egy hektárra mennyi kecskét lehet tartani
A kecske tartása - 2. A kecskének, mint minden tejtermelő állatnak, abrak is szükséges. Előzőleg már vázoltuk, hogy a legelőn tartott kecskétől 1-1,5, ha nagyon jó tejtermelő, úgy 2 liter tejet várhatunk. Most azokat az időszakokat soroljuk fel, amikor feltétlenül kívánatos és kifizetődő az abrak etetése. Mivel mind a növekedéshez, mind a tejtermeléshez sok fehérjét tartalmazó abraktakarmány etetése szükséges, elsősorban ezek alkossák a kecske abrakját is. Legjobb a szójadara, extrahált napraforgódara, olajpogácsa, borsó, korpa. Ezekből, valamint kukoricából, árpából összeállított 30-40 dkg darakeveréket már igen meghálálják a növekedő állatok, és a tejelő kecskétől is ennek hatására kb. 1 liter tejjel többet várhatunk. Felfúvódást zsenge here, sok házimoslék, zöldtakarmányra való itatás okozza. A kérődzés elmaradásánál kamillatea szokott segíteni. Székrekedést különösen a téli takarmányozásra való hírtelen átmenet, vagy dugító takarmányok okozzák. Egy liter vízben 5 evőkanál keserűsót oldunk fel és ebből naponta 2 dl-t adjunk. Hasmenés ritkábban fordul elő. Rendszertelen etetés, fagyott, romlott takarmány okozza. Térjünk át száraz kosztra és adjunk pörkölt zabot. A kecske az ízek szempontjából igen válogatós. Ezért már kora tavasszal adjuk meg az alkalmat a legelésre, mert így ő maga állítja össze étrendjét és ezzel biztosíthatja jóllakását. Jó tudni azonban, hogy egy 50 kg-os kecske napi takarmányszükségletét 3-4 kg, esetleg csak 5 kg rétifű vagy hereféléből álló zöldtakarmány fedezi. Emellett azonban 1-1,5, de még a legjobb tejelőképesség mellett is csak 2 liter tejet tud termelni. Jól gondoljuk tehát meg, hogy a kiégett legelő vajon fedezi-e kecskénk takarmányszükségletét. Itt említjük meg, hogy a kecske eredetileg hegyi állat lévén, a vizes árterületi legelőt nem kedveli. Ahol nincs összefüggő legelő, de füves telkek, árkok, vasúti töltések vannak a közelben és azokon a legeltetés jogát megszereztük, igen jól lehet kecskét kipányvázva tartani. Ennek kétféle módja van. Ha nagyobb, szélesebb területünk van, úgy egy erős karót vagy vascöveket verünk le, és ahhoz erősítjük a tetszés szerinti hosszúságú pányvát. Ha árokparton, útszélen, töltésen legeltetünk, két cövek közé feszítünk ki egy erős drótot, azon legyen egy futókarika és ehhez erősítsük a kecske most már rövidebb kötelét.. Ily módon hosszabb darabot járhat be az állat. A növendékállatot sohase tartsuk megkötve. Ennek életeleme a pajkos, játékos ugrándozás. Nehezebb feladat előtt áll a kecsketartó, akinek nem áll módjában állatát legelőn vagy kikötve tartani. Egyféle takarmányból sohase tegyünk egyszerre sokat az állat elé, mert azt megunva úgyis elpazarolja. Sokszor szívesebben fogyasztja a kertből kihúzgált gyomot, paréjt, mint az előtte régen ott álló legfinomabb lucernaszénát. Az étrendet tegyük változatossá, frissen szedett lombbal, gyenge gallyakkal. Akácfa mindenütt van és ennek levelét a kecske nagyon szereti. A jászolba ne adjunk gyenge és egészen friss herét vagy lucernát. vigyázzunk, hogy ez szellős helyen történjen, és kis csomókban, mert az összefülledt, bemelegedett zöldtakarmány könnyen megbetegíti, megöli az erre érzékeny állatot. Azt szokták mondani: a kecske igénytelen, akárhol megfér. Ez nem egészen így van. Nem ebben áll az igénytelensége. Minden állatnak, így a kecskének is kell világosság, jó levegő, száraz alom. Ilyen feltételek mellett érezheti csak jól magát istállójában. A kecskét vagy meglevő istállóban tartjuk, vagy külön erre a célra építünk ólat. Az előbbi elhelyezésnek előnye, hogy ott gondos elkülönítés mellett tágas, levegős helyet biztosíthatunk. Kecskét sertéssel vagy baromfival ne tartsunk összezárva. Egy kecskére 0,75-1 méter széles és 1,3-1,5 méter hosszú állás jusson. Ha különálló deszkaólat építünk, ne hagyjunk rajta réseket. Mivel a kecke válógatós és pazarló, az istállóban szükség van jó jászolra és szénarácsra is. Ne gondoljuk azt, hogy a földre elébe dobott szénát vagy zöldet maradéktalanul