Szent Domonkos buszgarázs alaprajz és története
A Szent Domonkos utcai buszforgalmi telep, amely ma Cházár András utcai buszgarázsként ismert, a budapesti buszközlekedés fejlődésének egyik kiemelkedő műszaki és építészeti alkotása. 1930-ra közel hárommillió-kilencszázezer pengős költségvetéssel építették fel, ami akkoriban nagy volumenű beruházásnak számított.
A garázs kialakítására a korszak kiemelkedő építészét, Hültl Dezső egyetemi tanárt kérték fel, aki már akkor a piarista rend vezető építésze volt, és számos fontos lakó- és középület tervezésében vett részt. Hültl tervei a komplexum teljes egészére kiterjedtek: magukban foglalták a tornyos irodaházat két hatalmas órával, az öltöző és szerelőműhely épületét, kétlakásos portaépületet és az üzemanyag-töltőállomást. Az épület központja azonban egy szabályos, észak-déli tájolású, lenyűgöző méretű garázscsarnok volt, amely akkoriban igazi műszaki csodának számított.
A csarnok építésénél különleges műszaki megoldásokat alkalmaztak: a tartóoszlop nélküli, feszített vasbeton nyeregtetős szerkezet 72 méter széles és 100 méter hosszú volt, legmagasabb pontján mintegy 15 méteres magasságot ért el. Tervezője Mihailich Győző műszaki egyetemi kolléga volt, akivel közösen alkották meg ezt a páratlan méretű csarnokot, mely egykor 180 autóbusz befogadására volt képes.

A nyugati oldalon a csarnok a kiszolgáló épületekhez csatlakozik, és a kereszttartó pillérek innen indulnak ki, míg a keleti oldalon szabadon áll, ami különleges vizuális hatást eredményezett. A garázs külalakját, különösen annak szobordíszítéseit Bory Jenő alkotta meg saját technikájával, melyek a buszos élet allegóriáit jelenítik meg. Ezek a szobrok - a nőutas, a kalauz, a szerelő, a sofőr figurái - az épület keleti oldalán helyezkednek el, és fontos művészeti részét képezik a telepnek.
A buszgarázs története és üzemeltetése
A Szent Domonkos utcai telep a fővárosi buszközlekedés rohamos bővülésének igényére válaszul épült, hiszen az 1920-as évek végére a Székesfővárosi Autóbusz Üzem (SZAÜ) járműállománya olyan mértékben nőtt, hogy szükségessé vált egy nagyobb garázs létrehozása. A helyszínül a régi Lóversenytér környékét választották, amely a Szabó József utca, Thököly út, Szent Domonkos (most Cházár András) utca és Istvánmezei út közti területet foglalta magában.
A garázs 1930 novemberére készült el, és a szállásolási igények miatt magas műszaki színvonalon valósult meg. A hatalmas, 7200 négyzetméteres csarnok tetőszerkezete öt, egymástól 20 méterre elhelyezkedő rácsos tartóból állt, amelyek vasbetétes kovaföldbetonlemezekkel és bőrlemezzel fedettek voltak, a tető részben átlátszó üvegbetétekkel rendelkezett, így természetes fény biztosította az épület belső terét.
| Méret | Adatok |
|---|---|
| Hosszúság | 100 méter |
| Szélesség | 72 méter |
| Tetőmagasság | 15 méter a legmagasabb ponton |
| Férőhelyek száma | 180 autóbusz |
| Csarnok területe | 7200 négyzetméter |
A gépészeti berendezéseket a Bánó László és fia cég tervezte, amelyek képesek voltak a motorok kipufogógázainak elszívására a csarnokban, így korszerű, jól működő rendszert hoztak létre. Az épület 1930. november 15-én nyitotta meg kapuit, és az induláskor 130 autóbuszt szolgált ki.
A háborús károk és helyreállítás
A II. világháború alatt a garázs számos légibombatalálatot kapott - több mint 70 bombázó vagy nagyobb lövedék érte -, amelyek súlyosan károsították az épületet, különösen a tetőszerkezetet. Az 1947-es években zajló helyreállítási munkák után 1948-ban a telepet a háborúban elhunyt munkásai emlékére Récsei Ernő névre nevezték át, aki halálát munkaszolgálatban szenvedte el.
A buszgarázs a főváros egyik fontos közlekedési bázisa maradt, egészen 1997-ig viselte a Récsei Buszgarázs nevet. Ekkor a BKV Belvárosi Autóbusz Üzemigazgatósága lett, és 2000. július 1-jén bezárták és megszüntették a telepet. Az épületeket azonban megóvták, majd átalakították: 2004-ben nyitották meg a garázscsarnok helyén a Récsei Bevásárló és Szórakoztató Központot, amely megőrizte a régi épületek egy részét, de új funkcióval bővült.

A Szent Domonkos buszgarázs műszaki különlegességei
A csarnok tetőszerkezete nemcsak méreteiben, hanem műszaki megoldásaiban is világviszonylatban egyedülállónak számított. Az oszlop nélküli, feszített vasbeton héjszerkezet hatalmas szabad teret biztosított a buszok számára. A felülvilágító ablakok révén természetes fény árasztotta el a belső teret, ez különösen télen, a fűtött csarnokban volt előnyös.
Az épület különösen fontos volt a budapesti tömegközlekedés zavartalan működéséhez. Az 1970-es évekig az üzemanyag-ellátást egy speciális, villamossíneken közlekedő tartálykocsi látta el, amely Újpest-Rákospalota MÁV állomástól a Cházár András utcába szállította a gázolajat, ezzel megkímélve a buszgarázst az üzemanyag átfejtésétől.
Építészeti és történelmi érdekességek
- A tornyos irodaház 27 méter magas, tetején két darab 46 köbméteres víztartállyal. Ez a rész víztoronyként is funkcionált.
- A Bory Jenő szobrok a buszüzem különféle munkaköreit ábrázolják, értékes művészeti alkotások.
- A garázs kialakítása és működése a '20-as, '30-as évek legmodernebb közlekedési bázisait idézi.
- A II. világháborús károk után a helyreállítást követően újra régi pompájában szolgálta a fővárosi buszközlekedést.

A Szent Domonkos buszgarázs története a budapesti tömegközlekedés tükrében
Az 1915-ös években indult budapesti autóbuszforgalom az 1920-as években gyors fejlődésnek indult, különösen a Székesfővárosi Autóbusz Üzemnél (SZAÜ). A rohamosan bővülő járműállomány miatt a korábbi lóistállókat garázsokká alakították át, ám ezek hamar szűknek bizonyultak.
1927-ben pályázatot írtak ki egy állandó, korszerű buszgarázs kialakítására, ahol hosszú távon is elfér a növekvő kocsipark, és a telephely könnyen megközelíthető. Az 1929 nyarán megkezdett építkezések eredményeként 1930 végére elkészült a Szent Domonkos garázs csarnoka és kiszolgáló épületei.
A korszakban a főváros száz új autóbusz beszerzését tervezte, és a garázs kapacitása is ezt a létszámot szolgálta ki. A II. világháború előtti években a Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRt.) vette át a buszközlekedést, és a folyamatos fejlődés miatt a garázs bővítése szükségessé vált, amit 1936-ban meg is valósítottak.
A második világháború során azonban komoly károk keletkeztek, majd az 1950-es évektől napjainkig a garázs a fővárosi buszközlekedés egyik fontos lábává vált, a technológia fejlődésével pedig az énkorszerű autóbusz-típusok álltak forgalomba.
🚌 - Long travel buses in Budapest / Vidéki buszok Budapesten (Volánbusz, Flixbus,...)
Az épület védettsége és a mai állapot
A Szent Domonkos utcai buszgarázs épülete, mint műemlék, megőrzött mindazon értékeket, amelyek a budapesti ipari építészet és a tömegközlekedés szimbólumává tették. 2004-ben átalakították bevásárlóközponttá és irodaházakká, és a régi, impozáns épületet részben megőrizték. A Récsei Center néven működő komplexum továbbra is fontos része a város arculatának.
A Szent Domonkos buszgarázs tehát legalább olyan értékes műszaki alkotás, mint amilyen gazdag a története a budapesti tömegközlekedés fejlődésében, és mérföldkő az autóbuszüzemek kialakulásában és fejlődésében.

tags: #szent #domonkos #buszgarazs #alaprajz
