradt kripta. Itt őrzik szent Gallus ereklyéit, és számos apát sírhelyeként is szolgál ez a föld alatti rész. Megmaradt itt egy kápolna is, 10. századi freskórészletekkel az oltár felett. A katedrális Európa egyik utolsó barokk stílusban épült, nagyszabású épülete. Fehér színű belső falait malachitzöld stukkók díszítik, a központi oltár rózsaszín márványból készült.

A St. Gallen kolostorának meglátogatása azonban nem elsősorban a katedrálisról szól, az épületegyüttes egyik legkiemelkedőbb eleme a rokokó stílusú könyvtár. A nagy óvatosság indokolt, hiszen olyan pótolhatatlan kincseket őriznek itt, amelyek közül sok egyedülálló az egész világon. Ilyenek például a már korábban említett, i.sz. 1000 előtti kéziratok, kódexek, lejegyzett gregoriánus énekek. A könyvtár 160 ezer könyvéből 2100 darab kézzel írott. Négyszáznál is több olyan darab van a gyűjteményükben, amely ezer évesnél idősebb. A legkülönlegesebb kincsük pedig egy kolostor alaprajza, ami az egyetlen ismert tervrajz, ami a Nyugatrómai Birodalom bukása és a 13. század között eltelt hétszáz évből származik. Ezen a 9. századi terven egy tökéletesen kialakított apátság épületei szerepelnek. Helyet kapott benne például három sörfőzde.

St Gallen kolostor alaprajza és rokokó könyvtár látképe

Bár a tervrajz St. St. Gallen 740 kilométerre fekszik Budapesttől, autóval és vonattal is könnyen megközelíthető. Repülőgéppel Zürichbe érdemes menni, onnan 1 óra alatt St Gallenbe érünk. Az egyik legnevezetesebb kaland 926 tavaszán esett meg a mai Svájc egyik legfestőibb vidékén található Sankt Gallen-i bencés kolostorban. Habár különösebb hadászati jelentősége nem volt, legalább két okból mégis igen figyelemre méltó: egyrészt erről a kalandról született az egyik legelső és egyúttal legélvezetesebben megírt beszámoló (Ekkehard barát jegyezte le egy jó emberöltővel később nagyjából hitelt érdemlő szóbeli hagyományok alapján), másrészt pedig bizonyos elemeiben bő ezer évvel előlegezte meg a Fekete Vipera abszurd történelmi komédiáját.

A Sankt Gallen-i kolosotor, ami már katedrális. Amikor a Sankt Gallen-i bencések hírét vették, hogy közelednek az emberevő magyarok, természetesen az ilyenkor szokásos dramaturgia szerint jártak el, azaz fogtak mindent, ami mozdítható, és gyorsan menedéket kerestek egy közeli kis erődítményben, ahol bizonyára buzgó imádkozásba merültek. Csak egyvalaki maradt a kolostorban: Heribald (vagy Heribaldus), az enyhén agyalágyult és rögeszmés barát, aki az Elvek Embere volt, és nemigen zavartatta magát holmi fosztogató barbár hordáktól. A kolostor udvarát tisztek veszik birtokukba és bőségesen lakomáznak. Heribald is velük együtt úgy belakott, hogy mint utóbb maga mondogatta, soha jobban. A lakoma előtt felkoncoltak egy agg, csodatévő apácát, a később szentté avatott Viborádát, aki a kolostortól nem messze élt teljes elvonultságban. Útközben, talán csak megszokásból, azért még felgyújtottak néhány házat. A holttesteket elégették, a kolostort is megtépték, majd olyan féktelen ősmagyar bulit csaptak a klostor udvarán, amilyet valószínűleg azóta sem látott Sankt Gallen: vedeltek, zabáltak, birkóztak, táncoltak, csontokkal dobálták egymást, és szívatták a szerencsétlen klérikust.

Az incidens során a kolostormunka egyik legkülönösebb eleme a magyar hadak fogságba vett papokkal és klérikusokkal folytatott, fékevesztett lakomája volt. A foglyoknak szokatlan énekére mindnyájan összecsődültek, és vidámságukat szabadjára engedve táncoltak és birkóztak a főemberek előtt. A klérikus a nyelvüket jól ismerve velük kiabált, miközben a búzakendők alatt rejtett könnyeivel próbált könyörögni a Szent Kereszt segítségéért. A magyarok a borból sem engedtek: állítólag felkoncoltak egy agg apácát a kolostor előtt, de a lakoma közben tovább ittak saját boraikat, és a kártyázás helyett a részegség fantáziáját élték ki. A szigorú regulák közben Heribald testvér - saját elmondása szerint - soha nem adott ilyen pompás bemutatót, de ezen az estén minden megváltozott.

A későbbi kutatások részletezik a Szent Gallen-i kolostor eredetét: a VII. században egy ír misszionárius és vándorszerzetes alapította a kolostort, amit Szent Gál 612-ben épített remetecellájából indított útjára. Ebből fejlődött ki a későbbiekben a Szent Otmar által 719-ben alapított bencés apátság. A kolostor így kulturális központtá vált, körülötte pedig kialakult a település, amelyet az apátok kormányoztak 1524-ig. A 2009-es régészeti kutatások során feltárt sírhelyek a Szent Gál halálának idejére és a kolostor alapítására utalhatnak, és a radiokarbonos vizsgálatok is ezt támasztják alá. A csontváz korát illetően a kutatók 650 és 700 közötti időszakot említenek, és megnövekedett jelentőséggel bír az időszak története szempontjából. A sír a kelet felé fordított testtel, karokkal a koporsóban pihent, a koporsófedél pedig egy 2,6 tonnás kőtömbből faragott. A sír nagy jelentősége miatt feltételezhető, hogy magas rangú személy maradványait temették oda.

tags: #st #gallen #kolostor #alaprajza

Népszerű bejegyzések: