Zsemlye utcai ikerházak története: városrész és művészet összefonódása
Ha jól tudom, nem ez az első alkalom, hogy ezt a térképet mutatták Fidesz-tanácskozás során. A 24.hu szerdán épp ezért kérdésekkel kereste meg a miniszterelnök sajtófőnökét, Havasi Bertalant, aki helyett a kormánypárt sajtóosztálya válaszolt: „A Fidesz az elnökségi üléseit a Lendvay utcai székházában tartja, amely egy történelmi épület. Ebben az eredeti térkép látható.” A válasz ezt sejteti, hogy a térkép régóta az épület része, a termek pedig fontos szerepet töltöttek be a XX. századi magyar történelemben.
A történet középpontjában a Lendvay utca 15. és környéke áll, amelynek telepítésében és átalakításában fontos szerepet játszottak a Groedel famíliához köthető vagyonos családok, akik korábban erdőkből és kereskedelmi tevékenységekből származó büszke tőkével gazdagodtak. A Groedel-ház és a hozzá kapcsolódó ingatlanok a század elején még az akkori arisztokrácia és gazdag kereskedőosztály otthonai közé tartoztak, ám a harmincas - negyvenes évek eseményei megváltoztatták a nehéz anyagi körülményeket és a tulajdonviszonyokat is.
Az 1930-as évek végére a családok anyagi problémái súlyosbodtak, és a cikkünk témáját adó 28. számú ház sorsa is összekapcsolódott ezzel a történetával. A belső terek stílusa, a kagylófülke és a díszített hall adtak otthont régen az étkezéseket és fontos eseményeket befogadó helyiségeknek. A ház ma helyi védettséget élvez, és a felújítási tervek felvetik, hogy az eredeti állapotot hogyan lehetne megőrizni a jelen kor követelményeivel összhangban.
A helyszín története és a lakótelep kapcsolata
A térkép eredetiségét illetően a Fidesz válasza megfogalmazza, hogy az „eredeti térkép” csak részben fedheti a valóságot, hiszen 2014 szeptemberében a térkép még nem állt a mai helyén. Ekkor az Evangélikus Teológiai Akadémiának állított emléktábla avatása után a szóban forgó terem is látogatható volt. A történetben a Lendvay utca és Dózsa György út sarkán elterülő épületegyüttesek mindenkori „műterem-ház” jellegét hangsúlyozzák, ahol a belső terek díszítésével és a gazdag történelmi kapcsolatokkal találkozhatunk.
Az 1950-es években Angyalföldön, a Fiastyúk utcai lakótelepen jött létre egy speciális típusú ház, amelyet a kormány a fiatal művészek számára hozott létre műteremházzá. A Lakótelep az 1950-es évek közepén nyílt meg, és úgy tűnik, hogy a Rákos-patak és az ott felépült tömbök között a művészeti közösség és a lakótelepi élet összefonódott. A műtermes lakóházak és a lakótelep kontrasztja különleges arculatot adott a városrésznek, miközben a szocialista realizmus ideológiája és a kulturális-politikai célok összefonódtak a mindennapi élettel.
A kéttraktusos kialakítás különleges aránya
A Fiastyúk utcai „művészház” elrendezése különleges volt: a földszinti, első és harmadik emeleti lakásokhoz tartozó műtermek magas belmagasságot igényeltek, míg a lakóterek alacsonyabbak maradtak. Ennek köszönhetően a két traktus magasabban lévő részei összetéveszthetetlen vizuális ritmust adtak az épületnek. A középső főfal pedig lehetővé tette a födémek különböző magasságban való elhelyezését a déli oldalon, ahol a műtermek mellett szabadon maradt részekre olyan lakásokat terveztek, melyekhez nem tartozik műterem.
1956 őszén sok műterem nélküli lakást foglaltak el önkényesen, majd a Művelődésügyi Minisztérium fiatal alkotói családjai kaptak ITT kiutalt műtermes lakásokat. A későbbiekben a lakótelep és a művészek együttélése megoldódott, és a hatvanas évekre a művészek hivatalosan is birtokba vehették a kiutalt otthonokat és műtermeiket. A Rákosi-korszak alatt az állam a művészeket támogatta, hogy a kultúrpolitika eszméi terjeszthetők legyenek, és a lakhatás biztosítása volt az első lépés a műterem biztosításához.
Az utókor és a városkép megőrzése
Napjainkban Angyalföld városképe az 1950-70-es évek lakótelepeinek és a modern irodaházak, valamint a régi gyárépületek keverékéből áll. A korábbi munkáslakótelepek felértékelődnek, és a zöldterületekkel kiegészített lakótelepek, a parkok és a művészi hagyaték egyaránt meghatározzák a városrész arculatát. A közösségek és városvédők szerint meg kell óvni a helyi műemlékeket, miközben megoldást kell találni a korszerű hasznosításra, hogy az épületek továbbra is élő részévé válhassanak a városnak.
Az egykori ikerházak Budán is megőrzésre váró példákat mutatnak. Hofer Miklós típustervei alapján épült három ikerház a Napraforgó utca környékén, amelyet a későbbi bővítés során Dékány Tibor és Hatvani Ádám terveztek tovább. Az eredeti formák megőrzése és a környezettel való harmónia kiemelt feladat, hiszen ezek az épületek jól mutatják, hogyan lehet modern beépítést és historikus elemeket összhangba hozni.
Képek a történetről
Az épületek és az időközben beérett környezet hordoz valamilyen déli jelleget, egyfajta csendes időtlenséget.
Adatok és további olvasmányok
Projekt neve: Családi ház bővítés. Vezető tervezők: Dékány Tibor, Hatvani Ádám. Tervezés éve: 2003-2004. Kivitelezés éve: 2003-2004. Bruttó szintterület: 150 m2. Helyszín: Budapest, II. kerület.
Az építészeti történet tanulsága: a környezettel összhangban tervezett bővítések és a történeti rétegek megőrzése elengedhetetlen a városi identitás megőrzéséhez. A korszerű technológiák alkalmazásával és a megfelelő alapanyagokkal a régi épületek is élhetővé válhatnak, anélkül, hogy elveszítenék historikus karakterüket.
tags: #zsemlye #utcai #ikerhazak