Az Eiffel Palace építészete és története
Az Eiffel Palace Budapest V. kerületében, a Bajcsy-Zsilinszky út 78. szám alatt található épület 1893-ban készült el, tervezői Korb Flóris és Giergl Kálmán voltak.
Az építtető a könyv- és újságkiadással foglalkozó Légrády testvérek voltak. A gazdagon díszített épületet a Pesti Hírlap nyomdájának szánták, és ebben a funkciójában is működött fél évszázadon át.
Az épület kivitelezője Hauszmann Sándor volt, aki a New York-palota kőfaragó munkáit is végezte.
Az épületgépészetben - újdonságként - a gáz, mint korszerű energiahordozó kiemelt szerepet kapott, a teljes fűtésrendszert gázüzemű berendezésekkel oldották meg.
A saroktelek kedvező adottságai következtében viszonylag kevés volt a csak udvarra néző lakás.
Az épület hosszfőfalas - tégla szerkezetű - volt, míg az üvegtető rácsostartó szerkezetét öntöttvas oszlopok támasztották meg.
A nagyobbik udvar köré az első emeletig a szerkesztőségi irodákat csoportosították, míg a felsőbb szinteken bérlakásokat helyeztek el.
A kisebbik udvarra leginkább csak lakások néztek, így funkcióban is elvált a két udvar.
A Bajcsy-Zsilinszky út - Stollár Béla utcai sarkon egy nagyméretű kupola zárta le a tetőtéri tömegeket, melyhez két kisebb kupola csatlakozott.
A nagy kupola oldalán kilátóterasz haladt körbe, míg tetején egy Géniusz szobor állt, mely éjszaka égő fáklyát tartott a kezében.
A második világháború komoly károkat okozott, komplett szerkezetükkel együtt ekkor semmisültek meg a tetőtéri kupolák is, amelyeket nem építettek újra.
1945 után államosították, és a Zrínyi Nyomda birtokába került.
Az újjáépített Eiffel Palace irodaház hidegburkolatai egy részének kivitelezéséhez a MAPEI kiváló minőségű termékeit alkalmazták, a munkálatokat a Ratskó-Bau Kft. végezte.
A felújított épület A+ kategóriás minősítésű, környezetbarát és energiahatékony megoldásokkal rendelkezik, és elnyerte a LEED Gold minősítést is.
Az Eiffel Palace irodaház Budapest belvárosában, a Bajcsy-Zsilinszky úton található, közvetlenül a Nyugati tér szomszédságában.
Az épület különlegessége, hogy egy patinás, 19. századi palota modern átépítésével jött létre, így ötvözi a történelmi hangulatot a 21. századi technológiával.
Kiváló elhelyezkedése révén az Eiffel Palace tömegközlekedéssel és autóval is könnyen megközelíthető.
A munka kezdetekor kiderült, hogy egyfelől nem akármilyen épületről van szó - valaha jeles építészek tervezték -, másfelől nem lehetett akármit megtenni az épülettel, komoly fővárosi és kerületi védettség alatt állt.
Fel kellett mérni az épület műemléki jelentőségét - műemléki értékvédelmi tanulmányt kellett készíttetni, mellyel Dávid Ferenc művészettörténészt bízták meg -, hogy tisztában legyünk az épület tényleges értékével.
Az érték - a tanulmány alapján - az épületnek a városban betöltött szerepe, gyakorlatilag az utcai homlokzatok által határolt tömege volt, kiegészítve a belső udvari, gyönyörű öntöttvas szerkezetekkel és a főlépcsőházzal.
A tervezés folyamán lépésről lépésre haladtunk, rendszeresen egyeztettünk a KÖH illetékeseivel, időről-időre bemutattuk a munkaközi terveket.
A Műemléki Tanácsadó Testület januári ülésén a tető-sarok megoldásunkat ugyan semmilyen kritikával nem illették, jónak, sőt progresszívnek találták, de a belső, fedett udvar esetében a függőfolyosói üvegfal és az öntöttvas szerkezetének a viszonyát átdolgozásra javasolták.
A kivitelezés rendkívül gyorsan haladt - a bontási munkák után készültek el a falakat megtámasztó JET-GROUTING cölöpök, majd a résfalak, három sorban elhelyezett horgonyokkal -, ezután kiemelték a földet a résfalakon belülről.
A felmenő szerkezet hagyományos monolit vasbeton pillérváz és födém, építése a nagy alapterület - telekméret - következtében két ütemben történt.
A közterület felé a homlokzatrekonstrukció és a díszvilágítás kiépítése volt a megvalósítás leglátványosabb szakasza, ekkor a nézelődők, fényképezők időnként komolyan akadályozták az anyagbeszállítást.
Az épület átalakításának építészeti megfogalmazásáért és a homlokzatok helyreállításáért még az átadás előtt Reitter Ferenc díjban részesültünk Baliga Kornéllal és az ALAK-Art Kft.
A valamikori kupolát nem állítjuk helyre, helyére új, mai tömeg kerül, ezzel is érzékeltetve, hogy ez már nem ugyanaz az épület, ami volt.
Az épületet Már Miklós okl. építész tervezte.
A terv első megmérettetése a Fővárosi Tervtanács volt, ahol a tervet továbbtervezésre alkalmasnak találták a tervtanácsi tagok.
Ekkor még meglehetősen bizonytalan volt a tetőtéri sarok megoldás - több változatot is bemutattunk -, a végleges megoldás a tervtanács utáni egyeztetéseken alakult ki.
Szerettünk volna - nem mást - csak egy jelet, egyfajta építészeti hangsúlyt megjeleníteni a nagy sarokkupola helyén, hangsúlyozottan mai eszközökkel és anyagokkal.
2012. év végére elkészültek az építési engedélyezési tervek, amelyeket benyújtottunk az eljárásra.
A Műemléki Tanácsadó Testület januári ülésén a tető-sarok megoldásunkat ugyan semmilyen kritikával nem illették, jónak, sőt progresszívnek találták, de a belső, fedett udvar esetében a függőfolyosói üvegfal és az öntöttvas szerkezetének a viszonyát átdolgozásra javasolták.
A XXI. század elején nem szabad újjáépíteni a sarokkupola helyére.
Az épület elkészült a fent leírt módon, meglátásom szerint a végeredmény meggyőzően bizonyítja, hogy helyesen jártunk el, de biztosan sokan vannak, akik elítélik ezt a fajta hozzáállást a régi épületekhez.
Azt hiszem, ez egy lehetséges megoldás a többi közül, nincsen igazi, mindenre bevált recept, nem is lehet.
Jelen esetben mindketten fontosnak tartottuk - az anyagi befektetés megtérülése mellett - az épület homlokzatai eredeti állapotuknak megfelelő helyreállítását.
A homlokzatdíszek egy része még fellelhető volt az épületen, ugyanakkor a megrendelővel mindketten egyetértettünk abban, hogy a sarokkupolát nem szabad újjáépíteni.
Nem csak azért, mert semmi sem - még az alap-faszerkezet sem - maradt meg belőle, hanem leginkább azért, mert egy új, mai elem a sarkon egy rekonstruált kupolával ellentétben őszintén jelzi, hogy ez egy átalakított, nem pedig az eredeti, felújított épület.
A kupola - alapformájából adódóan - nem a mai korra jellemző építészeti megfogalmazás.
Lehetséges lett volna itt egy átvitt értelmű, idézőjelbe tett kupolát tervezni, de ezzel egyfelől nehezen tudtuk volna a historizálás csapdáját elkerülni, másfelől kortárs kupolából talán egy is elég Európában, az pedig már megépült Berlinben, méltó helyén.
Eiffel-torony, egy hihetetlen fogadás története
A Magyar Nemzeti Bank nettó 53,8 millió euróért a luxemburgi székhelyű Corpus Sireo által kezelt Corpus Sireo Real Estate befektetési alapnak adta el a csaknem 14,5 négyzetméter hasznos alapterületű, nyolcszintes irodaházat.
A jegybank 2014-ben vette az épületet 45 millió euróért, majd felújítás után idén márciusban meghirdette eladásra.
A kft. alapítója a Dereif Immobilies S.a.r. l. nevű luxemburgi cég, amely a törzstőkébe a létrehozáskor mindössze 10,5 ezer eurót tett.
A Dereif Hungary Eiffel Palace Kft. néven új hasznosítót kapott a budapesti Nyugati pályaudvar melletti, Bajcsy-Zsilinszky úti Eiffel Palace.
tags: #bajcsy #zsilinszky #eiffel #emeletraepites #tervezo