A Dózsa György út Békéscsabán és Budapesten: Történelem és Építészet
A Dózsa György út, Békéscsaba egyik legrégebbi és legfontosabb útvonala, már a középkorban is jelentős szerepet töltött be a település életében.
Békéscsaba központjában elhelyezkedő utca, amelynek háztömbjei 1910-ben vezették be az utcai házszámozást, a város legtehetősebb polgárainak otthona volt. A mai Dózsa György út 2. szám alatti épület volt a csabai házszámozás kezdete.
A Dózsa György út már évszázadok óta Békéscsaba egyik fő útvonala, már a középkori falu és az Ábránfyak megerősített kastélya is ezen a környéken helyezkedett el. Már 1851-ben is Fő utcaként, pontosabban annak egyik részeként, majd 1865-ben Nagy utca néven emlegették. 1910-ben Zsilinszky Mihályról nevezték el, akinek szülőháza az uctában állt. Zsilinszky Mihály (1838-1925) tanár, történész 1881 és 1887, illetve 1896 és 1918 között Békéscsaba országgyűlési képviselője volt. 1895-től minisztériumi államtitkár volt. Történészi munkája elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1899-ben rendes tagjává választotta. 1949-ben az utcát Dózsa Györgyről nevezték el, így Zsilinszky nevét - noha Békéscsaba fejlődésének egyik fő támogatója volt - ma sajnos nem viseli közterület szülővárosában.
A központi fekvésű utcában számos, a város legtehetősebbjei közé tartozó család építette fel lakóházát. Az itt álló, többségükben az átlagot meghaladó igényességgel kialakított, sok esetben nagyobb méretű, zárt sorú paraszt-polgár házak elegáns kisvárosias képet kölcsönöztek - és részben kölcsönöznek ma is - az utcának. Annak ellenére, hogy itt jellemzően gazdagabb családok éltek, az emeletes házak itt sem voltak népszerűek, amit azért sajnálhatunk, mert azok talán nagyobb eséllyel menekültek volna meg a bontástól, átalakításoktól, és persze nagyvárosiasabb képet is nyújtottak volna.
Az utca megmaradt polgárházainak többsége a XIX-XX. század fordulója körül épült. A páros oldal csaknem teljesen áldozatául esett az 1980-as években épült hosszú, jelegtelen házsornak, a páratlan oldal házainak nagy része azonban - kisebb-nagyobb átalakításokkal - napjainkig fennmaradt.
A páratlan oldal szinte képletszerűen jeleníti meg Csaba építészeti örökségét. A polgárosodó, városiasodó Csabára jellemző sarki banképületet követi a kisvárosias polgárházak, paraszt-polgár házak sora, amelyek között már az első útkereszteződés előtt megjelenik egy oromfalas parasztház is. A házak eklektikus és szecessziós stílusban épültek.
A Dózsa György út 3. szám alatt ma már nem áll épület, az egykori polgárház alig kivehető képét a szomszédos banképületet ábrázoló képeslapok őrizték meg. Az 1910-es években Vas Károly tulajdonában volt az épület. 1920-ban Molnár György volt kolozsvári ügyvéd nyitotta itt meg irodáját. 1923-ban Áchim András kapott engedélyt melléképület emelésére. 1935-ben a Spilz szövöde működött az épületben.
A Dózsa György út 9. sz. ház, a Maczák család háza, 1901-ben épült. Képeinken jól látható, hogy néhány évvel ezelőtt egyszerű szalagkeret határolta az ablakokat.
A Dózsa György utca 11. sz. alatti polgárház, amely 1922-ben Hankó F. Mihály tulajdonában állt, szecessziós stílusjegyeket hordozó, szomszédjával rokon képet mutató, téglaburkolatos, 2+1+2 tengelyes homlokzatú volt, amelynek egyik különlegessége szép vaskapuja.
A Dózsa György út 15. sz. alatti ház az 1920-as években Maczák András tulajdonában volt. Örömteli, hogy néhány évvel ezelőtt felújították ezt a házat, azonban a téglaburkolat kissé túl modernnek érezzük, talán jobb lett volna, ha a közeli házakéhoz hasonló burkolatot kap ez is.
A Dózsa György út 17. szám alatti, hatalmas, 2+2+1+2+2 tengelyes, téglaburkolatos homlokzatú ház 1922-ben Lipták V. János tulajdona volt. A középső tengelyben lévő értékes kapu melletti két tengelyben szecessziós motívumokkal díszített timpanon, a két-két szélső tengelyben egyenes szemöldökpárkány zárja az ablakokat. Nemcsak az utcában, hanem az egész városban is a legszebb polgárházak közé tartozik, amihez hozzájárul a példás felújítás is. Az 1+2+2 tengelyes homlokzatú épületben 1929-ben Radó Miklós gyógyszerész lakott. Az épület hosszú ideig tagozataitól megfosztva, lecsupaszítva állt, néhány évvel ezelőtt kapta jelenlegi díszítéseit. Régi képek hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy vajon eredeti képét kapta-e vissza az épület, azonban jelenlegi formájában jól illeszkedik a Dózsa György út képébe.
A Dózsa György út 21. szám alatti, öttengelyes polgárház a homlokzaton olvasható évszám szerint 1850-ben épült. Az utcánkénti házszámozás 1910-es bevezetése előtt a 141-es számot viselte. 1895-ben Such Károly házaként említik. 1925-ben ifj. Zsiros András tulajdonában volt az épület.
A Dózsa György út 23. szám alatti épülethez hasonlóan ez a ház is csak néhány évvel ezelőtt kapta homlokzati tagozatait.
A Dózsa György u. 25. szám az első oromfalas parasztház a városközponttól kifelé haladva.
A Dózsa György út 27. számú ház sajnos alig őrzött meg valamit eredeti képéből. Az ablakok keretezését, a fémkaput a környező épületekkel összevetve elszomorító látványt nyújt.
A Dózsa György út 29. sz. ház, a gazdagon díszített, eklektikus, téglaburkolatos épület 1922-ben Gálik János tulajdona volt. A különlegesen értékes és szép kaputól jobbra lévő tengelyben sajnos ajtót alakítottak ki. Ezt leszámítva eredeti állapotában maradt fenn a homlokzat, amely azonban sajnos nagyon rossz állapotban van.
A Dózsa György úton kifelé haladva egyre fogynak a polgárházak: a Kölcsey utca után a páratlan oldalon már csak egy maradt fenn napjainkig, az azonban mind méreteit, mind szépségét tekintve kiemelkedik az utca épületei közül. A tizenegy tengelyes, téglaburkolatos homlokzatú, szépen felújított épület ma az egyetlen az utcában, amely helyi védelem alatt áll.
A Dózsa György út 2. szám alatti, egykor 1. számmal jelölt ház az 1920-as években Böhm és Hoffmann tulajdonában állt (a telekfelvételkori tulajdonos Hrabovszky János volt).
A Dózsa György út 36. sz. ház.
A Dózsa György u. 42. számú épület jelentős átalakítást szenvedett. Ipartörténeti jelentősége, hogy itt működött Fehér Károlyné Ondroviczky Mária 1925-ben alapított szövőgyára hét szövőszékkel. Tisztán hazai gyártású len-, kender-, pamutfonalakból, szolid színekben, kiváló ízléssel készített tartós ruhaszöveteket, ágyneműt, függönyt, abroszt, bútorszöveteket.
A Dózsa György út egy többsávos, forgalmas út Budapesten, a VI., VII., VIII., és a XIV. kerület határán, valamint a XIII. kerületben. Az 1860-as években Aréna útnak (Arena Weg) nevezték, ami a környék kiépülésével párhuzamosan vált hivatalossá 1874-ben.
Nyomvonala ekkor a Kerepesi úttól a Lehel utcáig tartott. A Nyugati pályaudvarról kivezető vágányok alatti aluljárót 1950-1951 között szélesítették ki.
Az Ajtósi Dürer sor és Hősök tere közötti, Városligethez tartozó szakaszt 1951 és 1953 között 85 méteresre szélesítve leburkolt térré alakították, az átadáskor Sztálin térnek nevezték el. A Majakovszkij utca (ma: Városligeti fasor) torkolatával szemben a Sztálin-szobrot 1951 decemberében avatták fel.
1952 októberében a Thököly út és a Podmaniczky utca között elbontották a villamospályát. A Jászai Mari tér és a Népliget között a 75-ös trolibusz 1954 decemberében indult meg.
A szobrot az 1956-os forradalom során ledöntötték és megsemmisítették, a tér elnevezését pedig 1957-ben megszüntették; újra Dózsa György út lett. A teret a kommunista vezetés előszeretettel használta különféle felvonulásokra, ennek nyomán a köznyelvben sokáig Felvonulási térnek nevezték (noha ez sohasem volt hivatalos).
Számozása a Kerepesi úttól indul és a Váci útnál ér véget. Kiindulásától egészen a Vágány utcáig (a MÁV Nyugati pályaudvarra vezető vágányaiig) egyben a XIV. kerület határa is, sorban a VIII., VII. és VI. kerületekkel. A Vágány utcától a Váci úti végéig a XIII. kerületek határvonalaként egyben városrészek (pl. Zugló, Erzsébetváros, Terézváros, Lipótváros, Újlipótváros) határán halad.
Az ING új székháza eleinte nagyszabású elképzelések mentén formálódott: működtetése, energetikai és műszaki megoldásai egyedülálló innovációkat vetettek fel. Az ING ingatlanfejlesztői, Baross Pál irányításával és a tervezők, Egeraat és csapata, az új székházat aktív épületként képzelték el: betonból kiöntött mínusz három szintjét a Duna vizének állandó, 12-14 fokos hőmérsékletével kívánták előtemperálni, és egy alacsony hőmérsékleten sugárzó, hűtő-fűtőrendszer kialakítását javasolták.
A főhomlokzat befordul az oldalhomlokzatra, majd megáll és átvált vakolt téglára, pontosan azon elvet követve, amit az itáliai palazzok építésénél követtek a fényes és drága fő-, illetve az egyszerűbb és olcsóbb oldalhomlokzatoknál. Ez a több rétegben is jelentkező/értelmezhető átmenetiség, átvezetés az egész épület fő filozófiája: átmenet, az átvezetés, áttűnés anyagok, korok, léptékek, művészetek, városi textúrák között.
Ez az átmenet változatosan jelenik meg a főhomlokzaton, a tömegek lebontásában, a főhomlokzaton három felülettel, hatalmas mozaik elemként >szövött< kőelemek változatosságában, az alumínium Möbius-szalag csillogásában és esti fényjátékában, az üvegeken látható antikolt rézcsurgásában - akár Gustav Klimt Csók című festményének hátterét, szecessziós feelingjét is felidézve, újraértelmezett szecesszióként is értelmezhetően.
A homlokzat befordulása sem csak anyagváltásban jelentett átvezetést (és egyben komoly olcsósítást), hanem a főhomlokzat vertikalitásának horizontálisba fordulását is: a belső udvar így válik, a MÉMOSZ épületére is utalva, egy modernista atmoszféra részévé, térfalává, miközben a főhomlokzaton megjelenő tektonikus mozgást is őrzi.
Az épület tele van innovációval, amit akár termékfejlesztésnek is hívhatunk, mert minden egyes gyártóval közösen fejlesztettünk, közösen kerestük a megoldásokat. A precíz munkának és a folyamatosan visszamérésnek része lett egy organizációs innováció is. Miután például a homlokzatra felkerültek az ablakok, visszamértünk megint, majd ennek alapján ellenőriztük a kőkonszignációt. Ez utóbbi egyébként kicsit Herzog & De Meuron-os motívum lett, eleinte nem így gondoltuk, hanem hogy rézlapokat teszünk fel az épületre.
Az üvegbe égetését választottuk végül, ami bizonyos rokonságot jelez (ugyanaz az eszközhasználat) a MÉMOSZ-szal, de a magyarországi kupolákra is utal; az eklektika és a szecesszió anyaghasználatára is hajaz.
Innovatívnak tekinthető az átriumok pontmegfogásos, 1,5 x 3 méteres táblákból álló üveghomlokzata is, amit úgy terveztünk - Magyarországon egyébként először -, hogy a szélmozgások miatt elmozduló, az üvegek megfogására háromrétegű fémkábeleket feszítettünk ki, gyakorlatilag a népi szövőszéken készülő szövés mintájára (népművészet az abszolút high tech dologban!). A feszítőpászmák az elülső homlokzattól indulnak, átfordulnak a tetőn és lefutnak a hátsó homlokzaton. Ezzel a szélmozgásoknak, szélerőnek, szélnyomásnak ellenálló, azokat kiegyensúlyozó szerkezetet hoztunk létre, amit szintén 3D-ben kiszerkesztve elküldtünk Párizsba, Renzo Piano Pompidou Centerén is dolgozó Gustavo Bonin Costa Reis statikuscégéhez.
A kritikák többnyire felidézik a meteorszerű becsapódás nyomaira emlékeztető tervezői gondolatot, a két, üvegfalú átriummal összekapcsolt három tömb homlokzatának merészségét, szabálytalanságát, szokatlanul változatos anyaghasználatát.
Az épületet egyik legobjektívebb kritikájának szerzője, mintegy ráérezve és egyben reflektálva az épület gerjesztette negatív előítéletekre, a következő két kérdéssel indítja írását: Előkelő idegen? Harsány manifesztum?
Erick van Egeraat és magyar tervezőcsapatának új irodaháza már elkészülte előtt feltűnést keltett, vitákat kavart.
Ma is szépnek és elegánsnak találják, szeretik és logikusnak gondolják a terek belső elrendezését és flexibilitását. Szeretik, hogy más, mint a többi irodaépület, hogy karakteres, és nem hasonlít semmi másra. Élvezik, hogy csendes, miközben a város egyik főutcáján áll. Szeretik a pazar kilátást, hogy a Városliget fáit látják, a kertjét, ahova a városligeti tó kacsái is vendégségbe járnak.
A Dózsa György út 43. szám alatti, tizenegy tengelyes, téglaburkolatos homlokzatú, szépen felújított épület ma az egyetlen az utcában, amely helyi védelem alatt áll.
tags: #dozs #gyorgy #ut #epitese