Emberi alak medve rajz: a természet és a kultúra metszéspontja

Jócskán megszaporodtak idén nyáron a magyarországi medveészlelések. Ha szeretnénk megérteni, miért vált gyakorivá mostanában a medveészlelések száma, érdemes néhányat hátra felé tekinteni és távolabbról szemlélni a helyzetet. A medve ugyanis csak egy példa a sok közül - mutat rá Prof. Dr. Prof. Dr. Az állatvilág úgy működik, hogy ha van egy rendszer, ami szépen apránként stabilizálódik, akkor a sokféle környezetben, sokféle táplálékon megélni képes generalista fajok jól tudnak ahhoz alkalmazkodni.

Ha megnézzük, az európai élőhelyeken az elmúlt 30-40 évben kialakult egy nagyjából egységes szerkezet. A vizes élőhelyek többségének lecsapolása, vagy a szántóföldként is használható gyepek művelésbe vonása a 20. század utolsó harmadára befejeződött. Az élőhelyek fő arányai (mezőgazdasági területek, füves élőhelyek stb.) Magyarországon sem változnak jelentősen. Több évtizedes, lassú folyamatban növekszik például az erdőterületek aránya, vagy éppen a nádasok nagysága, és kismértékben csökken a szántóföldeké. Sok faj képes ehhez a viszonylag hosszú ideje egységes, vagy éppen lassan változó szerkezethez alkalmazkodni.

Az elmúlt időszakban tehát tapasztalható Európában egyfajta visszavadulás: néhány faj, amelyről korábban azt hitték, visszaszorulóban van vagy akár el is tűnhet, trendfordulót mutatott és elkezdett növekedni. Sokan nem szokták észrevenni azt, hogy ez nem feltétlenül jó folyamat, vagy nem csak pozitív megítélése, hatása van. Ebből a néhány fajból ugyanis szépen apránként nagyon sok egyed lesz, könnyen tömegessé válnak. Gondoljunk csak bele egy olyan szűktűrésű prédafaj esetébe, amely nem tud alkalmazkodni az ember által kialakított élőhelyi szerkezethez és minőséghez, miközben a ragadozója ugyanott tömegessé válik. Erre példa a vadászható fajok közül a fogoly. A fogoly számára a mezőgazdasági élőhelyszerkezet nem megfelelő, nincs megfelelő mennyiségű és minőségű tápláléka, fészkelőhelye, különösen télen búvóhelye, míg potenciális ragadozói szinte mind tömegessé váló faj, mint mondjuk a róka.

Egyszerűen megfogalmazva: bizonyos fajok növekvő sűrűsége és terjedése kockázatokat rejt magában az emberi tevékenységek közösségeire nézve. Egyes esetekben természetesen örülünk az állomány és/vagy az elterjedési terület növekedésének. A nagyragadozók terjedésével kapcsolatban is ellentmondásos a társadalom és az egyének hozzáállása. Egyfelől sokan adakoznak a védelmi programokra, de amikor a kert végébe bekacsint a medve, akkor gyakran elhangzik, hogy vigyék el innen. Bár az az általános nézet, hogy hazánkban a barna medve nem szaporodik, és ezek az egyedek Szlovákiából sétálnak át hozzánk, Prof. Dr. Heltai Miklós szerint egy bocsával kóborló anya nem tesz meg akkora távolságot, hogy Szlovákiától egészen Egerig bírja szusszal.

Barna medve a bocsával

A nagyobb távok megtétele elsősorban a fiatal hímekre jellemző. Giulia Bombieri és kollégáinak a Scientific Reportsban közölt kutatási eredményei szerint 2000 és 2015 között a világon összesen 664 ilyen eset történt, melyek közül 291 Európához, 183 Észak-Amerikához, 190 pedig Oroszországhoz, Iránhoz és Törökországhoz volt köthető. A medvével való találkozások között 568 emberi sérüléssel, 95 pedig halállal végződött. Az elemzés szerint 279 támadás különféle szabadidős tevékenységek közben esett meg, amikor az érintettek túráztak, bogyókat és gombát gyűjtöttek, kempingeztek, horgásztak vagy kocogtak. Például előfordult olyan esett, hogy a medve lecsapott a nyájra, a gazda pedig védekezett a saját állata ellen.

Gondoljunk csak bele egy személyes élményre: egy szarvasbefogásnál is jártam úgy, hogy többnyire kevesen voltunk, sokat dolgoztunk és sehogy sem akart összejönni a befogás. A befogás végül sikerült, de a helyzetek konfliktus kerülése az első és legfontosabb szabály. Az erdőben járva mindig maradjon az ember a kijelölt turistautakon, kerüljük a sűrű bozótost és beszélgessünk vagy zajt adjunk ki, hogy ne essekünk a medve észlelésének következményeképp akaratlanul semlegesítetlen figyelembe. Ha a medve észrevesz, ne nézzünk a szemébe, ne fordítsunk neki hátat, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, ne próbáljunk selfie-zni, és ne fussunk el, mert gyorsabb náunk. Ehelyett hátrálunk csendben, nyugodtan és feltűnés nélkül.

Ha túrázni indulunk, kerüljük a halkonzervet vagy erős illatú élelmiszereket, sátrazáskor pedig az élelmet egy távol eső fára akasszuk fel. Jól jegyezzük meg, hogy nincs igazán olyan, hogy ragadozókkal való együttélés, csak együtt létezés van. Ezt az angol coexist kifejezésben is tükröződik, de a magyar nyelv árnyaltabb megfogalmazást talál. Ehhez pedig az kell, hogy az érintettek féljenek egymástól és ne keressék egymás társaságát.

Nyitókép: Barna medve a bocsával. Forrás: pixnio.

Csillagászati kitekintés: az égbolt és az emberi kultúra kapcsolata

Régi korok Égbolt-térképeit böngészve feltűnik az ember és állat alakjainak megjelenése az égen. A csillagképek koncepciója az ősi civilizációkban alakult ki: a Nagy Medve például körvonalakkal körülhatárolt konstelláció, amelyet már az ókorban kiszemeltek és ábrázoltak. Az égboltot a görög uranográfia fejlesztette tovább, és a rajzok mögött gyakran mitológiai történetek húzódnak. A Köztudatban ma is élő konstellációk, mint a Rák, Oroszlán, Nyilas, vagy a Halak, eredetileg az égi jelzőtáblákként funkcionáltak, amelyeket az emberek a megfigyelés alapján társítottak eseményekhez és évszakokhoz.

A Nagy Medve (Ursa Major) alakja több kultúrában is archaikus totem vagy jelképes alak volt: a görög uranográfia a medve motívumát több fényes csillag közt jelenítette meg. Az ókori Mezopotámia és Egyiptom egészen más nézőpontból közelített az ég felépítéséhez, de a csillagképek univerzális eszközként szolgáltak a naptár és a mezőgazdaság összekapcsolásában. A csillagok helyzete és koordinátái konzisztensen kerültek rögzítésre a megfigyelések során, és ez teszi lehetővé a mai modern asztronómiai catalogizációt is.

A reneszánsz idején az európai tudósok egyre távolabb kerültek a klasszikus hagyományoktól, és új, déli égképzetekkel bővítették a konstellációk listáját, gyakran motiválva politikai vagy művészeti célokat. Ezzel párhuzamosan a botanikai vagy állatvilági jellegű neveket gyakran elferdítették vagy új nevek jelentek meg, amelyeket a korszak tudorai és csillagászai írtak le. A mohamedán világban a korábbi görög-latin hagyományt tovább finomították és gazdagították arab hatásra. Így született meg az Almageszt, amely a csillagok helyzetét pontos koordinátákkal rögzítette, és ezáltal lehetővé tette a csillagképek egységes azonosítását is.

tags: #ember #epitkezes #medve #rajz

Népszerű bejegyzések: