Gázi Kászim pasa dzsámija: források, átalakulások és örökség a Pécsi belvárosban
A dzsámi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, köznyelve a belvárosi templom mögött rejtőző Gázi Kászim pasa dzsámija története szorosan összefonódik Pécs középkori és török kori múltjával. A helyszín eredetileg Szent Bertalan-templom volt, amelynek nevét a Jeruzsálemi zarándoklathoz kapcsolódó ereklyék adták. A török hódoltság alatt a templom köveiből épült a híres dzsámi, amely méretében és díszítésében is monumentális példája a magyarországi oszmán építészetnek. A 18. századtól későbbi modern kori feltárásokig és átépítésekig vezető út sokféle réteget tár fel a kultúrtörténetben.
A középkori alapok és a kezdetek
A Szent Bertalan-templom első nyomai a 13. század elejére nyúlnak vissza, amikor II. András király zarándokútjáról Jeruzsálemből visszatérve sok szent ereklyét hozott magával, köztük Szent Bertalan jobbkezét. A tiszteletére épült templom első formáját a századokra kiterjedő bővítések követték: a hajó hossza ekkor 30 méterre rúgott és a nyitott tömeg ritkán érte el a díszítés nélküli alaprajzot. A 14. században a templom kibővült, saroktoronnyal és megerősített saroktornyokkal. A 15. század végén reneszánsz stílusú átalakításokkal két mellékhajóval bővült a belső teret, a szentély pedig köríves megoldást kapott.
Gótika és török kori fordulat
Az 16. században a törökök által elfoglalt városban a templomot leéptették, köveit pedig a dzsámi felépítéséhez használták fel. A korábban is jelentős vallási negyedet - Jakováli Hasszán pasa küllijét - magába foglaló területen a dzsámi végleges formája 1543-46 között alakult ki, a középső négyszögletes rész nyolcszögű dobon nyugvó kupolával. A déli, nyugati és keleti homlokzatokon sorban helyezkedtek el a szamárhátíves ablakok, amelyeket vörös-fehér váltakozó sávokkal díszítettek. A bejárat az északnyugati oldalról nyílt, és a karzathoz vezető lépcső külső bejárathoz kapcsolódott.
Az átépítések és a belső titkok
A török korszak díszítései közé tartozott a Korán-idézetekkel díszített falak és a török szószék, amely a mai napig a belső emlékek közt őrződik. A dzsámi belső terében a női karzata és a minaret elveszett részeinek nyomai is megmaradtak, ahogyan a 18. századi átépítések nyomai is felfedezhetők. A dzsámi 1766 körüli újjáépítése kapcsán lebontották a minaretet, helyére egy masszív toronynak nevezhető elem került, a mezőgazdaság és a belső udvar úgynevezett boltíves aluljárójával összekötötték a jezsuita rendházat. Ekkor kezdődött meg a templom barokk rokokó berendezéseinek korszerűsítése is.
Török felszabadulás és későbbi történet
Evlija Cselebi utazó részletes önéletrajza szerint a dzsámi a kor egyik legszebb példája volt: kupolái kékes kőből készültek, a minber és a mihráb karcsúak voltak, és drágakövekkel kirakott kürszije ragyogott. A török uralom végével a dzsámi aránylag szerencsésen vészelte át a megpróbáltatásokat; 1692-ben a jezsuiták tulajdonába került, majd 1702-ben keresztény templommá alakították át. A 18. században a barokk-stílusú átépítések során a minaretet lebontották, és a déli oldalon barokk előcsarnokot építettek hozzá. 1939-1940 között Körmendy Nándor tervei alapján a régi török alkotásokat szembeötlővé tették az új részekkel, miközben a régi elemek világosan elkülönültek az új szerkezetektől.
A modern kutatás és bemutatás
A dzsámi feltárása új korszakot nyitott a magyarországi török építészeti emlékek kutatásában. A feltárás során előkerült az eredeti csomókötéses ablakrács, amely a török kori állapothoz visszavezetett rekonstrukció alapját szolgálta. A 20. század végén és a 21. század elején végzett rekonstrukciók során a belső tér megőrizte török korból fennmaradt motívumait, és a 19. századi rokokó-kori elemek mellett a kupola felújítása neoreneszánsz fedést kapott. A belvárosi templom kriptája 1967-ben került kiásásra, és a lakóterekkel összekapcsolt alagút- és altemplom-technikák részben hozzáférhetővé váltak a látogatók számára.
Képek és vizuális anyagok
A Szovjet Hadifoglyok KANNIBALIZMUSRA Kényszerültek a Magyar Őrök Miatt? – A Cservenkai Tábor Titkai
A gótikus és reneszánsz átépítések története szintén vizuálisan is követhető: a barokk tornyok és a rokokó elemek részletei, a minaret lerombolása és a későbbi újraszerkesztés nyomai beágyazódnak a városképbe. A külső és belső szerkezetek egymás mellé állítása, a török kori elemek megóvása és az azt követő restaurációk mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma a Gázi Kászim pasa dzsámija a Pécsi belváros egyik jelképe legyen, miközben római katolikus templomként funkcionál.
Tájékozódási és turistatartalom
A dzsámi és a hozzá kapcsolódó történelmi komplexum a Széchenyi tér központi részén helyezkedik el, ahol a város középkori és modern arculata egybefonódik. A látogatók számára a templom kriptája látogatható, és a modern kiállítások a mevlevi dervis kultúrát is bemutatják. A látogatás során érdemes megtekinteni a Jakováli Hasszán dzsámiját is, amely a török-kori vallási negyed központi helyét képezi és az UNESCO-listán is megjelenik többek között a mevlevi kultúra miatt.
Fontos dátumok és tények
- 12. századi Szent Bertalan-templom alapjai a kezdetek, a 13. század első felében kezdődött az építés története.
- A 16. században a törökök átalakították a templomot dzsámi formára, a 16. század második felétől pedig a dzsámi jelentős vallási negyed része lett.
- A minaret lebontása 1766-ban történt; ekkor épült a délnyugati toronyszerű kötőelem.
- A 20. századi rekonstrukciók során a török kori állapotokat visszaállították, miközben a korábbi barokk elemeket is megőrizték.
- A 1939-1942 közötti feltárások Gosztonyi Gyula vezetésével történtek, céljuk a török kori részletek feltárása és a régi állapot visszaállítása volt.
tags: #gazi #kaszim #pasa #dzsamija #epitese #forras