Átriumházak és kapcsolódó beépítési módok: áttekintés a hazai viszonyokra szabva
A lakóterület a település belterületének elsősorban a lakóépületek és az azokat kiszolgáló építmények (infrastruktúra, kereskedelem, szolgáltatás stb.) elhelyezésére alkalmas része. A lakóterület - az egyes területrészek beépítésének jellege és mértéke, valamint közműellátottsága alapján - építési övezetekre van osztva.
Szabadon álló beépítés és a környezet
Szabadonálló beépítésnél (2/1. ábra) a lakó- vagy főépület minden oldala felől teleksáv (előkert, oldalkert, hátsó kert) alakul ki, és az utcaképben az épületek szellős, át- és körültekinthető látványt mutatnak. Az épületek helyiségeinek - függetlenül azok rendeltetésétől - minden oldalról lehetnek ablakai (2/2. 2/1. 2/2.). Szabadon álló építési módnál ritkán, de előfordul az, amikor az épület kétoldalt oldalkerttel, de előkert nélkül helyezkedik el. Ez már csak foghíjbeépítésekben vagy az utcaszélesítések miatti változásoknál lehetséges (2/3; 2/4.).
Oldalhatáron álló és ikresített beépítés
Oldalhatáron álló beépítésnél (2/5. ábra) a fő- ill. lakóépület helyiségei az elő-, oldal- és hátsó kert felé korlátozás nélkül megnyílhatók, míg az oldalhatár felőli épületfalon csak a lakás mellékhelyiségeinek (WC, fürdőszoba, kamra), 1-1 db 60×60 cm-nél nem nagyobb ablaka vagy szellőzőnyílása létesülhet, 1,80 m parapet magassággal. Az épület tetőzete csak 2,00 m fölött és max. Oldalhatáron álló beépítésnél a melléképületek is ugyanarra a beépítési vonalra kell hogy épüljenek, mint a főépület. Az oldalhatári beépítési vonal általában a telek északi, északnyugati vagy észak-keleti határvonala, hogy az épületek kellő benapozottsága biztosított legyen.
Ikresített beépítés esetében a két szomszédos telken álló épület együttes tömege egy szabadon álló épület képét adja. Az ilyen épület neve ikerház vagy ikerépület. A két épület - egymást síkban vagy vetületében eltoltan takaró -falai tűzfalként funkcionálnak, tehát bennük sem ablak, sem egyéb nyílás (még szellőző sem) nem létesíthető, és a padlástéri elválasztó falak tűzállósági határértéke is legalább 2,5-2,5 óra kell hogy legyen.
Zártsorú beépítés és tömegalakítás
Zártsorú beépítés esetén az épület végfalai az utcára merőleges vagy attól eltérő szögű telekhatárokra kerülnek, tehát az épület a két határvonal közötti beépítési területre kerül. A zártsorú beépítésű telkek, ill. a zártsorú épületek határvonalakra kerülő tűzfalainak tűzrendészeti és takarási feltételei azonosak az ikerépületeknél ismertetettekkel. Zártsorú beépítésnél az épületet az utcával párhuzamos beépítési vagy szabályozási vonalra kell elhelyezni, előkertes vagy utcavonalas beépítésben. A beépítési vonalon az épület egy része mindenképpen rajta kell, hogy legyen, ezen túl az érintővonaltól való eltérést a tervező és a helyi szakhatóság határozhatja meg, a „sorba illő” tömegkapcsolat harmóniájának figyelembevételével.
Zártsorú épületegyüttesek azon telkeinél, ahol az övezeti előírás megszakított zártsorú, a beépítési kötelezettségek lehetnek az ikerbeépítés szerintiek, például: zártsorú megszakítás épületközzel. Ha a két szomszédos telken ez lehetséges, az oldalkertek épületközként nyilvánulnak meg, így az épület a tömegalakítás, valamint a nyílászárók elhelyezése szempontjából már nem két homlokoldallal, hanem hárommal rendelkezik, feltéve, hogy az épületek között előírt legkisebb távolság (a megengedett legnagyobb homlokzatmagasság) ezt lehetővé teszi.
