Családi ház lekötött teljesítményének meghatározása és tervezési szempontjai
Rövid írásunkban a lakások teljesítményigényének meghatározásához kívánunk némi segítséget nyújtani az érdeklődő szakembereknek - a téma összetettsége és szerteágazósága miatt csak néhány gondolat erejéig. Először is tekintsük át a különböző teljesítményeket az egyszerűség kedvéért egyfázisú áramkörben. Az SI mértékrendszer szerint a teljesítmény mértékegysége a watt, de a megkülönböztethetőség érdekében más jelöléseket alkalmaznak a meddő és a látszólagos teljesítményre. Váltakozó áramú áramkörben a pillanatnyi teljesítményt a pillanatnyi áramerősség és feszültség szorzata adja.
Ezt nevezzük hatásos teljesítménynek, és P-vel jelöljük, mértékegysége a watt (W). Ezt a teljesítményt, mivel nem végez munkát, meddő teljesítménynek nevezzük, Q-val jelöljük, mértékegységét voltamper reaktívként jelöljük (var). A meddő teljesítmény a fogyasztók működéséhez szükséges mágneses (motorok, transzformátorok stb.) és elektromos mező (kondenzátorok) létrehozásához szükséges. A teljesítmények között az alábbi összefüggések állnak fenn: P = U x I x cosφ; Q = U x I x sinφ; S² = P² + Q². A feszültség és áram közötti fáziseltérés határozza meg a cosφ-t, amelyet teljesítménytényezőnek nevezünk, mivel kapcsolatot teremt a különböző teljesítmények között.
A tervdokumentációnak tartalmaznia kell az épület villamossági műszaki leírásában az épület teljesítményigényének meghatározását a különböző fogyasztói csoportoknak megfelelő bontásban. Egy lakás teljesítményigényére a következő megállapításokat tehetjük: a különböző fogyasztók névleges teljesítménye tág határok között mozog; a gépek, készülékek nem mindig névleges teljesítményen működnek, terhelési állapotuk változik, de névleges teljesítmény felett ritkán és rövid ideig üzemelnek. Alapvetően a nagyobb teljesítményigényű és számottevő üzemidejű fogyasztókat kell számításba venni. A villamos teljesítményigény időben változik napszak, évszak, időjárási körülmények függvényében, ezért több terhelési állapotra is el kell végezni a meghatározást. A háztartási készülékek gyártói ritkán gondoskodnak fázisjavításról; például a kompakt fénycsövek cosφ-ja 0,6-0,7 között mozog, televíziók és számítógépek esetében pedig gyakran jelentős a gyengébb jelző. A háztartási fogyasztókat úgy érdemes összefoglalni, hogy a legnagyobb teljesítményt azok a fogyasztók jelentik, amelyek hővé alakítják az energiát: fűtés, vízmelegítés (mosógép, mosogatógép is), klíma.
A teljesítményigény meghatározásához az MSZ 447:2009 Kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatra csatlakoztatás (2. fejezet) szabvány előírásait vehetjük alapul. Például „Villanytűzhelyes lakás méretezési teljesítménye 10 kW.” Ez a teljesítmény a következő fogyasztókészülékek teljesítményigényét elégíti ki: világítás, rádió, televízió, videó, magnetofon, lemezjátszó, automata mosógép, 80 literesnél kisebb forróvíztároló, vasaló, hűtőszekrény, fagyasztószekrény, mikrohullámú sütő, mosogatógép (2 kW), porszívó, grilles villanytűzhely (10,4 kW), 1,5 kW-nál nem nagyobb teljesítményű és nem hőtárolós fűtőkészülék, és más, 0,4 kW-nál nem nagyobb készülék, összesen 2 kW egyidejű teljesítményben. A vezetékes gáztűzhelyes lakás méretezési teljesítménye 6,6 kW.
Több lakást tartalmazó épület villamos teljesítményigényét a következő módon határozhatjuk meg: Pe = (n×Pm) × e + (Pf + Pv). A méretezés során figyelembe kell venni az ésszerű gazdaságosság szempontjait is az üzembiztonság mellett. Mivel nem minden fogyasztó működik egyszerre, ezért több fogyasztó esetén az eredő teljesítményt valószínűségi alapon határozzuk meg, ún. egyidejűségi tényező segítségével. Többlakásos társasház esetén a lakásokra vonatkozó egyidejűségi tényezőt a következő képlettel kell meghatározni: e = c + 1 - c/n, ahol e az egyidejűségi tényező; c = 0,2; n = a lakások száma.
Példa: Egy társasház adatai a következők: 4 villanytűzhelyes lakás, villamos alapfűtés nincs. Ennek alapján az eredő méretezési teljesítmény a következő. Az egyidejűségi tényező a négy lakásra: e = 0,2 + 1 - 0,2/4 = 0,6. Pe = (4 × 10) × 0,6 + 4× (0 + 1,8) = 31,2 kW. Ha nem vennénk figyelembe az egyidejűségi tényezőt: 47,2 kW eredő teljesítményt kaptunk volna. A vezeték feszültségesésre történő méretezését az egyszerűsített módon a hatásos teljesítmény figyelembevételével határozzuk meg. A vezetékek terhelhetőségének meghatározásakor pedig a látszólagos teljesítményt vesszük alapul.
Néhány fontos megfontolandó tényező: motoroknál a névleges teljesítmény a tengelyen leadott mechanikai teljesítmény, nem pedig a felvett elektromos teljesítmény; a két teljesítmény közötti kapcsolat azonosítja a hatásfokot. Alulméretezett vezeték esetén feszültségesés és motorfáradás léphet fel; például egy konyhában két dugaszolóaljzatot ugyanazon az áramkörön táplálva mikrohullámú sütő és hűtőgép üzemel, ami túlterhelődést és veszélyes tűzveszélyt okozhat. Bekapcsolási áramlökések motoros fogyasztókra jellemzők, ezért célszerű külön áramkörökre vonatkoztatni a fogyasztókat a harmonikus zavarás és a túláramvédelem szempontjából is, bár ez beruházási költségeket növeli.
Felhasznált irodalom: Dr. Selmeczi Kálmán, Schnöller Antal: Villamoságtan II. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1987; Dr. Szandtner Károly: Épületek villamos teljesítményigénye (IV.).

Gyakorlati tervezési tanulságok
- Az egyidejűségi tényezők alkalmazása a pontos méretezésért és költséghatékonyságért fontos.
- A külön áramkörökre történő elosztás csökkenti a bekapcsolási áramlökéseket és javítja a felharmonikus zavarokat.
- A szükséges teljesítmény meghatározásánál érdemes figyelembe venni a jövőbeli növekedést és a fokozott energiaigényt, hiszen a hálózat hosszabb távra készül.
Motoros fogyasztók esetében kiemelten fontos a feszültségesés és a tengelyteljesítmény közötti összefüggés, mivel a feszültség csökkenése a nyomaték és a fordulatszám csökkenéséhez vezethet. Ezért a vezetékek és védőelemek kiválasztásakor speciális figyelmet kell fordítani a feszültség becslésére és a megengedett terhelésre.
Rövid összegző megállapítások
- A lakások és házak villamos teljesítményigényét több terhelési állapotban kell vizsgálni.
- A névleges teljesítmények túlhangsúlyozása helyett ésszerű terhelés- és gyakoriságalapon kell meghatározni a végső méretezést.
- A feszültség és áram közötti fáziseltérés alapján kiszámított teljesítménytényező fontos összefüggéseket rejt: P, Q és S között.
- A hálózat biztonsága és gazdaságossága érdekében ésszerűsített egyidejűség és külön áramkörök alkalmazása javasolt.
tags: #csaladi #haz #lekotott #teljesitmeny
