Társasházi gyűjtőkémények és távlatos szabályozásai: ErP, kondenzációs kazánok és a megoldások útja

Korábban a társasházi gyűjtőkémények sok problémát nem jelentettek. A kéményfal elöregedése ugyan olykor balesetet, akár mérgezést is okozott, de az akkori szabályokat nem volt nehéz betartani. Aztán jöttek a bélelt kémények, melybe később turbós kazánokat kötöttek. Ezzel kapcsolatban már szigorodtak az előírások, és azokat számon is kérték. Majd az új ErP rendelet már a turbós kazánokat is kiszorította a piacról, és ma már csak kondenzációs kazánokat lehet kapni, melyekre más szabályok vonatkoznak, és természetesen más kéményt igényelnek.

Futunk a pénzünk után. A legnagyobb problémát az okozza, hogy egy társasházi gyűjtőkéményre akár 6-8 lakás fűtőberendezése van rácsatlakozva. Addig persze nincs baj, amíg a turbós kazánokhoz készült gyűjtőkéményre csupa turbós kazán dolgozik. De mi történik akkor, ha az egyik fűtőkészülék megadja magát, már nem javítható, és turbós kazán már nem is kapható, hanem csak az ErP-nek megfelelő kondenzációs. Az új készüléket azonban biztosan nem lehet csak úgy bekötni a régi helyére, aminek számtalan oka van, ezért az előírások nagyon szigorúak ezzel kapcsolatban.

Tervezői felelősség. Az egyik legfontosabb dolog, hogy bár készülékcserénél általában a gázrendszerben nem történik változás, a gyűjtőkéményeknél nem teljesülnek az „egyszerűsített készülékcsere” követelményei, így a készülékcsere a 11/2013. NGM rendelet alapján tervköteles. Ez a kémény/gázterv tervezői felelősség alapján, egy felkért, kamarai tagsággal és felelősségbiztosítással rendelkező épületgépészeti tervező által készítendő. A kivitelezést követő műszaki ellenőrzést részben a gépészeti tervező végzi, de a teljes kéményrendszer vonatkozásában kéményseprői átvétel is szükséges. Sőt, a készüléket üzembe helyező szakember, a gépészeti kivitelező, a társasházi közösség, és ezen belül az adott kéménnyel „megáldott” lakások részközösségének teljes együttműködése szükséges.

Az eddigi turbós kazánok égésterméke meglehetősen magas hőmérsékleten távozott a kéményen keresztül, és így az égéstermékben lévő agresszív anyagokat is elgőzölögve magukkal vitte. Emiatt a turbós kéménynél fontos szempont volt, hogy hőálló legyen, de az nem, hogy agresszív savaknak is ellenálljon. A kondenzációs kazánok működési elvéből következik, hogy a forró füstgázok erősen visszahűtve távoznak a kéményen, így a kéménybélésnek nem szükséges hőállónak lennie (akár műanyagból is készülhet), viszont a visszahűtött füstből agresszív savak csapódnak ki, melyek a kéményen belül visszacsurognak. Ezek egy részt szétmarják a nem saválló kéménybélést, ráadásul - ha nem gondoskodunk az elvezetéséről, nem vezetjük be a csatornába -, akkor még minden mást is a kémény alján.

A korszerű kémények nagy része ma már a hőállósági és a korróziós követelményeknek egyszerre megfelel, de mivel korábban ez jelentős többletköltséggel járt, a turbós kémények - ezzel együtt a turbós gyűjtőkémények jelentős része is - csak a hőállóságnak felel meg, a savak károsítják az anyagukat. Most képzeljük el, hogy egy ilyen társasházi gyűjtőkéménybe egy valaki a turbós kazánok mellé beszerel - persze engedély és a többi lakó tudta nélkül - egy új kondenzációs kazánt. Annak a füstgázából kicsapódó agresszív savak hamarosan széteszik a közös kéményt, és az egész társasháznak milliós kárt okoz.

