Egy hektár ponty tenyésztése: részletes útmutató a koik és tradicionális pontyok környezetéhez, szaporításához és gondozásához
Koi ponty, japánul nishikigoi 錦鯉, szószerint „brokátponty”, a ponty (Cyprinus carpio) egy háziasított alfaja.
A koit az 1820-as években kezdték el tenyészteni Japánban a közönséges ponty (Cyprinus carpio) szín mutációiból.
A koik megnőhetnek egy méter hosszúra és megélhetnek akár 60-90 évet is.
Ivaréretté 18-36 hónaposan válik.
Egyszerre akár fél millió ikrát is raknak, amelyekből 4-5 nap múlva kelnek ki az ivadékok.
Jelenleg kb. Ha koik tartásra szánjuk a tavunkat, akkor minimum 5 m³-es kerti tóról gondoskodjunk számukra.
Az ideális környezet kialakításához az is szükséges, hogy ne tartsunk benne több halat, mint amennyit a tó mérete lehetővé tesz.
Vegyük alapul, hogy van egy 10 m3-es tavunk, abban 30-40 cm-es koikból, megfelelő mélységnél 5-10 koit tartsunk, természetesen rendszeres és megfelelően végzett szűréssel.
Egy kois tónál nincs túl nagy méret.
Vagyis a „minél nagyobb annál jobb” elvet tartsuk szem előtt.
Hiszen ahogy a fentiekben is írtuk, figyelembe kell vennünk, hogy ezek a halak nagyra, akár egy méteresre is megnőnek.
A tó kialakításánál a víz mélységét is figyelembe kell vennünk a teleltetés és a nyári felmelegedés szempontjából.
A koinak vannak extra igényei: jól szűrt, minőségi víz, megfelelő méretű tó és nem utolsó sorban a kiváló táplálék.
Ha elhullás vagy betegséget tapasztalunk a tavunkban, addig ne vásároljunk új halat, amíg a problémát fel nem tártuk és nem rendeztük megnyugtatóan.
Amennyiben tanácstalan lenne a probléma okának felderítésében, forduljon hozzánk bizalommal.
Hidegben, 10 C° alatt ne etessünk.
Csodálatos import Koi ponytok érkeztek bemutatókertünkbe!
Sokan kérdezik egy-egy drágább koi kapcsán, hogy miért kerül többe, mint egy másik egyszerűbb, színes koink.
Gondoljunk egy kicsit bele, hogy léteznek a borokban, autókban is különböző minőségűek és árfekvésűek.
Vagy a kutyusoknál például a fajtatisztaság alapján is megkülönböztetnek drágábban beszerezhető egyedeket.
Így a koiknál is vannak például származás vagy minőségi osztályokba sorolás alapján magasabb értékűek.
Viszont egy egyszerűbb, ismeretlen besorolású koit is lehet szeretni és Ő is lehet tavunk, családunk nagy kedvence.
A beteg halat az esetenként már külsőleg is látható tünetek mellett viselkedése alapján is fel lehet ismerni.
A beteg hal általában bágyadtan úszkál a part közelében és kiválik a többiek közül, közeledésünkre nem reagál.
Oldalukra vagy hasukra fordulva lebegnek, vagy a vízalján fekszenek, esetleg a vízbefolyáshoz gyűlnek és folyás irányban „állnak”, vagy a vízfelszínen tátognak „pipálnak”.
Ezért is nagyon fontos a megfelelő összetételű táp kiválasztása.
A halak immunrendszerét, ugyanúgy, mint az emberét, vitaminokkal szükséges támogatnunk.
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a vitaminhiány következtében halak lényegesen fogékonyabbak a különféle betegségekre.
Kisebb egységeket vagy légmentesen becsomagolt tápokat vásároljunk.
Léteznek vitaminok, amik a tápokhoz pluszban adagolhatóak, mint például a JBL AccliPond® 5lripond.
Az ikrázási kedv elősegítésére, és a halak egészsége érdekében.
Gyógyszeres kezelések után a JBL AccliPond® értékes növényi kivonatok és vitaminok segítségével aktivizálja a tavi halak ellenálló képességét és vitalitását.
A BactoPlus PSB food spray 500ml egy természetes karotin és axtaxantin tartalmú haltáp spray.
Színélénkítő hatása mellett, gazdag pro vitaminokban és erős antioxidáns hatása van, valamint nagy mennyiségben tartalmaz tápláló aminosavakat.
2016. A most következő részben a halak szaporodásáról, növekedéséről fogok általános és megdöbbentő ismereteket megosztani néhány saját tapasztalattal és gondolattal vegyítve.
Nem akartam túlbonyolítani a bejegyzést, ezért kerültem az idegen szakszavakat, hátha így mindenki számára könnyebben emészthető lesz a téma.
A szaporodás a faj fennmaradását szolgálja.
A szárazföldi élőlényekkel ellentétben a halaknál a megtermékenyülés nem a testen belül, hanem azon kívül, a vízben történik.
Egy köbcenti haltejben durván 20 milliárd csírasejt van.
A csírasejtek csak vízzel érintkezve mozgásképesek és mozgásuk sem tart fél-öt percnél tovább.
A nőstény halaknál az ikrák száma és nagysága halfajonként eltérő.
(lásd 1. táblázat).
A megfigyelések azt mutatják, hogy természetes körülmények között ideális esetben a megtermékenyülés 80%-os hatékonyságú is lehet, de rosszabb feltételek mellett ez a szám akár 20%-ra is lecsökkenhet.
1. Megjegyzés: léteznek kevés ikrát rakó halfajok is, amelyek féltve őrzik, gondozzák az ikrát.
Tehát, ha a fentebb felsorolt vészfaktorokat elkerüli az ikra, akkor megvan rá az esély, hogy a belőle kikelő hal ivadékká, majd idővel nagyobb hallá fejlődjön.
A különböző negatív behatások igen kedvezőtlenül tudják befolyásolni egy-egy halfaj állományának gyarapodását, különösen, ha ezek a tényezők ívási időszakban jelentkeznek.
A halfajok az ivarérettséget eltérő korban érik el.
A kis termetű halak (pl. küsz, sügér) már egyéves korukban ivarérettek.
A csuka jellemzően 2, a süllő és a ponty 3, a dévérkeszeg, a harcsa pedig 4 éves korában éri el a szaporodóképességét.
A nemek között is különbség van.
A halak esetében az eltérő nemek fejlődése különböző ütemben történik.
Nagy általánosságban elmondható, hogy a nőstények (ikrások) nagyobbak a hímnemű (tejes) halaknál.
A dévérkeszegnél 10-15, a pontynál 25-30, a vörösszárnyú keszegnél 40-50%-kal nagyobbak az ikrások, mint a hímnemű kortársak.
A pikkely tulajdonképpen egy csont, vagyis csont lemezecske, amelyen a fa évgyűrűihez hasonlóan, a nyári és téli időszak eltérő fejlődési üteme miatt különböző nagyságú, szélességű növekedési gyűrűk jönnek létre.
A halak életkorának meghatározása a pikkelyen található évgyűrűk számának a leolvasásával is lehetséges.
Arra kérem a tisztelt olvasót, hogy ha a pikkelyek vizsgálatával szeretné az adott egyed kormeghatározását elvégezni, a mintát minden esetben csak fogyasztásra szánt hal megtisztítását követően vegye le, semmiképp se élő példányról.
A pikkelynél pontosabb adatokkal tud szolgálni a halcsont, amelyen szintén szakaszosan növekvő évgyűrűk alakulnak ki.
A ponty napjainkban földünk legszélesebb körében elterjedt édesvízi halfaja.
Élőhelyét hazánkban eredetileg az alföldi jellegű, nyáron felmelegedő sekély vizű tavak, holtágak és a folyók alsó és középső folyásának mellékágai, kiöntései képezték.
Manapság a mesterséges telepítések következtében mára sok olyan vízterületen is megtalálható, melyek az alapvető igényeinek kevésbé felelnek meg, így bennük a ponty ugyan növekszik, de nem szaporodik.
Optimális fejlődéséhez 23 oC körüli vízhőmérsékletet igényel.
Hazai vizeinkben a tejesek 2-3, míg az ikrások 3-4 év után érik el az ivarérettséget, de más földrészek trópusi vizeiben ehhez egyetlen év is elegendő.
Természetes környezetben ívóhelyét a dús növényzettel borított kiöntések képezik.
Folyóvizeink ívóhelyei csak bizonyos években tudnak hozzájárulni a pontyállomány növekedéséhez, mert a rendszeres vízszintingadozás és az árvizek gyors visszavonulása gyakran tönkreteszik a lerakott ikrát vagy a kikelt zsenge ivadékot.
A vadponty ikrája fokozatosan érik be, és az ívás néhány napos közökkel ismétlődik.
A kihelyezett tógazdasági pontyok ezt a faja tulajdonságukat bizonyos mértékben már elvesztették, mert a számukra ideálisan kialakított tavi környezetben a bőséges tápanyagellátás eredményeként az ikrák fejlődése, érése szinkronizált.
A tógazdaságok haszonelvűek, saját vizükben a leggyorsabban gyarapodó pontyfajtát tartják, tenyésztik.
A tógazdasági hal az évek alatt olyannyira az adott területhez, vízminőséghez szokott, hogy más körülmények közé kerülve nehezen találja meg életfeltételeit.
Ha nem kapja rendszeresen az „ingyen tápot”, ha fertőzés van, és nem jön a gyógyszer, ha szennyezett vízben kénytelen létezni, könnyedén megbetegszik vagy elhullik.
Mindezek mellett ragadozómentes vízben is nevelődik, így a gyengébb egyedek is képesek elérni a kifejlett kort.
A tógazdasági ponty továbbszaporodásával kapcsolatban két alapvető probléma van.
- Beltenyészet a népesség - a telepített több tonna hal mindössze néhány szülőegyedtől származik a mesterséges fejés-megtermékenyítés rendszere miatt, ezért genetikai sokféleség és ellenálló képesség ezt az állományt nem jellemzi.
- A sok telepített pontyot befogadó vizekben egyszerűen nincs elegendő táplálék és élőhely a pontyivadék fejlődéséhez.
E helyeken a tógazdasági pontyok sikerrel leívhatnak, de kifejlett egyedek ebből aligha származnak, mert éhen halnak vagy áldozatául esnek más halaknak.
A ponty a hosszú életű halfajok közé sorolható. A magyar horgásztársadalom erősen a ponty horgászatára szocializálódott.
Véleményem szerint a vízkezelőknek sokkal körültekintőbben kellene bánnia a kihelyezésekkel, mert ahogyan a bejegyzés szövege is rávilágít, nem minden esetben a legjobb dolog erőltetni a ponty-centrikusságot.
Folyóvizeink talán egyik legmutatósabb halának a kecsege számít.
Sajnálatos módon napjainkra állománya annyira megfogyatkozott, hogy felkerült a nem fogható halak listájára.
Hogyan is jutott a kipusztulás szélére ez a gyönyörű halfaj?
Télen a kecsege hatalmas csapatokba verődve a folyó mélyebb gödreibe húzódik.
A tömegesen támadó kormoránok, vagy a mértéktelen halász-, horgászfogások ebben az időszakban okozták a legnagyobb veszteséget állományukban.
Vizeink kecsegeállománya a hatvanas évektől szinte folyamatosan csökkent, ezt a regisztrált halász- és horgászfogás statisztikák egyaránt tükrözik.
1986 - 23 tonna, 1999 - 17 tonna, 2009 - 3,1 tonna, 2011 - 2,2 tonna kecsege került a halászok hálójába.
A 90-es években Magyarországon ennek a nemes halnak a legkisebb fogható méretét 40 centiben határozták meg.
Ezt 1998-ban 45 centiméterre módosították, majd 2014-től nem fogható halfajjá nyilvánították.
Sajnos igen kevés adat áll rendelkezésre a halak növekedésével, vándorlásával kapcsolatosan, aminek az egyik szenvedő alanya a kecsege lett.
A nőstény kecsege 5-6, míg a hím 3-5 éves korában éri el az ivarérettséget, de akadnak olyan ikrások, amelyek még hatéves korukban sem ivarérettek.
