Az angolszász kertépítés története és jellegzetességei

Az angolszász kertépítés, közismert nevén az angolkert vagy angolpark egy olyan tájképi kerttörténeti stílus és kertforma, amely a 18. századtól kezdve máig az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb kerttervezési irányzatnak számít. Ez a kertstílus a természetességre, szabálytalanságra és a romantikus hangulatra koncentrál, szakítva a korábbi klasszikus, szimmetrikus és geometrikus kertek hagyományaival.

Az angolkert főbb jellemzői és kialakulása

Az angolkertben a fák, díszcserjék és virágok ültetése úgy történik, hogy az elrendezés ne mutasson szabályosságot. Az ágyások helyett inkább elszórtan jelennek meg a növények a gyepben, különösen a hagymás növények, mint a tulipán vagy krókusz, gyakoriak közöttük. Az utak gondos karbantartás mellett sem szabályosak; az ívelt vonalvezetésre és az S-alakú utakra helyezik a hangsúlyt, melyeket az angol tájképfestők honosítottak meg. Ez az ún. "S-vonalvezetés" lehetővé teszi a látvány dinamikus, folytonos változását, ami kulcsfontosságú az angolkert esztétikájában.

Angolkert vázlatos térképe S-vonalvezetéssel

Az angolkertben a fák ligetszerű csoportokban vagy egyesével, nagyobb gyepes területeken helyezkednek el, míg kisebb tavak, patakok és vízfolyások is fontos szerepet kapnak a kert szépségének fokozásában. A kert központjában pedig általában egy egyszerű, nem hivalkodó, klasszicista stílusú épület áll, amelyhez csak ritkán vezet egyenes út. Az épület mögötti nyílt, gyepes felület akár golfpályaként is funkcionálhat, és itt kerülhetnek elhelyezésre pagodák, teaházak vagy nyári lakok.

Korszakalkotó brit kerttervezők

A 18. században az angolkert kialakításában a legismertebb nevek: William Kent, Lancelot "Capability" Brown, valamint Humphrey Repton. Ők mind arra törekedtek, hogy a ház körüli teret eltávolítsák a középkori "kellemes kertek" részletező, főleg dekoratív, szimmetrikus megoldásaitól. Éppen ezért a kerti területet nyílt gyepes felületekkel töltötték meg, amelyek az épület közvetlen közeléig nyúltak. Ezeket a területeket erdősítő fákkal, vízfelületekkel és szobrokkal díszítették, hogy a fény és árnyék játékával festői hatásokat keltsenek.

A telekhatárokat nagy fa csoportokkal rejtették el, amelyek hátterében a szántóföldek folytatódtak, így a kert természetes, szinte végtelen látványt nyújtott. Amennyiben szükséges volt, akár egész falvakat is áthelyeztek, és a gátak építésével mesterséges tavakat hoztak létre, hogy a víz a kert szerves része lehessen.

William

Művészeti és filozófiai háttér: Klasszicizmus és romantika

Az angolszász kertépítés művészeti alapját a klasszicizmus és a romatika képezi, amely a természeti szépség természetes visszatérését jelentette. Törekedtek arra, hogy a kert természetes állapotában mutassa meg ökológiai sokszínűségét, ezért az ökológiailag honos fák és növények, mint a gyalogakác (Amorpha fruticosa), fekete bodza (Sambucus nigra), szilfa (Ulmus minor és Ulmus major), tölgyfajok (Quercus robur és Quercus petraea) a kert alapelemeivé váltak.

A vizet elsősorban természetes formában használták; tavakat, patakokat, vízfolyásokat alakítottak ki mesterségesen is, de a természetes vízforrásokra támaszkodva.

Kínai és távol-keleti hatások

Az 18. században a brit hajózás fejlődésével és a kereskedelem kiterjedésével az angol kertépítés jelentős változásokon ment keresztül, amikor a távoli tájak növényvilágával, különösen a Távol-Keletről importált lomblevelű örökzöldek megjelentek (például Aucuba, Cotoneaster, Mahonia). Ezek az egzotikus növények nagy feltűnést keltettek, hiszen Európában a jégkorszak miatt szinte mindezek a fajok kihaltak.

Az angolkert ezzel a változatossággal egyfajta angol-kínai kertté alakult, ahol már nem pusztán a természet utánzására, hanem annak metaforikus és harmonikus megjelenítésére törekedtek.

Ázsiai hatás az angolkertben - kínai pagoda egy angolparkban

Az angolkerti növényhasználat és kerti elemek

Az angolkert növényhasználata a természetességet és változatosságot szolgálja. A kertekben szépen mutatnak az évelők, egynyáriak, gyógynövények, gyógynövények és fűszerek, valamint a rózsák - amelyek sok fajtája az angol kertek királynőjének számít. A kerti utakat gyakran kanyargós, kővel vagy természetes anyagokkal (sóder, forgács, tégla) burkolják.

Az angol kertek egyik kedvelt eleme a pergola, amely kúszónövényekkel, például különféle rózsafajtákkal vagy klematiszokkal van befuttatva. A lugasok és a kerítések, különösen a rusztikus fakerítések szintén gyakoriak, mivel az angolok általában nem kedvelik a túlzó kerítésépítést.

A kert kiegészítői között szobrok, napórák, obeliszkek és díszes cserepek is helyet kapnak, valamint kisebb építészeti elemek, mint például gótikus romokra vagy középkori falakra emlékeztető építmények, amelyek hangulatot teremtenek.

Rózsák az angolszász kertekben

A rózsák régóta meghatározó szerepet töltenek be az angolkertekben. Az úgynevezett angolrózsák különösen kiemelkednek gazdag virágzásukkal és erős illatukkal. Gyakori fajta például az Ausbite (világos rózsaszín), Molineux (élénk sárga), Ausjolly (barackszínű), és Sonia Rykiel (halvány rózsaszín), valamint említhető a Florentina futórózsa is.

Angolrózsák különféle színekben és virágformákban

Az angolszász kertépítés ma és a kerttervezési folyamat

Napjainkban valódi angol tájképi kert építése ritkán fordul elő a kis kertméretek miatt, amely jellemzően 1000 m² alatt van. A modern városi kertek inkább csak tájképi vonásokat viselnek magukon, például kanyargós sétautakat, ligetesen ültetett fákat, illatos virágokat és ökológiailag honos növényeket.

A kerttervezési folyamat során fontos a megrendelő igényeinek felmérése, a kert használói életkora, valamint a fenntartásra fordítható idő meghatározása. Számos kerttervező 100-300 ezer forintért vállal terveket 100-300 négyzetméteres kertekre, ahol a megrendelő biztosítja a méretezett alaprajzokat.

Fontos az arányosság, a természetesség megőrzése, valamint hogy a kert hosszú távon könnyen fenntartható és esztétikailag is magával ragadó legyen. A növények növekedését általában hagyják szabadon fejlődni, korlátozott beavatkozással.

Hogyan készítsünk tájtervet 🪴 LÉPÉSEK 🪴 Plusz barkács tippek az első tájtervezéshez

Romantikus elemek és különleges utcakép

Az angolszász kert egyik legkedveltebb vonása a romantikus, kacskaringós kisutak jelenléte, melyeket illatos virágok és buja növényzet szegélyeznek. Az utak szegélyén gyakran formára nyírt cserjéket vagy szegélyeket alkalmaznak, míg az árnyékosabb területeken árnyékot is adó növények kapnak helyet.

Az angol kertekben gyakoriak a színes, illatos virágágyások és a vadvirágos rétek, melyek mindig garantálják az év minden szakában virágzó foltok megjelenését, színes ruhába öltöztetve ezzel a teret.

Magyarországon és Európában

Magyarországon is számos kastélyparkban találkozunk angolkerti elemekkel, mint például a Széphalmon (Kazinczy-birtok), Csákváron, Tata Óváros-Angolkertjében, Vép, Szarvas és Tiszadob területén, vagy Budapesten a Városligetben. Ezekben a parkokban szép példái az angolszász kertépítésnek, melyek a táj harmonikus részévé váltak.

Budapesti Városliget - klasszikus angolkert példa

Összefoglaló

Az angolszász kertépítés a természetesség, a változatosság és a romantikus esztétika mesteri ötvözete, amely évszázadok óta inspirálja a kerttervezőket. A szabálytalan vonalvezetés, a természetes vízfolyások, a változatos növényzet és az ívelt sétányok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a kertek ne csak látványosak, hanem harmónikusak és élhetőek is legyenek.

tags: #angolszasz #kert #epites

Népszerű bejegyzések: