Vázas építészet: vázak, falak és kapcsolatok a kortárs építészetben
A vázas épület (253. ábra) legjobban a tömör falas épületektől való eltérésével jellemezhető. A vázkitöltő falakat csak a vázszerkezet elkészülte után falazzák fel. A vékonyabb falak és a középfőfal hiánya miatt az épület tömege kisebb, mint a tömör falas épületeké. A félvázas épületek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezekben az épületekben nagyobb osztás nélküli belső tereket lehet létrehozni. A favázas épületek (254. ábra) hazánkban ritkán fordulnak elő. Főleg a fában gazdag országokban építenek ilyen anyagú házakat.
A favázat alul az alapon körbefutó talpgerenda, felül pedig a koszorúgerenda határolja. A szélnyomás ellen a sarkoknál elhelyezett ferde gerendák merevítik a vázszerkezetet. A vázszerkezet elemei hagyományos fakötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A favázas épületek belső falszerkezetei is hasonló felépítéssel készülnek el. A vázkitöltő fal anyaga tégla, és kő lehet. A falazást hagyományos módon kell elvégezni, figyelembe véve a váz oszlopainak kiosztását.
A falazást a vázszerkezet vakolása esetén rabichálót kell erősíteni. Az alapfal és a vízszintes talpgerenda közé szigetelést kell készíteni. A favázas épületeken a falazaton keresztül sok hő távozik el. Ezért a fal elé külön hőszigetelő réteg (255. 255. A falakat deszkaborítással is el lehet készíteni. A két oldalon bedeszkázott vázszerkezet elemei közé hőszigetelő rétegnek kell kerülnie. A deszkákat függőleges és vízszintes helyzetben lehet felszegezni. A kapcsolatok egymásra takaró és csaphornyos kialakításúak lehetnek. Az épületek oromfalait szintén vázas módon kell kialakítani. Az oromfal favázának határoló gerendája maga a szarufa. A népi építészetben gyakran találunk példát arra, hogy az oromfal deszkaborítással készül el. A födémeket természetesen fagerendából kell elkészíteni.
Az utóbbi évtizedekben a vasbeton anyagú vázszerkezetek terjedtek el. Kétféle előállítási mód alakult ki; a helyszíni és az előregyártott rendszerű. A helyszíni szerkezeteket elsősorban a különleges terhelések esetén, illetve a fogíj beépítéseknél alkalmazzák. Az előregyártott vázak az ipari létesítmények és a közösségi épületek szerkezetei. A vázszerkezet elrendezése hosszanti, vagy haránt elrendezésű lehet. A hosszanti elrendezés szélesebb épületeknél használatos, míg a haránt elrendezés főtartók iránya a hosszfalak irányára merőleges.
A pillérek távolságát a vázrendszer és a nyílászárók méretei határozzák meg. A legkedvezőbb kiosztás a két jellemző között található. Az alaprajz kialakítása szempontjából a pilléreket a meghatározott méretháló metszéspontjaiban kell elhelyezni. A monolitikus pillérvázas épületek alapozásához kétféle módszert lehet alkalmazni. Az egyik szerint a pilléreket a gerendárács gerendáinak metszéspontjában helyezik el; ez alkalmas a mélyalapokhoz kapcsolt épületek számára is. A pillérvázas épületek legjellemzőbb alapozási módja a pontalap. Ezt a szerkezetet vasbetonból lehet elkészíteni, a megfelelő zsaluzás után. Az alaptest alakja sokféle lehet: kör, téglalap, négyzet vagy sokszög.
A vasbeton pillérek alapjait a nedvesség ellen szigetelni kell. Erre legmegfelelőbb a teknőszerűen kialakított vagy a pillérekre felvezetett szigetelés. Alápincézett pillérvázas épületeknél a pontalapokra szegélygerendákat kell helyezni. A szegélygerendákra kerülhet a pincefal a szükséges falszigeteléssel együtt. A pillérek és a pontalapok kapcsolata csuklós vagy merev kialakítással lehet készíteni. A befogott kapcsolatnál a pontalapba kengyelekkel összefogott, kampózott és bétonozott vasalást készítenek. A rákerülő pillér vasalását erre az elhelyezett vasalásra kell rávezetni. A pillér bebetonozása után a két elem között biztos kapcsolat jön létre. Csuklós kapcsolat esetén a függőleges és a vízszintes erők átadódnak, de a csomópontnál a váz keret igénybevételéből nem adódik át nyomaték.
