A Manderley-ház asszonya: Rebecca-sztori újra belép a kulisszák mögé
A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier regénye, amelyben a ház urának új asszonya a régi házvezetőnőtől, Mrs. Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő az új, érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértetétől - ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt.
Hogy tetszett a könyv? A Manderley-ház asszonya (új kiadás). Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is Manderley. A történetet elbeszélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új, érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról: a titkos bűntudatról, a szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés.
A regény epikus narratívája mellett érdemes megemlíteni az előzményeket. Az 1937-es év magánéletileg is változást hozott Daphne du Maurier számára: a szerző férjét Egyiptomba helyezték át, a kiadó pedig reménykedett a hamar megjelenő kéziratban. A kiadó és a forgatókönyv közt zajló hozott döntések, hollywoodi jogi és producerei huzavonák hozzájárultak ahhoz, hogy a könyv megjelenése után a Rebecca története több szinten is átalakuljon a filmek és a publikációk révén.
Az adaptációk közül az egyik legismertebb a Hitchcock-féle Rebecca, amelyet a váteszt idézően korán lecsaptak Hollywoodban a jogokra. David O. Selznick producer és Alfred Hitchcock közötti viszontagságok végigkísérték a készítés folyamatát: Laurence Olivier lett a Maximmal közösen megformált férfi főszerep, míg a fiatal Mrs. de Winter szerepére Vivien Leigh-t szerződtették. Ugyanakkor a rendező később úgy ítélte meg: A Manderley-ház asszonya nem igazán Hitchcock-film, inkább egy történetecske, amelynek régimódi a hangulata és hiányzik belőle a humor.
A regény másik fontos vonása a Rebecca alakjának jelenléte: a nő halála utáni napokban csak visszaemlékezésekben és tárgyak révén tűnik fel, mégis annyira erősen hat, hogy mások életét is befolyásolja. A Narrátor - a hősnő - képzeletében megfogalmazódó Rebecca-kép összekapcsolja a Másik Nő fogalmát a hősnő identitásának felépítésével. A regény végigvezet a bizonytalanságon, amely a főhős személyiségét befolyásolja: a házasság szentségéről és a társadalmi normákról szólva, Daphne du Maurier egy évszázaddal korábbi világot idéz meg, miközben a 20. század eleji elit szokásai tovább élnek benne.
A kultúrtörténeti kontextusban A Manderley-ház asszonya leginkább kiadói pre-szerződés és a Daphne du Maurier-t sújtó írói válság gyors és szenvedélyes műhelymunkája eredménye. Az 1939-es megjelenés után a regény igazi ikon lett, amelybe Hollywood és a kritikusok is beleszerettek, és amelyet többféle interpretációban is meg lehet közelíteni. A történet összevetése Jane Eyre és Jean Rhys Széles Sargasso-tengerének motívumaival azt mutatja, hogy du Maurier nem egyedül alkotta meg a Másik” fogalmát: a Rebecca-kritériumok a Másik léthelyzetét, a társadalom előírásait és a női identitás alakítását határozzák meg.
A regény megjelenésétől kezdve több évszázadot áthidaló hatásokat hordoz. A Manderley-ház asszonya nemcsak a romantikus thriller jellegét ötvözi, hanem egy mélyebb elemzést is kínál a női szerepekről, a családi örökségről és a társadalmi elvárásokról. A művel a női sorsokról szóló diskurzust gazdagítja: a kiadói előszerződés és az írói válság kontextusában a regény arra kényszerít, hogy az olvasó saját értelmezésébe vonja be a történet motívumait.
Az Egyesült Államokban és Angliában forgatott változatokban a rendezői értelmezések is eltérő képet adnak: Hitchcock és Truffaut interjúiban felbukkanó megjegyzések szerint A Manderley-ház asszonya a kor szemléletét hordozza, s kevésbé tűnik a korokeptől és a humortól mentes történetecskének. Ugyanakkor az adaptációk és a kulturális feldolgozások segítik a regény időtálló erejét, amely a hősnő identitásképzési folyamatát és a ház urának titkait állítja előtérbe.
A KultúrFlipper program keretében a női sorsokról szóló beszélgetések és könyvklubok hangsúlyozzák a művek sokrétűségét: Maggie O’Farrell Hamnettől Virginia Woolf Mrs. Dalloway-ig, Agatha Christie Távol telt tőled tavaszom, Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya, Jeanette Winterson Nem a narancs az egyetlen gyümölcs, Helen Fielding Bridget Jones naplója és Zadie Smith NW című művei kerülnek terítékre. A brit nagykövetség támogatásával megvalósuló projekt célja női sorsok, választások és korlátok feltárása a különböző korszakokban.
Az eredeti regény hosszú utóélete is figyelemre méltó: Rebecca halála utáni történet, a ház vezetőjének és a társadalom elvárásainak összefonódása, a ház, amely egyfajta élő szereplővé válik. A Manderley-ház asszonya tehát egyszerre önálló regény és Jane Eyre-folyamat része: mindkét mű a Nők identitásának és a társadalmi szerepek formálódásának egyedülálló lenyomata.
tags: #a #manderley #haz #asszonya #konyv #elado