Békéscsaba Penza lakótelep 1: történet, elnevezések és kulturális összefüggések

Békéscsaba város és Békés megye intézményei, valamint a rá települt ipar dolgozóinak elhelyezésére nagyarányú lakásépítésre volt szükség. Az Öntözött-rétből parcellázott területen, a körgát mentén kezdődött az építkezés 1962-ben, és ekkor még KISZ-lakótelepnek hívták, ahol kétszintes sorházak kerültek felépítésre. A város első lakótelepe, amelyet 1955-ben kezdtek építeni, közel 350 lakással bírt.

1966-ban Áchim L. András békéscsabai gazdálkodó, parasztpolitikus nevét vette fel a telep, amelyet az első évben Mokry utcai lakótelepnek hívtak a Mokry utca mentén való kiépítés miatt. 1969-től József Attila-lakótelepnek említették, de Lencsési-lakótelepként is előfordult a neve. 1971-től újabb építkezések kezdődtek, amelyek az 1990-es évekig tartottak.

A Kazinczy utca két oldala, a Kisszik utca és az Őr utca között elhelyezkedő lakóházak alkotják a lakótelepet, amely a Vásártér környékén terült el. Az első években Vásártér néven említették, majd 1965-től Kulich Gyula-lakótelepnek hívták. A rendszerváltás után megváltozott az elnevezése, így 1992 óta Kazinczy-lakótelep a neve.

Az Élővíz-csatorna mentén, a Bánszki és a Wilim utca közötti lakótelep kezdetben Wilim utcai lakótelepként említették, amely 1971-től Penza-lakótelep. Penza egy oroszországi kisváros, amelyhez Békéscsaba szoros kapcsolata fűződött, ezért kapta a lakótelep neve az orosz település nevét.

A panelházak lakói javarészt akkor vásárolhattak maguknak igazán igényes műalkotásokat, ha éltek az időben bevett részletfizetés lehetőségével.

Balázs Irén, akinek születési helye Ókígyós, 1935. július 28-án született és 2012. február 18-án hunyt Budapesten, a textilművészet változásának forrongó időszakában lépett a festészet területéről a textil területére. Tanulmányait Mokos Józsefnél kezdte, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola felvételéhez is sikerrel készült fel. Élete végéig megőrizte kísérletező kedvét a formanyelv és az anyaghasználat terén egyaránt.

A hetvenes években a magyar népművészeti formakinccsel és a pásztorfaragásokkal intenzív kapcsolatot mutató hímzett-varrott jutareliefek és textilszobrok kerültek ki műterméből. Az 1980-as évek elején munkáival visszalépett a két dimenzióba: a hímzés alkalmazását megőrizve a geometrikus rendszerek felé fordult, és a tűfestés lett számára a megfelelő technika. 1987-től a síkkonstruktivizmus kezdte érdekelni. Maga színezte pamut gurtnit és köpper szalagot, így alakította ki a textilkép anyagát és kompozícióját.

Az Országos Tervezőgrafikai Biennálé Békéscsaba nagy múltú vállalkozása, amely 1978-ban indult a Munkácsy Mihály Múzeumban. A Biennálé kezdetektől olyan szakmai fórum volt, amely periodikus rendben szolgált helyzetjelentéssel az alkotók és a közönség számára a tervező grafikus szakma törekvéseiről és lehetőségeiről. A kiállítássorozat célja lehetett az is, hogy a hétköznapi emberek látóhatárán belül helyezze az alkalmazott grafika témáját.

Joggal merül fel a kérdés: miért éppen Békéscsaba lett a tervező grafika magyarországi központja?

Lengyel jellegű infografika a lakótelep elnevezéseiről és az idővonalról

tags: #bekescsaba #penza #lakotelep #1

Népszerű bejegyzések: