Átlagos lakásárak a 70-es években és a párhuzamos összehasonlítás a mai Magyarországon

A Freddie Smith által vázolt statisztika alapján a Pénzcentrum is számolásba kezdett, és megnéztük, Magyarországon vajon könnyebb volt-e az élet régen.

A floridai ingatlanügynök több szempontból is összehasonlította az amerikai Boomer- és Z-generáció tagjainak életkörülményeit, azt, hogy mennyiből, mire és mennyi futotta/futja.

1970-ben egy átlagos otthon 15 000 dollárba került Amerikában, míg most 436 000 dollárt kell fizetni érte.

Azaz 29-szer kerül többe, mint azelőtt.

Az amerikai ingatlanügynök rapid statisztikájában egyúttal arra is rávilágított: az amerikai felsőoktatás az évtizedek alatt szintén jelentősen megdrágult, így amíg a ’70-es években 500 dollárt kellett fizetnie a családoknak egy diplomáért, addig manapság már 11 000 dollár fejében juthat valaki hozzá ehhez a papírhoz.

Freddie Smith a teljes kép érdekében megvizsgálta a bevételi oldal legfőbb adatait is, ám ezen a fronton szomorú eredményre jutott.

Hiszen amíg a Boomerek az 1970-es években átlagosan 9000 dollárt vihettek haza, addig a mai fiatalok 56 000 dollárra számíthatnak, ami csak szerény, 6-szoros növekedést jelent.

Ráadásul őket is csak nehezen tudják felnevelni, amit a férfi a háztartáson belüli jövedelemeloszlási adatokkal támaszt alá.

Vagyis azzal, hogy a Bommerek esetében a kettős jövedelemteljesítményű (értsd: apa és anya is kenyérkereső) háztartások száma csupán 47 százalékos arányt tett ki, a Z-generációs családok esetében ugyanakkor már 65 százalékot.

„Amennyiben összehasonlítjuk az alapvető fogyasztási cikkek jelenlegi elérhetőségét az elmúlt száz év bármelyik évtizedében tapasztalttal, úgy szembetűnő, hogy az emberek átlagos életszínvonala sohasem volt ilyen magas.

Természetesen egy-egy válságos időszak ezt a relációt átmenetileg érvényteleníti, de azon a trenden ez nem változtat, hogy jobb életkörülmények között és magasabb fogyasztási szintben élünk, mint a szüleink és nagyszüleink - közölte a Pénzcentrum az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványtól.

Szerintük annak oka, hogy a Z-generáció tagjai bizonyos javakat nem birtokolnak vagy nehezebben érik el őket, a fogyasztói szokások átalakulásából ered.

- írták.

Hozzátették, emellett a kamatkörnyezet mérséklődése miatt előtérbe került a tőkeáttételes ingatlanvásárlás is, így az ingatlanár/fizetés mutató emelkedése nem feltétlenül jár együtt a lakásvásárlás ellehetetlenülésével.

Továbbá az eszközosztály jó teljesítménye miatt a befektetési céllal vásárolt ingatlanvásárlás is egyre elterjedtebbé vált.

Érdekes, hogy mindeközben Magyarországon hogyan festenek a Freddie Smith által felvázolt gazdasági és demográfiai adatok.

Összességében viszont a KSH elérhető adataiból egy hozzávetőleges képet azért kaphatunk a két generáció különböző életszínvonaláról.

Amihez csupán azzal kell tisztában lennünk, hogy az 1972 és 2022 közötti időszakban az átlagos pénzromlás mértéke 8,94 százalék volt, míg a teljes infláció elérte a 6 816,15 százalékot.

Ily módon némi számolgatás után kiderül, hogy ha tavaly egy új ingatlan átlagos négyzetméterára 910 ezer forint volt, akkor 1972-ben ugyanezért nagyjából 133,5 forintot kellett fizetni.

Vagy amíg egy fővárosi lakás átlagos bérleti díja tavaly januárban 183 ezer forintba került a statisztikai hivatal adatai alapján, addig 1972-ben mindösszesen 26,8 forintba.