Sarokteleknél, egy- vagy kétoldali előkert esetében, teljes és mindkét utcai beépítésnél a beépítési sűrűséget az övezeti előírásoknak megfelelően, a beépítési vonaltól befelé kell számításba venni. Zártsorú beépítés esetén visszaugratott homlokzatsíkokban csak akkor lehet ablak, ha a fal a telekhatártól legalább 3,00 m-re van. Az épület mélységi mérete a telekhatáron lehetőleg ne legyen több, mint 14,00 m - legalábbis az egyik telekvonalon -, a helyiségek benapozása és a fényigény biztosítása érdekében. Ha az egyik oldalon az épület mélységi mérete nagyobb, akkor oldalszárnyról beszélünk.
Beépítés előnyei, hátrányai és a telek kiválasztás
Jó tudni! A zártsorú beépítés előnyei azonosak az ikres beépítésnél fölsoroltakkal. Hátránya, hogy az épület négy fő homlokzatából csak két homlokzaton helyezhetők el ablakok. A csoportosan elhelyezett épületek alapjában véve a legváltozatosabb beépítési módot jelentik hazánkban, ennek ellenére ez a legritkábban alkalmazott elhelyezési, ill. beépítési mód.
A sorház (ábra fent) önálló telken álló, a telek beépítési vonalán létesülő, és a telek oldalhatárain egymáshoz önálló határfalakkal csatlakozó épületsor, amely egy lakás vagy egy üdülőegységet tartalmazó épületegységet jelent.
Sorházas beépítésnél lehetséges a két utcás megoldás is, ami a tájolási adottságok figyelembevételével a belső kerti intimitások újszerű, kedvező építészeti megfogalmazását teszi lehetővé. Kétutcás beépítésnél a két utcára nyíló telek egyik végére kerül a lakó- (főépület) és a másik végére a gazdasági melléképület (garázs, tüzelőtároló, barkácsműhely stb.).
Az udvart vagy kertet csak akkor kell utcáról megközelíthetővé tenni, ha helyi szennyvíztárolásnál a szennyvizet elszállító szippantókocsinak be kell közlekednie.
A láncház csak abban különbözik a sorháztól, hogy az utcai homlokzati megjelenésében fő tömegében lévő - általában kétszintes - lakást egy földszintes (pl. a gépkocsitárolót és a kerti áthajtót tartalmazó), ún. Lapos tetős nyaktagon kialakítható tetőterasz is, közvetlen padlástéri lakótérhez való kapcsolattal. Ezt a megoldást gyakran az utcáról „nyeregtetős” homlokzat mögötti tetőterasszal valósítják meg. A tetőteraszt minden esetben a tűzrendészeti előírásoknak megfelelően el kell különíteni a szomszédos épület tetőzetétől.
Az átriumház (kép fent) a mediterrán tájak jellemző beépítési formája, melynek több ezer éves múltja van (pl. Pompeji). A Közép-Európától északra fekvő vidékeken a hidegtől, hótól, esőtől, széltől védve, de nyílásaival kifelé fordul, az udvart a kert kívülről övezi. Az átriumos beépítés hazánkban eddig nem nagyon terjedt el, a meglévők is általában kényszerűség miatt alakultak így ki. Átriumos beépítésnél általában a telek és egyúttal az épület egy oldala, sarokteleknél pedig két oldala találkozik közterülettel, azaz használható szabadon nyílászárók beépítésére és a főbb lakóhelyiségek benapoztatásának biztosítására. Az átrium, vagyis a belső udvar felé a külső határolófallal hasonlóan helyezhetők el az épület nyílászárói, közvetlen belső kertkapcsolattal. Az épület alakja leggyakrabban L vagy U alakú, ami lehet mind a négy telekhatárra épített is.