A másik, és nagyon komoly kérdés, hogy mi lesz azzal az üzemszerűen nagyobb mennyiségben megjelenő vízzel, amely a kéményben a kondenzáció miatt keletkezik? Előfordulhat-e a kémény kitorkolásának környezetében jég képződése? Visszafolyhat-e víz valamelyik turbós kazánba, amelyben ez komoly károkat okozhat? Nincs-e olyan repedés a kéményfalon, ami miatt a víz ellenőrizhetetlenül kilép, és beázást okozhat? Ki van-e egyáltalán alakítva jelenleg a kémény alsó kondenzátum-kivezetése, és annak a csatornába való bekötése? Ezek ma is fontos kérdések, mert lassan hozzá kell szoknunk a több hetes mérsékelt, de folyamatos esőzésekhez, így kondenzációs kazán nélkül is ugyanazok megtörténhetnek a vízzel, mint most a kondenzációs kazánok kapcsán. A különbség annyi, hogy a kondenzátum a szén-dioxid miatt savas, savasabb, mint a savas esők, és sokkal több kerül a kondenzátumból a kéménybe, mint az esőből.

A fentiek mellett azonban más műszaki követelmények és problémák is jelentkeznek. A teljes égéstermék-elvezető rendszerben (minden kazán után, a füstcsőben és a kéményben) megfelelő nyomásoknak szabad csak kialakulnia bármely valószínű üzemállapot esetében. Ez a turbós gyűjtőkéményeknél azt jelenti, hogy nem szabad túlnyomásnak lennie a kéményben, mert ellenkező esetben a kazánok egymásra hatása miatt egyes kazánok hibaüzenettel leállhatnak, másodrészt a kémény tervezett üzemmódjának másként nem felelünk meg, és a kisebb repedéseken az égéstermék akár a lakásokba is kijuthat. Sajnos ez a turbós kémények 20-30%-nál eleve nem teljesül ma sem, mert az építés időszakában az árverseny miatt a kémények keresztmetszete alulméretezett lett. Az ilyen kéményeknél tehát csak a kémény átalakítása után szabad készüléket cserélni. Csak komoly műszaki vizsgálatok, és számítások után mondható meg, hogy ez az átalakítás milyen mértékű, és mennyibe kerül. Szintén kimondható sajnos, hogy az esetek 99,9%-ban át kell alakítani a kéményt, ha a teljes készülékállomány cserére kerül. Tehát ha véletlenül egy-két készülékcsere nem is lesz esetleg nagyon drága, végül biztosan kell egy költséges és komoly átalakítás, amely természetesen az összes lakást fogja érinteni.

Komoly költségek. A gépész tervező mérnökre tehát igen komoly munka vár. A cserére kényszerült lakás nem adhat meg csak egyszerűen egy kazánt, hogy ezt szeretné. Kell a mérnöki szabadság, hogy a számítás során a kéményt és a kazánt egymáshoz illeszthesse. Kell egy kis kompromisszum-készség, hogy méretben, árban, márkában lehessen választani. Ezt követően jön egy-két napnyi mérnöki munka, amelyben a kéményre vonatkozó „ítélet” megszületik. Sajnos előre nem lehet az eredményt megjósolni. Vagy mehet a dolog, vagy csak kisebb nagyobb átalakításokkal. Ha szerencsésen működhet a csere, és minden érintett szakember (tervező, kéményseprő, készülék üzembe-helyező) meri vállalni ezért a felelősséget, akkor a kivitelezési rész sem lesz gondoktól mentes. Ha pedig felmerül bármilyen gyanú, hogy a rendszerben lehet olyan kazán, amelynek csatlakozása rizikót okoz, akkor idegen lakásba is be kell jutni, a füstcsövezést szét kell szedni, az ezzel járó vakolat-hullással együtt. Majd a műszaki átvételkor szintén minden lakásba be kell jutnia a kéményseprőnek is és a tervezőnek is.

Keressük az optimális megoldást

Felmerül a kérdés mindezek után, hogy ha egy turbós kazánokkal, ezekhez kialakított gyűjtőkémény-rendszerrel működő társasházban az egyik lakó kazánját cserélni kell, akkor van-e más lehetőség, mint az egész „strang” teljes kéményét és az összes lakás kazánját kicserélni. Remélhetőleg a fentiekből kiderül, hogy nem biztos, de lehet, hogy van! A hatályos ErP rendelet ugyanis nem azt írja elő, hogy a gyűjtőkéményre csatlakozott valamennyi kazánnak turbós üzemmódban működő, turbós kazánnak kell lennie, hanem azt határozza meg, hogy az úgynevezett turbós gyűjtőkéményeken csak a megfelelő szezonális hatásfokkal és káros-anyag kibocsátással rendelkező kazánok helyezhetők üzembe. A tervezői felelősség alapján viszont bármely gyártó, bármely kondenzációs kazánja alkalmazható csereként, ha a számítások azt mutatják, hogy a teljes rendszer a csere után is megfelelő lesz.

Egyes szakvélemények szerint a követelményeknek csak és kizárólag a kondenzációs kazánok felelnek meg, míg más szakértők szerint vannak olyan kazánok - és a kereskedelemben ma is kaphatók ilyenek -, melyek a megfelelő tervezői számítások mellett beköthetők a turbós gyűjtőkéménybe. Akár azért, mert ezek valójában nem kondenzációs kazánok, akár azért, mert a hatásfokból feláldozva nem kondenzációs kazánként működnek, de mindenképpen teljesítik az ErP rendelet 86% feletti hatásfok értékét. Nincs olyan mennyiségű savas kondenzátum az égéstermékükben, ami károsíthatná a turbós gyűjtőkéményt, és képesek a gyűjtőkémény működéséhez szükséges értékeken üzemelni.

Azonban további kérdések merülnek fel: lehet, hogy a gyűjtőkéménybe egy kondenzációs kazánt még be lehet kötni, mert a többi turbós kazán magas hőmérsékletű égésterméke megoldja a keletkező problémákat. És vajon a későbbiekben egy másodikat, vagy egy harmadikat is be lehet? Ha nem, akkor ki felel a korábban már beüzemelt kondenzációs kazánért, és ki viseli a mégis csak szükségessé váló kémény-átalakítás költségeit? Egy uniós rendelet alapján szeptember 26-tól csak kondenzációs gázkazánokat lehet forgalomba hozni, a rendeletben biztosított kivétel szerint azonban a gyűjtőkéménnyel rendelkező társasházak számára ezt követően is engedélyezett a hagyományos kazán vásárlása, illetve használata - közölte az Energiahatékonysági Intézet.

Az EU-ban közel 5 millió lakóház használ gyűjtőkéményt, Magyarországon mintegy 140 ezer, ilyen kéménybe kötött hagyományos gázkazán üzemel. A szabályozás - a döntően földgázzal fűtő hazai lakossági szegmensen belül - mintegy 2,6 millió készüléket érint, ez az egyedi fűtéssel rendelkező háztartások 75 százaléka. A kivétel a kifejezetten ezek számára kifejlesztett kazánokra vonatkozik.

A társasházakban vegyesen építettek be egyedi vagy gyűjtőkéményt. közös képviselet… egyszerűen, jól! 2017/4. Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. Telt ház volt a VGF szaklap és VGF Képzési központ közös szervezésében megtartott „Társasházak fűtési megoldásai” című szakmai napon, ahová elsősorban közös képviselők és kivitelezők, közel 200-an látogattak el. Nagyságrendileg a ’90-es, 2000-es években épült társasházaknál (kb. 20 ezer ilyen társasház van, 80 ezer felszerelt készülékkel Magyarországon) előszeretettel használták a turbós készülékeket az LAS rendszerű gyűjtőkéményeken. Sajnos a 2016. július 1-jén életbe lépett ErP rendelet az ilyen típusú rendszerekkel nem foglalkozik, illetve nem tartoznak a kivételek közé, mint a termofor gyűjtőkéményes, nyílt égésterű készülékek, melyek 100 ezeres nagyságrendben vannak jelen a magyarországi társasházakban. Egy „turbós” társasház egyetlen gázkészülékének meghibásodásakor már az egész lakóközösségre nézve probléma léphet fel, ugyanis a jogszabály szerint hivatalosan azt az egyetlen készüléket nem lehet cserélni, más típusú tüzelőberendezés viszont a kéményrendszerre nem csatlakoztatható. Mi lehet ilyen esetben a megoldás? Mit tehet a lakó, mit tehetnek a közös képviseletek? Ilyen installációk még a 2016-os esztendő első felében is készültek, pedig akkor már tudni lehetett, hogy a kéményrendszer - az ErP értelmében - nem fogja kiállni az idő próbáját. Az ilyen lakások esetén 15-20 év múlva szembesülnek a lakók a LAS gyűjtőkéményes rendszerek negatív hatásaival. Fontos kitétel, hogy a társasházi gyűjtőkémények esetében a lakó önállóan nem kezdeményezheti, nem cseréltetheti, módosíthatja, szüntetheti meg a gázkészüléket, mert a társasházi gyűjtőkémény osztatlan közös tulajdonban van! Ellenkező esetben a kéményrendszerben labilis állapot léphet fel, ami akár a szomszéd lakó készülékének elégtelen működését, tönkremenetelét okozhatja, de életveszélyt is generálhat. Műszaki megoldás létezik az elavult gyűjtőkémények rekonstrukciójára. A túlnyomás alatti gyűjtőkémények esetében a kondenzvíz elvezetése megtörténik, valamint a másodlagos kondenzvíz elvezetése is megoldott lesz, így nedves üzemben is képes működni a kéményrendszer. A korszerűsített gyűJTőkémény lehetőséget ad arra, hogy a strangon, azaz a függőleges kéményszakaszon üzemelő összes gázkészülék már korszerűen tudja szolgálni a ház érdekeit. A kiváltás egyik formája lehet, ha minden egyes tüzelőberendezéshez egyedi kéményeket építenek ki. Ez, különösen az alsóbb szintek lakóinak, költséges folyamat. Szóba kerülhetne még az oldalfali kivezetés, azonban az OTÉK szigorú ebben a tekintetben, és csak nagyon speciális esetekben engedélyezi a parapet megoldásokat. Új építés esetén az oldalfali kivezetés szóba sem jöhet.

