ELTE Egyetemi Könyvtár alapterülete: történet, helyszín és funkciók
Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár (EKL) alapterülete és alapvető funkciói szorosan összefonódnak a történeti épület és a modern szolgáltatások fejlődésével. A következő írás a mondatgazdag quovadis jellegű anyagokból épül fel úgy, hogy a rendelkezésre álló szövegrészletekből a lehető legteljesebb, legpontosabb képet adja az alapterület szerepéről, elrendezéséről és rendeltetéséről.
Az épület elhelyezkedése és alapvető jellemzői
Az Egyetemi Könyvtár budapesti belvárosban, a Ferenciek terén található, a város egyik legfontosabb központi bejáratához közel. Az EKL épülete a Ferenciek tere 6. szám alatt áll, és szervezetileg az ELTE összes kari és tanszéki könyvtárát öleli fel. Az épület a neoreneszánsz stílus jegyeit hordozza, és története egészen a 19. század végéig nyúlik vissza.
Az alapterület, amelyet a korszak legmeghatározóbb teremként említettek, a Nagyolvasó, 228 négyzetméter alapterülettel rendelkezik, belmagassága 15 méter. A helyiség eredeti megvilágítását a mennyezeti üvegtető biztosítja, amelyen keresztül természetes fény szűrődik be. A falait és a mennyezetét Lotz Károly freskói díszítik, míg a bejárat feletti részen Than Mór festménye látható, amely az egyetemi támogatók egyike által történő adományozás fontosságát hangsúlyozza.
Az alapterület funkcionális zónái
Az EKL alapterülete több funkcionális zónát foglal magába:
- általános olvasóterem (kb. 140 fő befogadására);
- történettudományi szakolvasóterem (kb. 28 férőhely);
- folyóirat-olvasó terem (kb. 15 fő kiszolgálására).
Az olvasóterem helyiségeinek megvilágítását és akusztikai tulajdonságait az üvegtető és a hengeres tető kialakítása biztosítja, amely a korszerű belső terek tervezésének példája a 19. századi hagyományokkal ötvözve.
Az épület története és alapterület kialakítása
Az EKL története szorosan összefügg az egyetem történetével és a könyvtár funkcionális elvárásaival. Az 1873-1876 közötti építés historizáló stílusban zajlott Skalitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervei alapján. Az épület kezdetben azaz alapterületeket és belső terek magas színvonalát nyújtotta a könyvtári használat számára: a Nagyolvasó terme 17,4 méter hosszú, 12,8 méter széles és 15,1 méter magas volt, amely összesen 228 négyzetmétert jelentett, a térfogat pedig 3340 köbméter körüli értéket mutatott.
Az 1870-es években tervezett, sok tekintetben korszerű könyvtári terek az idő előrehaladtával bővültek, és az 1948-as időszakban a háborús károk, valamint a metróépítés által okozott süllyedés miatt felvetődtek a bővítés és rekonstrukció szükségességei. A második világháború után felújításokra és biztonsági korszerűsítésekre került sor, amelyek végül 1999-re érték el a mai formát és funkciókat, beleértve a fűtést, megvilágítást és a raktárkapacitás modernizálását is.
Levéltár és Könyvtár - egységben és önállóan
Az Egyetemi Levéltár története szorosan kapcsolódik az EKL-hez: 1958-ban megkezdte működését mint önálló intézmény az Országos Levéltár felügyelete alatt, majd idővel 1964-ben a Ludovika térre költözött, 1973-tól pedig az Egyetemi Könyvtár részlegeként működött, felügyeletét a könyvtár főigazgatója látta el. 1983-87 között a Levéltár rekonstrukciója és korszerűsítése zajlott, amely 1000 folyóméternyi irat tárolását tette lehetővé. 2004-ben átmenetileg visszatért az EKL belső térszerkezetébe, majd 2005-2007 között a Maglódi úti egyetemi nyomdában kapott helyet. 2017-ben újra a könyvtár részeként működik az ELTE EKL néven.
Az alapterület és a gyűjtemény összefüggése
Az alapterület nagysága és elrendezése döntően meghatározza a könyvtár és levéltár alapszolgáltatásait. A három olvasóterem, az állomány jelentős része és a ritkaságtár különböző elkülönített részeken kapott helyet, amely lehetővé teszi a kutatók számára a mélyebb feltárást és a specifikus tudományterületek kutatását. Az intézmény alapfeladata, hogy a tudományos és oktatói munkához szükséges szakkönyvtári anyagokat és a nemzeti kulturális örökség részét képező ritkaságokat hozzáférhetővé tegye.
A Ritkaságtár különös értéket képvisel: Incunabula és a 15-16. századok régi nyomtatványai széles körben ismertek és kutatottak. Emellett a kézirattár eredeti okleveleket és másolatokat őriz, köztük Hevenesi Gábor, Kaprinai István és Pray György kéziratos kollekcióit. A kézirattár például 168 eredeti kódexet őriz, melyek közül 35 koronáztatott korvináknak tartják, és a kollekciók között megtalálható a Dipl. Aut. és LEO alkotóelemek is.
Szolgáltatások és hozzáférhetőség
Az EKL a belső kutatási tevékenységek mellett széleskörű digitális szolgáltatásokat is nyújt: digitalizált dokumentumok, országos licenccel elérhető adatbázisok, hálózaton keresztüli források, valamint virtuális könyvtárhasználati tanfolyamok és távoktatás. A belépéshez érvényes könyvtári látogató- vagy kölcsönzőjegy szükséges, amelyet az ügyfélszolgálati pultnál lehet váltani. A levéltári kutatás speciális jogosultságokat és jogi feltételeket képvisel, amelyeket szigorúan be kell tartani.
A központi és kari könyvtárak mellett több mint ötven intézeti és tanszéki könyvtár működik az egyetemen, és a hálózat összesen hozzávetőleg 2,1 millió dokumentumot számlál. Az Egyetemi Könyvtári Bizottság (EKB) határozza meg a könyvtári hálózat fejlesztési koncepcióját, amely a hallgatók és oktatók igényeit hivatott kiszolgálni. Ezen belül a jogi kar könyvtára nyilvános könyvtárként működik, és gyűjti a szükséges szakirodalmat.
Infografika és vizualizáció
Közönség és rendezvények
A közösségi tér lehetőséget ad rendezvények, workshopok, előadások és kerekasztal-beszélgetések lebonyolítására, amelyhez a közösségi tér kerülhet igénybevételre. A kiemelt részek kulturális programok és múzeumi megvalósítások számára is adnak lehetőséget, és az online séták, valamint a különböző tájékoztatási anyagok révén a látogatók távolról is megismerhetik az intézmény gazdag örökségét.
Az EKL egyetemi jellegéből adódóan a hallgatók számára elsődlegesen támogató, kutatóközpontként funkcionál, ugyanakkor nyitott közönségi könyvtárként is szolgál a város lakói számára. A történeti állomány és a ritkaságok bővülő feltárása és digitalizálása hozzájárul a nemzeti kulturális örökség megőrzéséhez és szélesebb körű hozzáférhetőségéhez.
Rövid statisztika és mérföldkövek
- Az EKL fő épülete 1873-1876 között épült, és az első magyarországi könyvtárépület volt, amelyet kifejezetten könyvtári célokra terveztek.
- Az 1876-ban átadott épület belső tereit Lotz Károly freskói díszítik; Than Mór által készített, I. Ferenc Józsefet ábrázoló kép a bejárat felett látható.
- Az 1999-re befejezett felújítás a mai formát adta az épületnek, és megalapozta a modern szolgáltatások bevezetését.
- A Levéltár rekonstrukciója 1983-87 között valósult meg, majd 2004-ben költözött át a külön épületbe, és 2017-ben ismét a könyvtár részeként működik.
Meta leírás és kulcsszavak
tags: #elte #egyetemi #konyvtar #alapterulet