Fellebbezési illeték perköltség vitája — az ügyvédi munkadíj fellebbezése és az Illetéktörvény összefüggései
Előfordul, hogy a pernyertességbe, mint örömbe üröm vegyül: jóllehet a perbe vitt főkövetelés és annak járulékai tekintetében megvalósult a felperes elérni kívánt célja, azonban az ügyvédi munkadíjnak, mint a perköltség részének megállapításánál az elsőfokú bíróság ceruzája az általa elvártnál vékonyabban fogott. Ezen helyzetben semmilyen törvényi akadálya nincsen az elsőfokú határozat elleni fellebbezésnek csak a perköltség részét képező ügyvédi munkadíj összegének megváltoztatása - annak felemelése vagy éppen leszállítása - érdekében, a Pp. 253. § (2) és (3) bekezdése alapján.
A per főtárgya, a főkövetelés és a perköltség viszonya
A per főtárgyának fogalmát a Pp. közvetlenül nem határozza meg, közvetetten azonban igen. A per főtárgyának meghatározása a Pp.-nek a pertárgy értékével kapcsolatos szabályából tűnik ki: a Pp. 24. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a pertárgy értékének megállításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A Pp. pertárgy értékének megállapítását szabályozó 25. §-ának (4) bekezdése további támpontot nyújt, amikor elkülöníti a főkövetelést és annak járulékait. Ebből az vezethető le, hogy - együttes érvényesítésük esetén - a per főtárgyát a főkövetelés és annak járulékai is képezik.
A per főtárgya tehát a felperes perbe vitt anyagi jogi igénye. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a főkövetelést a járulékok nélkül érvényesítse a felperes. Mivel jogszabály nem szól ellene, elképzelhető, hogy egy pernek a főtárgya csak perköltség-követelés - ezen belül ügyvédimunkadíj-követelés legyen.
Az ügy érdeme és a perköltség
E helyütt szükséges megemlíteni egy másik fogalmat is: az ügy érdemét. A Pp. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében „a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz”. Az érdemi döntés korlátairól rendelkező Pp. 215. §-a alapján „a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed.” Ezzel összhangban, ha a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (1) bekezdése alapján „az ügy érdemében” dönt, a Pp. 253. Az ügy érdeméhez tartozik ekként a perköltségigény is, hiszen abban is érdemben kell dönteni.
Ettől azonban a perköltségigény még nem lesz sem főkövetelés, sem a per fő tárgya - mégis: a fellebbezési eljárásban, illetékkiszabási szempontból a főköveteléssel esik egy tekintet alá.
Illetéktörvény (Itv.) és a fellebbezés - hiányosságok és következmények
A jelen értekezéssel célom annak indokolt bemutatása, hogy az Itv. szabályozásának hiányossága miatt a kizárólag a perköltség megállapítása miatti fellebbezések tekintetében a perköltséget az illeték megfizetése szempontjából, valamint a másodfokú eljárásban kényszerűen a per főtárgyasént - ezen belül is főkövetelésként - kezeli a bírói gyakorlat akkor is, ha az elsőfokú eljárásban nem ez volt a főkövetelés.
Álláspontom, hogy a Pp. és az Itv. összhangja hiányzik, amelyet az Itv. perköltség elleni fellebbezés illetékére vonatkozó szabályainak körében helyet foglaló Itv. 48. hiánya okoz. A Pp. 233. § (3) bekezdése a perköltség tárgyában hozott végzés elleni fellebbezést megengedi, ugyanakkor az Itv. 37. § (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárásért az Itv.-ben megállapított illetéket kell fizetni.
Minthogy a fellebbezési (másodfokú) bíróságnak az elsőfokú határozat elleni fellebbezést elbíráló eljárása nem olyan eljárási cselekmény (szolgáltatás), amely az Itv. 67. § szerinti mentesség hatálya alá esne, a fellebbezés illetékfizetési kötelezettsége fennáll. Ugyanakkor az Itv. 39. §-ának (1) bekezdésének második fordulata szerint az illeték alapja a jogorvoslati eljárásban a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke - amit nehéz alkalmazni, ha a vitatott összeg csupán a perköltség része és nem önálló követelésként jelent meg az elsőfokú keresetben.
