Igazi járműépítés: részletes útmutató és tapasztalatok egyedi modellkészítéshez
A legnagyobb gond - ami most sem sikerült 100%-osan - az a szegecsek eltüntetése volt. A problémát többek között az okozza, hogy a pályaszám és egyéb feliratok ott találhatók mellette. Illetve az ablakok szélei, ami szintén lehetőséget ad a hámozásnál az élbe való belemetszésre. A főkeret bordáit is le kellett operálni. A hiányzó takaróléceket, valamint a főkeret oldalfallal egy síkba történő hozását Evergreen profilokkal (0,25*0,5, illetve 1,5*2,5) oldottam meg.
A ragasztásnál előfordult, hogy a vékony profil alól kinyomódott a megoldott, lágy polisztirol anyag, de ilyenkor sem kell kétségbe esni, mert pár perc után, amikor már elpárolog az oldószer nagyobbik része, akkor egy borotvapengével óvatosan le lehet nyisszantani a kinyomódott részt, oldalról meg alá lehet óvatosan nyúlni, és le lehet választani a felületről. Következtek a szokásos folyamatok, festés, matricázás, lakkozás, nyomdázás. A képen ugyan nem látszik, de az alsó feliratok - a honállomás fehér alapszínét leszámítva - sárgák. A kocsi vége kapott valami harmonika-féleséget.
Na, csak elcsesztem a szöveget... Valamikor régen a személykocsis topikba betette valaki ezt a képet, valószínűleg Kubinszky M. készítette. Ez volt az egyetlen Rybák kocsi, ami a MÁV-nál vegyes osztályú lett, először BC, majd AB. Tervezgettem, hogy jó lenne egy ilyet csinálni, bár nem sok lapot láttam korábban. Aztán egyszercsak szembejött a Macerán (lehet, hogy valaki jelezte nekem?) 2 kocsi, amit egyben hirdettek nem túl sok pénzért. Pár év elteltével amikorra sikerült matricát csináltatnom hozzá, nekiálltam szétbarmolni. Na, nem nagyon, csak egy kicsit.
Az ablakok fölötti szellőzőket éles sniccerrel levágtam. Némi csiszolás, polírozás, gittelésre szükség volt. (Sikerülhetett volna jobban. Aztán ugyanezt a kilincseknél, zsanéroknál is elő kellett adni - gittelés nélkül. Jó lehetőség a haj fehérítésére is. Nekem sikerült.) Jakó Attila zárcímereinek felragasztása után 0,45-ös fúrást kellett beléjük készíteni, és abba beleapplikálni a 0,4-es rézdrótot. (Legalább a felénél a fúráskor elengedett a pillanatragasztó, ilyenkor káromkodás, majd a pontos helyreillesztés megpróbálása következett. Végülis sikerült...) Ezzel egyidejűleg a kapaszkodók helyét is ki kellett fúrni. Nem volt egyszerű a kb. 1 mm vastag anyagba belefúrni úgy, hogy az oldalán ne jöjjön ki a fúró. A kapaszkodókat is pontosan kellett hajlítani, illetve párhuzamosan beilleszteni. A pontosság kedvéért össze is jelöltem a kapaszkodókat a helyeikkel. A folyosó oldalsó és végi Zzemoki-féle ajtók a tömör műanyaglemez helyére lettek beragasztva. A WC fülke kapott mosdót is WC kagylót is Y kocsimaradékából kifűrészelve. A kocsibelső kapott valami nagyjából hasonló színeket. Ecsetel csináltam, mert kívülről sok nem látszik belőle, nem is lett szép. Meg a budi kilakítása is tulajdonképpen teljesen fölösleges, mert abból meg semmi nem látszik, de hiába, a tudat, hogy "ott van"...
Korábban csináltam akkuláda mesterdarabot, amit leöntettem, majd festettem, lakkoztam. (Nem volt kedvem már huszadjára ugyanazt kifaragni. Csinálja ezt, akinek 7 anyja van!) A műgyanta akkulátát a helyére kellett igazítani. A kocsit festettem, matricáztam, lakkoztam, összeraktam, a kapaszkodókat meg úgy befeketítettem, mit egy parlamenti kormányzó párt az ellenzéket. Vagy fordítva. A magam részéről csak lágyítót használok, száradás után is szépen ráfekszik a felületre. Ha ügyesen csinálom*, és nem kerül a matrica alá buborék, akkor lakkozás után gyakorlatilag alig látszik. * Tehát a matricázás folyamatát a szabályok szerint végeztem, hogy a buborékmentesség megmaradjon.
A matricalágyító cseppre húztam rá a fóliát, buborék nem volt alatta, óvatosan a helyére igazgattam az úszó fóliát, majd hagytam száradni elég sokáig. A fólia szélei már rögzültek, és akkor nagyon óvatosan egy száraz 2-es ecsetet először a széleknél (közép felől) óvatosan kifelé görgetve kinyomtam a maradék folyadékot. A matricázás most egész jól sikerült, nem nagyon látok buborékos részt. (Illetve a csík alatt, ahol az eredeti szellőzőket eltüntettem, és nem lett tökéletes a felület. Van-e valakinek fölösleges Schicht "oldtimer" kocsi bútorzata? Kérdéses, hogy ki milyen példányt látott.)
Jó lett ez! érdekesség állatfakta ez a Tipo 28R. Valamikor régen favázasként készültek, aztán felújították, átalakították. Az aljára tettem egy DIP kapcsolót, lehet választani, hogy a jobb vagy a bal belső vagy a kinti világítás kell. Köszönöm az érdekes képet! Na, itt nőtt a rugózatlan tömeg számottevően. (Korábban tévedtem, a görlitzi képeken nem látható kardánhajtásos megoldás. De a vasúti kocsiknak 100 éve nem volt nagy energiaigénye, nem volt akkora fényár a kocsikban, mint ma. Egy fülkés kocsi folyosóján volt kb 4 db izzó, kb 2 db a peronokon, meg a fülkékben (budistul) 9-12.
Összegzésként: Saccolva a teljesítményüket, kb. 25 W teljesítményűek lehettek. Összességében nem tartom valószínűnek, hogy a kocsikba 500 W teljesítménynél több lett volna beépítve. A görlitzi képeken is a dinamós kocsiknál 1 db meglehetősen kicsi akkuláda látható. Ezekhez nem kellett hatalmas dinamó. Ha megnézed a korábban behivatkozott DRG BC4i-28-as típusú kocsi képét, az a dinamó nem akkora, hogy egy konzol ne bírná el. Laposszíj volt és ma is az. Már csak azért is, mert ha leesik, elveszik, könnyebb pótolni. A 2. világháború előtti időszakban a lapos szíjat használták, és a dinamó felfüggesztése olyan volt, hogy középen tartotta a szíjat. A rajzok szerint nem volt feszítő görgő, nyilván a dinamófelfüggesztés volt olyan.

Részletes menet közbeni megoldások
- Az ablakok fölötti szellőzők éles sniccerrel levágva, majd csiszolás és polírozás.
- A főkeret oldalfalhoz igazítása Evergreen profilokkal (0,25x0,5 és 1,5x2,5).
- A kilincs- és zsanértechnikák kivitelezése precíz faragások és gittelés nélkül is megoldható.
- A kapaszkodók pontos hajlítása és elhelyezése össze is jelölve.
- A belső berendezés részleges fúrása és a mintázás pontos megoldása, hogy a belső elemek esztétikusak legyenek és ne látszódjon a műanyag alapfelület.
A matricázás részletei
A matrica felrakása során a fólia széleinek rögzülése után óvatosan kifelé görgetve a maradék folyadékot kinyomtam. A matricázás láthatóságát és a felirat védelmét egyaránt szem előtt tartva dolgoztam, hogy buborékmentes felületet érjek el. A feliratokat előzetesen megjelöltem szúrós tűvel a pontos helyek kijelölése érdekében.
Gyakorlati megfontolások a korábbi projektekből
- A haj fehérítésére adott lehetőség és annak eredménye.
- A budi belső kialakításának részletezése, bár külső szemszögből nem látható sok belőle.
- A dynamóhajtás és a lapos szíj problémáinak megfontolása: a történelmi megoldások összevetése a modern megközelítésekkel.
