Illetékkiszabás és a vagyonszerzési illeték alapja: a forgalmi érték értelmezése 19. § (1) bekezdés és kapcsolódó rendelkezések tükrében
A forgalmi értéknek vagyonszerzés, öröklés esetén kiemelkedő szerepe van, ugyanis ez lesz az illetékfizetés összegének alapja. Miután a vagyonszerzési illeték alapja a forgalmi érték (illetve a terhekkel csökkentett forgalmi érték, vagyis az ún. tiszta érték), az illetékkiszabási eljárás meghatározó sarokpontja a forgalmi érték-megállapítás. E tekintetben számos kérdés felmerülhet, néhány érdekességre térünk ki cikkünkben.
A forgalmi érték meghatározása és annak jelentősége
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. §-a az általános szabályokat rögzíti. Az Itv. 69. §-a szerint a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg; a vagyonszerző nyilatkozhat a forgalmi értékről, és az összehasonlító értékadatokkal történő megállapítás a kiindulópont. Ha összehasonlító adat hiányában más értékmeghatározó módszerek is alkalmazhatók (pl. nettó pótlási költségalapú értékbecslés, hozamszámításon alapuló értékbecslés). Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása során figyelembe veheti a vagyonszerző nyilatkozatát, tarthat helyszíni szemlét, külső szakértőt vonhat be és felhasználhatja az energiatanúsítvány adatait is.
Az összehasonlító értékadatok kimunkálása érdekében nyilvántartást vezetnek az illetékkiszabásra bejelentett visszterhes ügylethez kapcsolódó adatokkal. A forgalmi érték megállapítása az Itv. 68. §-a szerint a két évnél nem régebbi értékadatokra támaszkodhat, amelyeket az adott környéken és fajta ingatlanra vonatkozóan vesz figyelembe az adóhatóság. A vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték meghatározásánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor a vagyonszerzést közjegyző vagy bíróság bejelenti, illetve az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési iratokat továbbítja az adóhatóságnak.
A bruttó vs. nettó forgalmi érték és a Kúria álláspontja
Az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerint a forgalmi érték nem tartalmazhat áfát. A Kúria szerint nem jogszerű az olyan érték figyelembevétele, amely bruttó értékben tartalmazza az ÁFÁ-t. Ez azt jelenti, hogy a forgalmi érték megállapításánál kizárólag a nettó értéket lehet figyelembe venni, és az elsőfokú bíróságnak ki kell térnie a bizonyítás mellőzésének okaira, ha új szakértőt kérnek a felek.
Fontos példák és tényállások összegzése: a Kúria kimondta, hogy a forgalmi érték meghatározása során az ÁFA nem része az illeték alapjának, kivéve ha fordított adózás szerint az adó olyan módon kerül megfizetésre, amely befolyásolja a forgalmi értéket. A joggyakorlat szerint az illetékalap tehát nettó forgalmi érték, és nem tartalmazza az általános forgalmi adót (ÁFA).
A forgalmi érték meghatározásának gyakorlati elemei az Itv. alapján
- Az állami adóhatóság a forgalmi értéket többféle módszerrel állapíthatja meg: összehasonlító adatok alapján vagy alternatív értékelési módszerekkel (nettó költségalapú értékbecslés, hozamszámítás alapú értékbecslés).
- A vagyonszerző nyilatkozatát szükség esetén figyelembe veszik, és helyszíni szemlét tarthatnak.
- Az összehasonlító adatok alapján kialakított forgalmi érték a hatóság döntésének alapja, amelyet a közvetlen adatszolgáltatás és nyilvántartás segít összevetni a bejelentett árakkal.
Példák a Kúriát érintő témákra
Korábbi ítéletek szerint a forgalmi érték nem lehet tartalmazza az áfát; ha az adóztatási módszerek fordított adózást alkalmaznak, ezt a körülményt külön kell kezelni. A jogértelmezés szerint a vagyonszerzési illeték alapját a nettó forgalmi érték képezi, és a bruttó ár vagy a vételár nem határozza meg a fizetendő illetéket, ha az adóhatóság ezt nem írja elő kötelezően.
