Buda építése és szépítése Zsigmond korában: középkori és reneszánsz alkotások nyomában

Az ember az egyetlen olyan élőlény a Földön, amely képes absztrakt gondolatokat megfogalmazni és az általa fontosnak tartott szimbólumokat, értékeket a művészet nyelvén meg is jeleníteni. Ezek a történelem során legtöbbször a társadalmak számára kiemelt helyszíneken csoportosultak: vallási építmények és uralkodói, nemesi központok környékén. Így volt ez Budán is.

A várost először alapítója, IV. Béla király tette székhellyévé a XIV. század közepén, azonban valódi, európai szintű uralkodói központtá csak a XV. század elején vált Luxemburgi Zsigmondnak köszönhetően, aki innen irányította hatalmas birodalmát. Az egyik legkülönlegesebb műalkotás sem származik sokkal korábbról: a XIV. századi Anjou-kárpit igazi kincs, hiszen szövetanyagból készült tárgyak csak a legritkább esetben maradnak fenn ennyi ideig. Az 1999-ben a jelenleg újjáépítés alatt álló József főhercegi palota mélypincéjéből előkerült, 240-szer 110 centiméteres selyemtaft kárpitot egy kút iszapja őrizte meg ilyen épségben.

Bár az régóta ismert tény, hogy Zsigmond a maga korában rendkívül művelt uralkodónak számított és budavári palotája - építkezései nyomán - jelentős épületegyüttessé vált, az úgynevezett gótikus szoborlelet 51 évvel ezelőtti megtalálása mégis megdöbbentő erővel hatott. A palota mai - jelenleg újjáépítés alatt álló - északi szárnyától („A” épületétől) nyugatra, a tereprendezést megelőző régészeti feltárás során 1974 elején szobortöredékek kerültek a felszínre. Már az első darabok után nyilvánvalóvá vált, hogy minőségük és kidolgozottságuk okán rendkívüli jelentőségű alkotásokról van szó.

Bár a róluk való ismereteink éppolyan hiányosak és töredékesek, mint maguk a szobrok, ma már széles körben elfogadott tény, hogy Zsigmond idején készültek, méghozzá nem külföldön, hanem ott, a budai szobrászműhelyben, és alkotóikban koruk kiemelkedő tehetségű mestereit tisztelhetjük. Hogyan kerülhettek a földbe, nem tudjuk biztosan, lehet, hogy a szobrászműhelyt felemésztő tűz nyomán, lehet, hogy más miatt, a leletegyüttes azonban egyértelműen igazolja, hogy a középkori budai Várban a XV. évszázadban is így volt.

A késő gótika után ekkor már a reneszánsz is megjelent, Európában Itália után itt először. Ebből a korszakból mindenki számára ismertek például a Mátyást és Beatrixot profilból ábrázoló carrarai márvány domborművek, amelyek Firenzében készülhettek Benedetto da Maiano műhelyében, és eredetileg a budai Királyi Palotát díszíthették. És persze a Corvina-könyvtár, amely fénykorában mintegy 2500-3000 darab kötetet tartalmazhatott, s annak idején a legjelentősebb gyűjtemények közé tartozott.

Hogy maga a palota épületegyüttese milyen pazarul festhetett egykor, arról több egykorú leírás, így Mátyás krónikása, Bonfini mellett a király és Beatrix esküvőjén 1476-ban részt vevő Hans Seybold is beszámolt. A beszámolók szerint a budai palota zárt, trapéz alakú második udvarán állt egy ércből készült szökőkút, csúcsán Pallas Athéné szobrával, fehér márvány táljába a Duna partján álló vízmű juttatta fel a vizet. Egy másik díszkútról a II. Ulászló király és Candale-i Anna esküvőjére érkező Pierre Choque írt 1502-ben, sőt vázlatosan le is rajzolta. A többszintes kútba oroszlánfejes vízköpőkön csorgott le a víz (ünnepeken bor), carrarai márvány tálját pedig csőrében gyűrűt tartó holló díszítette. Utóbbi töredékét később meg is találták, a - kúttál, amelyet egykor ékesített, két méter átmérőjű lehetett.

Az oroszlánfejes szökőkút a budai palotában, amelyből ünnepeken bor folyt. Mátyás-kori szökőkút márvány kúttáljának töredéke a budai palotából. A humanista műveltség és a reneszantz otthonává vált budai palotát Ulászló is tovább gyarapította, a török korban azonban legtöbb kincse az enyészeté lett, a megmaradt épületeket pedig drasztikusan átalakították. A művészet, ha más formában is, mégis jelen volt Budán.

Ám a török megszállás korszaka inkább a lassú enyészetet jelentette Buda számára, a helyzetet pedig az 1686-os, két és fél hónapig tartó visszafoglalási ostrom és az utána kitört tűzvész tovább súlyosbította, az ágyúzások során az is elpusztult, ami az addigi viszontagságokat túlélte. Ezt követően pedig, bár új épületet emeltek a javarészt elpusztult palota helyén, a régihez méltó épületegyüttes létrejövésére egészen Mária Terézia koráig várni kellett.

A palotát főképp a bécsi Hofburg raktárából hozott tárgyakkal rendezték be, de érkeztek berendezési tárgyak és műalkotások Pozsonyból is. Valószínűleg utóbbi várból érkezett 1700-as évek végén egy több mint 240 darabos festménygyűjtemény is, amelynek egy részét aztán az egyetem Budára költözése miatt Bécsbe szállítottak. Miután ez elkövetkezendő néhány évtizedben az épület több funkcióváltáson és átépítésen is átesett, berendezését is oda-vissza szállították, a tárgyak sorsa is követhetetlen, azt azonban tudjuk, hogy 1848-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került a Budavári Királyi Palota egykori értékes képgyűjteményének egy része, amely jelentős alkotásokat is tartalmazott, köztük Tintoretto Férfi képmás, Női képmás néven ismert műveit, vagy Salvator Rosa Táj vízeséssel és a Táj kikötővel című képeit, amelyeket ma a Szépművészeti Múzeum őriz.

A Budavári Palota a XIX. századtól kezdődően új jellegű megújuláson ment keresztül. Mária Terézia alatt csak többször járta Budát, de valódi udvari élet nem alakult ki egységesen. Az 1848-as forradalom és az azt követő időszak a művészetekre kevésbé volt kedvező, de Ferenc József koronázásakor és a kiegyezés korában kiderült, hogy az épület túl kicsi a hosszabb tartózkodáshoz. Az 1890-ben Ybl Miklós tervei alapján megkezdett és Hauszmann Alajos elképzelései nyomán megvalósult palotabővítés pedig a művészet reneszánszát hozta el Budára. Az épületeken kívül, a várkertekben és udvarokon éppúgy a kor művészi csúcsteljesítményének számító alkotásai sorakoztak, mint az épületen belül.

Gondoljunk csak a közelmúltban felújított szökőkutakra, Mátyás kútjára vagy a Halászó gyerekek kútjára, a Stöckl-lépcsőre, a Főőrség és a Lovarda épületére, a Lovát fékező csikós szobrára, vagy éppen a Sikló melletti Turul-szoborra. Az archív fotók alapján nehéz átérezni, milyen élmény lehetett végigsétálni a palota káprázatos teremsorán, Lotz Károly, Feszty Árpád, Than Mór freskói alatt. Bár aki járt a Nemzeti Hauszmann Program keretében újjáépített Szent István-teremben, mégis képet kaphat arról, mit élhettek át a hajdani királyi palota vendégei.

A falakon a legnagyobb magyar festők, Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Zichy Mihály, Barabás Miklós festményei függtek, a kályhákat és kandallókat Zsolnay-kerámiák díszítették, a bútorokat Thék Endre és Gelb Manó műhelye készítette, a szöveteket - mint a Szent István-terem aranybrokát falikárpitjait - Haas Fülöp és fiainak gyára szállította, a csillárok és függönyök egy részét maga Hauszmann Alajos álmodta meg. A Hauszmann Alajos tervezte palota belső termei (Fotó: Magyar Iparművészet, 1903. 4.)

Az 1900-as évek első évtizedére elkészült épületegyüttes Mátyás után ismét bebizonyította, hogy világszínvonalú műalkotásokért még a városhatárt sem kell átlépni, elég felmenni a budai Várba. Ezt ma az újjáépítéseknek köszönhetően kicsit újra átérezhetjük: hiszen a „letisztultság” korában különösen értékes és figyelemre méltó minden olyan alkotás, amely az ember számára fontos értékeket a művészet nyelvén is megjeleníti.

Budai vár Mátyás-kori és reneszánsz korabeli díszterei

Modern kutatások és megőrzés

A Confector Mérnök Iroda Kft mintegy nettó 1 milliárd forintból végezhet állagmegóvási munkálatokat Budavár egyik 14. században épített, máig fennmaradt részén. A támpillérek vízszigetelést és új fedköveket kaphatnak, de megújul a lámpák süllyesztett elektromos nyomvonala is. A Nagyrondella körül is számos munkát elvégeznek: a kaputorony körüli várfal felújítása során a falrekonstrukciós munkák mellett a teljes pártafal (mellvéd) bontási és felújítási munkáit és a kazamata folyósó injektált szigetelési munkáit is elvégzik, amelyhez új rácsokat és kőnyíláskereteket helyeznek el, valamint lépcsőt építenek a folyósó bejáratánál.

A kertbe vezető nyílás megnyitása mellett a nagy rondella és a déli fal közötti alsó várfal felújítása, falrekonstrukciós munkái során új mellvéd és fedkövek épülnek majd, a belső oldalon pedig új járófelületet alakítanak ki, ahol a vízkezelési rendszer elfedését egyedi vízköpők elhelyezésével oldják majd meg csakúgy, mint a megújítandó Újvilág kert várfalánál, ahová az előzőhöz hasonlóan egyedi vízköpők és új lámpatestek kerülnek.

  1. Budai vár - jelenlegi állapot és jövőbeli tervek
  2. Középkori út került elő a Budavári Palotában a BTM kutatásainak hála
  3. Római kori erődök és honfoglalás kori események kapcsolata

Budapest - Pallas Athene szobor - Budai Vár - Mátyás templom - Szentháromság tér

Szent István-kápolna és koronázási kincsek története

A belső udvaron álló Szent István- vagy Szent Jobb-kápolna kapcsolódott a Szent Zsigmond-kápolnához a 19. század elejéig. A Szent Jobbot ostromok elől el kellett őrizni, majd a majdan a budai palotához kötődő nemzeti jelképek sorsa többször megváltozott. A koronakincseket a későbbiekben több időszakban és helyszínen tárolták: Pozsonyba, majd Bécsbe és később Budára szállították vissza, végül 1944-ben nyugatra menekítették, majd 1978-ban az Amerikai Egyesült Államok adta vissza Magyarországnak.

Szent István- és Szent Jobb-kápolnák története

Örökség és identitás

Az 1900-as évek elejét követően Budapest és azon belül a Budavári Palota a magyar közélet és nemzeti identitás központjává vált. A palota belső terei között a falakon Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Zichy Mihály, Barabás Miklós festményei hirdették az ősi hagyományokat, míg a kályhák és kandallók Zsolnay-kerámiákkal díszültek. A belsőépítészetet Hauszmann Alajos álmodta meg, és a kályhák, csillárok, függönyök szintén az akkori korszak kényelmét és látványát tükrözték.

Hauszmann Alajos belsőépítészeti tervei a Budavári Palotában

Ma a megújult Szent István-terem úgy adja vissza a hajdani királyi palota fantasztikus atmoszféráját, hogy a látogatók képzeletben végigkísérhetik a középkori és reneszánsz korszakok közös történelemét. A kor művészi csúcsteljesítményei oda-vissza követték egymást, és a palota e sokféle örökség között ma is a nemzeti büszkeség egyik alapköve marad.

tags: #buda #epitese #szepitese #zsigmond

Népszerű bejegyzések: