Belteruleten történt ütközések okai és megelőzése

Ez azt jelenti, hogy minden olyan oszlop, amelyen egy madár a szárnyaival, lábaival, fejével, vagy esős, nyirkos időben a tollaival egyidejűleg érinthet két vezetőt vagy egy vezetőt és egy földelt oszlopelemet, veszélyt jelent madarainkra. A fiatal madarak több okból is fokozott veszélynek vannak kitéve. Repülési képességeik még messze nem olyan jók, mint az öreg madaraké, és ez elsősorban leszálláskor mutatkozik meg. Egy oszlopon ügyetlenkedve a fiatal madarak könnyen érinthetnek vezetőket. Mivel pedig nem olyan ügyesek még a levegőből indított vadászatban, mint öregebb fajtársaik, szívesebben vadásznak ülőhelyekről, azaz valószínűleg gyakrabban ülnek fel szabadvezetékek oszlopaira (Janss és Ferrer 2001, Lehman et al. 1999).

Szintén fokozottabb veszélynek vannak kitéve az oszlopokra ülő madarak esős, ködös, nyirkos időben. Ilyenkor a vizes tollazat miatt nehezebben repülnek a madarak, ezen kívül a nedves toll vezetőképessége akár százszorosa is lehet a száraz tollénak. Amerikai kutatások eredményei azt mutatták, hogy míg a száraz toll 70 kV feszültségnél sem vezette az áramot, a nedves madártollak már 5 kV feszültségnél megégtek (APLIC 1996, Lehman et al. 1999).

Valószínű, hogy a legtöbb áramütéses esetben az áldozat azonnal elpusztul. Ha nem, akkor égési sérülésekkel vagy lebénulva a földre zuhan, ahol azután hosszabb-rövidebb szenvedés után pusztul el. Magyarországon az első, áramütés okozta tömeges madárpusztulásra 1980-ban derült fény, amikor a Hajdú-Bihar megyei Újtikos község határában egy rövid, 20 kV-os vezetékszakasz alatt a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei 19 egerészölyv (Buteo buteo), 1 gatyásölyv (Buteo lagopus), 4 vörös vércse (Falco tinnunculus) és több tucat vetési varjú tetemét találták meg (Dudás 1999).

Az MME 2003-ban kezdett országos adatgyűjtésbe, amely évtől kezdődően minden évben meghirdette országos középfeszültségű oszlop felmérési kampányát. A fokozott adatgyűjtés eredményeképpen az MME nyilvántartásában 2003 és 2008 februárja között már 59 faj 2183 áramütés következtében elpusztult példánya szerepelt, amely 2017-ig több mint 90 faj 4810 áramütést szenvedett tetemét jelenti, melyek összesített természetvédelmi értéke meghaladja a 250 millió Ft-ot.

Természetesen a probléma valós mértéke ennél jóval nagyobb, hiszen az eddigi felmérések időben pontszerűek (egy-egy hétvége), csak az ország vezetékeinek kis részét érintették, és e felmérések során sohasem került figyelembe vételre a „dögevők” tevékenységének hatása. Az áramütés okozta madárpusztulások felmérésénél elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörtént és a tetem megtalálása között eltelik. Egy áttekintő munka szerint a tetemek eltűnésének átlagos valószínűsége 75%, figyelembe véve a különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat (DeVault et al., 2003).

Ferrer és munkatársai Spanyolországban úgy találták, hogy az áramütéstől elpusztult madarak tetemeinek csak 37%-a volt megtalálható - azaz 63%-a tűnt el - az áramütést követő egy hónapon belül.

Az első hazai ilyen irányú felmérés 2007 januárjában a Hevesi Füves Puszták TK területén húzódó vezetékszakaszok mentén történt. Ennek során a felmérést végző szakember 45 db fácán, gyöngytyúk és fiatal pulyka tetemét helyezte ki. A kihelyezést követő második napon már csak 29 db (64,4%), a hetedik napon 7 db (15,5%), a tizennegyedik napon 3 db (6,6%), míg végül a harmincadik napon már csak 2 db (4,4%) tetemet talált meg az oszlopok alatt. A felfalás/elhurcolás harminc nap alatt megfigyelt 95,6%-os valószínűsége jóval magasabb, mint amit más kutatók tapasztaltak (Tóth, 2007).

