Szondi utca 11: tarsasház és a budapesti gangos bérházak hagyatéka
A századforduló környékén épült gangos bérházakat mindenki jól ismeri, aki járt már Budapesten. Ez a beépítési mód, mely mára szinte "Budapesticumnak" nevezhető, a korszak spekulációs bérházépítési hullámának köszönhetően alakult ki. A lakásépítést a szabad piac törvényei irányították és tulajdonképpen a házak elrendezését, a lakások összetételét, méretét és komfortfokozatát is a kereslet-kínálat viszonya alakította ki. Az építészek közreműködésével formába öntött bérházakban a különböző társadalmi rétegek eleinte megtalálták az igényeiknek és pénztárcájuknak megfelelő lakást.
A probléma Budapest túl gyors fejlődéséből és a telekárak emelkedéséből adódott. A magas telekárak miatt ugyanis a befektetett tőke csak maximális beépítés mellett térült meg. A hatóságok - a liberalizmus szellemében - teret adtak ennek az igénynek, és az építésügyi szabályzatokban igen enyhe korlátokat szabtak a beépítési százalékot és magasságot illetően. A Bártfai-Horváth Építészműhely hosszú ideig elsősorban családi házak tervezésével foglalkozott, így amikor először kaptak megbízást többlakásos apartmanház megtervezésére, kísérletező kedvű lelkesedéssel álltak neki a feladatnak. Mivel menet közben az építtető is lecserélődött, az "úgysem fog megépülni" felszabadító hozzáállásával folytatták a tervezést, újszerű beépítési módot keresve a kis alapterületű terézvárosi sarok-foghíjtelekre.
- Nem zártudvaros, vagy épp keretes, de még csak nem is az újépítésű társasházakban előszeretettel alkalmazott középfolyosós megoldást választották, hanem ezeknek egyfajta hibrid változatát.
- A Székely Bertalan utcára néző hosszabbik szárny kvázi középfolyosós ugyan, de a folyosókat teljes szinten átívelő "lyukak" kissé eltolják az utcai tömbtől, így az alsóbb szintekre is bejut némi természetes fény.
- Az utcáról nézve ez nem szembetűnő, az elfehérített ablakok mögött lehetne bármi.
Az épület kapcsolódása az utcához és a telek adottságai meghatározzák a benne rejlő lehetőségeket. A telek magas talajvízszintje miatt nem lehetett túl mélyre ásni, ami a szomszédos épületeket is érintené. Többlakásos társasházat azonban az érvényes jogszabályok értelmében csak megfelelő számú parkolóval lehet építeni, amit így csupán fél szint süllyesztéssel oldottak meg a legalsó két szinten. Az utcáról nézve ez nem feltűnő, hiszen az elfehérített ablakok mögött bármi lehet. A környező üzlethelyiségek közötti sok üresen álló terület miatt fölösleges lenne bővíteni a sorokat, így a parkoló nyugodtan elférhet az alsó szinteken.
A parkoló kapacitása azonban jóval nagyobb, mint a jelenleg kiépített kapacitás. A kötelező parkolószám problémáját mutatja a pár éve mindössze néhány hétig érvényben lévő OTÉK-módosítás körüli vita: egy befektetői épület esetében rövid távú lakáskiadásra épül, így nem lenne szükség túl sok parkolóhelyre, de a szabályozás ezt előírja. A funkció hozzájárul a környék dzsentrifikációjához, ami megnöveli a bérleti díjakat és az üzletek ürességét, ezért az új épületeknél már gyakran nincs szükség üzlethelyiségre az utcára nyíló frontokon. A földszinti közvetlen kapcsolódás hiányát az utcafronti megjelenés sem érinti, és a parkoló ezzel együtt sem kapcsolódik aktívan az utcához.
A homlokzat burkolata utal a környék téglaarchitektúrájára, ugyanakkor fekete színével és függőlegesen rakott téglamintájával meghaladja a hagyományos elemeket. A két szintenként megjelenő osztások rímelnek a környező épületek osztópárkányaira, de nem utánoznak görcsösen klasszikus rendeket. A lépcsőház áttört fala nyílászárók nélkül izgalmas kilátóélményt ad: felfelé haladva új perspektívából látható a szomszédos bérház Homlokzata, és a felső szintek felé haladva feltárul a pesti háztetők hullámzó tája.
A Bártfai-Horváth Építészműhely tervezői első többlakásos épületükben bátran nyúltak a beépítéshez és a külső megjelenéshez egyaránt, arra törekedve, hogy a legjobb megoldásokat hozzák ki a szituációból. A projektet az építészet szemszögéből korszakalkotónak, a hazai többlakásos épületállomány szempontjából pedig elfogadhatónak ítélték meg. Ugyanakkor a problémák túlmutatnak az adott tervezési programon, és rendszerszintű változásokat igényelnének.
A gazdasági és társadalmi hátter röviden
A VI. kerület és általában a budapesti átlagos négyzetméterár a friss adatok szerint 1 255 990 Ft. A Szondi utca 86 címre vonatkozó példaszámítások szerint az árak 2-3 szobás lakások esetében igen változók lehetnek: jó állapotú lakások 65 024 470 Ft-tól indulnak, felújítandó állapotban pedig 55 103 700 Ft körül mozognak, míg a közepes állapotúak körülbelül 59-93 millió forint között, esetenként 1 1 millió Ft/m² körüli árréssel. A lakások megosztása a befektetői és lakhatási célok közötti ellentmondásokat tükrözi, és a legtöbb esetben a lakófunkció kerül meghatározóvá a hosszú távú piacon.
Közösségi terek és privát udvarok
Az udvarok szerepe a közösségépítésben megosztó: a belső udvar közösségkovácsoló erővel bírhat, ugyanakkor konfliktusforrás is lehet. A Szondi utcai házban a közös belső udvar helyett privát udvarokat alakítottak ki a földszinten, a rövidebb oldalról függőfolyosókkal, a hosszabbikon erkélyekkel. A tetőterasz a felső szintek lakóinak ad otthont, és a teraszhoz való hozzáférés az alsóbb szintek lakóinak számára korlátozott.
Az elrendezés azonban pragmatikus: a beépítés a kis telek miatt szükségszerűen “lyukas” fényt biztosít magán a mélyebb belső terekben is, és a lakások rugalmasságát - összenyithatóság vagy szétválaszthatóság - a befektetői terv familiáris eleme volt. A beépítés azonban nem csupán esztétikai kérdés: a technikai és jogi keretek alakítják az intézményi környezetet, amelyben ma élnek az itt lakók.
Építészeti párhuzamok és példák
- A Corvin Átriumhoz hasonlóan a nyitott fényáramlat és a nagy belső terek hangsúlyosabb komfortérzetet adhatnának.
- Az Archikon 100 lakásos passzívháza is hasonló logikával dolgozik nagyobb léptékben, ahol a fény és a szellőzés kiemelkedő szerepet kap.
Az épület végső megjelenése azonban a környezettel való kapcsolódás és a funkciók kiegyensúlyozott megtervezése révén születik meg: a fekete burkolat és a téglaminták modern értelmezésben idézik fel a historizáló környezetet, miközben a burkolat funkciója tisztán burkolati és nem teherhordó jellegű marad.
Összességében a Szondi utca 11-es tarsasház példája jól mutatja, hogy a korszak szabad piaci beépítési mintázata hogyan formálja a városi szövetet: a kis telkekre adott innovatív megoldások, a közösségi és magánhasználat közötti dinamikus egyensúly, és a külső megjelenésben a historizáló-téglás elemek modern köntösben való alkalmazása egyaránt fellelhető benne. A tervet értelmezve világossá válik, hogy a városépítészet nem csupán házakról szól, hanem arról a módosuló közterületi és magánterületi viszonyrendszerről, amely a város szívét adja.
tags: #szondi #utca #11 #tarsashaz