A fenti szabályok összefüggései ajándékozás és hagyaték esetén
A különböző módon szerzett vagyontárgyak (ajándékozás, hagyaték) visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó szabályai eltérőek lehetnek. Az ajándékozás és hagyaték esetén a tiszta érték, amely az adókötelezettség alapja, a forgalmi érték kizárásával kerül meghatározásra. A Kúria megállapította, hogy a forgalmi értékből csak az ajándékot terhelő adósság és egyéb teher összege vonható le a megajándékozottra eső rész alapján (de a jelzálogjog ilyen teher, amely nem minősül adósságnak, kivétel lehet).
Az ajándékozási illeték alapja a tiszta érték, amelyet az Itv. 13. §-a alapján számítanak ki: ebből ki kell vonni az ajándékot terhelő adósság és az egyéb teher megajándékozottra eső részét. A Kúria hangsúlyozta, hogy a jelzálogjog - mint teher - nem adósság, így nem csökkenti az ajándékozási illeték alapját. Az ajándékozási illeték alapja tehát a forgalmi érték, amelyhez a tiszta érték tartozik, és ennek megfelelően kerül meghatározásra az illetékfizetés összege.
Rövid áttekintés a módosításokról és a hatálybalépésről
A cikkünkben érintett rendelkezésekhez kapcsolódó módosítások 1993-1994-es évekre nyúlnak vissza, melyek fontos részei a magyar illetékkontroll elméletének és gyakorlatának. A módosítások közé tartozik az öszszefüggő illetékrendszer aktualizálása és a különböző mentességek, kedvezmények finomítása is. A hatálybalépés 1994. január 1-je volt, és a módosítások ezt követően alkalmazandók az illetékkiszabásokra, illetve a jogalkalmazói gyakorlatra.
A legfontosabb mentességek és kedvezmények
A rendelkezések alapján bizonyos esetekben mentesülhetsz az illeték megfizetése alól, vagy kedvezményben részesülhetsz, például:
- Házastársak egymás közötti visszterhes vagyonátruházása;
- Lakás tulajdonjogának megszerzése CSOK felhasználásával;
- Lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése 4 éven belüli építkezés esetén;
- Vállalkozó által újonnan épített új lakás tulajdonjogának megszerzése;
- Az állami vagy önkormányzati lakástulajdon-kezelői jog megszerzése;
- Telek megvásárlása esetén a kedvezmények a feltételek teljesülése esetén.
Hogyan és mikor keletkezik az illetékfizetési kötelezettség?
Az öröklési illetékkötelezettség a hagyaték vagy öröklés napján keletkezik. Az ajándékozási illetékkötelezettség a szerződés megkötésének, illetve okirat aláírásának napján keletkezik, bizonyos esetekben a tényleges vagyonszerzés napján. A visszterhes vagyonátruházási illeték pedig a szerződés megkötésének napján, árverési vétel esetén az árverés napján, bírósági határozattal történő megszerzés esetén a jogerőre emelkedés napján keletkezik. Egyéb esetekben a vagyonszerzés napján keletkezik.
Bejelentési kötelezettség: ajándékozás esetén 30 napod van bejelenteni a vagyonszerzést. Ha ez elmarad, legfeljebb 200 000 forintig terjedő mulasztási bírság szabható ki magánszemélyekkel szemben. Visszterhes felvásárlások és ingatlan-nyilvántartási eljárások esetén ugyanezek a határidők alkalmazandók. Az illetékeljárás alóli mentességek és kedvezmények részletes szabályait a jogszabályok tartalmazzák, amelyeket itt röviden csak érintünk.
Összegzés
Az Illetéktörvény - bár összetett és részletes - logikus és következetes rendszert alkot, amely a vagyonszerzés fontos eseményeinél meghatározza az illeték összegét. A legtöbb esetben a bejelentés kötelezettsége is terheli a vagyonszerzőt. A kedvezmények és mentesülések széles skáláját kínálja, de ehhez alapos és körültekintő eljárás szükséges, hogy elkerüld a nem kívánt bírságokat és jogkövetkezményeket.
ELEMZÉS: Hozzáadottérték-adó
tags: #illetek #torveny #19 #5 #bekezdesenek #az