Ezen felül könnyű kiszámolni azt is, hogy amíg ma egy felsőoktatási tandíj átlagosan 350 ezer forint körül alakul félévente, addig a több mint hatezerszeres inflációval számítva a ’70-es években nagyjából 51,3 forintot jelentett volna.

Tehát pusztán a számokat tekintve akár gondolhatnánk azt is, hogy elődeink sokkal jobban éltek nálunk, ugyanakkor jelentősen árnyalja a képet, hogy az egyes generáció tagjai mekkora havi bruttó átlagkeresetből finanszírozták/finanszírozhatják mindezt.

Azaz a két generáció jövedelme között 204-szeres a különbség.

Így ígéretes, hogy az utóbbi szűk évtizedben több európai ország is jelentős erőforrásokat fordít a családok otthonteremtési támogatására.

Cikkünkben friss adatok alapján most azt vizsgáltuk, a magyar időseknek milyen arányban jelent gondot a lakhatás, és mi lehet erre a megoldás.

Az adatok a Központi Statisztikai Hivataltól származnak.

Ingatlanpiaci időspirál és jövedelmek viszonya diagram

A lakóingatlanok száma Magyarországon 2009-ben 4 302 827 darab volt, mely 2014-re 4 408 050 darabra emelkedett.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a lakóingatlanok száma 5 év alatt 2,45%-kal, azaz 105 223 darabbal bővült.

Az adatok a Központi Statisztikai Hivataltól származnak.

A népesség száma Magyarországon 2009-ben 10 030 975 fő volt, ez 2014-re 9 877 365 főre esett vissza.

Hazánkban a 20. század második felének egyik legnagyobb problémája a nagyarányú lakáshiány volt.

Ebben természetesen szerepe volt a lakásállományt is sújtó háborús veszteségeknek, és később annak az iparcentrikus gazdaságfejlesztésnek, amely óriási méretű belső vándorlást indított el a falvakból a városok felé.

Az 1960-as évtized mind az épített lakások mennyiségében, mind az építkezések jellegében alapvető változásokat hozott.

1960-ban elindult a 15 éves lakásfejlesztési program, amely összesen egymillió lakás építését irányozta elő, ebből 250 ezret Budapesten.

Az évtized közepére a lakásépítés megtorpant, majd 1965-től ismét nagyobb lendületet vett.

A korszak lakótelepei elsősorban a belső városrészek körüli átmeneti zónában épültek fel, megindult tehát a lakótelepi építkezések kifelé tolódása.

Kedvezőbben alakult a lakások összetétele: megnőtt a kétszobás, a fürdőszobás és a központi fűtéssel ellátott lakások aránya.

Az 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásépítési program célkitűzéseit a hagyományos építési technológiákkal nem lehetett volna teljesíteni.

Az évtized második felében és az 1970-es évek elején megvásárolták az első házgyárakat, ami a paneles technológia elterjedését hozta magával.

Az egyes házgyárak csupán néhány típusépületet gyártottak, amelyek használatát a hatóságok kötelezően előírták.

Az 1960-as években általánossá vált a lakásépítésben különböző normák, valamint típustervek felállítása és alkalmazása is.

Ebben az évtizedben terjedt el a modern építészet elveinek alkalmazása.

A keretes beépítést az egymással párhuzamos sávházak és pontházak váltották fel, a belső udvarok eltűntek, helyettük nagyobb szabad területeket találunk.

Az 1960-as évek lakótelepeit három épülettípus jellemzi: a 4-5 szintes sávház, a kockaház, és a kezdetben 4-5, később 9-10 emeletes pontház.

A lakótelepek átlagos nagysága 1000-1500 lakásra nőtt.

Az 1960-as évek lakótelepeinek presztízse magas volt, és a belső városrészekből ide költöző családok számára ez volt a státuszszimbólum.

Az 1970-es években az új, házgyári technológia sikerein felbuzdulva meghirdették a második 15 éves lakásépítési programot, amely már 1,2 millió lakás megépítését célozta 1990-ig.

