emléktábla a budai tanítóképző építésének emlékére
A budai tanítóképző intézmény építésének és működésének történetét több helyen megörökítették: Madách u. alatti alkotások, a Batthyány u.-i avatások és az 1868-as népiskolai törvény hatásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar oktatásügy korabeli átalakulásait holisztikusan megértsük.
Történeti hátterek és emlékhelyek
Madách u. Tápai Antal alkotása. Elhelyezték 1973 szeptemberében. A szobrász patetikus hangvételű domborművén Madách arcmását színpadi függönyök súlyos redői foglalják keretbe. Fejét babérág ékíti, alulról pedig pálmaág övezi.
Batthyány u. Avatták 2003. dr. 2003. Tisza L. krt. (1877-1912). építésze. 1944. Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. 1969. Elhelyezték 1987. 1987. július 1.
A másik fontos emlék: a Dózsa György u. (Szeged) és a Mars tér 15. is kapcsolódik a helyi emlékhelyekhez, ahol a gótikus vagy klasszicista elemek mellett a domborművek is megjelennek, a tervek szerint a szegedi Tervező Iroda és a Szegedi Tervező Iroda egyedi tervei alapján.
Gondolatok a korszak építészetéről
Tervező: Nagyfalusi Antal okl. építészmérnök. Építésvezetők: Ábrahám András okl. Csánk Elemér okl. építészmérnök. Főművezető: Katona József. Segédtervező: Friedl Sándor. Hét vezér u. Nobel békedíjas baptista lelkész emlékére. Avatás: 2000. Mars tér 19. Kákonyi István alkotása. Avatták 1968. május 23-án.
A földszinti és a toronyszerű elemek, a díszítések, a bronz plakettek és a márvány emléktáblák összegző elemei egy olyan korszak látásmódját tükrözik, amely a történeti események és az oktatási intézmények kapcsolódását hangsúlyozza.
Emlékkönyvek és személyiségek
Az 1868. évi népiskolai törvény hatására létrejött a Budapesti Állami Tanítóképző, amely 1869-ben kezdte meg működését az I. kerületben, Vérmező közelében. A tanítóképző intézmény történetét Gyertyánffy István igazgatósága alatt virágkor jellemzi, 1873-1898 között. A Paedagogium névre vált intézmény az állami népiskola, az állami tanítóképző intézet és más típusok összefogására törekedett.
Az épület 1871-ben költözött az Országház utcai telekre, majd 1874 és 1883 között a második épületbe költözött; a klasszicista stílusú, kétemeletessé bővített ház jellegzetességei közé tartozik az íves ablakok, vörös téglás keretezések és a vörös téglából készült talapzatok.
A II. világháború után az épületet helyreállították, és a hároméves képzés tartalmi elemei fokozatosan erősödtek, míg a 1958-as rendelet az érettségire épülő hároméves tanítóképző intézetek létrehozását rendelte el. A Budapesti Tanítóképző Főiskola 1975-től már óvónőképzéssel egészítette ki profilját. 1990 környékén az intézmény integrálódott az ELTE-be, és ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Kar néven működött tovább.
Az 1919-es Tanácsköztársaság és a terrortörténet
1919. július 8-ától a Mozdony utca 40. szám alatti épületben a Lenin-fiúk néven ismert terrorista csoport tevékenykedett. A terroristák 1919. július 21-én kivégeztek négy csendőrtisztet a tornateremben: Ferry Oszkár altábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János alezredeseket, majd a megkülönböztetett kivégzések eseményei felkerültek a történeti forrásokba. Az események során a laktanyában dolgozó nyomozók megölték, majd a hullákat a Dunába dobták.
A diktatúra bukása után a kivégzések nyomozása és a felelősségre vonás megkezdődött, a terroristákat később több ügyben ítélték el vagy felakasztották. A történet részletei a budapesti archívumokban és a forrásokban rögzítettek szerint 1920-1922 között kerültek rendezésre.
Emlékhelyek és idők jelképei
Az emléktáblák és domborművek közül a Mozdony utca 40. számhoz köthető márvány tábla szavaival emlékeztet a hősi tett(ek)re: „EZEN ÉPÜLETBEN SZENVEDTEK HŐSIESEN VÉRTANÚI HALÁLT A NEMZETI ÜGY SZOLGÁLATÁBAN 1919. ÉVI JÚLIUS HÓ 21-ÉN FERY OSZKÁR CS. ÉS KIR. ALTÁBORNAGY CSENDŐRSÉGI FELÜGYELŐ, BORHY SÁNDOR ÉS MENKINA JÁNOS M. KIR. CSENDŐR ALEZREDESEK.” A későbbi időszakban újra elhelyezték ezt a táblát a XII. kerület falán is, a történeti emlékek tiszteletéül.
Szintén jelzésszerű, hogy XIV. és XV. kerületi környezetekben a domborművek és táblaemlékek a város sokrétű oktatási örökségét mutatják be, amelyek a korszak szellemiségét és oktatáshoz fűződő elköteleződést tükrözik.
Az 1868-as népiskolai törvény pedig meghatározta az egységes népoktatási rendszer intézménytípusait: az állami népiskolát, az állami tanítóképző intézetet, az állami polgári iskolát és a kapcsolódó tanítóképző részeket. Ennek köszönhetően alakult ki a korszak meghatározó apparátusa a tanítóképzésben, amelyet a későbbi évszázadokban is hivatkoztak mint példát a művelődési és oktatási stratégiákban.
Az intézmény falai között zajló események és a tanítóképző professzori kara történetei összetett módon írják le a magyar oktatásügy fejlődését, amelyben az emlékek és a történeti helyszínek ma is megidézik a kor hangulatát.
tags: #emlektabla #a #budai #tanitokepzo #epitesenek #emlekere