megeszik. Összetúrja azt az alommal és ez nagyfokú pazarlás. A jászol a szecskázott takarmány, abrak, zúzott burgonya és egyéb lágyeleség vagy hulladék etetésére alkalmas legyen. Általában fából készül, de jó a betonjászol is. Ne legyen túl széles, mert a hosszabb kötélen vagy esetleg boxban szabadon tartott kecske szívesen beletelepszik. A kecskének kevés széna kell, de jó minőségű. A penészes, ázott szénát nem eszi meg, de ez betegséget (elvetélést) is okoz. Ha módunkban áll, saját kaszálónkról biztosítsuk a szükséges szénamennyiséget. Ez 200 napra kecskénként napi 1 kg-ot számítva, 2q széna. Ezt a mennyiséget szárítsuk és takarítsuk be gondosan. Egyes kecsketartóknál még ennek a kis mennyiségű szénának a betakarítása is akadályokba ütközik. Ezek részére nélkülözhetetlen, és a szénát legjobban pótolja a jól elkészített lombtakarmány. Ehhez bárki hozzájuthat és csupán kis gondosság kell az elkészítéséhez. A kukoricaszár általában elég nagy mennyiségben áll mindenkinek rendelkezésére és szénaszűk esztendőben jó pótlék. A kecske csak a levelét és címerét szereti leszedegetni. Úgy tegyük elébe, hogy ezekhez jól hozzáférhessen, mert ha nem, úgy az egész kukoricaszárat kirángatja és betapossa az alomba. Szívesen fogyasztja a kecske még a burgonya héját is. Etethetjük nyersen, de jobb párolva, összezúzva. Ebbe keverhetjük az abrakot. Itt említjük meg a csicsókát, ezt az igen jó, hasznos, könnyen termelhető növényt. Köves földeken, rétek szélén is megterem, de a jó talajokat nagy termésével hálálja meg. Zöldjét, gumóját a kecske nagyon szereti. A takarmányrépa igen jó tejeltető takarmány. Összevágva 2-4 kg-os adagban etessük. Készíthetünk silót a kecske részére zöldkukorica csalamádéból, kerti hulladékból, cukorrépafejből, répalevélből isl. Általában ugyanazok a takarmányok silózhatók a kecskének, amelyek a szarvasmarhának. Napi 5-10 g sóadag fedezi a kecske sószükségletét, ezt keverjük abrakjába. Legjobb, ha nyalósót tartunk előtte, így tetszése szerint fogyaszthatja. A kecskének különösen fiatal korában csontrendszerének felépítéséhez szüksége van mészre. A legelőn, zöldtakarmányon, jó széna etetésekor elég mészhez jut a kecske, de abrak, szalmafélék, burgonya etetésekor mészhiányáll elő. Általában a kecske ritkán szorul állatorvosra, rendes tartási, takarmányozási körülmények között szívós, egészséges állat. Egy-két veszedelmes betegsége azonban van, ezeknek felismerése némi gyakorlatot igényel. Építse szeglemezes szerkezettel juh- és kecskeistállóját! Velünk nem csak az istálló tetejét készítheti, hanem a teljes szerkezetet is. Napjainkra már igen elterjedt az állattartó épületeknél a szeglemezes technológia, nyugaton közel hatvan éve használják.Fából olcsóbb és tartósabb mint fémből.Nem korrodálódik. 30 méter fesztáv is lehet.Előregyártott elemek időjárás garanciávalA kívánt méretre készítjük, egyedi tervezésTeljes szeglemezes keretállás a juhok és kecskék tartásáraA juh és kecske telephelyének kijelölésekor a következő szempontokat kell figyelembe venniA domborzati viszonyok megfelelőek legyenek. Építkezésre a mélyfekvésű terület állat-egészségügyi okok miatt alkalmatlan, ahol gondotokoz a csapadék, a szennyvíz, a trágyalé elvezetése.Az északi, északkeleti tájolású vagy 15%-nál meredekebb lejtésűterület úgyszintén nem felel meg a célnak.A talaj minősége meghatározza, hogy szükséges-e burkolt kifutókatlétesíteni vagy elkerülhetők ezek a költségek. A sáros, kötött talajelősegíti a büdössántaság kialakulását.Létfontosságúak a víznyerési lehetőségek.Fontos szempont a lakott területtől való távolság, a szálas- és tömegtakarmányok, valamint a szalma szállítási távolsága, a megfelelő útviszonyok, a közművesítés megléte vagy lehetősége.Elengedhetetlen, hogy megfelelő nagyságú és lehetőleg közeli legelőterület álljon rendelkezésre. A legelő hiánya csak abban az esetben lehet közömbös, ha istállózáshoz kötött, speciális termelésről van szó (pl. pecsenyebárány-hizlaló telep, mesterséges báránynevelés).Az akol kelet-nyugati hossztengellyel