Az államilag finanszírozott lakótelepi lakásépítések különösen Budapesten voltak sikeresek, ahol összesen mintegy 116 ezer házgyári lakás épült az évtized során.

Az 1970-es évek lakótelepeinek beépítési módját és építészeti karakterét egyre inkább a szovjet mintájú nagypaneles technológia határozta meg, ami sikeresen hozzájárult az egyik erőltetett célkitűzés megvalósításához: a lakások előállítási árának minimalizálásához.

Az 1970-es években felépített állami lakásoknak már több mint 70%-a házgyári technológiával készült, ez az építkezési forma vált egyeduralkodóvá.

Óriási lakótelepmonstrumok épültek ekkoriban 5-15 ezer lakással, gyakran 35-40 ezer lakost tömörítve.

A 10 emeletes sávházak váltak meghatározóvá leggyakrabban 5 lépcsőházzal, de előfordult tíz lépcsőházas megoldás is.

A felépülő lakótelepek egyre inkább a város szélére szorultak, ahol még nagy, eddig feltáratlan területek kínáltak olcsó beépítési lehetőséget.

Miután 1970-es években központi kérdéssé vált az átadott lakások száma, így lett gyakorlat a hibás lakások átadása és átvétele, majd a hibák későbbi, beköltözés utáni kijavítása.

Költségcsökkentés egyedül a közintézmények megépítésének elhagyásával volt lehetséges, amit sajnos egyre általánosabban alkalmaztak, s később ez a mulasztás a lakótelepek egyik legsúlyosabb hiányosságává lépett elő.

Az 1970-es évek végétől azonban a mennyiséget egyre inkább felváltotta a minőségi szemlélet.

Örvendetes tény, hogy az előző évtizedhez képest minimálisra csökkent az egyszobás, s jelentősen megnőtt a két- és háromszobás lakások aránya.

A komfortszínvonal is emelkedett, az általánossá váló központi és távfűtéssel az összkomfortosság sokáig e lakások legfontosabb minőségi jellemzőjének számított.

Az időszak a felépülő lakótelepek társadalmi összetételében is változásokat hozott.

Az 1971. évi lakásrendelet a lakáskiutalást meghatározott jövedelemszinthez, ill. szociális helyzethez - elsősorban a gyermekek számához - kötötte.

Így szegényebb rétegek is lakótelepi lakásokhoz juthattak, az új lakótelepek társadalmi státusa ennek megfelelően csökkent.

Jelenleg az 1970-es évek lakótelepei küzdenek a legtöbb problémával, s bár az ebben az évtizedben megépült lakások az állomány relatív színvonal-emelkedését eredményezték, jelenleg a lakásállomány legkisebb értéket képviselő részévé váltak.

Az 1980-as évek lakásépítését mind országos, mind fővárosi szinten az állami lakásépítés folyamatos csökkenése és a magánerős építkezések növekedése jellemezte...

Átépítési és fejlesztési diagramok a panelprogramokról

És a falvakban, a városok kertvárosi részeiben magánerős kivitelezésben sátortetővel fedett kockaházak sokasága épült.

Az ilyen új épületek kevésbé jól hasznosították a telkeket, és a korábbi nyeregtetős házaktól eltérően növelték a lakások számát és a kényelmet.

Az 1990-es évekre a magánforrásból épített lakások növekedése meghaladta az állami beruházásokat, és a lakástulajdonlás általános aránya jelentősen megnőtt.

Az 1990-es évektől napjainkig a lakásárak alakulásában a piac gyorsabb reagálása és a finanszírozási környezet változásai kerültek előtérbe.

A 2008-as válság következtében a lakáspiaci forgalom drasztikusan visszaesett, és a válság hatásai érezhetőek voltak több évig.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a lakásárak és a bérleti díjak több lépcsőben emelkedtek az elmúlt időszakban, és a korábbi volatilis időszakokhoz képest stabilabb trend figyelhető meg.

Ingatlanárak, avagy hogyan változik a lakáspiac - S01E09

tags: #atlakos #lakasarak #a #70es #evekben

Népszerű bejegyzések: