A Bajkonuri űrrepülőtér orosz tulajdonviszonyai és történelme
A Bajkonuri űrrepülőtér, amely Kazahsztánban, Bajkonur város mellett található, a legnagyobb orosz űrközpont. Innen indították az első műholdat, a Szputnyik-1-et 1957. október 4-én, és az első embert, Jurij Gagarinnt 1961. április 12-én a Vosztok-1 űrhajóval a világűrbe. A Szovjetunió megszűnése óta Bajkonurt az oroszok Kazahsztántól bérlik.
A létesítményhez tartozó terület nyugati-keleti irányban 90 kilométer, északi-déli irányban pedig 85 kilométer kiterjedésű. A szovjet kormány 1955. február 12-én adta ki az 5. számú Tudományos Kutatási Kísérleti Központ (NIIP-5) létrehozásáról szóló rendeletet. Valójában 1955. június 2-án alapították meg, eredetileg a világ első interkontinentális ballisztikus rakétájának készült, az R-7 Szemjorkának kísérleti központként. A NIIP-5 hamarosan kibővült az űrrepülések indítóberendezéseivel.
A helyszínt egy Vaszilij Voznyuk nevű tábornok által vezetett bizottság választotta ki, amelyre Szergej Koroljov, az R-7 Szemjorka főtervezője, később a szovjet űrprogram első embere, is hatással volt. Síkvidéken kellett elhelyezni, mivel az akkori rakéta rádióirányító rendszere megkövetelte a több száz kilométerre lévő földi állomásokról érkező folyamatos jelek fogadását is, továbbá a rakéta röppályájának távol kellett lennie a lakott területektől. Emellett előnyös az űrkilövőhelyeket az Egyenlítőhöz közelebb helyezni, hogy a Föld felszínének forgási sebességét kihasználják. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a bizottság Tyuratamot, a kazahsztáni sztyeppék szívében található falut választotta.
A kilövőberendezések megépítésének költségei, valamint a több száz kilométernyi új út- és vasútvonal a Szovjetunió egyik legköltségesebb infrastrukturális projektjévé tették a kozmodromot, amely körül egy település épült, hogy lakásokat, iskolákat és infrastruktúrát biztosítson a dolgozók számára.
A Buran program és a Szovjetunió hanyatlása
A Buran űrrepülőgép programja a Szovjetunió egyik legambiciózusabb űrprojektje volt. A Buran 1988. november 15-én pilóta nélkül kétszer kerülte meg a földet, míg az Enyergija hordozórakéta soha nem látott tömegeket tudott pályára állítani, nagyobbakat, mint az amerikai Saturn V. A szovjetek a hidegháború alatt összeszedett hátrányukat próbálták behozni az új fejlesztésekkel, ám a projekt olyan drágának bizonyult, hogy nem érte meg fenntartani, így a bázis lassan elkezdett leépülni.
Sokak szerint egyébként az aránytalanul költséges Buran-projekt volt az, ami beverte az utolsó szeget a Szovjetunió koporsójába. A Szovjetunió felbomlását követően a Buran program is leállt, és az űrrepülőgépek egy részét, beleértve az egyetlen próbarepülést végrehajtó Burant, a bajkonuri hangárban tárolták. Azonban az orosz űrprogram pénzügyi nehézségei miatt nem tudták megfelelően karbantartani a létesítményt, ami 2002-ben egy hangár beomlásához vezetett, elpusztítva a repült Burant és az Energia hordozórakétát, valamint hét ember halálát okozva.
A Bajkonuri űrrepülőtér bérlése és az új Vosztocsnij űrrepülőtér
A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően az orosz űrprogram a Független Államok Közössége égisze alatt működött tovább Bajkonurban. Oroszország 99 éves bérleti szerződést akart kötni Bajkonurra, de végül beleegyezett a 6000 km²-es körzet évi 115 millió dolláros bérleti összegébe 20 évre, kiegészítve egy 10 éves hosszabbítási opcióval. 2005. június 8-án az Orosz Föderációs Tanács ratifikálta az Oroszország és Kazahsztán közötti megállapodást, amely 2050-ig meghosszabbította Oroszországnak az űrrepülőtér bérleti idejét.