épüljön, a karám a déli oldalon helyezkedjen el. Az uralkodó szélirány is befolyásolja az építést úgy, hogy a hossztengely a szélirányra merőleges, a kifutó vagy nyitott ldal ebben az esetben a szélvédett oldalon legyen.Az épületeknek egyrészt ki kell elégíteniük az állatok termeléséhez szükséges elemi, környezeti igényeket, másrészt a korszerű (könnyebb) munkavégzés követelményeinek is meg kell felelniük. Az etetés, az almozás és kitrágyázás gépesítési lehetősége meghatározza,hogy az épület belső szabad magassága legalább 3,2-4,0 m legyen. A természetes szellőztetési módszerek 12 m körüli fesztávolságig kielégítőek. A 60 m-nél hosszabb épület huzatos és munkaszervezési szempontból sem előnyös. Állat-egészségügyi prevenciós okok miatt a bejárati kapuk előtt kialakított fertőtlenítő medencét hígított formaiinnal, kreolinnal átitatott pelyvával kell megtölteni. Az épületen legalább két - kétszámyú és kifelé nyíló - kapu kell hogy legyen. A kedvező kapumérete (főleg a kitrágyázás gépei miatt) 3×3 m körüli. Általában 250-300 állatra számítanak egy kaput. A bunda megóvása érdekében kétoldalt, alul 0,1-1,5 m magasságig, henger alakú görgőkkel kell ellátni a kijáratot. Ha az istálló nem szélesebb 12 m-nél, elég a nyílászáró szerkezeteken, valamint a szabályozható nyílású gerincszellőzőkön keresztül való légcsere. A frisslevegő-utánpótlás huzatmentes legyen. A 12 m fesztávolságot meghaladó épületben mesterséges szellőztetést kell beiktatni. Az ablakok területe az alapterület 1/15-1/20-ad része legyen, mélyalmos istállóban azokat a fal felső harmadán kell elhelyezni, hogy könnyen le lehessen szerelni. Kellő megvilágításhoz a túl széles (12 m-nél szélesebb) épületben tetővilágításra is szükség van. A rossz istállóklíma kedvezőtlen hatású az állatok egészségi állapotára és termelésére. A levegő magas relatív páratartalma (75% fölött), ammóniatartalma rontja a gyapjú minőségét. Az ammónia levegőbejutása csökkenthető szuperfoszfát alomra szórásával (kétnaponként 50-60 g/m2). Az élettérben a káros gázok eltűrhető határértéke a levegőtérfogat %-ában: C 02 - 0,35; NH, - 0,03. A termelést erősen befolyásoló környezeti faktor a hőmérséklet.Magyarországon - közép-európai ország lévén - a hőmérsékleti ingadozások elég markánsak, nem mindig tartoznak az állat komfortzónájába.Legnagyobb figyelmet az újszülött bárány hőmérsékletigényére kell fordítani. Felszáradás és a magzatmáz lepergése előtt az újszülöttek érzékenyek az alacsony hőmérsékletre. Télen a 18-20 °C-os hőmérséklet fenntartásához 4-5 napig indokolt infravörös lámpa beállítása is.Juhakolban tartott bárányos anyák (3 hetesnél idősebb báránnyal) esetén a légtér optimális hőmérséklete 10-12 °C. Az anyajuhok és a növendék állatok alacsonyabb hőmérsékletet is jól bírnak, de az anyával tartózkodó fiatal bárány a túlzottan alacsony hőmérséklet hatására nem szopik, az anyja mellett „eléhezik”. A fagypont alá süllyedő hőmérséklet károsítja az önitatókat. Télen az állatok istállóban való itatása nemcsak a dolgozók kényelmét szolgálja, de az állatok termelésének fenntartásához is követelmény. Amennyiben a hőmérsékletet nem lehet megfelelő szinten tartani (szigeteletlen istálló), fagymentes itatóberendezést (temperált vizű itató) kell alkalmazni. A férőhelyigény fajta, kor, ivar szerint és a termelési szakasztól függően is változik.Kecske TARTÁSTECHNOLÓGIA ÉS ÁLLATJÓLÉTA kecske szereti a tágas, világos, tiszta istállót (!). Anyánként 1,5-2 m2-t számolunk fedett istállóból, amely 8 m2 légtérrel párosul. Ez pedig már nem ól.Az ablakok mérete az istálló alapterületének 20%-át tegye ki. A kecskéketlegcélszerűbb kötetlen elhelyezésben, mélyalmon tartani, természetesen gyakori almozással. Anyánként 0,4 m vályú- és szénarácshosszal számolhatunk. Nem egyszerre isznak az állatok, de számítsunk arra, hogy fejés után, széna fogyasztása közben gyakran fogyasztanak vizet. Jó, ha etetőasztalt is építünk, így a széna az abrak után kerül kiosztásra. Itatóvályú helyett fagymentes önitatót is alkalmazhatunk. Ügyelnünk kell arra, hogy az istálló hőmérséklete lehetőleg ne süllyedjen fagypont alá. A kecskék takarmányfelvétele, emésztése +5-15 °C között a legideálisabb. Szénarácsból etetéskor előfordul, hogy egy-egy szarvait egyed feje beszorul. Ilyenkor a többiek kivégzésszerűen bántalmazzák a beszorultat. Ezértcélszerű a gidákat szagtalanítani. Elléskor feltétlenül használjunk fogadtatót, mert az újszülöttek játékos ugrándozás közben „elkalandoznak” az anyától. Ha az anya is mozog, így rövid időn belül elveszíthetik egymást. Az idegen gidát néha „akrobatikus” szaltók megtételére késztetik a szarvait anyák. Ha elveszítik egymást az anya és gidája, könnyen előfordul, hogy „eléhezik” a gida, mert anyja már nem fogadja el rövid idő eltelte után sem. Ezt előzhetjük meg fogadtató használatával, amely kb. 1,2 m2 alapterületű lehet. Feltétlenül legyen mindig a szénazsebben széna és friss víz az anyák előtt.A juhtartó épületek és telepek berendezéseiElválasztórácsokA hagyományos juhhodályok belső terének tagolását elválasztórácsok (más néven: rekesztékek, drankák) és etetőrácsok segítségével alakítják ki. Különböző hosszúságú elemek összekapcsolásával, építőkockaszerűen ellető- és nevelőrészek határolhatok el. Az elválasztórácsok készülhetnek fából és fémből. Méretük változó: 1,00-1,50 m magasak, hosszúságuk általában 2,5CM-,00 m, de rövidebbek is lehetnek, 4 m-nél a mozgathatóság érdekében ritkán hosszabbak.A rekesztőkapu A hodályon belüli munkát jelentősen megkönnyíti a rekesztőkapu. Segítségével az épületben kialakítható a középső etetőutas istállóberendezéshez hasonló elrendezés. A mélyalom szintjének növekedésével együtt kell a rácsokat, kapukat följebb állítani, megóvni a „benövéstől”. A rácsoszlopokat nem szükséges az aljzathoz rögzíteni, betonfuratba állítják vagy talplemezzel látják el.A fogadtatóEllés után az olyan anyajuhokat, amelyek ikerbárányokat ellettek vagy gyenge a bárányuk, előhasi anya, amely nem akarja vállalni bárányát stb., 1-5 napra bárányával együtt fogadtatókba helyezik. A fogadtatok lehetnek előre gyártottak, készülhetnek fából és fémből, 1,20-1,50 x 1,20-1,50 m-es mérettel, de kialakthatók etetőrácsokhoz kapcsolt rekesztékekkel, ideiglenes kezelőfolyosó mentén is. A „fogadtatózás” időszaka után bárányóvodát vagy bárányiskolát kell létesíteni. A bárányiskola a 20-30 anya és báránya részére biztosított területből egy olyan rész, amely bújtatóráccsal van elválasztva a többi területtől. A bújtatórács nyílásai 30 cm magasak, 20 cm szélesek, csak a bárányok fémek át rajtuk. A nyílások lengőráccsal lezárhatók, ilyenkor a bárányok bentrekednek a bárányiskolában. A nyílások zárhatóságának főként a választás lebonyolításában van szerepe.Etetőik és itatokAz etetés hagyományos, nagy élőmunka-ráfordítást kívánó megoldása, amikor a hodályban a takarmányokat villázással, kosarazással, vödörrel vagy zsákból osztják szét. Etetőúttal ellátott épületekben takarmánykiosztó járművek használata ajánlott. Az etetőút kialakítása csökkenti ugyan a férőhely területét, de a takarmányozás, az almozás fizikai munkaigényét is. A szálastakarmány ebben az esetben is csak kézi erővel adagol ható szét kocsiról szénarácsra. A szálastakarmányokat egy- vagy kétoldalas etetőrácsból, az abrakot és a tömegtakarmányokat vályúból etetik. Az abrak etetésére használatosak még - főként hizlalóépületekben - az abrakönetetők. A szálastakarmányokkal (de almozással is) kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy kiosztáskor (almozáskor) az állatok ne tartózkodjanak a hodályban, mivel szennyeződne a bundájuk. A szénarács olyan típusú legyen, hogy a bunda nyaki, fari részét ne szennyezze, a takarmányos gyapjú osztályozáskor külön választandó és textilipari értéke erősen csökken. Az itatást nyáron, legeltetési idényben a legelőn kút mellett oldják meg, ha kút és tiszta felszíni víz (patak, tó) sem áll rendelkezésre, akkor lajtkocsival szállítják a vizet, és vályúból itatják. Télen szigeteletlen hodályban temperált vizű itatóból, szigetelt istállóban önitatókból itatnak. Az önitatókat az istállóban a hosszanti falra vagy a tartóoszlopokra szerelik.TrágyaeltávolításA juhtartó épületekben és etetőtéren termelődő trágyát bizonyos időszakonként el kell távolítani. A mélyalmos istállókból évente egyszer vagy kétszer kerül sor kitrágyázásra. A 60-80 cm vastagságú, tömör trágyaréteg felszakítására, pótkocsira rakására traktorra szerelt markolórakodó, homlokrakodó szolgálhat. Az elszállításra egy- vagy kéttengelyes pótkocsi használható. Szilárd burkolat esetén traktoros tolólappal lehet a trágyát letisztítani.FürösztőberendezésekA juhtartásban fontos, nem elhanyagolható állategészségügyi művelet az ektoparaziták, különösképpen a rühatka elleni védekezés. Magyarországon elsősorban fürdetéssel védekeznek ellenük, de ritkán a permetezős és porozós eljárást is alkalmazzák. A juhok fürdetésére elterjedt a beton fürösztőmedencék létesítése, ill. használata. A fürdetést nyírás után célszerű végrehajtani (maximum 6 hétig), amíg a bundatarló rövid és a kontakt rovarölő szer eljuthat a parazitákig.A fürdetést kellemes, napfényes időben kell végezni, 20 °C körüli hőmérsékletű vízben. Hűvös időben az állatok megfázhatnak. A betonmedence bejárati, merőleges oldalán a juhok teljesen bemerülnek a fertőtlenítőfolyadékba, úszva eljutnak a rézsútos kaptatóig, ahol kijutnak a csepegtetőtálcára, ill. a karámba felszáradásig.Permetező fürösztőberendezés alkalmazásakor annak szelepeit úgy kell beállítani, hogy az állat áthaladásakor a fertőtlenítőfolyadék minden testrészére eljusson. A porozásos módszert abban az esetben használják, amikor kieső helyeken egy-egy állomány fürösztése nem lehetséges, pl. nem lehet megfelelő mennyiségű vízhez jutni.Adatkezelő karámrendszerJuhászatokban olyan osztályozó, válogató, kezelő karámrendszert létesítenek, amelynek tartozéka lehet a betonfürösztő medence a csurgatóval vagy szárítókarámmal, a körömfertőtlenítő folyosó vagy tálca és a mérleg. Jó, ha a felhajtóút kétsávos (kezelőút és fertőtlenítőút), itt helyezik el az áthajtóketreccel ellátott mérleget is. A kecsketartás egyre népszerűbb hazánkban, akár háztáji gazdaságban, akár nagyobb léptékű állattartásban gondolkodsz. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a kecsketartás legfontosabb tudnivalóit, a kecskék fajtáit, tartástechnológiáját és a leggyakoribb problémákat is. Bevezetés a kecsketartás világábaA kecske az egyik legrégebben háziasított állatfaj, amelynek tartása az elmúlt években ismét reneszánszát éli Magyarországon. Kiválóan alkalmazkodik a változó körülményekhez, kis helyen is tartható, tejhozama és húsa is értékes. Cikkünkben átfogó képet adunk a kecsketartás minden fontos kérdéséről.Kecskefajták Magyarországon és a világbanKecskéből számos fajta létezik, amelyek eltérő hasznosítási irányokkal rendelkeznek. A legfontosabb típusok:Tejelő fajták: pl. alpesi, szánentáli, núbiai, magyar parlagi kecske. Húshasznú fajták: pl. búr (vagy boer) kecske, amely gyors növekedésű, jó húsformákkal rendelkezik.Gyapjas fajták: pl. angórakecske (moher gyapjúért) és a kasmírkecske (kasmírgyapjúért).Magyarországon leggyakoribb a magyar parlagi, az alpesi és a szánentáli kecske.A kecsketartás előnyei és kihívásaiElőnyök: Kecske tartása kis területen is lehetséges, igénytelenebb, mint a szarvasmarha, jól legel, könnyen szaporodik, termékei (tej, hús, gyapjú) értékesek.Kihívások: A kerítéseken való átmászás világbajnokai, ezért jó elkerítés szükséges. Kecskék elhelyezése, istálló és karámA kecskéknek száraz, huzatmentes, de jól szellőző istállóra van szükségük. Fontos a megfelelő méret, hogy minden állat kényelmesen elférjen. Alapterület: Egy felnőtt kecskének legalább 1,5-2 m2 szükséges.Alom: Száraz szalma vagy fűrészpor a legjobb, rendszeresen cserélni kell.Karám: A kecskék szeretnek mászni, ezért a karámnak legalább 1,5 méter magasnak kell lennie, masszív kerítéssel.Legelő: A legelő változatos növényzetű legyen, kerüld a mérgező növényeket!Kecskék takarmányozásaA kecske alapvetően kérődző, fő tápláléka a fű, de nagyon szereti a lombos ágakat, kerti zöldhulladékot is. Az ideális takarmányozás:Friss fű, legelő - ha van rá lehetőség, a legjobb, ha a kecskék maguk legelhetnek.Széna - télen vagy legelő hiányában a jó minőségű széna alapvető.Ágak, levelek - a kecskék szívesen rágcsálják a friss ágakat, különösen gyümölcsfák, fűz, akác ágait.Kiegészítő takarmányok - abrak (zab, árpa), vitamin- és ásványianyag-kiegészítők.Víz - mindig legyen előttük friss, tiszta víz!Kerüld a penészes, romlott takarmányokat, ezek súlyos betegségeket okozhatnak!Kecskék szaporításaA kecskék ivarérettsége 6-8 hónapos korban kezdődik, de fedeztetni csak 10-12 hónapos korban ajánlott. Az ellési időszak általában télen, kora tavasszal van. A kecske vemhessége kb. 150 nap. A szaporítás főbb lépései:Kiválasztani az egészséges, megfelelő korú anyakecskéket és bakokat.Figyelni a tüzelés jeleit (nyugtalan viselkedés, farok csóválása).A fedeztetés vagy mesterséges termékenyítés lebonyolítása.Vemhes kecskék elkülönítése, fokozott gondozása.Elléskor segítség, tiszta, nyugodt környezet biztosítása.Egy kecske általában 1-3 gidát ellik.Betegségek, egészségvédelemA kecskék egészségét rendszeres állatorvosi felügyelettel, megfelelő takarmányozással és higiéniával lehet megőrizni. Magas vitamin-, ásványianyag- és fehérjetartalma miatt népszerű. Kecskehús és egyéb termékekBár Magyarországon kevésbé elterjedt, a kecskehús számos országban népszerű és egészséges húsfajta. Ezenkívül a kecske gyapja (angórakecske, kasmírkecske), bőre is értékes alapanyag.Kecsketartás kisgazdaságban és nagyüzembenKecskét tarthatsz háztáji gazdaságban, de nagyobb létszám esetén már komolyabb technológiai és jogszabályi feltételeknek kell megfelelni. Engedélyek, jogszabályok: 10-20 állat felett már szükséges hatósági bejelentés, állategészségügyi előírások betartása.Technológia: Nagyobb állomány esetén automata fejőgépek, fejőház, korszerű etető- és itatórendszerek szükségesek.Kecsketartás fenntartható módonA kecskék jól illeszthetők az ökológiai gazdálkodásba, mert legelésükkel segítenek a bozótos, elhanyagolt területek megtisztításában, javítják a talaj minőségét, kevesebb műtrágyát és vegyszert igényelnek. ÖsszegzésA kecsketartás sokrétű, hasznos tevékenység, amely kis- és nagyüzemi méretben is sikeresen végezhető. A megfelelő fajtaválasztás, elhelyezés, takarmányozás és gondozás mellett a kecskék egészséges, értékes termékeket adnak. Akár tejért, húsért vagy gyapjúért tartod, a kecske igazi értéket jelenthet a gazdaságodban. Városiként költöztünk pár éve falura, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. Profi gazdaságokban úgy megy ez, hogy a gidákat már pár hetes korukban elválasztják anyjuktól, tejjel mesterségesen etetik - hortobágyi juhászoknál láttam egy olyan ötletes nagy tartályt, amiből legalább hat-nyolc cumi lógott ki e célból. A bakokat szinte számon sem tartják, azokból úgyis vágóállat lesz néhány hónapos korukban, míg gödölyék, vagyis a „lányok” követik anyjuk útját: ellenek, majd tejet adnak, újból ellenek, akár egy örök körforgás. A miénk nem profi gazdaság. Négy éve költöztünk városból falura, annak is a szélére: utánunk már csak rétek, szőlődombok és erdők sorjáznak, néha őzek, rókák, máskor vaddisznók tévednek a kertünk közelébe. Aki szerint kecskét tartani csupa romantika, az nagyon téved. Megesznek majd minden „zöldhulladékot” a banánhéjtól a tuja lemetszett ága-bogáig, hangját alig hallani, aztán, ha eljő az ideje, szépen megtermékenyül, és öt hónap múlva, mint a nagykönyvben, ellik nekünk két-három aranyos kis kecskét. Pötyi és Meki - mindketten nőivarúak - két éve érkeztek hozzánk, alig pár tíz méterről: kecsketartó szomszédasszonyunktól kaptuk őket, a patak túloldaláról, pórázon jöttek velünk, akár a kiskutyák. Aznap még a szabad ég alatt aludtak, másnapra deszkákból ólat ácsoltunk nekik, ami csinos piros tetőt, és vízelvezető csatornát is kapott. A füvet azonban egyáltalán nem legelték, vagy csak nagyon ímmel-ámmal. Nőttek, növekedtek, mellettük magasodott a fű is, nem volt mit tenni, csak előkerült a fűnyíró. A kerítésen átnyújtózkodva a füvön kívül minden mást megettek, amit csak elértek. A kecske válogatós. Bizony, nem eszik fel mindent, vagyis ez így nem teljesen pontos. Mindent feleszik, de ebben sajátos logikát követ. Hétfőn megeszi a sárgarépa lehántolt héját, szerdán fanyarul otthagyja. Októberben szereti az almát kockákra vágva, novemberben viszont csak cikkekre vágva szereti. A száraz kenyérhéjat mindig megeszi, kivéve, ha előtte véletlenül lejtettük a földre vagy megnyalta a kutya, netán megnyalta a másik kecske, vagy ha olyan szappannal mostunk kezet, mielőtt széttördeltük volna, amit ő nem szeret. Idővel egyre inkább kiismertük a két kecske jellemét, szokásait - az egyik kicsit rigorózusabb volt, a másik jobban igényelte a simogatást -, megszoktuk őket, és ők is megtanulták, kitől kell venni a szalmát, amit alájuk rakunk, s kitől a szénát, amivel etetjük őket. Közben a gazdasági udvarba melléjük került két, télen-nyáron a szabadban tartott mangalica, az ónodi vásárban vett itáliai kakas, mellé tíz palóc nyuszkanyakú (kopasz nyakú) tyúk a mátranováki tenyésztőtől. Gidáink - vagyis gedéink, ahogyan errefelé mondják - közben szépen iperedtek, mígnem azt vettük észre, hogy egymásra ugrálnak, hangosan mekegnek, farkukat boldogan járatják. Ebből tudtuk, elvégre addig már több szakkönyvet is elolvastunk, hogy elérkezett az „űzetés” ideje, ivarérett lett a két lány. Az előbbi mellett döntöttünk, viszont saját bakunk híján először kölcsönbakhoz folyamodtunk. A faluból érkezett hozzánk néhány hétre Bodza, a szalmaszínű jámbor bak, akit pórázon vezettünk haza a kertek alatt. Némi zavart okozott, hogy óriás schnauzerünket ugyanígy hívják, így az első napokban - mivel akinek van neve, azt mi a nevén szólítjuk, dicsérjük, ha kell, dorgáljuk - kénytelenek voltunk a „Bodza kecske” és a „Bodza kutya” megkülönböztetést alkalmazni, ha nem akartunk kalamajkát. A bakot beengedtük a lányok közé, majd vártunk és lestünk, mi következik. Nem történt semmi. A mieink riszáltak, ő rájuk ugrált, hágni próbált, amazok arrébb mentek, kicsit böködték, aztán fél óra múlva mind a hárman békésen legelésztek egymás mellett. Három hét múlva visszavittük a kölcsönbakot, majd öt hónapig vártuk türelmesen, szélesedik-e már a mieink hasa, ereszkedik-e lejjebb a tőgyük, amit egyébként addig alig lehetett észrevenni. Mivel a szakirodalom szerint a legtöbb kecskének 150 nap a vemhességi ideje, a 160. napon bizonyossá vált: ezúttal nem lesz szaporulat. Aki haszonállatként tartja a kecskét, nem pedig hobbiból, mint mi, annak ez rossz hír. Mi viszont vettünk egy nagy levegőt, és egy négy hónapos nyurga bakkecskét hoztunk a házhoz, remélve, őszre megnő annyira, hogy magasságban is feléri a lányokat, és akkora már egyfajta „mini nyájként” működve a maga természetes módján gondoskodik a szaporulatról is. Mihálynak neveztük el, máig sem tudjuk megmagyarázni miért, egy darabig magáztuk is, csak hogy kellő komolyságot adjunk a jelenlétének. Na de, Mihály, miért ökleli fel a vizes vödröt? A kecsketej rendkívül egészséges, kiváló immunerősítő, és rendkívül gazdag tápanyagokban. Viszont elég nehéz beszerezni, ezért sokan szemezgetnek a kecsketartással. Először is el kell mondani, hogy a kecsketartás eléggé leköti az ember idejét. Reggel és este fejni kell, naponta többször etetni vagy legeltetni az állatot. Ha együtt él a család a nagyszülőkkel, az ő segítségük mindenképpen jól jön a feladathoz. Ne tartson kecskét, aki nem bírja a folyamatos, szűnni nem akaró mekegést! Ez az ivarzásnál, a gidák elválasztásánál gyakori. Ha kettő vagy több kecskét tartunk, azok rivalizálnak egymással, hogy eldöntsék, ki a „góré”. Mindez azzal jár, hogy gyakran az ólat is szétverik maguk körül. A kecske szeret úgy legelni, hogy mindenbe is belekap. Elég egy óvatlan pillanat, és nagy kárt tehetnek a szőlőben, a faiskolában vagy a veteményeskertben. Ha viszont a fent említett negatívumokat el tudjuk viselni, kordában tudjuk tartani, és ráadásul a kecsketejet is szeretjük, akkor a kecske nekünk való állat. Kis teste révén kevés eledellel is beéri. Egy jószágnak a téli időszakra 50 kiskocka bála széna is elegendő. Emellett naponta 0,5 liter szemes terményt és korpát fogyaszt el. Jól hasznosítja a konyhai zöldségmaradékot. Nem igényel nagy istállót. Viszont a kecskeól legyen nyáron árnyékos, egész évben pedig szélvédett helyen. Mint már említettük, teje rendkívül egészséges. Egy kifejlett anyaállat akár 4 liter tejet is adhat, de 2 litert mindenképpen ad naponta. Végül nézzük meg, milyen feladatokat kell még ellátnunk! Jó, ha rendelkezünk legelőterülettel, ugyanis a kecske számára ez a legtermészetesebb. Ha ez nem lehetséges, akkor kaszálóról hordjunk be jószágunknak naponta friss füvet. Figyeljünk az állat féregtelenítésére, konzultáljunk állatorvossal. A kecske körme folyamatosan nő, mivel a vadonban lekopott a köveken, viszont házi körülmények között ez nem lehetséges. Időnként éles ollóval vágjuk le az elhalt körömréteget, ügyelve arra, hogy ne sértsük fel a eleven részt. Az őszi időszakban legyünk különösen figyelmesek, hiszen a kecskék ekkor ivarzanak. Ha a gazda nem figyel a jelekre, akkor nem születnek gidák a következő éven, és a tejhozam is jelentősen visszaesik. Vannak csendesen és hangosan ivarzó kecskék. A hangos ivarzást szűnni nem akaró mekegés, gyakori vizelés, étvágytalanság, farokcsóválás kíséri. A csendes ivarzásnak hasonló jelei vannak, csupán a mekegés marad el. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy falun, városi kertes házban mindenképpen jól tartható állat a kecske.
A titok, amivel órákat spórolhatsz: Amit mindenkinek tudnia kell a formázási utasításokról!
Az ideális létszám és futtatási rendszerek
Az ideális létszám 12-13 egyed. Egy ilyen nagyságú állományban már kialakul a stabil hierarchia és a szociális kapcsolatok, ami az állatok általános jólétéhez vezet. A kecskék azonban még kisebb létszám esetén is ragaszkodnak a csapathoz - ha csak egyet tart, az egy másik állathoz vagy egy emberhez fog kötődni. Ha ez nem történik meg, a kecske lelki problémákkal küzdhet, ami kihat a fizikai egészségére is. Elveszítheti az étvágyát, sokat fekszik és apatikussá válik. Az állományban az ideális összetétel több nőstény (gida) és egy hím (bak). A bak természetes úton termékenyíti meg a nőstényeket, így nincs szükség mesterséges megtermékenyítésre. Az újszülött gidákat értékesítheti, vagy a nőstényeket tovább tarthatja. Fontos azonban figyelni a beltenyésztés elkerülésére! Ha nem szeretnénk, hogy a bak fedezze a nőstényeket, kasztrálhatjuk. Általában azonban ajánlott egy bak jelenléte az állományban, mert nyugodtabbá teszi a kecskéket.
Fajtaválasztás és célok
A fajta kiválasztása attól függ, hogy milyen célra szeretnénk kecskéket tartani - tejtermelésre, húsra vagy házikedvencként. Számos fajta létezik, és a választás teljesen egyéni döntés. A legtöbb kecskefajta könnyen tartható és barátságos természetű. Húshasznú fajták: a búr kecske nagy testalkatú; a bakok elérhetik a 80-100 kg, míg a nőstények 60-75 kg. A napi súlygyarapodás 180-250 g lehet. Tejhasznú fajták: a fehér rövidszőrű kecske tejtermelésre való, a bakok 70-90 kg, a nőstények 55-70 kg súlyt érhetnek el. A laktáló tehenekhez hasonlóan a tejtermelésük akár 1000 kg tejet is elérhet egy laktációs időszak alatt. Törpe kecskék pedig kertgondozásra és hobbi célokra ideálisak.
Élettér és tartástechnika
A kecskéknél a lakóhely legyen világos, tiszta és szellőző. Anyánként 1,5-2 m2-t számolunk fedett istállóból, amely 8 m2 légtérrel párosul. Az ablakok mérete az istálló alapterületének 20%-át tegye ki. A kecskéket kötetlen elhelyezésben, mélyalmon tartani érdemes, gyakori almozással. Anyánként 0,4 m vályú- és szénarácshosszal számolhatunk. Itatóvályú helyett használjunk fagymentes önitatót. Ügyeljünk arra, hogy az istálló hőmérséklete ne süllyedjen fagypont alá. A széna kevés kell, de jó minőségű; a penészes, ázott széna elkerülése érdekében saját kaszálónkról biztosítsuk a szükséges szénamennyiséget.
tags: #egy #hektar #mennyi #kecsket #tart #el