(Az ismert vizsgálatok során a legkisebb ivarérett ikrás kecsege egy 7 éves, 445 mm-es példány volt).
A kecsege relatíve a gyorsan növő halfajok közé tartozik, így fordulhatott elő, hogy a kifogható legkisebb méretet hamarabb érte el, mint a szaporodóképes állapotot.
Megjegyzés: a halak méretkorlátozása többek között az ivarérettség eléréséhez kötődik, ám a meghatározott érték ivartól függetlenül fix.
Ha a halak méretkorlátozását a tejes ivarérettségi korhoz és hosszához igazítjuk, akkor előfordulhat, hogy az adott méretet elérő halnál, ha az ikrás, akkor az még nem is ivarérett, azaz életében még egyszer sem tudott leívni.
Szokás a környezeti feltételek kedvezőtlen alakulásával magyarázni egy-egy faj populációjának csökkenését.
Szerintem a sorozatos hibáknak és a felelőtlen halgazdálkodó szervek hanyagságának lett az eredménye, hogy e szépséges nemes hal napjainkra csak véletlenszerű zsákmányként jelentkezik a horgászok horgán.
Félek, hogy hosszú távon más halfajok is a kecsege sorsára juthatnak.
A pontynak 3-4, a bodorkának 3-5, a laposkeszegnek 3-6, a márnának 4-5, a kősüllőnek 3-4 év szükszeltetik, hogy elérje az ivarérett kort!
Nem nehéz belátni, hogy ha minden példánynak az életében lehetősége lenne legalább 2-3 alkalommal leívnia, akkor mekkora szaporulattal ajándékozhatnák meg vizeinket.
Számos horgász panaszkodik, hogy nincsen telepítés, ezért nincsen hal.
A kapitális méretű halak döntő hányada sajnos otthon végzi.
A horgászoknak nem csak a tudást kellene megtanulniuk, hanem a kegyelmezést is.
1. A szülők kiválasztása.
A megfelelő szülők kiválasztása nem igényel túl nagy tudást, de néha trükkös is tud lenni.
Először is, tudnunk kell, hogy melyik a fiú, és melyik a lány koi.
A lány hal jól láthatóan kerekebb, főleg ha ikrákkal van teli.
A fiúknak megnyúlt, szivar vagy torpedó alakjuk van.
A hímeknek ívás idején, ívási pöttyök jelenhetnek meg a kopoltyú fedőiken.
Az ideális kor a szaporításra a 3-4 éves kor.
A fiatalabb halaknak gyengék lesznek az utódai.
A koik egyébként egészen 15 éveskorukig tudnak szaporodni.
Válasszunk egészséges példányokat.
Mindkét halnak tökéletes testformájúnak, színűnek, és mintázatúnak kell lennie.
A szülők kiválasztása alapvetően meghatározza azt, hogy milyen minőségű utódok fognak születni.
Ha például Kohaku kishalakat akarunk, akkor két Kohakut kell párba rakni, és így tovább.
Vannak olyan variánsok is amik nem adnak szép utódokat.
2. Az ikrázó tó előkészítése.
Miután kiválasztottuk a szülőket, ki kell őket halásznunk a fő tóból, és áttenni, a kisebb, ikrázó tóba.
Először a lányt tegyük az ikrázó tóba, majd néhány óra múlva a fiút is.
Sok tenyésztő este teszi bele a hímet a tóba, mivel az ikrázás másnap hajnalban szokott bekövetkezni.
Az ikrázó tónak nem kell hogy túl nagy legyen, elég egy 10-12 m2-es kis tó is ( 5-7 m3 ).
Legyen benne tiszta, klórmentes víz, a mélysége legyen 50-60 cm.
Az ikrázáshoz használjunk valamiféle ikrázó anyagot, ami itthon ikrázó kefe szokott lenni.
Ez a kefe az ikrázás után kiemelhető, és az ikrák tetszőleges helyen kelhetnek ki.
3. Az ikrázás.
Az ikrás lányhal, elkerülhetetlenül kezdi hívni a hímet az ikrázó anyag fölé/közé.