Oroszország, hogy csökkentse a Bajkonurtól való függőségét, az Amuri területen létrehozza a Vosztocsnij űrrepülőteret. Ennek építése 2011-ben kezdődött meg. Az új űrrepülőtérrel Oroszország a saját területén kívül, Kazahsztánban elhelyezkedő Bajkonuri űrrepülőtértől való függését kívánja csökkenteni. A Vosztocsnij űrrepülőtér (oroszul: Космодром Восточный) Oroszország Amuri területén, Ciolkovszkij (korábban Uglegorszk) település közelében található űrrepülőtér. Építése 2011-ben kezdődött, az építkezést 2016-ra fejezték be.
A projekt megítélése ellentmondásos. Az új űrrepülőtér kiváltja a jövőben a Bajkonuri űrrepülőteret, amelynek használatáért Oroszország 115 millió dollárt fizet évente Kazahsztánnak. A terv kritikusai szerint az orosz kozmikus ipar gyártóbázisai főként az ország európai részén helyezkednek el, a hatalmas szállítási távolságok jelentősen megnövelik a költségeket, akár vasúton, akár repülőgépen történik a rakéta elemeinek a szállítása. Ugyancsak aggasztónak találják, hogy a sűrű erdős övezetben található űrrepülőtér környezetében a visszahulló rakétafokozatok erdőtüzeket okozhatnak, ami eddig is komoly probléma a térségben.
Oroszország 38 külföldi műholddal indította fel a Szojuz rakétát | AFP
Az urbexerek kalandjai Bajkonurban
A Bajkonuri űrrepülőtér az urbex kedvelők egyik legkedveltebb célpontjává vált az elmúlt években. Az urbexezők rendszerint olyan épületeket és célpontokat látogatnak meg, amelyeket elzártak a nyilvánosság elől. Ezeket a helyeket általában őrzik, vagy legalábbis nagyon nehéz megközelíteni őket. Bár a bázist hivatalosan már nem használják semmire, ennek ellenére a területet még mindig rengeteg fegyveres katonával védik.
Moravetz Ákos és Ozsváth Gergely, a Hősök nevű rapformáció tagjai, egy nem kimondottan legális expedíción vettek részt a kazahsztáni Bajkonurban. A túra egyértelműen legnehezebb része a terep volt, amivel összesen tizenöt órán keresztül kellett küzdeniük. A leghosszabb egy 50 kilométeres szakasz, ami egy közeli főúttól vezet a létesítményig. Ahogy a magyarok közeledtek a bázishoz, úgy lett egyre nehezebb a terep. A földből kiálló fémek és törmelékes dombok nehezítették az útjukat.
Egy idő után pedig nemcsak a szintkülönbséggel kellett megküzdeniük, hanem a kétóránként keresőkutyákkal járőröző katonákkal is. Emiatt aztán sokszor kellett megszakítani az útjukat, volt, hogy egy óránál is többet kellett bujkálniuk, hogy ne vegyék őket észre. A legmeredekebb pillanat az volt, amikor ránk irányították az egyik nagy reflektort és tisztán láttak minket. Az utat végül sikerült folytatni, mivel a katonák hiába keresték őket, nem tudták, hogy pontosan melyik irányból közelítik meg a bázist. Az urbexesek egyébként végig offline voltak, vagyis nem jelentkeztek fel a telefonjukról egyik hálózatra sem, mert korábban volt rá példa, hogy az elvileg már nem üzemelő bázisnál bemérték a „turisták” mobiljait.
Végül hajnali három magasságában sikerült bejutniuk a bázisra, egészen pontosan egy hangárba, ahol kénytelenek voltak pár órát aludni, mert nagyon kimerültek. A reggeli fényben aztán megpillantották azt, amiért több mint negyven kilométert sétáltak: a hatalmas Buran űrrepülőgép. Kettejüket összesen nyolc órán keresztül faggatták, azt akarták tudni, kik ők és miért hatoltak be a bázisra. A telefonjaik nyelvét oroszra kellett állítaniuk, a képeket pedig már a katonák kezdték el kitörölni.
A Bajkonuri űrrepülőtér a Szovjetunió örökségének fontos része, amely továbbra is kulcsszerepet játszik Oroszország űrprogramjában, miközben az új Vosztocsnij űrrepülőtér építése is zajlik. Az urbexerek kalandjai pedig rávilágítanak a terület titokzatosságára és a múlt emlékeinek megőrzésére.
tags: #bajkonur #orosz #tulajdon