Duna–Tisza köze parlagok hektár: a Homokhátság ökológiai és kulturális arca

A Duna-Tisza közi homokhátság Magyarország tájegysége az Alföldön, mely az ország területének körülbelül tizedrészét magába foglalja és legértékesebb természeti kincse a Kiskunsági Nemzeti Park. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) 2004-ben a félsivatagos övezetek közé sorolta. Északi tájegysége a Kiskunsági-homokhát, a középső a Kiskunsági löszös hát és a Bugaci-homokhát, a déli pedig a Bácskai-síkvidék nevet viseli. A Duna-Tisza közi homokhátság kiterjedése megközelítőleg 10 000 négyzetkilométer. Nagyrészt a Duna-Tisza köze síkvidéki kistájait fedi le, de velük nem teljesen azonos. Gyakran említik a Duna-Tisza köze vagy a Kiskunság részeként, azonban mivel Magyarország természeti tájainak rendszertani felosztásában e módban nem szerepel, a homokhátság nem illeszthető egyik klasszikus tájbeosztási kategóriába sem.

A Duna-Tisza közi homokhátság egyszerre az ős Duna hordalékkúpjának megmaradt természeti képződmény és ember által átalakított „kultúrtáj”, hiszen mai arculatának kialakításában döntő szerepet játszott a történelem és az itt élő lakosság. Az erdőségeken, mocsarakon kívüli megművelt föld a tatárdúlást követően - mely során az addigra már kialakult településhálózat gyakorlatilag elpusztult - vált pusztasággá. A Duna-Tisza közi homokhátság ökosztémái alapvetően három földrajzi közép-táji egységbe tartoznak: a Duna-Tisza közi Hátság, a Duna menti síkság és az Alsó-Tisza-vidék térségeibe. A Hátság felszínét lepelhomok-síkságok, tagolt homokbucka vonulatok és ezek formakincse jellemzi, eróziós deflációs mélyedésekkel, melyekben korábban időszakos szikes tavak és mocsarak sokasága volt. A hátsági homokterületek valójában az Ős-Duna hordalékkúpjainak maradványai.

A dunai eredetű hordalék a felső pliocénban - pleisztocénban települt a pannon-üledékekre, majd a folyóvízi feltöltődés után a Duna elhagyta a területet és ezután erőteljes eolikus (szél által mozgatott) üledék felhalmozódás indult meg. A Hátságot felépítő üledékek (homok, löszös homok, lösz) települési iránya Ény-Dk-i, mely az uralkodó széliránynak felel meg. A Duna-Tisza közi homokhátság keleti pereme már az Alsó-Tiszavidék egykori ártereivel találkozik, míg a Duna-Tisza köze nyugati részén, a Duna menti síkságon a Kiskunsági Nemzeti Park nagy kiterjedésű szikesei találhatók. A Felső-Kiskunsági puszta, a Felső-Kiskunsági tavak és Miklapuszta kialakulásában azonos földrajzi tényezők hatottak. Egyediségük alapján viszont sokban különböznek egymástól. E területek kialakulása a másodlagos szikesedésnek köszönhető. Az árvíz-mentesítési munkák és belvízelvezetések, valamint meliorációs tevékenység miatt az ország második legnagyobb szikes területe jött itt létre.

A szikes formáció legészakibb tagja a Felső-Kiskunsági puszta, mely 11000 hektár nagyságú. Felszínét tágas rétek, legelők uralják a közéjük beékelődő zárvány-szántókkal. Az északi részén vízzel borított laposok, nagyobb vízállások szakítják meg a puszta háborítatlanságát. Sok helyen, a talajon, fehér foltok árulkodnak a szikes jellegről. A talajok rossz vízgazdálkodása és az uralkodó agyagásványok miatt változatos mikrodomborzati formák jellemzik a szikeseket. Tál alakú mélyedések, magasabban fekvő szikpadkák és szikfokok váltakoznak. A vízellátottság és a talajadottságok miatt a szikesek növénytársulásait sótűrő fajok uralják.

Itt található a Duna-Tisza köze legnagyobb összefüggő szikes talajtakarója, melyet rossz vízháztartású, mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan szoloncsák-szolonyec talajok jellemeznek. A Duna-Tisza közi homokhátság legértékesebb természeti kincsei az 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park területein találhatók. Ma a nemzeti park igazgatósága kilenc különálló nemzeti parki egység, két tájvédelmi körzet és tizenhét természetvédelmi terület felügyeletét és kezelését látja el 76 000 hektár kiterjedésű területen. A 48 000 ha nagyságú nemzeti parki törzsterületek többségükben Kecskeméttől nyugati-délnyugati irányban a homokhátságon és a Duna mentén fekszenek. A nemzeti park területének kétharmad része Bioszféra Rezervátum, a szikes tavak és a Kolon-tó pedig a Ramsari egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhely. Ezek a két diploma nemzetközi elismerését is igazolják.