Másik alternatíva, ha megtartjuk a gyűjtőkéményt, a gyűjtő jellegével együtt. Ebben az esetben beszélhetünk szétválasztott rendszerű, illetve koncentrikus gyűjtőkéményekről, azaz egy aknából vesszük az égéshez szükséges levegőt, és ugyanazon a rendszeren keresztül távozik az égéstermék. Az LAS kémények alapvetően abban különböznek a kondenzációs kazánok kéményeitől, hogy utóbbi esetben az égéstermék túlnyomással távozik. A szakmai napon egy olyan gázkészülékről is hallhattunk, amely megoldást jelenthet a gyűjtőkéményekkel rendelkező társasházaknak. Olyan kazánt mutattak be, amely megfelel az ErP kívánalmainak, de hagyományos turbósként működik, azaz a kilépő 95-100 °C-os füstgázhőmérsékletet csökkentik le olyan szintre, hogy megfelelőségi címkét kapjon a kazán. Azt is mondhatnánk róla, hogy olyan „kondenzációs” kazán, amely nem termel kondenzvizet, és C-42, C-63, C-83 égéstermék-elvezető rendszerekhez csatlakoztatható, és beépített ventilátorral rendelkezik. Nem új keletű elképzelésről beszélünk, ugyanis valamikor a 2000-es évek közepén Angliában lezajlott ugyanez a folyamat, amikor betiltották a hagyományos készülékek felszerelését. Ekkor indult meg ezeknek a készülékeknek a fejlesztése. A kazánba egy rekuperátort építettek, melynek a tetején egy NTC érzékelővel ugyanúgy, mint a kondenzációs készülékeknél, figyeljük a kilépő égéstermék hőmérsékletét. Ha egy gázkészülék valóban kondenzációs, a beüzemelő a CO2 összetételt 9,2 százalékra állítja be, így biztosítva a kondenzációs üzemet. Ezután beállítják a minimális és maximális teljesítményen a gáznyomást. Ezeknél a kazánoknál a CO2-tartalmat lecsökkentették a gáznyomás segítségével 7 százalékra, ennél az értéknél eltűnik a kondenzátum. A kazánból kilépő égéstermék hőmérséklete minimum 60 °C, de nem lehet nagyobb 70 °C-nál, mert akkor már nem felelne meg az ErP irányelveinek. Ettől függetlenül van némi kondenzátum - mint az összes többi turbós készüléknél is -, de ez jóval csekélyebb mennyiségű, mint a kondenzációs kazánoknál, így a kilépő füstgáz eléggé száraz ahhoz, hogy ne tegye labilissá a gyűjtőkémény-rendszereket. A készülék egyébként 88 százalékos szezonális hatásfokkal rendelkezik (86 százalék a határ az ErP minősítés eléréséhez), a kilépő nyomás 58 Pa, mint egy hagyományos turbós gázkészüléknél. Kizárólag olyan gyűjtőkéményekre lehet ezeket a készülékeket rákötni, amelyek rendelkeznek kondenzátum fogadására, elvezetésére alkalmas rendszerrel. Ezek az elhangzott információkból talán a legfontosabbak. A kazánnal kapcsolatban vannak a szakmában szkeptikusok is. Ami elsődlegesen érinti a társasházban élő embereket, hogy az átalakítás, felújítás mibe kerül egy társasháznak. Erre a társasház által megbízott szakember tud korrekt magyarázatot adni, hiszen az ár függ a készülékek darabszámától, márkájától stb. Ő az, aki elkészít egy költségvetést, ki tudja harcolni az esetleges kedvezményeket, valamint a pályázati forrásokról is információt tud adni, de erről a közös képviselőknek is illik tájékozódni. (Honlapunkon, a www.vgfszaklap.hu-n folyamatosan frissülő pályázati infók állnak rendelkezésre.) A pályázatok gyűjtőkémények felújítására február 24-e óta mennek, most van a felkészülési idő a társasházak számára, melynek keretében akár 90 százalékos intenzitással, 10 százalékos önrésszel, 0 százalék kamattal, visszatérítendő támogatással meg lehet oldani a korszerűsítések finanszírozását. Összefoglalva tehát van megoldás a gyűjtőkémények felújítására. Műszakilag megvan a megfelelő eljárás, és a finanszírozási feltételei is adottak, így kellő bátorsággal bele lehet vágni egy kéménykorszerűsítésbe. Sőt, a visszatérítendő hitelt is kezdetben a megtakarításból lehet finanszírozni. A legfontosabb tehát, hogy a felújítók kellő információ birtokában legyenek: mit, kivel, mennyiért, minek? El kell indulni!

Gyakorlati útmutató és helyi tapasztalatok

Alapvető magyar (és nem turbós, LAS!) probléma a kémények leromlott állapota, a rossz kéményseprőjárdák, leomlott kéményfejek, erodált betonfedkövek. A műszaki korszerűsítés ezen a téren nem követte a tüzelőberendezéseket, így egy olyan problémát görgettünk magunk előtt, amely az idő múlásával egyre növekedett. De vajon ki ismeri a saját kéményének típusát? A laikusok közül biztosan nagyon kevesen, hiszen a hangsúly nem a néven van, hanem a lényeg, hogy „szeleljen”, mert a kémény az kémény, „lyuk a falban, ahová a kazánból kijövő csövet dugjuk”. Nehéz tehát meggyőzni bárkit is, hogy drága pénzen új rendszert építtessen ki, új tüzelőberendezést szereltessen fel. Az emberek többsége hátsó szándékot sejt, egy újabb lehúzásnak gondolja a cserét. Közös képviselő legyen a talpán, aki a szabványok, jogszabályi rendeletek tengerében stabilan képes evezni. Már a legelején fontos tehát egy hiteles szakember bevonása, aki meg tudja mondani, mi van a fal mögött, mennyibe kerülne a csere, és megtérülést is tud kalkulálni. Társasházi gyűjtőkémények és a jogszabályi háttér 2025-ben. Szerző: | jún 12, 2025 | Fűtésszerelés | A társasházi gyűjtőkémények kérdése napjainkra központi témává vált Szegeden is, főként az új társasházi törvény gyűjtőkémény szakaszainak életbe lépésével. Mi, a Vizgazfutesszeged.hu csapata, nap mint nap találkozunk a gyűjtőkéményekkel kapcsolatos kérdésekkel, legyen szó műszaki felmérésről, korszerűsítésről vagy a vonatkozó előírások értelmezéséről. Ebben a cikkben szakértőként, mégis közérthetően vezetjük végig olvasóinkat a legfontosabb tudnivalókon.

A gyűjtőkémény egy olyan füstelvezető rendszer, amelyre több lakás kazánja vagy fűtőberendezése csatlakozik egy társasházon belül. Ezek a rendszerek jellemzően a ’70-es, ’80-as évek építkezéseinél terjedtek el Szegeden és országszerte. Amikor kazáncsere történik, az új, kondenzációs kazánok nem kompatibilisek a régi típusú gyűjtőkéményekkel. Ha több lakásban eltérő típusú berendezések üzemelnek, az áram-visszaáramlás vagy füstgáz-kiáramlás veszélyt jelenthet. A korszerűtlen kémények nem felelnek meg az új előírásoknak, így nem kapható rájuk műszaki engedély.

Szegeden is gyakori, hogy társasházak nem tudnak hatékonyan dönteni a közös kémények jövőjéről, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a társasházi törvény gyűjtőkémény szabályozásával.

  • Jogszabályi változások, amik minden közösséget érintenek: ki felel a kéményrendszer felújításáért, milyen többséggel hozható döntés a közgyűlésen a kéménykorszerűsítésről, kötelező-e közös kivitelezőt választani.
  • Műszaki megoldások: kémény bélelés, egyedi kémények kialakítása, zárt égésterű rendszerek alkalmazása.
  • Árak és finanszírozás: pályázatok, visszatérendő hitelek, önrész és kamatok.

A tudnivalókat tovább gazdagítja a BIASI Recupera típusú kazán megjelenése, amely a hagyományos turbós és a kondenzációs között helyezkedik el: zárt égésterű, de kondenzációs hatásfokot megközelítő megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a régi LAS gyűjtőkéményekhez csatlakozzon. A megoldás lényege, hogy a kilépő égéstermék hőmérséklete 60-70 °C körül legyen, a kondenzátum minimális vagy alig képződjön, miközben a gyűjtőkémények savkártól védve maradnak. A kazán 88%-os szezonális hatásfokot ad, és 58 Pa kilépő nyomást biztosít, mely megfelel a hagyományos turbós kazánok kritériumainak, de csak olyan kéményekre csatlakoztatható, amelyek fogadják a kondenzátumot.

Ha a felújításra kerül a sor, a közösségnek mérnöki szakértelmet kell bevonni: a kémény pontos típusának meghatározása, a méretezés és a műszaki dokumentáció előkészítése, amelyet a kéményseprővel és a katasztrófavédelemmel együtt értékelnek. A költségek gyakorlati megközelítésében fontos a pályázati lehetőségek kiaknázása, a teljes rendszertől függően több millió forintot is tehet ki a beruházás, de vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatások segíthetnek.

Végül pedig a gyakorlati megoldások között a LAS-gyűjtőkémények rekonstrukciója, illetve új, egyedi kémények kiépítése mellett a kondenzációs kazánokkal együttműködő, zárt égésterű rendszerek kerülnek előtérbe. A szakemberek szerint a "kondenzációs" kazánoknak és a turbós rendszereknek közös, jól tervezett megoldásra van szüksége a közösségekben, és a megfelelő szakértő bevonása nélkülözhetetlen a sikeres korszerűsítéshez.

Infografika: ErP hatás és kéményválasztási lehetőségek áttekintése

Az emberek és közösségek konkrét kérdései között ismét felvetődik: ki vállalja a felelősséget a kéményátalakítás költségeiért? Ki dönt a közgyűlésen és hogyan? Milyen dokumentáció szükséges a felkészítéshez és a beüzemeléshez? Ezekre a kérdésekre a közös képviselők és a lakóközösségek jogi szabályozása adhat világos választ, és a szakmai tanácsadás mellett pályázati forrásokkal és banki finanszírozással segíthetők a korszerűsítések.

Összefoglalva tehát: a korszerűsítéshez szükséges technikai eljárások adottak, a finanszírozási lehetőségek rendelkezésre állnak, és a jogi keret is egyre tisztább. A felújításra kész társasházak részére elérhető a visszatérítendő hitel és a pályázati lehetőségek széles köre, amelyet a szakemberek segítenek megfelelő költségvetésben és ütemezésben megvalósítani. Megfelelő szakember és közös megállapodás szükséges a sikeres út érdekében: mit, kivel, mennyiért, minek?

Praktikus tanácsok és magyarországi példák

A 2024-es és későbbi évek példái alapján a közös képviselők és a lakóközösségek számára fontos a korai szakértői bevonás, tisztázott tulajdoni viszonyok és a közgyűlési határozatok jogi megalapozottsága. A LAS-kémények felújításához szükséges műszaki felmérés, a kémény bélelés, az egyedi kémények kiépítésének és a hidatók szükségességének mérlegelése mind gyakorlati lépések, melyeket a szakemberek segítenek rendszerezni. A BIASI Recupera és hasonló megoldások megkönnyítik a kémény átállítását: anélkül, hogy a hagyományos kazánokat teljes mértékben fel kellene cserélni, miközben a hatásfok és a szabályozások elvárásainak is megfelelnek.

Ha tehát Ön társasházban él, és felmerül a gyűjtőkémény felújításának szükségessége, legyen szíves keresse fel a szakértőket, gyűjtse be a helyi pályázati információkat, és készíttessen elő egy alapos költségvetést a közös képviselet támogatásához. A folyamat lépései: 1) kémény típusának pontos meghatározása, 2) méretezési és műszaki dokumentáció előkészítése, 3) impressziók és engedélyek beszerzése, 4) kivitelezés és műszaki átadás.

tags: #tarsashazi #torveny #gyujtokemeny

Népszerű bejegyzések: