Házastársi közös lakás használatának rendezése tulajdonostárs esetén
A házasság felbontása egymagában nem szünteti meg egyik házastársnak sem a közös lakás használatára vonatkozó jogát. A Csjt. 31/A. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 31/B. A jogviszony minősítésénél abból kell kiindulni, hogy a nem tulajdonos házastárs a lakás használatára a fennállott házasságra tekintettel, a bíróság döntése esetén ezen felül a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdésében rögzített családvédelmi szempont alapján szerzett jogot. A használat jogcíme, terjedelme, tartalma ezért ennek megfelelően kerülhet meghatározásra. Ez pedig azt jelenti, hogy a használat személyhez kapcsolódó speciális jogosultságon alapszik. Ennek megfelelően a felek között lakásbérleti jogviszony - külön ilyen irányú megállapodás hiányában - nem jön létre. A lakásbérlet szabályait csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben azt a jogviszony sajátos természete nem zárja ki. Így a használat személyhez kötött jellegéből következően nem kerülhet szóba a lakáscsere, a bérleti jogviszony folytatása, lemondás a lakásbérleti jogról a hozzátartozók javára stb. Ugyanakkor az önálló jogcímes használat kizárja, hogy a tulajdonos kellő indok nélkül megszüntesse a lakáshasználati jogot. A nem tulajdonos házastárs, illetve a nem tulajdonos kiskorú gyermek a lakást csak a saját, valamint az együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja.
I. A birtoklás, a tényleges használat jogának átadása, a másik fél részére biztosítása - ilyen tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányában - nem jelenti a tulajdonjogból eredő egyéb jogosítványok megszűnését. A Ptk. 99. §-a - a dologgal járó terhek és a másra nem hántható kár viselésének a kötelezettsége mellett - a tulajdonost a dologból folyó hasznok szedésére is feljogosítja. Ez a jogosultság közös tulajdon esetén - a tulajdoni hányada arányában - a társtulajdonost is megilleti, mint ahogy ebben az arányban őt is terhelik a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdonból eredő kötelezettségek, és viseli a kárveszélyt (Ptk. 141. A távozó házastársnak ezt az igényét nem zárja ki az, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének a ráeső részét - a felek megállapodása vagy a bíróság határozata alapján - felvette. A lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis - társadalmi rendeltetését tekintve - a lakás elhagyásáért járó (a másik fél oldaláról: a lakás kizárólagos használatáért fizetendő) térítés, amely mind az összegszerűségének megállapításánál irányadó szempontokat (forgalmi érték, kiskorú gyermekek száma, vagyoni helyzet stb.), mind esedékességét illetően a távozó házastárs elköltözésének az időpontjához kötődik. A használati díjra való jogosultság mellett szól a vagyoni egyenértékűség szempontja is: a lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis a házastársi közös vagyon megosztásánál (a megváltási árban vagy egyéb módon) megfelelően elszámolható. Íly módon a rendezés és a közös tulajdon megszüntetése között felmerülő pénzügyi elszámolások fontosak a felek számára, különösen a bennlakó házastárs számára.
II. A Csjt. 31/A. §-a és azt követő szakaszain alapuló lakáshasználati rendezést követően a rendezés alapjául szolgáló körülményekben utóbb olyan lényeges változások következhetnek be, amelyek mellett az eredetileg helyesnek és célszerűnek látszó megoldás már sérti az okszerű lakáshasználat követelményeit, illetőleg már nem felel meg valamelyik fél lényeges jogos érdekeinek. A korábbi jogerős ítélet nem lehet akadálya annak, hogy a bíróság a megváltozott körülményekre figyelemmel - a Legfelsőbb Bíróság PK 8. számú állásfoglalásában foglalt szempontok szem előtt tartásával - utóbb eltérő módon szabályozza a közös, illetőleg valamelyik házastárs kizárólagos tulajdonában levő lakás használatát. A használat rendezésének alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás (pl. Az újraszabályozás során nem hagyható ugyanis figyelmen kívül az, hogy a használat rendezése a családjogi törvény rendelkezése alapján a családvédelmi szempontok szem előtt tartásával történt. Ezáltal az újraszabályozás alapjául szolgáló körülmények között olyan eltérő körülmények is felmerülhetnek, amelyek alapján a korábbi megoldás már nem célszerű, és a bíróság egyedi mérlegelést végezhet.
III. A jogalkotó törekvése, hogy a házastársi közös lakás használatát rugalmasabban és végrehajthatóbban rendezze, figyelembe véve a családvédelmi szempontokat és a gyermekek érdekeit. A Javaslat rugalmasabb szabályokat iktat be, például a 3:80. § (3) bekezdése, 3:81. § (3) bekezdésének a) pontja, 3:82. § (2) bekezdése, 3:84. § (3) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése, a vagyonmegosztással való összefüggéseket pedig a 3:80. § (3) bekezdése, a 3:84. 3:76. 1 bekezdései tartalmazzák. A Csjt. 31/B-31/E. §-ai csak a házastársak egyikének vagy mindkettőjüknek tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján használt lakás használatára vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket. A bírói gyakorlat a rendezés lehetőségét kiterjesztette valamennyi, a házastárs(ak) által önálló jogcímen használt lakásra (PK 299. állásfoglalás indokolása).
A házastársak közös lakásának meghatározása három feltétel együttes fennállását igényli: 1) a házasság fennállása, 2) az együttlakás egy olyan önálló lakásban, amelynek használatára 3) a házastársak egyikének vagy mindkettőjüknek tulajdonjoga, haszonélvezeti (használati) joga vagy bérleti joga alapján kerül sor. A Javaslat a szóba jöhető önálló jogcímeket nevesíti, és a szabályozás szempontjából különbséget tesz a közös és a kizárólagos jogcím között. A “közös” jogcím esetében az egyik házastárs továbbra is a közös jogcímen alapuló használatba tartozik, a használat rendezését pedig közösen vagy a másik hozzájárulásával lehet megvalósítani, a hozzájárulást vélelmezni nem lehet. A „kizárólagos” jogcím alapján lakott házastársi közös lakás esetén pedig a rendezés során figyelembe veszik a gyermekek érdekét és az életkörülményeket, hogy a lakás használatát minél humánusabban rendezhessék meg.
15 kérdés, amit fel kell tenned Házasság előtt!
tags: #hazastarsi #lakashasznalat #rendezese #tulajdonostars #eseten