A főtartók és a födém elemek monolit vázszerkezeteknél általában helyszínen készülnek. A födémekre sík, vagy rácsos, teherhordó lemezeket alkalmaznak. A csupasz vázszerkezeteknek nincs kellő merevsége a szélnyomással szemben; ezért hossz- és keresztirányú merevítésről külön kell gondoskodni. A vázszerkezet lefedése lehet lapos vagy magastetős. A monolit vázszerkezetek falazatait hagyományos falazási munkával készítik el, de a vázkitöltő falnak megfelelő hő- és hangszigetelőnek, valamint könnyűnek kell lennie. A falak külső részén több rétegű falszerkezet is lehet. A vázas épületek belső térelválasztó fala lehet hagyományos válaszfal vagy szerelt jellegű válaszfal.
Az UNIVÁZ rendszer például előregyártott vázszerkezet, amelynek elemei a pontalapok, pillércsonkok, pillérek, főtartók, födémelemek, konzoltartók, falpanelek és lépcső elemek. A kész vázszerkezet merev födémtárcsákból és csuklós oszloprendszerből áll, ezért a külön merevítőfalakról gondoskodni kell. A szerkezethez konzulszos tartók is tartoznak, 90 és 150 cm-es kiüléssel. A födémek és a gerendaelemek a közösségi épületek terheire méretezettek. A vázszerkezethez tartozó oszlopok és konzoljai lefektetése után a födémek, a koszorú és a merevítőfalak kerülnek elhelyezésre.
A vázszerkezethez kapcsolódó fabelső és külső fal panelek előregyártott elemekből készülhetnek. Az UNIVÁZ homlokzati falpanelek szendvics szerkezetűek lehetnek, és a falpanelek szintenként a homlokzati főtartók konzoljaira ülnek fel. A belső térelválasztó falak hagyományos válaszfallapokból épülhetnek vagy szerelt jellegűek lehetnek. A gyártástechnológia miatt a váz nem igényel külön vakolatot; az elemek viszonylag kis tömegűek, ezért a szállítás vasúton és közúton egyaránt megoldható. A szerelés a pillércsonkok kehelybe helyezésével kezdődik, ezt követi az első szint pillérein a főtartók és a födémelemek elhelyezése, majd a koszorú bebetonozása és végül a merevítőfalak elkészítése.
Az ipari épületek vázas rendszerei közé tartozik a csarnokszerkezet, amelynél a tervezés komplex feladat: a gyártástechnológia, a szerkezeti és a gazdaságossági követelményeket egyszerre kell figyelembe venni. A rugalmasabb teherhordás érdekében a nagy fesztávolságú terekhez rácsostartókat alkalmaznak. A rövid főtartós rendszer jellemzője, hogy a főtartók fesztávolsága 6-12 m; a belső födémpanelek ehhez viszonyítva nagy fesztávolságú támaszkodó felületet kapnak. A nagy fesztávolságú, acélvázas keretek nagy, közbenső oszlopok nélküli belső tereket tesznek lehetővé. A lemezek és tetőburkolatok anyaga lehet alumínium trapézlemez, horganyzott trapézlemez vagy cserepes lemez. A vastagabb szerkezeteknél a burkolóanyagok közé hő- és párazáró rétegek kerülnek. A vasbeton vázszerkezeteknél a födémek körüreges előfeszített födémpanelekkel készülnek, és a kötéseket csuklós vagy merev kapcsolatokkal oldják meg. Az acélvázas rendszernél a korrózióvédelem és tűzvédelem kiemelten fontos kérdés.
A vázas építési módoknál a teherhordó falszerkezetek teljes kiváltásával vázpillérek és kiváltógerendák viselik az épület terhét. Ez a megközelítés lehetővé teszi a tér és a funkciók nagyfokotú kibővítését, például üzletsorok, garázsok vagy nagyobb közösségi terek esetén. A vázas épületek megkötései lehetnek csuklósak vagy merevek, a falak kitöltő vagy térelhatároló szerepet töltenek be. A modern vázas rendszerek közé tartozik a monolit vasbeton vázas és az előregyártott vasbeton vázas rendszerek, de ide sorolhatóak az acélváz és a faforgács- vagy fapaneles szerkezetek is. A régebbi építésű tömbök, panelházak és tömör falú szerkezetek helyébe ma a monolit vasbeton vázas és az előregyártott vasbeton vázas rendszerek kerültek, melyek gyorsabbak és rugalmasabbak a felhasználási igényekhez igazodva. A vázas építmények magas élettartammal, de költségesebbek, mint más rendszerek, és speciális tűzvédelmi és korrózióvédelmi megoldásokat igényelnek. Az acélvázas építmények könnyűek és gyorsan szerelhetők, ám tűz- és korrózióvédelmet igényelnek. A vázas rendszerek tehertani megoldásai kulcsfontosságúak a modern környezetbarát és rugalmas tervezésben, lehetővé téve a különböző funkciók egyidejű megvalósítását.