Gubacsi lakótelep: Tudnivalók Budapest XX. kerületéről
A Gubacsi lakótelep Budapest egyik különleges időkapszulája, ahol ma is érezhető az 1950-es évek hangulata - köszönhetően a megmaradt szocreál épületeknek. Sajátos időkapszula a Gubacsi lakótelep, amin a mai napig érezhető az 1950-es évek hangulata, de az épületeket látva az is sejthető, hogy az állam hogyan vélekedett akkoriban a lakhatásról és az igényekről.
A Gubacsi hídhoz közeli és nyugatról a Ráckevei (Soroksári) - Duna által határolt lakótelep a Pestszenterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő mellett terül el és ha úgy vesszük, saját vízitelepe is van, csónakházakkal.
A Ráckevei-Duna partján, a Gubacsi hídfőtől délre az ötvenes évek közepén egy kisebb lakótelep épült. Keletről, az egykori téglagyári tó helyén most teniszpályák, jégcsarnok és focipálya határolja, sportolásra tehát bőven van lehetőség.
Történeti áttekintés
A 19. század második felében a Drasche-féle téglagyár működött a területen, ennek egy része az 1930-as évekre meglehetősen elhanyagolt állapotba került, ugyanakkor lakásoknak épp megfelelő volt, így megindult a parcellázása, ám a II. világháború miatt a tervezett beépítés már nem valósulhatott meg.
Eredetileg zárt bérházsort, előkertes házakat, valamint szabadon álló családi házakat terveztek ide, ebből néhány kertes ház, valamint 1942-re a Kőszénbánya és Téglagyár Nyugdíjintézetének klinkertéglás, kislakásos bérháza készült el. Ez ma is modernebb hatást kelt, mint a környezetében lévő épületek nagy része, és ebben a házban vannak a legtágasabb lakások is az egész telepen - emeletenként két kétszobás, erkélyes lakást alakítottak ki. Érdekesek a homlokzati kerámiadíszítések is, amelyeket a téglagyári technikusok, szobrászművészek és építészek alakítottak ki.
A körülötte található lakótelep építése csak az 1950-es években folytatódhatott, immár szocreál stílusban. A 19. század második felétől a Drasche Téglagyár működött, és telepének egy része a II. világháború előtt feleslegessé vált. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő területet parcellázni kezdték. A beépítést a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által jóváhagyott tervek alapján képzelték el, de a háború miatt nem tudták befejezni.
A lakótelep központját alkotó háromszögletű tér egységes beépítésére vitéz Nászay Miklós, Schall József és Weltzl János építészmérnökök 1940-ben készítettek először terveket. A Téglagyár teret és a tőle északra húzódó utcát akkor zárt bérházsorral, tőlük délre a többi házhelyet előkertes, szabadon álló családi házakkal képzelték el.
A Drasche-bérház homlokzata a Tér és Forma cikkében. Kép forrása: Tér és Forma, 1944-1945. XVII.évf. 10.sz. A teret északról lezáró Drasche-bérház homlokzatán lenyűgözőek a téglagyár múltját idéző domborművek, ezeket a feljegyzések szerint a szobrászművészek (Pándi Kiss János és Huszár Imre), építészek és téglagyári technikusok összehangolt együttműködésével készítették. A bérház egységes homlokzata három lépcsőházat foglal magában, mindegyikben emeletenként két db kétszobás, mellékhelyiségekkel és személyzeti szobával bíró, erkélyes lakást helyeztek el. A Drasche-bérház homlokzata és emeleti alaprajz a Tér és Forma cikkében. Tér és Forma, 1944-1945. XVII.évf. Az utcákon sétálva feltűnik még néhány, az emeletes házak között szétszórtan elhelyezkedő családi ház, amelyek valószínűsíthetően az akkori beépítési terv részét képezték. A telep helyszínrajza az 1942-es tervek szerint. Tér és Forma, 1944-1945.
Abban az évben a szocialista városfejlesztés fókuszába a lakótelepek építése került, hiszen a dolgozó népnek sok lakás kellett. A később módosított, 1953-as beépítési tervjavaslat. Magyar Építőművészet, 1956. 4. A fordulat 1954. végén következett be Hruscsov moszkvai beszédével. Az SZKP első titkára ebben a szovjet építőipar új módszereiről beszélt, amely lényegében a gyors és költségkímélő házgyári termelést helyezte középpontba. A beszéd itthon is némi zavart keltett és hatására a szocreáltól való fokozatos elszakadás jeleit lehetett megfigyelni. A legfontosabb célkitűzés az lett, hogy típustervezés és a korszerű építőipar megteremtésével, nagyipari keretek között minél több otthont tudjanak olcsón és gyorsan építeni, elhagyva a céltalan és felesleges, az építést drágító díszítőelemeket.
Mindezek a politikai-ideológiai változások a Gubacsi helyszínt is érintették, ahol 1953. szeptemberében, még Hruscsov beszéde előtt elkészültek a telep tervei és az előregyártott vasbetonelemekből álló kétemeletes lakóházak építése is elindult, a telepnek a Zamárdi utcától délre eső részén. 1954. őszén pangás állt be az építőiparban és a Lakóterv Molnár Péter vezetésével újragondolta, illetve korszerűsítette a telep fejlesztési koncepcióját.
A Téglagyár teret északról lezáró épületek az 1954-es terveken, középen az 1942-re felépült Drasche-bérház. Magyar Építőművészet, 1956. 4. Így a központi teret részben fásított, gyepesített kisvárosias térként valósították meg, ahol az épületek földszintjén üzletek szolgálták a lakók kényelmét. A Téglagyár tér ma is ilyen, és kifejezetten jót tett neki, hogy a módosított terv alapján csak részlegesen lehet autóval áthajtani rajta, ettől lett sokkal inkább a lakóké. Középen fákkal körülvett játszótér és padok állnak, a tér sarkában, a folyóhoz vezető lépcső tetején 1968-ban állították fel Tar István Táncolók c. alkotását.
A kerámia domborművekkel díszített Drasche-bérház és a családi házak kivételével a telep emeletes lakóházait 1953 és 1957 között, több ütemben építették fel, különböző szerkezeti sajátosságokkal. A Drasche-bérház szomszédságában két kísérleti jellegű épület áll, az egyik a téglagyárban előrefalazott téglafaltömbökből összerakva készült, a másik a regenerációs hőlégfűtés kísérleti épülete. Más épületek esetén az országban elsőként használták az azóta is vitatott gázbeton - más néven gázszilikát vagy pórusbeton paneleket. Ezek előregyártott elemekből álltak, így a korabeli újságok szerint az építkezés nemcsak rendkívül gyorsan folyt, de sokkal kevesebb munkásra volt szükség. 1956-ban a 23. Gázszilikát panelekből készült épület a Magyar Építőművészet 1955, 7-8. szám, p. A lakóházak külsejére az ideológiában bekövetkezett változás, illetve az átmeneti időszak, amikor a szocreál már nem volt “kötelező”, de még nem felejtődött el, határozottan rányomta a bélyegét. Ez legjobban talán az udvari homlokzatok függőfolyosóinak kialakításán feltűnő, lásd a pár év eltéréssel megvalósított oszlopos tornácos és a betonrácsos megoldást.
Az ingatlanok jellemzői
A telep lakásai meglehetősen kis méretűek, 30-47 m2 alapterülettel, sőt a nagy részükbe fürdőszoba helyett mindössze mosdófülke jutott. Ezeket a “CS”-típusú, azaz csökkentett komfortfokozatú lakásokat a felülről irányított, a minőség helyett a mennyiségre hajtó tervgazdálkodás hozta létre. “60 lakáshoz két mosókonyha, persze géppel, zuhanyozós tömbfürdő, öt garzonlakásra egy fürdőszoba” jutott. A homlokzatok kevéssé díszítettek, de nem lehet szó nélkül elmenni a bejáratok feletti színes kerámiaképek mellett.
Az egykori múltat az utcanevek idézik, a már említett Téglagyár téren kívül lett Közműhelytelep, Téglaégető köz és Téglagyártó út is. A Duna-part közelsége, a sok fa és a házak közé beiktatott zöldterületek miatt nagyon szerethető telep, egy tavaszi, hétvégi sétát mindenképpen megér.
