Egyszerű komposztáló építési leírása és gyakorlati útmutató lépésről lépésre

Szeretne jót tenni magának és a környezetével? Erre egy jó és egyszerű megoldás a komposztálás. Miért érdemes komposztálni?

Csökkenteni lehet a termelt hulladékot (a háztartási hulladék harmadát lehet komposztálni!).
A kerti és konyhai hulladékot vissza lehet juttatni a természetbe.
Termékenyebbé lehet tenni a talajt, a növények egészségesebbek lehetnek.
Költséget lehet csökkenteni (kevesebb alkalommal kell levinni a szemetet, nem kell venni virágföldet).
Csökkenteni lehet a légszennyezést általa úgy, hogy a kerti hulladékot és avart nem égetik.
A humuszban gazdag talaj jobban képes elnyelni a szén-dioxidot, így a klímaváltozás hatásait is lehet csökkenteni.
Példát lehet vele mutatni a családban, környezettudatosságra lehet nevelni a gyerekeket.

Mi a komposztálás?

A komposztálás a természetes saját módja az újrahasznosításra. A komposztálás segít abban, hogy természetes úton zárjuk ezt a körfolyamatot, amit azzal indítunk el, hogy az ember a növényeket felhasználja (emberi fogyasztás, állattartás, díszítés). A szerves anyagok szabályozottan bomlanak le, új hasznos termék, humusz keletkezik belőlük. A makro- és mikroelemek mellett a talaj életében az irányító, koordináló szerepet a humusz tölti be. Ez tapasztja össze a talaj apró szemcséit morzsákká, serkentő anyagot nyújt a növények gyökereinek, tápanyagokat juttat a talajban tevékenykedő mikroorganizmusoknak. A titokzatos és minden hatásában még nem tisztázott humusz nélkül nem képesek a magasabb rendű növények táplálkozni, növekedni és szaporodni. Tehát a legjobb dolog, amit a háztartási és kerti hulladékkal tehetsz, a komposztálás. Könnyű folyamat mindenki számára, és kevés időt és energiát igényel. Nem bonyolult, de néhány aranyszabályt mindenképp be kell tartanunk.

Akkor mik az első lépések a komposztálásnál?

Az első lépés a tájékozódás után, hogy ki kell választanunk a megfelelő helyet. Fontos, hogy félárnyékos és sík területet válasszunk. Kiskerti viszonylatban egy négyfős család számára egy-két 1-1,5 m3-es komposztáló szükséges. Ezenkívül szükségünk van egy komposztládára, ami lehet fa, fonott, műanyag és fémhálós. Lényeges szempont még, hogy jól szellőztethető, szétszedhető és környezetbarát legyen. Alapvető eszközök még egy gyűjtőedény a konyhában, metszőolló, kis balta az aprításhoz, lapát, vasvilla a forgatáshoz, átrakáshoz, öntözőkanna a nedvesítéshez, lécek, fólia vagy textília a takaráshoz.

A különböző komposztáló ládákról bővebben itt olvashatsz. Forrás: www.futsokosankampany.hu

Mikre kell figyelni komposztálás során?

Komposztálás során az alábbiakra kell figyelni: a megfelelő tápanyag, víz és oxigén ellátottságra. A jó komposztáló elég szellős és kellően nedves. Amennyiben az anyag túlságosan tömör, rothadás jön létre, mivel nem kap elég levegőt. Ekkor olyan mikroorganizmusok jelennek meg, melyek életéhez nem kell oxigén (anaerob). Ez nem előnyös, és ráadásul bűzös is. Ilyen módon anyagunk elrothad, s nem lesz értékes humuszunk. A mikroorganizmusok munkájához két elem: a szén és a nitrogén nélkülözhetetlen, ezeknek fontos az aránya ahhoz, hogy a komposztálás gyorsan végbemenjen. Több szénre van szükség, mint nitrogénre (25:1). Azt mondhatjuk, hogy általában minden ún. barna hulladékban (faág, gally, szalma stb.) sok szén van. A nedves, „puha”, fehérje-dús zöld hulladékokat alaposan össze kell keverni a száraz, „barna” hulladékkal, hogy homogén kiindulási anyagot kapjunk.

A komposztálót néha gondozni is kell. A barna és zöld anyagokat egymásra rétegezzük, így a száraz rész elegendő nedvességhez jut a lédús zöldből. A barna rész adja a vázat, biztosítja a jó szellőzést. A rétegek közé teríthetünk vékony földréteget, mely nem csak azért előnyös, mert elfedi a kellemetlen szagokat, de mindig vannak benne lebontó szervezetek, melyek meggyorsítják a feldolgozást. A rétegezést célszerű száraz réteggel kezdeni. Az idő teltével komposztunk összeesik, ezért 2-3 havonta át kell forgatni. Erre azért van szükség, mivel a tömörödött anyagból a levegő kiszorul, s ezzel lazítjuk, levegőztetjük. A már kész humuszrészek segítik a még nem lebomlott részek átalakulását. Az átforgatáshoz elég egy kerti villa, melynek segítségével a száraz részeket összekeverjük a nedvessel, a barna részeket a zölddel.

Forrás: KvVM

Mennyi idő alatt készül el a komposzt, és mire lehet felhasználni?

Kb. 3 hónap alatt friss komposzt keletkezik. Kb. 12 hónapot kell várni ahhoz, hogy érett komposztot kapjon. A friss komposzt még nem teljesen stabil, átalakult, ezért a növények gyökérzetére, növekedésére káros anyagokat tartalmazhat. Az érett komposzt sötét, feketés barna, könnyen morzsálódik, tavaszi eső áztatta földre emlékeztető illatú. A komposztot fel lehet használni ültetéskor növények alá kerülő földhöz, virágcserepekbe, balkonládákba, zöldség- és virágágyásokba. Ha azok talaját 2-5 l/m3 mennyiségben beterítjük komposzttal, majd azt beforgatjuk az alatta lévő földbe, a kertben kitűnő a föld javításához.

Miket lehet, és miket nem lehet komposztálni?

Elsősorban fontos, hogy miket lehet komposztálni és miket nem. Jó alapanyag a kikapált gyomok, a lekaszált fű, kávézacc, teafű, apróra tört tojáshéj, lomb, avar, ágnyesedék, gyümölcs- és zöldségmaradék, virágok, fűrészpor, fahamu. Természetesen minden szerves anyagot lehet komposztálni, de sok anyag lassan bomlik, mások bomlásuk során kellemetlen szagot adnak vagy a jó humusz kialakulását gátolják. A komposztálás egyre népszerűbb tevékenység, de idő kell hozzá. A jó minőségű komposzt nem büdös, és a szemcséi sem lehetnek túl nagyok vagy túl kemények. A megfelelő arányban zöld és barna hulladékot kell alkalmazni: a zöld a nitrogénben gazdag, a barna a szénben gazdag összetevők. A nedvesség és a levegő optimális egyensúlya a siker kulcsa. A túlzott nedvesség vagy a szárazság is problémát okozhat.

A komposztálás házilag előnyei, hogy a kertünk, növényeink számára hasznos tápanyagot állítunk elő, és csökkentjük a háztartási hulladék mennyiségét. A komposztálás hőt termelő folyamat, amelyet mikroorganizmusok, giliszták és gombák végeznek. A barna anyagok adják a vázat és a légzést, a zöld anyagok pedig a nitrogént biztosítják. A komposztálás szintén környezetbarát megoldás, mivel csökkenti a szemétlerakók terhelését és a szerves hulladék mennyiségét.

Hogyan építsünk komposztálót saját kezűleg?

Ha praktikus megoldást keres, egy gyakorlati útmutató a kezdethez: válasszunk megfelelő helyet, árnyékos vagy félárnyékos, sík felületet, és tartsuk a talajkapcsolatot. A telepítés során legyen könnyen hozzáférhető, és lehetőleg legyen két gyűjtőhelyünk a folyamat gördülékeny kezeléséért: míg az egyik érik, a másikba gyűjthetünk. A rétegezés a kulcs: zöld (friss, nedves, nitrogénben gazdag) anyagokat váltogassuk barna (száraz, szénben gazdag) anyagokkal. A rétegek közé adhatunk adalékanyagokat ( földet, kőzetlisztet vagy zeolitokat), hogy javítsuk a minőséget és megkösse a kellemetlen szagú gázokat. A keverést a bomlás egyes szakaszainál (5-6. hét) érdemes megismételni, majd 6-8 hetente utókezelni. A legmegfelelőbb arány váltakozóan zöld és barna anyagokból álló halom. A komposztáló aljára tegyünk durva anyagot, például faaprítékot, hogy biztosítsuk a levegőztetést.

A komposztálók típusai és praktikus kiválasztásuk

A kiskerthez ideális a közepes méretű, jól szellőző, könnyen forgatható halom vagy prizma. Raklapból készült keretet egyszerű összeszerelni, és még olcsó is. A prizmás megoldás lehetővé teszi a könnyebb érett komposzt kiemelését. A műanyag komposztálóedények zárt rendszerben dolgoznak, kevesebbet szellőzik, de hosszabb élettartamúak és időjárásállóak. Ezek jellemzően felül megközelíthetők, az alja pedig nem érintkezik közvetlenül a talajjal, ami megóvja a külső hatásoktól, de nehezebb belőlük kinyerni az érett komposztot. A legjobb választás kezdőként a kettősválasztás vagy egyszerű raklapból készült keret, amely szívesen forgatható és könnyen kiüríthető. A saját készítésű komposztáló előnye, hogy alacsony költségű és a kert adottságaihoz igazítható. A fa megjelenésével gazdagabb, de hosszabb élettartamú produkciót adhat, míg a műanyag egyszerűbb, de környezeti szempontból kevesebb előnyöket kínál. A megoldások között az ár-érték arány gyakran a rejtett bajokkal is együtt jár, ezért kezdőként érdemes a legolcsóbb, egyszerűbb, de hatékony megoldást választani, és később lehet bővíteni vagy korszerűsíteni.

A komposztáló helye legyen árnyékos vagy félárnyékos, sík terület, és tartsa meg a talajkapcsolatot. Minden évszakban legyen könnyen megközelíthető, és érdemes párosítani két komposztálót a folyamatos utánpótlás érdekében. Ha csak egyedül dolgozunk, tavasszal érdemes a régi halom alján kutatni az érett komposztot. A vezető elv: a hideg és nedves körülmények ellenére a komposztáló legyen jól szellőző, és legyen hozzáférés a keveréshez.

Alapvető tippek a gyakorlatban: a konyhából származó zöld hulladékot és a kertből származó zöld anyagokat rétegként adagoljuk, és a barna anyagokkal (avarral, száraz falevelekkel, hajtöredékkel, kartonpapírral) kiegyensúlyozzuk; a rétegek között és alján győződjünk meg a levegőzésről. A rendszeres keverés segíti, hogy a komposzt ne legyen büdös és gyorsabban érjen. A nedvességet tartsuk optimális szinten: a nedves és laza halom a legjobb, és amennyiben esős az idő, a fedett vagy zárt tárolót segítheti megőrizni a megfelelő páratartalmat.

Érett komposzt - mikor kész és hogyan használható?

Az érett komposzt sötétbarna vagy fekete, föld-szerű, könnyen morzsolható. Illata tavaszi eső áztatott földére emlékeztet. Felhasználható növények alá kerülő földként, virágcserépekbe, balkonládákba, zöldség- és virágágyásokba való terítésre, vagy a talajba beforgatva a vízmegtartó és talajlégzéses képességet javítva. A talaj 2-5 l/m3 mennyiségben komposzttal történő beterítése és beforgatása igen hatékony a talaj javítására. A friss komposztot rostálással lehet tisztítani, és a fennmaradó részek visszakerülnek a komposztálóba. A sötétbarna, földszerű állagú, teljesen érett komposztot érdemes a növények alatt alkalmazni, és a lisztelekhez a folyamat végén hívhatók a giliszták és a földmolyok is.

Mit érdemes és mit nem érdemes komposztálni?

Érdemes komposztálni például kikapált gyomokat, lekaszált füvet, kávézaccot, teafűt, apróra tört tojáshéjat, lombot, avart, ágnyesedéket, gyümölcs- és zöldségmaradékokat, virágokat, fűrészport, fahamut. Nem feltétlenül zárható ki semmi, de vannak anyagok, amelyek lassítják a bomlást vagy kellemetlen szagot okoznak. A túlzott mennyiségű zöld hulladék sáros, büdös anyaggá válhat, a barna adalékok pedig nitrogénhiányt okozhatnak, ha túl sok van belőlük. A komposztálás hőt termel, és a bomlás során a mikroorganizmusok, a giliszták, a rovarok és a gombák végzik a feladatot. A szenet a barna, a nitrogént a zöld hozzávalók adják. A folyamat véghezviteléhez oxigén, nedvesség és tápanyag szükséges, és a megfelelő arányokat tartva a komposzt gyorsabban érik.

Táblázat: tipikus zöld és barna hulladék példák

Zöld hulladék (nitrogén-dús)	Barna hulladék (szén-dús)
Konyhai maradékok, zöldségek és gyümölcsök héja, zöld fű, levágott virágok	Száradt falevél, száraz ágak, gallyak, kartonpapír
Tojáshéj, teafű, kávézacc, hervadt virág	Faapríték, tojástartó dobozok, faforgács

Komposztáló építése saját kezűleg: lépésről lépésre

Válasszunk megfelelő helyet: árnyékos vagy félárnyékos, sík felület, talajkapcsolat.
Határozzuk meg a méretet a kert méretéhez és a hulladék mennyiségéhez igazítva (például 1-1,5 m3-es egységek).
Döntsünk az anyag mellett: fa, müanyag vagy raklapkivitelek közül, figyelembe véve élettartamot és költségeket.
Építsük fel a keretet, hogy legyen hozzáférés a forgatáshoz és az átlátható belső tér.
Helyezzünk aljára durva réteget (faapríték), tegyünk rétegbe zöld és barna hulladékot, és a rétegek közé földréteget vagy más adalékot.
Fedjük le a komposztálót, hogy megőrizze a párát és megvédje a szélsőségektől, ha lehetséges, inkább természetes anyagokkal.
Rendszeresen forgassuk át: 2-3 havonta, vagy amikor a halom összeszárad vagy tömörödik.
Élessük ki a folyamatot: apró darabokra vágott zöld és barna hulladék, és a kezdeti égetés elkerülése érdekében legyen elegendő levegő.

Ha két komposztálónk van, a termelés folyamatos lehet: míg az egyik érik, a másikba tovább gyűjthetünk, és az érés befejezése után rotálhatjuk a rendszert. Ha csak egyet használunk, tavasszal keressük meg a már érlelt komposztot a felső rétegben. Egy felülről történő szedésnél az alján található érett komposztot találhatjuk meg.

Áttekintés: a komposztálás előnyei és használata

A komposztálás előnyei közé tartozik a hulladék csökkentése, a talaj szerkezetének javítása, a vízmegtartó képesség növelése, és a növények egészségének támogatása. A kész humusz kiváló trágyaként szolgál a kertben és az ültetési földben egyaránt. Emellett a komposztálás környezetvédelmi szempontból is hasznos, mivel mérsékli a lerakók terhelését és a hulladék mennyiségét. A jó minőségű komposzt sötétbarna vagy fekete, földszerű, és könnyen morzsolódik. A humusz a talaj éltető része, amely magas szén és nitrogén tartalmat biztosít. Az ideális komposztálási arány a zöld és barna hulladék között legtöbbször körülbelül 25:1 (szén:nitrogén), és a nedvességnek is kiegyensúlyozottnak kell lennie.

Infografika: Hogyan építsünk egyszerű komposztálót

Összegzés és gyakorlati tanácsok

A házi komposztálás nem igényel különösebb szakértelmet: legyen megfelelő a hely, legyen elegendő levegő és nedvesség, és legyenegyensúlyban a zöld és barna hulladék. A megfelelően összerakott halom hatékonyan működik, és jó minőségű humuszt ad a kertnek. A komposztálás megköveteli az időt és a türelmet, de hosszú távon kifizetődő: kevesebb hulladék, gazdag talaj és egészségesebb növények.