A Duna-Tisza köze egykor változatos természeti képeit ma is felfedezhetjük a Kiskunsági Nemzeti Park védett területein. A síksági tájtípusokon elterülő védett területek karakterükben jól elkülönülnek egymástól. A Duna-menti síkságon fekvő szikes területek a tökéletes síkságok jellegzetes példái. Ettől keletre, a már magasabban fekvő Duna-Tisza közi homokhátság szélformázta vonulatai húzódnak. A két előbbi terület határa mentén találhatók a hosszan elnyúló turjánvidék mocsarai. A Duna-Tisza köze déli részén a Bácskai löszplató nyúlványai és mély futású völgyei érintkeznek a kiterjedt homokterületekkel.

A kultúrtájjá formálódott vidék védett területeinek élőhelyi adottságai sok érdekességet tartogatnak. Változatos élőhelyei közül említést érdemelnek a lápok, láprétek, mocsárrétek, nedves kaszálok, valamint az itt található homokterületek és homoki erdők. Lápi és homoki nyírfás erdőrészletei kivételes értéket képviselnek. Erdőrezervátumai évszázados tölgyfákat őriznek. Számos példa van itt a homoki, a szikes és lápi szukcesszió változataira és átmeneteire. A térség különböző élőhelyeket ölel fel, nagyszámú jelentős, ritka/védett fajjal. Füves és vizes élőhelyek, erdők, puszták, rétek, mezőgazdasági hasznosítású gyepek váltják egymást. Kiemelkedő jelentőségűek a geomorfológiai képződmények, a homokbucka alakzatok a változatos terep és talajtípusok és azok kombinációi teszik egyedivé a tájat. A homokbuckák között szélvájta medrekben kisebb-nagyobb szikes tavak alakultak ki. Ma ezek közül csak kevésben gyűlik össze a víz, nagy részük kiszáradt medrében zárt gyep fejlődött. A szárazodás folyamata sajnos az élővilág változását, esetenként elszegényedését is maga után vonta. Az utóbbi évtizedekben száradt ki a Kondor-tó, a Szívós- és a Szappan szék, és a bugaci Szappanos-tó. A nemzeti park változatosságát és fajgazdagságát mozaikos felépítésének köszönheti.

A térség kulturális értékei is egyedülállóak. A hagyományos gazdálkodás, a jellemző tanyai életforma jelentős szerepet játszott a kiskunsági táj mai képének kialakulásában. Fenntartásuk a természeti értékek megőrzésében nélkülözhetetlen. Ki kell emelnünk a géntartalékok fenntartását, az ősi magyar háziállatok eredeti pusztai környezetben a hagyományos külterjes körülmények közötti fenntartásának a hagyományos táji tevékenységként végzett, kiskunsági pásztorélet emlékeinek támogatását.

A Duna-Tisza közi homokhátság rendkívül szegény felszíni vizekben. Az időszakos vízfolyások a területéről délkeleti irányba, a Tisza felé tartanak. A szabályozási munkálatok során közel 5 ezer km hosszban épített csatornarendszer többsége a nagyrészt éghajlati és antropogén hatásra végbement talajvízszint-csökkenés miatt kiszáradt. A földtörténeti ókor kristályos kőzetei mintegy másfélezer méter mélységben találhatók, ezekre a földtörténeti középkorban mész, a pleisztocénban és a holocénban üledékes anyag települt. A felszín formálásában azonban a szél és a víz játszott nagyobb szerepet.

1975-ben az ország második nemzeti parkjaként alakult a Duna-Tisza közén. Az alapításkor 6 nemzeti parki terület mára kilenc egységből áll. Kiterjedése 50523 hektár. Kiemelkedő természeti értékeinek nemzetközi elismeréséért a KNP területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) Programja 1979-ben Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. A természetvédelem oltalma alatt áll még három tájvédelmi körzet, 18 természetvédelmi terület is. A nemzeti parki és más védett területekkel részben azonos, de annál kb. A változatos élőhelyek sokasága jellemzi a Duna-Tisza köze síkvidéki táját.

Extrém sok aszályos nap, eltűnt talajvíz és kiszáradt kutak, növénytermesztési és gabonaszállítási problémák - ez jellemzi a Homokhátság csaknem egy millió hektárját. A Szegedi Tudományegyetem kutatója, Sipos György szerint a Duna-Tisza köze, különösen a 8714 km²-es Homokhátság területe a teljes kiszáradás küszöbén áll. E térségben több mint 623 ezer ember él, de a vízhiány olyan mértékű, hogy a FAO már 2020-ban félsivatagos területként azonosította. Az utóbbi 40 év alatt a talajvíz szintje drasztikusan csökkent, a vízháztartás helyreállítása pedig legalább ugyanennyi időt venne igénybe. A klímaváltozás és a növekvő aszályok miatt mind inkább szükség van vízpótló megoldásokra: tisztított szennyvíz, esővíz hasznosítása, Duna-Tisza összekötő csatornák, erdősítés, és a tájalapú megoldások.

tags: #duna #tisza #koze #parlagok #hektar

Népszerű bejegyzések:

• Újpesti Városi Ingatlaniroda: közösség és lehetőségek bemutatása
• Waterfront City II. Óbudán: részletek és kilátások
• Ottó története: Gyász, harag és megbocsátás
• Miami eladó házak: luxuslakások és felhőkarcolók a carriedban
• Útmutató a Berbaltavar tilaji utca 21 helyrajzi szám azonosításához online keresőkkel