Török Ferenc utcai irodaház maradványaitól a Külföldi Ösztöndíjasok Kollégiumáig: történet egy kettősségben megteremtett építészeti örökséggel

A Tóth Árpád sétány 29. - Úri utca 44-46. számok között álló lakóépület a budapesti várnegyed egyik legkétarcúbb házát képviseli, melyhez valójában a Tóth Árpád sétány 30. és az Úri utca 48-50. is szervesen csatlakozik. Az 1967-es átadású, 11 lakásos háromemeletes OTP-lakóház az 1960-as évek magasház-építészetének egyik jellegzetes példája, mely a háborúban lerombolt nyugati épületszárny helyére lépett.

Az épület tervezői közé tartozik Török Ferenc, Bartók Miklós és Gádoros Lajos, akik egyesítették a középkori udvari elemeket a későmodern építészet elemeivel. A nyugati szárny ízig-vérig késő modern elemekkel dolgozik, míg az udvari részletekben a középkori motívumok visszaköszönnek, így a kettősség végig jelen van a homlokzatokon és az épület belső struktúráján is. Az OTP-lakóház megépítése a nyugati szárny és az összekapcsolódó előző épületszárny háború utáni bontásának körülményei között valósult meg.

Az 1960-as évek Vár-beli telepítésének környezetében a Külföldi Ösztöndíjasok Kollégiuma (KÜLÖ) is fontos szerepet játszott. A kollégiumot Hofer Miklós és Török Ferenc tervezték, és az 1965-1968-as időszakban valósult meg. Az épület a Harvardhoz vagy a nyugati példákhoz hasonló középülettervezési szemléletet képviselte: az alsó három szint monolit vasbeton, harántfalas, a lakószintek pedig UNIVÁZ szerkezetűek voltak. A belső terek nagy tantermeket, közösségi helyiségeket és lakoszinteket foglaltak magukba, összekapcsolva a nemzetközi diákok előkészítő oktatási funkcióival.

Az intézmény szerepe a nemzetközi tudás- és kultúra cseréjében jelentős volt: több ezer külföldi diák tanult itt magyar nyelvet és kultúrát, 1959-1970-es évek közegében pedig több nemzet származású hallgató számára nyújtott otthont és oktatást. A történet rávilágít arra is, hogy az épületek miként szolgáltak társadalomtörténeti jelenségek bemutatótereként: miközben a középületek a nemzetközi nyitás jelképeivé váltak, idővel átértékelődött funkciójuk és állapotuk is.

A kollégium története során az itt megvalósított UNIVÁZ építési rendszer példája is a korszak egyik jelentős mérföldköve. Az épületek korszerű üzemeltetése és későbbi felújítása során külső szigetelést és mai színezést kapott az épületegyüttes, amelyet 2015-ben a Magyar Helsinki Bizottság is érintett: akkor intézkedést javasolt a kollégium múltbéli és jelenlegi funkcióival kapcsolatban. A kormányhatározat 2020-ban intézkedett a bontásról és a költségvetés tervezett felhasználásáról.

Az 1967-es lakóépület jelenlegi ismerete szerint nem látogatható, és intézményi vagy látogató nélküli funkciója jellemző. Ugyanakkor a környező területek és az együttes összetettsége ma is fontos része a budapesti történeti városszövetnek. A Tóth Árpád sétány 29. - Úri utca 44-46. számokban található épületszárnyak gyakran a történeti-szociális összefüggések kapcsán kerülnek elő, miközben a modern építészet jeleit mutató nyugati szárny az épület belső funkcióit is alakította.

A történet összefüggései a városképben

A berényi-zichy-palotaként ismert kapuval rendelkező, középkori alapokon álló épület sorsa szorosan összefonódik a Tóth Árpád sétányon álló együttes sorsával. A háború utáni bontás és az új öszkereszt-szerkezetű lakóépület megvalósítása a vár történetében kiemelt állomás, amely a korszak tervezőinek összefonódását és a késő modern építészet elemeinek alkalmazását tükrözi.

A kollégium és az azt követő funkcióváltozások részben jelképezik a Kádár-korszak népegészségügyi és oktatási politikáinak és nemzetközi nyitásának időszakát. A részletek a külföldi ösztöndíjasok kollégiumának történetén keresztül mutatják be a magyarországi kulturális és oktatási kapcsolatok alakulását az évtizedek során.

A Green Home T4 projekt a városrész dinamikus fejlődését tükrözi, amely a közlekedéshez és infrastrukturához való közvetlen hozzáférést biztosítja. Bár ez a projekt különbözik a Török Ferenc utcai háztól, a közösségi és infrastrukturális szerepük párhuzamba állítható: mindkettő a környék lakó- és közösségi igényeit szolgálja, miközben a város dinamikus növekedését támogatja. A projekt geotermikus fűtési rendszere és a lakások sokféle méretaránya a fenntartható városfejlesztés példái közé sorolható.