Ha két hím van, azok mint egy szendvics, közrefogják a nőstény halat.
Ekkor a nőstény hal kinyomja magából az ikrák ezreit, amiket a hím megtermékenyít.
Ez a folyamat többször is megismétlődik.
Az ikrázás folyamata eléggé erőszakos és durva is tud lenni.
4. Az ikrák elkülönítése és keltetése.
A lerakott ikrák ki vannak téve a szülők, és egyéb ragadozók támadásának.
Éppen ezért az ikrázó anyagot ki kell emelnünk a tóból, és áttenni egy keltető medencébe.
Ha nincs másik keltető medence, akkor óvatosan halásszuk ki a szülőket.
5. A lárvák kikelése.
A legtöbb ikra a 4., 5. napon kikel.
A 6. napon mindnek ki kell kelnie.
A kikelt lárva 24 óráig a saját szikzacskóját éli fel.
24 óra után már szüksége van egysejtű táplálékra, vagy porszerű tápra.
A legjobb eleség az első pár napon vízi bolha, papucsállatka, alga, stb.
A kishalak felnevelése. Az irányadó méret: 600-700 kishal egy 2×2 méteres medencében ( 4-5 m2 felületű, 80-100 cm mély ).
Ha túl sok a kikelő kishal, akkor nyilvánvalóan több hasonló medence kell a felnevelésükhöz.
A nevelő medence szűrése eléggé nyűgös feladat az apró halak miatt.
Egy szivacs mindenképpen kell a szivattyú beszívó részéhez, a kishalak beszívása ellen, és ezt a szivacsot naponta ki kell mosni.
Eleinte sok maradék táplálék fog maradni a medence alján, de a második hét után már nem kell ettől tartani.
Jó jel, ha a kishalak etetéskor tömött sorokban nyomulnak a bedobott eleségre.
A 2-3 hetes kishalaknak speciális, magas fehérje tartalmú nevelő tápot adjunk, a megfelelő méretben természetesen.
Napi 5-ször kapjanak minőségi tápot, aminek a mérete a kishalak 2-2,5 centis korában 0,8-1,2 mm átmérőjű lehet.
A kishalakat is fenyegethetik betegségek.
A kishalak szelektálása a növekedésük során nagyon fontos feladat.
Ez egy nagyon időigényes folyamat, de elengedhetetlen.
Erre egy sekély tálat szoktunk használni, és egy pici hálóval merjük ki a halakat és tegyük őket a megfelelő helyre.
A kishalak 4-5 hetes korukra 20-25 mm-es méretet fognak elérni, így ez az első szelektálás ideje is.
A második válogatás a halak 6-7 centis korában esedékes.
A második válogatáskor a halak már sokkal jobban mutatják majd a fajta jellegeket, mint korábban.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a szaporítási módszer a hobbi tavasok módszere, a nagyüzemi módszer teljesen másképpen zajlik.
A pontyok (Cyprinidae) a csontos halak (Osteichthyes) és a gerincesek legnagyobb családját alkotják.
Ebből a cikkből megtudhatja, hogy mely halfajok tartoznak ide, és hogy mitől olyan különleges egy ponty.
A ponty számos különböző méretben léteznek.
A ponty állkapcsában nincs fogazat, de az úgynevezett garatcsontjukon vannak fogak.
Az egyes fajok a garatfog alapján különböztethetők meg.
egy másik jellegzetes vonás a nászkiütés, amely a felhám ívás ideje alatt - különösen a fejrészen - fellépő elváltozása.
Ezenkívül a ponty riasztóanyagot is kiválaszt.
A pontyfélék közé mintegy 3 000 Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában vagy Afrikában élő faj tartozik.
Legtöbbjük édesvízben él, bár néhányuk (pl. Az akváriumi tartás legismertebb pontyhala az aranyhal.
A tenyésztési formától függően elérheti a 35 centiméteres méretet.
Egy másik alcsalád, amelynek néhány faja népszerű akváriumi hal, a pettyesúszójú dánió.
Ezek a halak általában rajhalak, és legfeljebb két-három centiméteresre nőnek.
A kolibrihal ugyancsak a pontyfélék családjába tartozik.
Egyik másik népszerű hal a koi ponty.
A pontyfélék a világ számos régiójában és éghajlati övén előfordulnak, ezért mindenképpen figyelembe kell vennie az adott faj tartási igényeit.
A koi jól érzi magát mesterséges körülmények között, akváriumban azonban nem.
Ehelyett tartsuk ezeket a nemes halakat egy tóban, halrajban.
A halak száma a rendelkezésre álló víz méretétől függ.
A tó ne legyen tűző napnak kitéve, de teljesen árnyékos se lehet.
A kialakított élőhelynek legalább 1,3 méter mélynek kell lennie, mert a koik téli álmot alszanak.
Ellenőrizze rendszeresen a vízértékeket.
A halak általában a 3-30 °C közötti hőmérsékletet viselik jól.
A pH-értéknek 6,5 és 9 között kell lennie.
A pettyesúszójú dániót és a kolibrihalat tarthatja akváriumban.
A legtöbb ponty mindenevő, és a természetben különböző gerinctelen állatokkal, valamint algákkal táplálkozik.
Az aranyhal például főként növényi táplálékkal, például békalencsével táplálkozik.
A pettyesúszójú dániók inkább apró szúnyoglárvákat vagy planktont fogyasztanak szívesen.
A koi pontyok esetében fontos a fehérjékben, szénhidrátokban és zsírokban gazdag étrend.
Ugyanakkor ügyelnie kell arra is, hogy ne etesse túl az állatokat.
Az aranyhalak a természetben általában gyorsabban szaporodnak, mint az akváriumban.
Ennek oka az, hogy ikrarakók és ikrarablók.
A fiatal állatoknak finom szálas növényekre van szükségük az elrejtőzéshez.
A kolibrihalak egyszerűen szaporíthatók akváriumban. Ehhez még speciális tenyésztőmedencére sincs szükség.
E halfaj nőstényei közvetlenül a vízinövényekre rakják ikráikat (tapadó ívók).
Eleinte portáppal etesse őket. Körülbelül két hét múlva áttérhet az artémia etetésére is.
A pettyesúszójú dánió is ikrarabló.
Ha szaporítani szeretné ezt a halfajtát, telepítsen egy jól táplált halpárt egy erre a célra elkülönített akváriumba.
A víznek körülbelül 25 °C-osnak, savanyúnak és lágynak kell lennie.
A szülőket az ívás után gyorsan el kell távolítani az akváriumból.
A lárvák a kikelés után körülbelül három napig a szikzacskójukból táplálkoznak.
A koi pontyok esetében már a tartás is összetett feladat, a tenyésztésük azonban még bonyolultabb.
A pontyhalak várható élettartama ugyancsak nagymértékben fajfüggő.
Míg az aranyhalak élettartama viszonylag magas, akár 30 év is lehet, addig az akváriumokban tartott pettyesúszójú dánióhalak átlagosan öt évet érnek meg.
Ha szeretne sokáig gyönyörködni az egészséges halakban, akkor ajánlatos odafigyelnie a fajoknak megfelelő tartásra és etetésre.
Napjainkban szinte minden állatkereskedésben talál pontyhalakat.
Az árak fajtától és származástól függően változnak.
Aranyhalat már kevesebb mint öt euróért is lehet kapni.
A különlegesebb fajták néha többe kerülnek.
A koi pontyok azonban különlegesebbek.
Ezt a halat inkább egy szakkereskedőnél vásárolja meg.
A fogyasztásra szánt ponty, az aranyhal és koi ponty a legismertebb pontyfélék közé tartoznak.
Általánosságban elmondható, hogy a ponty a világ minden táján megtalálható.
Időközben szinte mindenhol elterjedt, így az eurázsiai kontinensen, Észak-Amerikában és Afrikában is.
Mint minden háziállat esetében, a vásárlást alaposan meg kell fontani.
A pontyhalak, különösen az aranyhalak tartása alapvetően egyszerű.
Ha azonban Ön a koi pontyokért rajong, akkor előzetesen mindenképpen nézze át részletesen a várható költségeket.
A koi ponty évek óta a háztáji tavak kedvelt lakója világszerte.
Magyarországon is egyre gyakrabban tartják a kert díszeként.
Az alábbiakban végigvesszük, milyen követelményei vannak e pontyok tartásának, mi különbözteti meg az egyes díszpontyfajokat, és miért olyan drágák ezek a halak.
A koi ponty egy kivételes külsejű japán díszhal, amely kiváló dísze lehet egy tónak vagy tavacskának.
Barátságos természetéről, intelligenciájáról ismert.
A koi pontyokat Japánban a 18. század óta tenyésztik, és e mesterséget nagyon komolyan veszik.
A kutyatenyésztéshez hasonlóan a koi pontyoknak is vannak törzskönyveik, kiállításaik és díjaik.
Amikor a koi pontyok tenyésztése mellett döntünk, fontos megjegyezni, hogy ezek elég nagy halak.
Egy egyednek legalább egy köbméter vízt kell biztosítani.
Az akvárium ajánlott mélysége legalább 2 méter, hogy a pontyok a fenéken telelhessenek át, ahol télen melegebb van.
Az ajánlott tenyésztési hőmérséklet 15-25 fok.
A tavat, amelyben koit kíván tartani, fel kell szerelni UV-lámpával és levegőztető berendezéssel, mivel ezeknek a halaknak tiszta, oxigénben gazdag vízre van szükségük.
A tavat sűrűn be kell ültetni növényekkel, és az alját finom kavicccal kell borítani - de iszap nélkül!
Ne engedjen halakat a frissen telepített tóba!
A koi pontyoknak nagy és mély akváriumra van szükségük.
Ezek a halak gyakorlatilag mindenevők.
A legkényelmesebb, ha kész koi haltáppal etetjük őket, ez biztosítja egészségüket és szép megjelenésüket.
Megfelelő tápláléknak bizonyulnak számukra a rovarlárvák, csigák és a növények is.
Elméletileg a koi pontyok szaporítása nem nehéz.
Elég, ha júniusban 20°C-ra emeljük a víz hőmérsékletét egy medencében, amelyben felnőtt - legalább 4 éves - példányok vannak.
Fontos továbbá a víz kellően magas oxigénellátottsága.
A koi ponty nagy, hosszúkás hal, amely eléri az 50-90 cm-es méretet.
Megjelenésében hasonlít a vadon élő pontyra.
Nagyon hosszú hátúszója, valamint két pár bajuszkával felszerelt szájnyílása van.
E halakat a színezetük teszi egyedivé.
A koi pontyoknak több mint 100 fajtája létezik.
A koi ponty hosszú életű, átlagosan 30-50 évig él, de 100 éves példányokról is tudomásunk van.
Koi ívási / párzási viselkedés
Ahhoz, hogy hosszú, egészséges életet élhessenek, az első teendő a víz tisztán tartása.
A koi pontyokat nem szabad más halakkal együtt tartani, mert elkaphatják tőlük a mi éghajlati övezetünkben gyakori betegségeket, amelyek számukra végzetesek lehetnek.
A bőrszín vagy a viselkedés bármilyen megváltozása esetén célszerű felkeresni egy ichtiopatológust.
A koi pontyot tartják a világ legdrágább tenyésztett halának.
A koi pontyok ára néhány ezer forinttól akár százezer forintig is terjedhet, fajtától vagy pedigrétől függően.
Mindig megbízható tenyésztőktől érdemes vásárolni, aki gondoskodik a pontyok jólétéről, valamint tiszta és biztonságos körülményekeket teremt a növekedésükhöz és szaporodásukhoz.
Egy jó tenyésztő válaszol minden kérdésére, naprakész ismeretekkel rendelkezik a fajtáról.
Népszerű bejegyzések:
- CSEVAK Zrt. – közös képviselő Csepel és a XXI. kerület számára
- Megbízható tetőfedés szakértőkkel
- Részletes útmutató az irodabérléshez Óbudán
- Leányfalu puszta Sándor utca környéke: Lukács Péter családi háza történetek és kulturális örökség
- Iparterület keresés Budapesten és környékén: útmutató és piac