Veres Győző súlyemelő csarnok tulajdon: élete és öröksége

Veres Győző 1936. június 13-án született Berekböszörményben. Debrecenben kezdett komolyabban foglalkozni a súlyemeléssel, amelynek első olimpiai érmét 1960-ban, Rómában ő szerezte Magyarországnak. Debrecenben a Debreceni Honvéd súlyemelőtermében gyakorolt, nevelőedzője Székely László volt. A Debrecenből induló sportpályafutása során váltósúlyban (75 kg) versenyzett, de később a középsúly (82,5 kg) következett; néhányszor versenyzett nehézsúlyban is.

Az 1953-as év kiemelkedő volt számára: néhány hónapja súlyemelőként, négy új ifjúsági csúcsot javított, s 25 kilogrammal megjavította az érvényes magyar csúcsot. Veres kisközépsúlyú versenyeredményei között szerepelt a nyomás 82,5 kg, a szakítás 82,5 kg, a lökés 105 kg, összteljesítmény 270 kg (régi 245 kg). Az 1950-es években az akkori sajtó kiemelte tehetségét, s a klubok és szakosztályok figyelmét ráirányította.

1960-ban az olimpiai dobogó legfényesebb fokát érte el: váltósúlyban Alekszandr Kurinov 437,5 kg-os új világcsúcsával nyert, Tommy Kono 427,5 kg, Veres pedig 405 kg-os teljesítményével az Újságírók szerint a sportág első olimpiai érmes magyar versenyzője lett. Tóth Géza középsúlyban a 4., a légsúlyú Földi Imre és a könnyűsúlyú Huszka Mihály pedig egyaránt a 6. helyen zártak.

A hatvanas években Veres következetesen kiépítette saját edzésmódszerét, amelyet máig a magyar súlyemelés első iskolájaként emlegetnek: ő állította a saját edzéstervét, és sokáig saját maga edzett, mert úgy érezte, hogy a technikánál fontosabb az erő. Veres kijelentette: „az erő sokkal fontosabb”, és ezt az elképzelést semmilyen külső támogatás nem igazolta az elején, így egyéni törekvéssel érte el sikereit.

1962-ben összetettben világbajnok és Európa-bajnok lett, amelyhez kapcsolódóan alakult ki Veres „iskolája” a súlyemelésben. A világbajnokságokra felkészülés alatt a tatabányai vezérigazgató, dr. Gál István támogatásával hosszabb edzőtáborokat is be tudott vinni, ám édesanyja 1962-es halála sok hatást gyakorolt rá. A 1964-es tokiói olimpiai játékokra is eljutott, ahol ismét a dobogóra vágyott, de bár bronzérmet szerzett, a korábbi csúcsokat már nem tudta megismételni.

1965-ben klubot váltott, s Csepelről Tatabányára került, ahol továbbra is a felkészülést folytatta. Egy évvel később, a szófiai Európa-bajnokság előtt lemondta a részvételt; a versenyon belüli tv-tárgyalások azonban továbbra is feszültek voltak. A magyar sportolók közül Veres kifejezetten visszafogott volt, miközben támogatást többnyire csak évtizedekkel később kapott.

A 1960-as évek végén számos világrekordot döntött meg, összetettben is többször megközelítette a 500 kg-os határt. 1966-ban Berlinben még második lett összetettben, 1968-ban pedig az olimpiai negyedik helyen végzett. Ezt követően egyre inkább magára maradt a sportágban és a sajtó is más terveket szőtt a sportág jövőjével kapcsolatban.

Veres a külföldi szerződések kapcsán is pedáns volt: 1973-ban elfogadott egy törökországi ajánlatot, majd onnan többé nem tért haza Magyarországra. Ausztráliába való kivándorlása után azonban sok csalódás érte; a helyzetet tovább nehezítette, hogy a sport nem volt számukra elegendően megbecsült, és a megélhetésért a tehetségek kihasználása is jellemző volt. A nyolc évig tartó külföldi pályafutás végén a gyógyászati problémákkal küzdő Veres visszatért Magyarországra, majd később Melbourne-ben hunyt el 2011-ben.

Életéről a Norvégiában élő fia, Veres Csaba, és a kecskeméti unokabátyja, Kertész József közösen írtak könyvet, amely 2015-ben „Veres Győző 1936-2011” címmel jelent meg. Veres Győző neve ma a magyar súlyemelés történetében a modern edzésmódszer megteremtőjeként és az első olimpiai érmes magyar súlyemelőként él tovább. A súlyemelés első magyar világbajnoka 1962-ben és 1963-ban is összetett világbajnokságot nyert, majd az 1960-as évek végén az edzőségre fordította figyelmét, elősegítve a magyar sportág fejlődését.

• A debreceni súlyemelőpályafutás kezdete és a korai sikerek
• 1960-as olimpiai érme és 1962-63-as világbajnoki diadalok
• Edzői túlélés és saját edzésmódszer kidolgozása
• Hatszázalékos politikai és sport-dinamika a korszakban

Veres Győző edzéstörténete és filozófiája

„A modern súlyemelést én alapozzam meg Magyarországon, azokban az években, amikor én előtérbe kerültem, mindenki az én edzéstervem alapján készült.” Veres hangsúlyozta, hogy a technika mellett az erő fejlesztése volt az elsődleges célja. A hatvanas években elképzeléseit senki sem támogatta, mégis megőrizte önálló útját és saját magának dolgozott ki edzéstervet.

„Bevallom, ha annak idején lettek volna a későbbi csodaszerek, alighanem én is beveszem azokat.” - ezt Vallomásával a korszak sportpolitikájáról és a versenyzők körülményeiről vallja. A későbbi időszakokban a sportág vezetőivel folytatott vitái és a saját útja sok konfliktust szült, de a hazai súlyemelés fejlődését tovább erősítette.

Örökség és emlékezés

Az 1960-as évek olimpiai bronz és a világbajnoki címek mellett Veres maradandó hatást gyakorolt a magyar sport kultúrájára. A család és a közösség visszaemlékezése szerint Veres 1936-tól a sportágon keresztül vált a magyar súlyemelés ikonikus alakjává. 2015-ben megjelent könyv ez idők történetét dolgozza fel részletesen, különös tekintettel a sportágra és Veres Pályafutására.

Veres Győző emléke él tovább a magyar közéletben is: Debrecen és Berekböszörmény kapcsolatai, a helyi sportélet és a családi visszaemlékezések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a sportág történetében kiemelkedő helye legyen. A budapesti sportesemények és a hazai edzők, sportvezetők közötti párbeszéd példája is erősíti az örökségét.

tags: #veres #gyozo #sulyemelo #csarnok #tulajdon

Népszerű bejegyzések:

• Eladó nyaraló Kismaros
• Bartók Béla utca 11, Veresegyház
• Közös tulajdon áttekintése és megoldási lehetőségek
• A közös képviselő könyvelése és a jogszabályok összefüggései Magyarországon
• Debrecen Ingatlanpiac 2026: beruházások és árfolyamok alakulása