A bírói gyakorlat következtetései
A bírói gyakorlat kénytelen eljárni, és a felet ennek megfelelően felhívni az illeték lerovására. „A kizárólag a perköltség ellen irányuló fellebbezés esetén az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 46. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Itv. 39. § (1) bekezdése szerint a perköltség vitás összege[…] [… Ft mínusz … Ft] jelentette az illetékalapot.” Az ítélőtábla észlelte ugyanakkor, hogy az alperes fellebbezésére kevés illetéket rótt le, az kizárólag az indoklás elleni fellebbezésre elegendő; erre tekintettel kötelezte őt az elsőfokú perköltség elleni fellebbezés után járó eljárási illeték lerovására is.
Az ügyvédi munkadíj megítélése, az IM rendelet és a bírói mérlegelés
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése szerint perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. A Pp. tehát a perköltséget a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatos költségként definiálja, amelyhez (többek között) a felet képviselő ügyvéd készkiadása és munkadíja is hozzászámítandó. Nem vitásan az Itv. 37. §-a értelmében a bírósági eljárásért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni.
Az IM rendelet (32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet) az ügyvédi munkadíj megítélésének szabályait tartalmazza. Az IM r. 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj megfizetésére. Az IM r. 3. §-a pedig szabályozza, hogy díjmegállapodás hiányában, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság hogyan állapítja meg a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét.
Az IM r. 2. és 3. §-ai között három lényeges különbség figyelhető meg: az igény előterjesztésének módja, a megállapítható munkadíj felső határának megkifejezésmódja, valamint az, hogy a bíróság indokolt mérséklést alkalmazhat a pertárgyértékre tekintettel. A bírói gyakorlat ebben a kérdésben, szemléletben töretlen akkor is, ha időközben az ügyvédi munkadíjat megállapító jogszabályok több ízben is megváltoztak.
Az IM r. 3. § esetében a bírói mérlegelés során a pertárgyértéket teljesen nem hagyhatja figyelmen kívül a bíróság, hiszen az IM r. 6. § ezt a szempontot is rögzíti. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy az ügyvédi munkadíj megítélhető összege még csak közelítőleg sem ismert az eljárás kezdetén, mert ezt az elsőfokú bíróság az eljárása végén fogja megállapítani.
Gyakorlati következmények a fellebbezési illeték szempontjából
Ez, a hiányos illetékszabályozás miatt kialakult gyakorlat az ügyvédi munkadíj felemelése iránt fellebbező fél oldaláról azt a további disszonanciát is okozza, hogy az IM r. által adott lehetőséggel élve az elsőfokú eljárásban nem összegszerűen előterjesztett ügyvédimunkadíj-igényt a másodfokú eljárásban kénytelen összegszerűen megjelölni. Ez azt is jelenti, hogy a fellebbezési eljárásban az IM r. 3. §-a alapján az elsőfokú kérés jellegét elveszíti: az elsőfokú eljárásban a fél bízhatott abban, hogy az ügyvédi munkadíj összegét bírói mérlegelésre bízva nem kell konkrét összegben megjelölnie; a fellebbezés során azonban már összegszerűen kell eljárnia.
A Pp. és az IM r. egyetlen szabályából sem vezethető le az, hogy amíg a perköltség részét képező ügyvédi munkadíj az elsőfokú eljárásban az IM r. 3. §-a alapján, összegszerű megjelölés hiányában kérhető - vagyis annak összegét a perköltséget kérelmező fél bírói mérlegelésre bízza -, addig az ügyvédi munkadíj egy fellebbezési eljárásban ezt a jellegét elveszti. Ezzel szemben egy eljárásjogi szempontból joghatályos, a perköltség részét képező - az elsőfokú eljárásban nem önálló követelésként érvényesített - ügyvédi munkadíj felemelésére irányuló fellebbezés az Itv. szerinti illeték megfizetésére kötelezheti a fellebbezőt, minthogy az Itv. erre a helyzetre nem teremt kivételt: az Itv. 48. és 51. §-aiban a kizárólag a perköltség ellen benyújtott fellebbezés nem szerepel.
Jogalkalmazói problémák
- A fellebbezést benyújtó fél számára kockázat, hogy a másodfokon összegszerű követelést kell megjelölnie, miközben az elsőfokú eljárásban nem volt ennek szükségessége.
- A bíróság részéről kerülendő hibaforrás, ha az illetékalapot nem megfelelőként határozza meg, vagy ha a pertárgy értékének számítását nem az Itv. és a Pp. rendszerében összehangolt módon végzi el.
- Az Itv. hiányos szabályozása miatt a bírói gyakorlat kénytelen olyan megoldásokhoz folyamodni, amelyek ugyan jogalkalmazói szempontból logikusak, de a jogbiztonságot csorbíthatják.
Az illetékváltozások gyakorlati hatása (sávos rendszer és fellebbezési illeték)
A peres eljárás illetéke 2025. január 28. napjától az elsőfokú ügyekben sávos rendszer alapján kerül kiszámításra. A sávos rendszer bevezetése és az illetékplafon eltörlése miatt a perindítás költsége pertárgyérték függvényében jelentősen változhat: 25 millió forint pertárgyérték alatt olcsóbb lesz, efölött azonban drágább. Az Illetéktörvény ugyanakkor az egyik kivételt is rögzíti: lakástulajdonnal vagy az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű joggal kapcsolatos perekben bizonyos sávokban 50%-os kedvezmény (ún. „feles kedvezmény”) alkalmazható.
A másodfokú eljárás miatti fellebbezés illetékének számítása - ítélet elleni fellebbezés esetében 8%, de legalább 15 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint - nem változott. Ez azt jelenti, hogy a fellebbezés illetékének százalékos megállapítása továbbra is a vitássá tett követelés vagy követelésrész értékén alapul, amely azonban a perköltség esetében problémásan értelmezhető, ha a perköltség nem önálló követelésként jelent meg az elsőfokú keresetben.

Gyakorlati példa
Ha az elsőfokú ítélet a főkövetelés tekintetében a felperes javára döntött, de az ügyvédi munkadíjat csupán részben ítélte meg, a felperes fellebbezést nyújthat be a munkadíj összegének növelése érdekében. A másodfokú bíróság felé benyújtott fellebbezés illetékének alapját ilyenkor a per tárgya - a vitatott, fellebbezett összeg - képezi, így a fellebbezőt illetékfizetési kötelezettség terheli. Ha a vitatott összeg a perköltség része (például ügyvédi munkadíj), a bírói gyakorlat az Itv. hiányossága miatt az ügyet úgy kezeli, mintha a fellebbezés tárgya főkövetelés lenne.
Mit tehet a peres fél és a jogalkalmazó?
- A peres fél számára célszerű már az elsőfokú eljárás során gondosan megfontolni, hogy miként terjeszti elő ügyvédi munkadíj-igényét (összegszerűen vagy jogszabályhelyre hivatkozással), és számolni azzal a kockázattal, hogy fellebbezési eljárásban összegszerű megjelölésre kényszerül.
- Jogalkalmazói szinten indokolt lehet az Itv. és a Pp. szabályainak harmonizálása: egyértelművé tenni, hogyan kell az illetékalapot meghatározni akkor, amikor a fellebbezés kizárólag a perköltség - például ügyvédi munkadíj - összegére irányul.
- A jogalkotó részéről a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha az Itv. kifejezetten rendezné a perköltség ellen irányuló fellebbezések illetékfizetési szabályait, így megszüntetve a bírói gyakorlat és a peres felek számára jelenleg fennálló bizonytalanságot.

Összefoglaló megfontolások
A perköltség és azon belül különösen az ügyvédi munkadíj fellebbezése olyan terület, ahol a Pp., az Itv. és az IM rendelet szabályai találkoznak, de nem minden ponton harmonizálnak. A bírói gyakorlat a hiányosságokból adódóan olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek érdemben megoldják az egyes eseteket, ugyanakkor általános megoldásként jogalkotói beavatkozást indokolnak. A peres felek számára a gyakorlatban e bizonytalanság is költség- és kockázattényező, ezért fontos a perindítás és a fellebbezés illetékkötelezettségének előzetes jogi kiszámítása és a perköltségi igény taktikai megtervezése.
| Jogszabály / norma | Lényeg |
|---|---|
| Pp. 24., 25., 75., 79., 212., 215., 233., 253. | Pertárgy, főkövetelés, perköltség fogalma, fellebbezés lehetősége perköltség tárgyában, bírói mérlegelés szabályai. |
| Itv. 37., 39., 46., 48., 67. | Illeték alapja, fellebbezési illeték mértéke, hiányosságok a perköltséget érintő fellebbezések külön szabályozásában. |
| IM r. 2., 3., 6. | Ügyvédi munkadíjra és készkiadásokra vonatkozó díjmegállapítási szabályok; bírói mérlegelés keretei. |
tags: #fellebbezesi #illetek #proz