Az átriumházak közterület felőli előkertjei nem képezhetik a telekbeépítési sűrűség (%) számításának alapját, ebbe csak az építési vonalon belül lévő terület számítható be. Ebből következik, hogy a telek beépítési zónájának 1/4, de legalább 25 m2 része átrium, vagyis kert kell, hogy legyen. Ide tartoznak elsődlegesen azok az épületelhelyezési módok, melyek a szokásostól eltérőek és a hozzájuk rendelt szakmai követelményeiket a rendezési tervben és minden esetben egyedi módon kell meghatározni.
A teraszház tulajdonképpen nem más, mint a dombos terephez igazodó lakóépület lakóegységeinek részben egymás fölött, de a tereppel közel párhuzamos tömeglépcsőben való elhelyezésével kialakított lakóház. Előnye, hogy egyes szintjei lépcsőház nélkül, külső tereplépcsővel építhetők meg, és a természet közelsége még a fölsőbb szinteken is megmarad.
Előfordulhat az is - ritkábban -, hogy mesterséges feltöltésre épül. A lakódomb hasonló a teraszházhoz, abból indul ki, hogy az egymás fölé helyezett lakóegységek egy meglévő domb „kiszögellését” takarják el, legalább félkör alakú alaprajzi vetületben.
Átriumházak és tervezési szempontok a gyakorlatban
Az átriumházak esetében a mediterrán példákból kiindulva a belső udvar övezi a kertet, és az épület nyílászárói a belső udvar felé, a külső falakkal hasonló módon helyezkednek el. A mediterrán stílus és a hazai éghajlati viszonyok összhangja miatt a beépítés jellemzője, hogy az udvar köré szerveződik a lakótér. A példaszerű terv részletezi, hogy az átrium körül kanyarodó életmód hogyan befolyásolja a belső terek elrendezését és a fényviszonyokat.
Az iroda szerkesztésében bemutatott példák szerint a telek beépíthetősége és a tervezési megoldások összefüggenek az OTÉK és a helyi szabályozások elvárásaival. A felelősségteljes tervezés része a szakmai tanácsadás hangsúlyozása, hiszen a beépítési módok sokszor a telek adottságaitól és a közműelrendezéstől függenek.
Telek kiválasztása és gyakorlati tanácsok
Amikor eljön az otthonteremtés ideje, több alternatíva közül választhatsz. Fontos a hosszú távú fenntarthatóság és a környezeti adottságok figyelembe vétele. A telekválasztásnál a tájolás alapvető szempont: a közösségi helyiségek déli, a kevésbé napfényigényes helyiségek pedig északra vagy keletre kerülhetnek. A passzívház szemszögéből pedig még nagyobb figyelmet érdemel a tájolás és a hőtechnika.
Miután megtaláltad a potenciális telket, érdemes alaposan ellenőrizni a tulajdonjogot, a telek kapcsolódó szolgalmi jogait és a közlekedési lehetőségeket. A kerítés elhelyezése és az oldalhatáron álló beépítés részletes előírásai is fontosak, hiszen ezek a helyi rendeletek és OTÉK alapján szabályozottak. A szakértői tanácsadás segíthet elkerülni a későbbi jogi és technikai problémákat.
Az OTÉK szerinti kertszakaszok minimum értékei és a beépítési százalék meghatározása összefügg a telek területével és a tervezett épülettömeggel. A beépítés módja és a telek elhelyezkedése alapján a megengedett beépítettség és a földszinti magasság is változhat.
Az átriumház és a teraszház kombinációi különféle lehetőségeket kínálnak a terep adottságainak kihasználására. A dombos területeken a teraszház vagy a lakódom megoldások lehet, hogy jobban illeszkednek a helyi környezethez, mint a hagyományos beépítési módok.
Előfordulhat, hogy az átriumházak elérhetik a magasabb beépítési sűrűséget a telek adottságai alapján, azonban a tűzrendészeti és belső szerkezeti követelmények teljesítése kiemelten fontos. A mediterrán hatás a belső udvar köré rendeződő lakótérben valósul meg, ahol a fény és a hőérzet is kedvezően alakítható.
tags: #atriumhazas #beepitesi #mod