Anker-palota építése: egy okkersárga ikon a Deák Ferenc téren
Kedvenc könyv, kedvenc dal, kedvenc film, kedvenc hely és kedvenc épület - mindenkinek vannak kedvencei. Ha a kedvenc budapesti épületeinkre gondolunk, akkor egy egészen hosszú listát is írhatnánk, de ami biztosan rajta lenne, az az Anker-palota. Ezt a kupolákkal és szobrokkal teli, okkersárgán a Deák tér fölé magasodó épületet mindenki jól ismeri, aki legalább 10 percet álldogált már a templom előtt, ült az Erzsébet téri fűben vagy egyszerűen sétált a városban.
A Deák tér környezete ma már elképzelhetetlen lenne nélküle, holott anno nemcsak Illyés Gyula éltől-élig megjegyzéseket írt a tornyairól, de a polgárság körében is többen követelték a „lefejezését”. Az Anker-palota 1910 óta áll a főváros egyik legforgalmasabb helyén, és azóta egyszerre borzolja a kedélyeket és vált ki ámulatot minden arra járóból. A heves indulatokat keltő épületet az Anker Élet- és Járadékbiztosító Társaság megbízására tervezte Alpár Ignác, aki a kis, meghívásos pályázaton Lechner Ödönt is maga mögé utasította.
A tervezőket választó meghívás és az elképzelés háttere
A meghívásos pályázaton Lechner Ödön, Alpár Ignác és a bécsi Walter Sobotka indult, és bár a Deák téri szecessziós csoda vonzereje megkívánta volna a sokféle stílus ötvözését, a biztosítóhoz leginkább illeszkedő koncepció Alpár Ignác grandiózus terve volt: kupolákkal, timpanonnal és díszítésekkel teli épület látványos reklámhomlokzatával. Sőt, az alkalmazott kerámiák között Zsolnay-kerámiák is felbukkantak, hogy tükrözzék a kor divatját és a megbízó igényeit. A Deák tér felé néző főhomlokzat tornyára sasok tartották földgömböt, és a gyönyörű, ám megosztó összhatást a két saroktorony és a piramis tetőkel komplettálta.
A vállalt ambíciók és az épület környezetének aránya azonban komoly közfelháborodást váltott ki. A tervező felesége, Orth Antónia például meglepődve ezt mondta: „Na de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált Ön itt?” Mindez a kor akkori ízlésének és az emberképeinek ütközése volt, és a kritikusok sem kímélték az épületet. A környezetében álló 2-3 emeletes házakhoz képest ötemeletes monumentális tömb tehát első pillantásra is feltűnő és megosztó volt.
Az Anker-palota felépítése és a korszak technikája
Az 1910-ben átadott épület az elsők között alkalmazott vasbeton szerkezetű volt, ami a kor technikai forradalmát tükrözi. Az első emelet az Anker irodáinak adott helyet, majd következtek a bérlakások és néhány műteremlakás, míg lent üzlethelyiségek készültek. A tervezéskor a két részre osztott épületkonstrukciót úgy alakították ki, hogy a Deák tér felé néző főhomlokzat középső tornyának tetején földgömböt tartó sasok legyenek, a tornyok melletti nőalakok homokórákat emelve dolgozzanak. A kerámiákat a megbízó kívánságára használták fel, és ezek többnyire a Zsolnay-kerámiákat idézik.
Érdekességként megemlítjük, hogy Alpár Ignác eredetileg olyan nyitott udvart tervezett, amely később utcává alakult, ezt az utat így is nevezték el: Anker köz. Az épület háromszög alakú hátsó alaprajza és az udvar függőfolyosós belső terei a belső látványt különleges atmoszférával ruházták fel. A Deák térre néző középső torony fölött egy földgömböt tartó sasok adták a jelképi elemet, a két oldalán pedig nőalakok homokórákat tartanak.
