Banffy-palota és irodaház Bimbó út – történet a Budai-delta szélén és a Duna soron
A több mint 230 éves múltra visszatekintő Horváth-kert megújításáról kiemelt közösségi tervezés indult, és ebben az épületek története összefonódik a város változásával. Ha valaki csak fényképen látja az 1900-ban épült Leiner-házat, joggal gondolhatná, hogy a kétemeletes magastetős neoreneszánsz palota egy belvárosi negyedben áll. A karakteres homlokzat, a faragott kapu, a freskókkal díszített lépcsőház, a kovácsoltvas lépcsőkorlátok tovább erősítenék ezt az elképzelést. Azonban az épület Újpest szélén, a Duna sor 14. szám alatti telken áll, az enyvgyáros Leiner testvérek építtették családjuk és az üzemük főtisztviselői számára.
A Bánffy-palota története a Rózsadombra felkapaszkodó út első szakaszán kezdődik: hosszú évtizedekig aprónak tűnő, egyemeletes ház sorakozott a komoran fölé magasodó szomszédai között. Ez volt egykor a Bánffy-palota, melyet a névadó báró, Bánffy Dezső és családja építtetett a XIX. század végén. A kemény, határozott politikust pályája vége felé sem felejtették el, s 1903. augusztusában Ady Endre látogatta meg a palotát, aki nem csak Bánffy politikai gondolatait írta le, hanem a „Bimbó úti remete” otthonát is.
„Kiküldött tudósítóink ma reggel 9 órakor csengettek be a meredek budai úton levő csendes palotába, amely elég közel van a miniszterelnöki palotához s elég távol a közélettől, hogy onnan madártávlatból nézhesse a bölcs az eseményeket.” A csendes palota erdélyi stílusú folyosóján a kegyelmes úr reggelizik, a falon Tisza Kálmán arcképe függ, és a nagyváradiaké lesz ott a helye. A palotácska tehát egykor igen fényes rezidencia lehetett, amit az is bizonyít, hogy a Bánffyak után Majláth József főnemeshez került a tulajdonjog.
A XX. század elején a ház már nem csak rezidencia volt: 1902-ben a hátulsó udvaron található díszes istállót lebontották, és helyette bérház épült, amelyben egy mozi kapott helyet, Rózsa Sándor Apollo nevű „villany-színháza”. Ebben a bérházban lakott és alkotott a 20. század kiváló fametszőművésze, Gy. Szabó Béla is. Az 1910-es években itt működött a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Erdélyrészi Fiókosztálya is. 1951 februárjában a város elöljárósága kiüríttette a Bánffy-palotát, s benne Szépművészeti Múzeumot létesített; a kiürítés 1954 nyaráig húzódott. A múzeumot 1965. december 30-án nyitották meg az eredeti pompájában helyreállított palotában.
A belső udvart elfoglaló moziépületet 1974-ben bontották le. A közelmúltban fedezték fel újra pincerendszerét, ahol gótikus ajtókeretek kötik össze a különböző termeket. A palota mai képe az 1960-1970-es évek helyreállításai során alakult ki: a földszinti termek nagy részét újraboltozták és megpróbálták visszaállítani az eredeti helyiségeosztást. A főhomlokzat eredeti üzletbejáratait ablakokká alakították át.
2013-ban a kastély egy részét a bíróság Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódainak ítélte. Daniel Barbu művelődési miniszter szerint mindent meg fognak tenni a visszavásárláshoz szükséges források megteremtéséért. Az ítélet 2019-ben vált jogerőssé; 2022-ben a Kolozs megyei tanács döntött a palota felosztásáról, mivel az örökösök elutasították a pénzbeli kárpótlást.
A palota 66 x 48,2 méteres téglalap alaprajzú; belső udvara 26,4 méter oldalú négyzet. Fő homlokzata nyugatra, a térre néz. A tizenöt tengelyes díszes főhomlokzat ívelt alaprajzú középrizalittal rendelkezik, amely a hétoszlopos erkélyt tartja. A középrizalitban háromnyílású kapubejáró található. Az erkély nyílásai közé kerültek a császár látogatások emléktáblái. A palota kapuzata feletti ívelt erkélyt griffmadarak tartják. A homlokzat attikáján mitológiai istenszobrok (Mars, Minerva, Apollo, Diana, Herkules, Perszeusz) és rokokó urnák sorakoznak. A szobrokat Anton Schuchbauer faragta. A hátsó homlokzata főkapuja feletti erkélyét griffmadarak tartják. Az udvart faragott oszlopfős emeleti körfolyosó díszíti. A földszinti termek csehsüveg- vagy fiókos dongaboltozatainak nagy részét újraépítették, akárcsak az északi galéria pillérei.
Az emeleti helyiségek, az úgynevezett Bánffy-lakosztály, gazdagon díszített: az eredeti lunettás ablakbetétek, supraportás ajtókeretek, ajtó- és ablaktáblák a helyükön vannak. A központi fűtés bevezetésével kiváltott kályhák helyét stukkódíszes kályhafülkék jelzik. Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos.
Szembenéztünk az újuló kolozsvári Bánffy-palota tetőszobraival
Kapcsolódó részletek a Bánffy-palotáról
A kolozsvári Bánffy-palota az erdélyi Barokk építészet egyik jelentős példája. Az építtető Bánffy György Erdély kormányzója volt, aki a 18. század végén rendelte meg a palotát. Johann Eberhard Blaumann tervezte, az építési szerződést 1774. január 28-án írták alá. A részletes kivitelezés során a fa- és kőműmunkák sokszínű szakemberek munkáját dicsérik, köztük Anton Überlacher ácspallér és számos neves mester. A palota történetében többször is megfordult fontos alakok, köztük Ferenc József és Liszt Ferenc is. 1951 után Szépművészeti Múzeumként funkcionált, majd 1965-ben nyitották meg a rekonstrukció után. A jelenlegi állapot részben a 1960-70-es évek helyreállításain alapul, mely újrarabolt földszinti termekkel és visszaállított helyiségekkel dolgozott.
Az épület neve a helyi ingatlanügyek és örökösödési viták miatt többször is megváltozott vagy átépült. A 21. század elején a fenntartási és értékmegőrzési feladatok mellett a városi védettség és a közösségi tervezés összekapcsolódik a teljes terület megújításával. A projekt részletei között szerepel a főhomlokzat megőrzése és az üvegfelületek, valamint a belső tér rekonstrukciója a történelmi elemek tiszteletben tartásával.
- Az eredeti homlokzat megőrzése kötelező része a felújításnak.
- A belső terek részben visszaállításra kerültek a 1960-1970-es évek állapotának megfelelően.
- A pince- és tornacsarnokok új funkciókat kaptak a korábbi használatból.
- A projekt során figyelembe veszik a történelmi értékeket és a közösségi tervezés igényeit.
tags: #banffy #palota #irodahaz #bimbo #ut