Telkes Mária – Napkirálynő: egy magyar tudósnő napenergia-forradalma

Telkes Mária (Budapest, 1900. december 12. - Budapest, 1995. december 2.) magyar származású, amerikai tudós, feltaláló, a napenergia kutatásának egyik úttörője. Egy kiváló magyar tudósnőről van szó, akinek tudományos munkássága és szabadalmai a mai napig hatást gyakorolnak a világ energiatermelésére. 2012-ben posztumusz választották be Steve Jobs-szal és Gábor Dénes fizikussal egyidőben a Feltalálók Nemzeti Dicsőségcsarnokába (National Inventors Hall of Fame).

A Budapesten született Telkes a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem fizika-kémia szakán végzett, majd 1924-ben doktorált. Nagybátyja, Ludvig Ernő segítségével Amerikába került, Clevelandbe, ahol a Clevelandi klinika biofizikai laboratóriumában dolgozott, és Crile professzor mellett lett az intézet biofizikai osztályának vezetője. Itt dolgozott az agyvelő infravörös sugárzásának mérésére szolgáló nagyon érzékeny fényelektromos műszeren, amely a napfény kisugárzásának megfigyelésére szolgált.

Fontos szabadalmak és áttörések

Szabadalmai közé tartozik egy mobil, napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezés, amelyet először az amerikai katonaság használt a második világháborúban. Húsz szabadalmát tartják nyilván, többségük a napenergia hasznosításához kapcsolódik. Feltalálta továbbá a hőtároló és hőátadó berendezést, amely forradalmasította a klimatizálás és a téli fűtés technikáit. 1946-ban nyújtotta be a sugárzó energia hőátadó készülékre vonatkozó szabadalmát, 1951-ben a hőtároló egységre, és 1952-ben a hő tárolására és felszabadítására szolgáló berendezésre vonatkozó szabadalmát. 1954-ben alkotta meg az első fotovillamos (FV) eszközt, mely a napenergia kizárólagos hasznosításával fűtött kísérleti ház megvalósítását tette lehetővé Doverben (Dover Sun House).

A Dover Sun House és az első napenergiával üzemelő otthon

A Dover Sun House a napenergia tárolására glaubersó vizes oldatát használó rendszerrel működött: a déli oldal 18 ablakával és a ház belsejében elhelyezett hőtároló tankokkal a napenergiát tenyerén hordozta. Az épületet Eleanor Raymond építész tervezte, a kísérlet finanszírozója Amelia Peabody társaságában. A megoldás bizonyította, hogy a napenergia hosszú távon is képes az otthonok melegítésére, és a passzív ház koncepciója a mai napig hatalmas referencia. A rendszer azonban később hibákra talált, a glaubersó tárolóiban és a tartályokban repedezések jelentkeztek, ezért 1953-ban a fűtési technikát áttervezték, de az alapgondolat és a tapasztalatok hatására további napházak épültek kontinensen.

Életút Amerikában és a tudományos elismerések

Telkes 1940-ben csatlakozott a MIT Solar Energy Conversion Projectjéhez, ahol a napenergia átalakításán dolgozott. Tudományos munkásságáért számos nemzetközi kitüntetést kapott: 1934-ben a New York Times a legismertebb 11 nő közé választotta tudósként; 1952-ben elsőként kapta meg a Society of Women Engineers Achievement Award életműdíját; 1977-ben az Amerikai Tudományos Akadémia kitüntetését, és megkapta a Charles Greeley Abbot-díjat az Amerikai Napenergia Társaságtól. 2012-ben posztumusz lett a National Inventors Hall of Fame tagja.

Élete során több száz emberen segített: a katonai és polgári alkalmazásokban egyaránt hozzájárult a napenergia-hasznosítás fejlődéséhez. 95 évesen hazahívta a hazáját, amelyhez erősen kötődött; itthon azonban keveset ismerték a nevét. A tudományos öröksége, a napenergia megértése és alkalmazása ma is alapköve a megújuló energia-kutatásoknak.

Változó társadalmi környezet és a női tudományos teljesítmény

A 20. század első felében a nők részvétele a reál tudományokban rendkívül alacsony volt, és Telkes példája is ezt tükrözi: a napházat övező sikerek ellenére a hazai tudományos életben a női feltalálók még hosszú ideig kevéssé kaptak állást és elismerést. A Telkes-pálya problematikája rávilágít arra, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek gátolhatják a tehetségek kibontakozását, még akkor is, ha azok világszínvonalú munkát végeznek.

Nők a tudományban - grafikai infografika

Az utolsó évtizedek és örökség

Az utolsó szabadalma 1990-ben született a hideg tárolás új anyagösszetételű megoldásáról. Telkes Mária 1995-ben hunyt el Budapesten, testvérével együtt visszatérve Magyarországra, ahol végső nyugalmát lelte. A Napkirálynő öröksége ma is élő példakép: a napenergia-hasznosítás technikái, a megújuló energiaipar és az energiatakarékosság terén meghúzódó algoritmusok mind-mind az ő kutatásain alapulnak.

Rövid idézetek a kutatótól és kortársai tollából

„Szeretek olyan dolgokat csinálni, amikről azt mondják, hogy képtelenség.” - Telkes Mária idézett nyilatkozat a Christina Science Monitor számára. “A napenergia a legtisztább és legegészségesebb üzemanyag” - így fogalmazott a kutatónő 1951-es tanulmányában.

Telkes Mária budapesti kezdetei a kémia-fizika tanulmányokkal.
A Clevelandi biofizikai laborban végzett munka Crile mellett.
A Dover Sun House megalkotása és a glaubersó tároló rendszer.
A MIT Solar Energy projekthez fűződő kapcsolata és a szabadalmak megszerzése.
A háború alatt a tengervíz-sótalanító készülék fejlesztése és katonai hasznosítása.

Infografika: Telkes-szabadalmak idővonala

Összegzés jellegű mérföldkövek

1900: születés Budapesten, fizikai-kémiai doktori cím 1924-ben.
1934: New York Times a legismertebb nők között, egyetlen tudósként a listán.
1948: Dover Sun House - első napenergia-hőerőforráson alapuló passzív ház.
1952: Society of Women Engineers Achievement Award - életműdíj.
1977: Amerikai Tudományos Akadémia kitüntetése.
1995: hazatérés és halál Budapesten.

Tudja-e Ön, hogy ki volt TELKES MÁRIA

tags: #telkes #maria #nok #lapjaban #volt #egy