A kataszteri felmérés és térképezés Magyarországon a 19. században
Magyarországon az 1849. évi császári pátens rendelte el a kataszteri felmérést, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltasson. Ugyanakkor a térképezés az állam területének minél jobb megismerését és a tudományokat is szolgálta.
A kataszteri térkép tehát a vizsgált időszakban a földadó megállapításához végzett felmérések eredményeképpen készített, nagy méretarányú (1:2880) térkép. A térkép nagy méretarányban ábrázolja a földbirtokok határait, ezeken belül a művelési ágakat, továbbá az épületeket, valamint általában mindazon tereprészeket és tereptárgyakat, amelyeket a méretarány lehetővé tett.
Az 1850-ben indult ideiglenes felmérés során csak a községek és dűlők határát mérték fel, az egyes telkek méretét bevallás alapján állapították meg. 1856-ban kezdődött a részletes, telkenként történő felmérés, amely az ország nagy méretarányú (1:2880) térképezését jelenti. A térképek a hozzájuk kapcsolódó iratokkal együtt információkat közölnek a földrészletek (parcellák, birtokrészletek, telkek) területéről, művelési ágáról és birtoklásáról.
A felmérés során készült térképeket alaptérképként használták különböző műszaki és egyéb munkálatokhoz. A felmérés hatalmas vállalkozás volt, melyhez kezdetben a Habsburg Birodalomból vezényelték át a már nagy tapasztalattal rendelkező osztrák, cseh és galíciai földmérőket és felmérési felügyelőket, hisz a birodalomban már a 19. század elején elkezdődtek a kataszteri munkálatok. A kiegyezést követően megnövekedett a magyarországi mérnökök száma. 1869-ben például 375 személyt alkalmaztak a kataszteri felmérés szervezetében.
A mérnökök száma azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a részletes felmérést befejezzék, főként azért, mert egyéb feladatokat is elláttak, pl. részt vettek a földadó-szabályozásban, az államhatár rendezésében, helyszínelést végeztek, a mérnöki nyilvántartásokban vezették a változásokat, az ingatlan-nyilvántartás számára adatokat szolgáltattak.
1856-ban a Magyar Királyság nyugati határán, a Dunántúlon kezdték a felméréséket, majd Horvátországban folytatták. Ezt követően az 1860-as évek közepén az északkelet-magyarországi megyék következtek, majd a felvidéki és az alföldi megyék. Az utóbbiak térképezése az 1880-as évek végén fejeződött be.
A kataszteri dokumentumok típusai és keletkezésük
A kéziratos kataszteri térkép elkészítését megelőzte a felvételi előrajz megrajzolása, amelynek méretaránya szintén 1:2880. A felvételi előrajzon ugyanakkor nem találhatók helyrajzi számok, a telkek területében a birtokos nevét és házszámát tüntették fel. A kéziratos kataszteri térkép másolataként keletkezett a birtokvázlat, amely tartalmazza a helyrajzi számot, a birtokos nevét és házszámát is.
A kéziratos kataszteri térképet nyomtatott formában is megjelentették, a kéziratos térképtől eltérően a nyomtatott példányok nem színesek. A telekkönyvek is kezdetben német nyelven készültek, később magyar és német nyelvű, majd csak magyar nyelvű formanyomtatványokat használtak.
Térképek és tervek
Kataszteri dokumentumok lelőhelyei és kutatásuk
Számos magyarországi közgyűjteményben találhatók kataszteri dokumentumok, azonban ezek többnyire a mai Magyarország területére vonatkoznak. A trianoni békeszerződés értelmében ugyanis a két világháború között át kellett adni az utódállamoknak a területüket ábrázoló kataszteri anyagot.
A megyei levéltárakba, illetve Budapest Főváros Levéltárába kerültek a helyi földmérési felügyelőségekben, pénzügyigazgatóságokban, földhivatalokban stb. Ez azt jelenti, hogy egyik gyűjtemény sem teljes. Ahhoz, hogy egy település kataszteri anyagát összegyűjtsük, több helyen kell kutatást végezni. Így előfordulhat, hogy egyes településekről semmit nem, vagy csak néhány dokumentumtípust találunk meg.
Az Országos Levéltár gyűjteményébe több részletben kerültek ezek a források. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya kezdeményezte a térképek közgyűjteménybe kerülését, és a két világháború között nagy mennyiségű térképet vett át a Földmérési Térképtártól. A térképeket helyhiány miatt az MNM Levéltárának raktárában helyezték el, ami történetesen a Bécsi kapu téri levéltárépületben volt. 1934-ben az MNM Levéltárát az Országos Levéltárhoz csatolták, és hamarosan megkezdték a térképek levéltári nyilvántartásba vételét.
Ezt követően az 1950-es években vettünk át térképeket és iratokat a FÖMI jogelődeitől, Országos Földmérési Intézettől, a Geodéziai és Kartográfiai Intézettől, valamint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Központi Adattárából.
A gyűjteményt mindig is kiemelt kutatói érdeklődés övezte, mivel a korszakból ezek a térképek a legnagyobb méretarányú térképek, amelyek az ország nagy részéről rendelkezésre állnak és egységes, tudományos szempontok alapján készültek. Az MNL és a BFL nyilvántartásai az Elevéltár oldal keresőfelületén és a Magyar Levéltári Portálon kereshetők. Az MNL OL gyűjteménye (2014. évi állapot) digitális felvételekkel együtt kutatható a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon.
A Mapire rendszer lehetővé teszi, hogy a Habsburg Birodalom illetve az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi térképein navigáljunk a legmodernebb technológiák segítségével. Fő célja egységesen készített, a teljes Birodalomra kiterjedő katonai felmérések, kataszteri térképek közreadása, emellett azonban más, érdeklődésre számot tartó régi térképeket is tartalmaz. Az oldal jelenlegi verziója tartalmazza az első felmérés (1764-1784), a második katonai felmérés (1806-1869) teljes anyagát, melyek méretaránya 1:28.800. Izgalmas felfedezés lehet például saját lakhelyünk egykori környékének vizsgálata, a régi utcanevek, mára már elfeledett gyárak, közterek megtekintése. A gyűjteményt a nap 24 órájában elérhetjük ide kattintva a Mapire oldaláról.
tags: #felsocsatar #kataszteri #terkepe