Természetesen az ország különböző területein a dögevők általi elhurcolás intenzitása lényegesen különböhet, azonban nagy valószínűséggel mindenhol jóval nagyobb, mint korábban gondoltuk. A vezetéknek repülő madarakról és ezen probléma természetvédelmi súlyosságáról sokkal kevesebb rendszerezett adattal rendelkezünk, hiszen Magyarországon ez idáig nem történt ilyen irányú célzott adatgyűjtés.

A szórványosan ismertté vált esetekből is kiderül azonban, hogy a természetvédelmi szempontból egyik legjelentősebb madárfajunk, a túzok (Otis tarda), legfontosabb mortalitási okai közé tartozik a vezetéknek ütközés. A túzok-védelmi LIFE-Nature projekt során 2004 és 2008 között országszerte 36 vezetéknek ütközött elpusztult példányt találtak meg a szakemberek, és természetesen a valós esetek száma itt is lényegesen nagyobb lehet. A túzok mellett a daru (Grus grus) a másik ütközések által leginkább érintett faj, amelynek több tízezres gyülekezőcsapatai szintén veszteségeket szenvedhetnek (pl. a Szegedi Fehér-tó és a Kardoskúti Fehértó közötti területen, a 2016-os télen is közel 150 példány pusztult el, de a Hortobágy területéről is több korábbi eset ismert).

Az ütközések által szinte valamennyi madárfaj érintett lehet, azonban az esetek gyakoriságát tekintve a fenti két fajon kívül még a vízimadarak (lúd- és gólyalakúak) esetében lehet jelentős természetvédelmi problémáról beszélni. A probléma kezelésében aktív szerepet vállal a MAVIR Zrt., a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt., amely a madarak és vezetékek konfliktusait kezeli.

A gólyák védelme különösen kiemelt terület. A hazai gólyaállomány legnagyobb része ma már elektromos vezetékek oszlopaira építi fészkét a hagyományos kémények és fák helyett. A 10 kV-os hálózat oszlopait használják, ami több problémát okoz: a gólyákat áramütés érheti a fészek építése közben, a fiókák kiesése vagy kirepülés után a fiatal madarakat a környező oszlopok bármelyikén. A fészek anyaga zárlatot okozhat, korróziót idézhet elő, és a nagy méretű fészek súlya alatt a vezetékek is megsérülhetnek. Előfordult már, hogy zárlat következtében kigyulladt a fészek, vagy áramfogyasztóként működött.

A probléma megoldásában a kilencvenes évektől fokozatosan javuló együttműködés figyelhető meg az áramszolgáltatók, az állami és a civil természetvédelmi szervezetek között, ami elsősorban középfeszültségű oszlopok szigetelésével kapcsolatos. A hosszú távú, végleges megoldások irányában azonban egészen 2008-ig nem történt megnyugtató előrelépés. Aggasztó például, hogy az említett időszakban megjelentek olyan új oszloptípusok, amelyek szigetelés nélkül a vezetőelrendezés miatt a madarakra még nagyobb veszélyt jelentenek, mint a korábbi fejszerkezetek.

Egyre több országban születnek olyan jogszabályok, melyek kötelezik az áramszolgáltató cégeket berendezéseik madárbarát kialakítására. Remélhetőleg a közeljövőben Magyarországon is kialakul a szükséges jogi szabályozás. Ez azért is kiemelten fontos, mert a Bonnai Egyezmény részes felei - köztük Magyarország is - 2002 szeptemberében elfogadtak egy új határozatot a madarak szabadvezetékek mentén történő áramütésének megszüntetéséről (COP7, Bonn, 2002).

