Bíró Lajos: Utazó természettudós, néprajzkutató és a tudomány úttörője
Bíró Lajos neve egybefonódott a magyar tudományos felfedezésekkel és a távoli kultúrák megismerésével. Élete során nem csupán kiváló természettudós és néprajzkutató volt, hanem úttörőként járt a tudományos kutatás és gyűjtés terén is, különösen Új-Guineában végzett munkásságával írta be magát a történelembe.
Életrajzi adatok:
- Született: 1856. augusztus 29., Tasnád
- Elhunyt: 1931. szeptember 2., Budapest
Bíró Lajos 1856-ban született Tasnádon. Édesanyja Kapusi Ágnes volt. Érettségijét követően a debreceni, majd budapesti református teológián folytatta tanulmányait. Itt erősödött meg benne a szándék, hogy utazó természetvizsgálóként kutasson a szinte még kőkori körülmények között élő népek közt. Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában gyarapította ismereteit, miközben a filoxéravész elleni védekezésben is szerepet vállalt.
Már korai éveiben megmutatkozott természettudományos érdeklődése. Chyzer Kornél rovarkutatóval közösen elkészítették Zemplén vármegye zoológiai monográfiáját, és Bíró írta meg első tudományos dolgozatát, "Adatok Zemplén vármegye természetrajzi ismeretéhez" címmel. Később Kecskemét állattani monográfiáját írta meg, és rovartani kutatásokat végzett a Tátrában és Erdélyben.
A nagy áttörés 1895-ben következett be, amikor a Királyi Magyar Természettudományi Társulat megbízásából, Herman Ottó támogatásával felajánlkozott egy Új-Guineába irányuló expedícióra. 1895. november 7-én hagyta el Budapestet, és 1896. január 1-jén szállt partra a mai Pápua Új-Guinea területén, Friedrich-Wilhelmshafenben. Az ott töltött hat év alatt bejárta az összes elérhető és fehérek által lakott helyet, így a Hansemann-partot, az Astrolabe és a Huon-öblöt. Ezen expedíciója során nem csupán természeti kincseket gyűjtött, hanem a helyi népek kultúráját is mélyrehatóan tanulmányozta.
Bíró Lajos entomológiai gyűjtései rendkívül jelentősek voltak. 1896 és 1902 között Német-Új-Guineában végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést. Természettudományos gyűjteménye, amely a Természettudományi Múzeumban található, mintegy 200 000 állatot foglal magában. E gyűjtemény feldolgozásán több bel- és külföldi kutató dolgozott, és több mint 150 tudományos cikk született róla. A gyűjtemény 2400 addig ismeretlen állatfajt tartalmazott, amelyekből közel 250 faj és 17 állatnem őrzi Bíró nevét.
Az etnográfiai gyűjtés terén is kiemelkedő munkát végzett. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei sorozatban több kötetet jelentettek meg az általa gyűjtött tárgyakról és néprajzi adatokról, például a "Bíró Lajos német-új-guineai (berlinhafeni) néprajzi gyűjteményének leíró jegyzéke". Az általa gyűjtött mintegy 2500 oldalnyi néprajzi jegyzet és gazdag tárgyi anyag a korábbiakhoz képest páratlan mélységű betekintést nyújtott a melanéziai kultúrákba.
Bíró Lajos munkásságának és gyűjteményének kivételes voltát a tudományos világ is elismerte. Hazatérése után a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, és a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tiszteletbeli őrévé nevezték ki. 1926-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorává avatták.
Bíró Lajos nem csupán kutatóként, hanem újságíróként és íróként is tevékenykedett. "Levelek Új-Guineából" című írásai betekintést nyújtottak az ottani életbe és a kutatómunka kihívásaiba. Később is folytatott természetrajzi gyűjtőutakat Máltán, Tuniszban, Krétán, és számos európai múzeumot látogatott meg.
A Csendes-óceán szigetein. Bíró Lajos, Fenichel Sámuel, Festetics Rudolf gyűjteményei
Bíró Lajos 1931. szeptember 2-án halt meg Budapesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, a főváros által felajánlott díszsírhelyen. Életműve, különösen az Új-Guineában végzett kutatásai és gyűjtései, máig meghatározó a magyar természettudomány és néprajz szempontjából.