Pesterzsébet legszebb részén a városközponthoz közel és közel a Duna parthoz, a Jódos strandfürdőhöz kínálok megvételre egy 29 nm-es, 1 szobás, franciaerkélyes, 1. emeleti igényesen felújított tégla lakást rendezett társasházban.
Az ingatlanhoz jelenleg még nincsen videó.
Agyonverték a bánatos férfit a Duna-parton
A tömegközlekedés kiváló, a ház előtt buszmegálló van, a Hév 5 perc alatt elérhető. A közelben 1-2 perc sétára található a Duna, élelmiszerbolt, zöldséges, konditerem, tenisz pálya, dohánybolt, patika, kajak klub, új termálfürdő.
| Cím: | Budapest, XX. Kerület (Gubacsi lakótelep), Vizisport utca |
| Elhelyezkedés: | 1. emeleti lakás egy rendezett társasházban |
| Környezet: | Duna parti csónakház, Duna part, Jódos strandfürdő, városközpont |
| Közlekedés: | 148-as, 151-es busz, H6-os HÉV (5 perc séta) |
A lakótelep építésekor a cél egyértelműen az volt, hogy gyorsan és olcsón készüljön el sok lakás, az összhatás alapvetően olyan, mintha egy kisvárosba csöppentünk volna, parkokkal, közösségi terekkel.
A lakáshiány mindig is probléma volt az országban és - leginkább - Budapesten, amin hol jobban, hol egy kicsit nehezebben sikerült enyhítenie a mindenkori hatalomnak. A II. világháború után még mindig voltak komfort nélküli telepek a fővárosban, ahol tömegével éltek az emberek, de a belvárosi házakra is a túlzsúfoltság volt jellemző. 1953-ban indult újra a Gubacsi telep építése, a háború előtti terveket teljesen újragondolták, így végül a kertes házak helyett két- és négyemeletes téglaházak épültek, melyekben 30-47 négyzetméter alapterületű, úgynevezett CS-lakásokat alakítottak ki. Ezek csökkentett komfortfokozatú lakások voltak, tehát csak egy mosdófülkével rendelkeztek - ezeket mára már modernizálták a lakosok. Bár első ránézésre ezek egyszerű, típusterv alapján összerakott házaknak látszanak, mégis magukon hordozzák a kísérletezést és az építőipar fejlődését. Az, hogy a lehető legtöbb otthon létrehozásában gondolkodtak, magával hozta az építőipar korszerűsödését és a nagyipari termelést - megindult az előregyártott elemekből való építkezés. Budapesten itt használtak először gázbetont (gázszilikátot - az elnevezés az előállításkor jelentkező gázképződésre utal). Valójában ennek köszönhető a gyors építkezés.
A megszeppent kislány mögött, ott, ahol a két kordé megállt, előregyártott elemekből hatalmas bérház emelkedik, toronydaru gémje rajzolódik mögötte az égre. Odább, az útkanyarban viszont zöldség-gyümölcsbódé sötétzöld oldala virít. Gyerekkocsit toló mamák és láthatóan gyereket váró fiatalasszonyok sétálnak. És az élet állandó mederbe térését jelzi egy »cippzáras« kisiparos citromsárga cégtáblája is.
Az utóbbi érzést erősíti, hogy rengeteg a zöld, az utcákat fasor és sövény szegélyezi. Az emeletes házak sorát néhol megtörő kertes házak pedig különös hatást kölcsönöznek a telepnek. Ha valaki nem ismeri a lakótelep történetét, akkor nem is érti, hogy kerülnek ide ezek az épületek.
Bár a lakótelep megnevezés sokak számára negatív jelentéssel bír, és alapvetően egy sűrűn beépített, szürke betontengert látunk lelki szemeink előtt, ez sok esetben nem igaz. Több olyan, a két világháború között vagy a szocializmus idején épült lakótelepet is találunk Budapesten, amelyek emberléptékű kialakításuk, jó infrastruktúrájuk, elhelyezkedésük és az ott található szolgáltatások miatt nagyon is élhetők (pl. József Attila-lakótelep, Kerepesi úti lakótelep).
tags: #gubacsi #lakotelep #lakas