A három hazai áramszolgáltató (E.On, ELMŰ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ), a KvVM, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2008. február 26-án aláírta az Akadálymentes Égbolt Megállapodást. Az önkéntes Megállapodásban a részes felek elkötelezik magukat a védett madarakat érő áramütés és vezetéknek ütközés által okozott természetvédelmi kár lehető legkisebb mértékre való csökkentése mellett. A megállapodás alapján 2008. március 31-ig a természetvédelmi szervezeteknek el kellett készíteni a középfeszültségű vezetékszakaszok madárvédelmi szempontú besorolását. Az előzetes tervek szerint az I. prioritás a különösen veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek madárbarát átalakításának ütemtervét már 2008. május 31-ig el kellett volna végezni. A II. prioritás az egyéb veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek első 50%-ának ütemtervét 2009. március 31-ig, míg a második 50%-ának az ütemtervét 2011. március 31-ig tűzte ki a dokumentum. Az I.-II. prioritásszakaszok átalakításának legvégső határidejét pedig 2020.

A megállapodás egyik nagy előrelépése volt, hogy az elosztói engedélyesek vállalták, az épülő új elektromos szabadvezetékeket minden esetben a madárvilág biztonságát figyelembe véve építik meg. Ez az előírás a természet védelméről szóló törvénybe is beépült. A megállapodás aláírói évente rendszeresen összeülnek, megvitatják a tapasztalatokat, közös terveket. Ennek hosszú évek óta a MAVIR Zrt. ad otthont. Nincs ilyen, a szolgáltatókkal ennyire érdemi, és évekig élő közös platform máshol Európában.

Összehasonlító példaként több országban zajlanak nagyszabású projektek madárbarát átalakításokra, melyek közös finanszírozásban valósulnak meg. Összesen 3446 km hosszú vezetékszakaszon történt az oszlopfejek szigetelése (áramütés elleni védelem), 120 km hosszú légkábelt cseréltek le földkábellel és 2724 láthatóság-növelő eszközt helyeztek ki az ütközéses balesetek csökkentése érdekében. Gyakorlatilag teljesen sikerült felszámolni a problémát Hortobágyi Nemzeti Park belső törzsterületein, a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben. Az elmúlt időszakban az események lelassultak, de a gazdasági érdekek és pályázati kötelezettségek miatt a tempó változó lehet.

Az áramszolgáltatók saját végrehajtásban végzett átalakításai alacsony mértékben haladtak, és az aláírók, a MAVIR Zrt., az időközben készülő iránytervek (2011-2013) kidolgozásában aktívan részt vettek. 2018. márciusában minden 2007-2017 között dokumentált madárpusztulás adatait elküldték a területileg illetékes természetvédelmi hatóságok, nemzeti park igazgatóságok és áramszolgáltatók részére. Fontos kiemelni: nem feljelentést teszünk. A helyszín azonosításához nem feltétlenül szükséges kézi GPS készülék, de hasznos lehet az időpont is.

Az irodalmi háttérben megjelenő források között kiemelkedő az Avian Power Line Interaction Committee (APLIC) 1996-os ajánlása a ragadozók védelméről, a Dudás 1999-es kutatások, a Demeter et al. (2004) középfeszültségű szabadvezetékek és madárpusztulás, valamint Janss és Ferrer munkái a madárvédelmi stratégiákról. Emellett Tóth (2007) a Hevesi Füves Pusztákon végzett vizsgálatát is idézik a hazai példák közül.

Az Ütközések (Crash) című filmhez hasonlóan komplex, epizodikus valóságábrázolásban mutatja be a városi élet és előítéletek finomságait; bár ez a rész a cikk témájától elnagyoltan elvált, a közösségi és jogi válaszokra vonatkozó példákat a hazai és nemzetközi gyakorlat szemszögéből érthetővé teszi. Ezzel párhuzamosan a hazai gyakorlatban a madárvédelmi programok és a jogszabályi hátterek egyre erősebb összhangba kerülnek, és a 2020-as évektől a hosszú távú megoldások tovább erősödtek.

tags: #vad #utkozes #belteruleten

Népszerű bejegyzések:

• Rabacsécsenyi ingatlanok
• Finanszírozás ingatlanoknál
• Pilis albérlet 22. kerület magánszemélytől – mit érdemes tudni
• Veszprémi társasházak szabályozása
• Földhivatal Online funkciói