Közéleti visszhang és a későbbi sorsa
Az 1910-es években az Anker-palota ikonikus jelenséggé vált Budapest látképében, azonban a közízlés komoly kritikáknak adott hangot. Illyés Gyula gúnyolta az épületet, míg egy 1929-es Pesti Hírlap cikkében Ybl Ervin úgy vélte: Budapest szégyenfoltja lehet az Anker megoldása. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1941-ben döntenek a tornyok átalakításáról, de a háború kitörése megakadályozta a tervek megvalósulását. A hidat képező Anker-palota a háború után államosították, majd a Kelet-Európai Biztosító székhelye lett, amelyet később az Állami Biztosító Nemzeti Vállalattá olvasztottak be.
1961-ben teljes felújításon esett át az épület, és ekkor nyitották meg az Anker-közt a gépjárműforgalom előtt, ami előrevetítette a városközpont fejlődését és a közlekedés átalakulását. 2011 óta a palota műemlék, és bár a felújítások hosszú ideje késleltetve zajlanak, az épület továbbra is Budapest egyik azonnal felismerhető, ikonikus eleme.
Az Anker-palota részletei és a kapcsolódó históriák
Az Anker-palota 1-3, és 2-4. szám alatti részek felépítése kölcsönösen összetartozik: a Király utca felé irányuló oldalon ívelt falú rész, a Deák tér felé néző részen három torony díszít, középen a timpanon alatt a régi felirat olvasható: Élet és járadék - az Anker Biztosító Társaság. A belső udvarok és folyosók klinkertéglával díszítettek, a kapualjból kilépve a lépcsőház labirintusos végtelenségbe vezető folyosói nyomasztó hangulatot keltenek, ugyanakkor különös varázst adnak a helynek.
A budapesti építészeti köztudatban az Anker-palota elsődleges megítélése a viharos korszakok jelképe maradt, ugyanakkor az épület vitathatatlanul hozzájárult a város arculatához, és ma is a Deák tér egyik meghatározó ikonja. A környék ötvözi a történelmet és a modern városi életet, és az Anker-palota ebben a kontextusban sem vesztett reciprocalitásából: a belső köztudatban megosztó, de egyben különleges hangulatú darab.
Betekintés Hofi Géza és más hírességek lakóhelyébe
Az épületnek számos híres lakója volt: Hofi Géza élt itt egészen haláláig, míg a környék más prominensei, például Szondi Lipót vagy Rátkai Márton is kötődtek a helyhez. A történetek között ott van a 1927-es visszaélés-vád és Váradi Imre, az Ankerről dolgozó egykori vezérigazgató esete is, amely Bécsig jutott. Ezek a részletek hozzájárulnak ahhoz, hogy az Anker-palota ne csak egy kupolákkal díszített épület legyen, hanem Budapest gazdag történetmeséjének élő példája legyen.
Összegzés nélkülözhetetlen tényekkel és évszámokkal
- Az Anker-palota 1910-re készült el; vasbeton szerkezete korabeli újdonságnak számított.
- A két épületrész összességében három toronyművészi elemet és két noble kupolát foglal magába a Deák tér felé néző oldalon.
- Az Anker köz neve az udvarból vált ki, amely ma is a Király utca felé nyitott belső útvonalat ad.
- A kerámiák egy része a Zsolnay mintáira emlékeztet, amit a megbízó kérésére alkalmaztak a díszítésben.
- A tornyok és a piramis a közízléssel állandó viták tárgya volt, és a belső terek esetenként misztikus hangulatot kínálnak.
Fontos adatok a történethez
- A palota 1910-re készült el, az első vasbeton szerkezetű magasépület közé tartozott.
- A két épületrész közötti nyitott udvart végül Anker köznek nevezték el.
- A főhomlokzat középső tornyán sasok tartották földgömböt, a tornyok melletti nőalakok homokórákat emeltek.
- A kerámiákat a megrendelő kérésére használták fel, a Zsolnay és Lechner hatás egyértelműen érezhető.
- 1941-ben a torony eltávolítását tervezték, de a háború ezt meghiúsította; később felújították és 1961-ben újra megnyitották az Anker-közt a gépjárműforgalom előtt.
