József Attila lakótelep IX. kerület: történet és utcanevek nyomában
A IX. kerületben fekvő József Attila lakótelep (JALTP) több ütemben épült 1957 és 1980 között, és a telep neve is érdekes történet módon alakult. A lakótelep hivatalos neve Üllői úti lakótelep volt, de ezt a nevet egyrészt az Üllői út X. kerületi oldalán 1956-ban Zágrábi utca környékén megépült házsor is jelölte, másrészt a IX. kerületben felépült JALTP emlegetése is hozzájárult. A költőről való elnevezés kapcsán egyetlen forrás említ egy ünnepi dátumot 1961-ből, ám ezt a korabeli sajtó nem támasztotta alá. A Budapest folyóirat 1973-ban arról írt, hogy a hivatalos iratokban még ekkor is Üllői úti lakótelepként szerepel a telep, holott a lakók már József Attiláról nevezték volna. A fővárosi levéltár végrehajtóbizottsági iratai részletes előterjesztéseket őriznek, de sok utcanévhez nem adnak teljes magyarázatot, csak adalékokat. Addig a lakótelep első lakója 1959 júniusában költözött be, és addig senkinek sem volt hivatalos címe, az épületeket csak a számaikkal jelölték. 1962 novemberében a V. B. elnevezésre több hullámban került sor: áprilisban, júniusban, novemberben és 1963 áprilisában foglalkoztak a kérdéssel. A JALTP-n vegyes közterületnévállomány alakult ki, amit úgy tűnt, hogy törekedtek egységes névadás felé, ám ez végül nem valósult meg teljes mértékben.
Az utcanév-javaslatok és a névadás logikája
Az egyik összeállító Harrer Ferenc várospolitikus volt, akinek édesapja Óbuda első polgármestere volt, és akinek nevét is felmerült a bizottsági ülésen mondott gratuláló beszéd után. A lakótelep helyén korábban álló kiserdő és telepek két közterületet hagytak csak feltártnak, ezek 903. és 904. utca voltak. A 904. utca neve 1962 áprilisában lett Dési Huber István festőművész nevét viselő; felmerült Désire átnevezés is, de végül nem ezt választották. 1962 júniusában az Ifjúmunkás utca elnevezése született meg, mert az indoklás szerint az iskola előtt haladva utal a környezetére; eredetileg Ifjúság útját szerettek volna, de már létezett hasonló nevű közterület a Népstadion közelében. A Hurok utca neve a közterület jellegére utalva alakult ki: onnan nyílik, és hurkot leírva tér vissza ugyanoda. Egyetértés utca név az Ifjúmunkás mellett született, amikor úgy hitték, hogy a két utca párhuzamosan tervezett kapcsolata megfelel az összefogás szellemének. A Csárdás köz elnevezésének ihlete kapcsán megfigyelték, hogy végül nem derült ki az eredet pontos forrása. Néhány hónappal később a Napfény, Csengettyű és Toronyház neveket fogadták el.
A Távíró utca kapcsán az Alexander Bell utcanév-javaslat tartotta magát hosszabb ideig, mert Bell a telefon fejlesztője volt. Az Epreserdő elhelyezkedése annak idején a terület munkaerő-mozgalmi jelentőségéhez kapcsolódott. Az Epreserdő egy létező erdősáv volt, amely valójában akácosként azonosítható; a középkori és korabeli szövegek szerint a környék munkásmozgalmi jelentősége is hozzájárult névhez. Ugyanekkor született a Lobogó utca és a Kosárka sétány neve, és felmerült a Zebra sétány elnevezés is; a Nyelvtudományi Intézet és a végrehajtóbizottság véleménye szerint a Zebra sétány fura hangzású. 1963 áprilisában az Őszirózsa utca elnevezését módosították Börzsöny utcára, mert az előző politikai tartalmak miatt nem volt megfelelő.
A telep fejlődése és a névadás összefüggései
A nyomorsziskel, azaz Mária Valéria-telep felszámolása kapcsán a hatvanas években törekedtek a semleges, kötődés nélküli nevek alkalmazására, illetve mozgalmi ihletettségű neveket is találunk (Lobogó, Ifjúmunkás, Egyetértés). Az egyetlen történethez kapcsolódó utcanév az Epreserdő volt, amely helytörténeti vonatkozásra utal. A Távíró utca és közneve egyrészt a korabeli kommunális szolgáltatásokat idézi, másrészt gazdaságtörténeti utalásként értelmezhető: a távíróhálózat a XXI. századra eszközeit időszerűvé tette. A lakótelep területén a hatvanas években építésen belül a 7-8 emeletes toronyházakban vezették be a központi fűtést, a kisebb tömbházakban pedig cserépkályhával és vaskályhákkal fűtöttek. A telep 1960-ban kapta a József Attila nevet, és 1961-ig átadtak 2312 lakást; a következő évtizedekben több mint 6 ezer új lakás épült, bölcsődék, óvodák, iskolák és művelődési ház is létrejött.
Építészet és közösségi élet a JALTP-n
A hatvanas években a lakótelepen a központi fűtés bevezetése mellett a hagyományos fűtés megoldások is jelen voltak; a polgárok a panelek gyors terjedése és a korszerűsítés ellenére is többféle építészeti megoldást láthattak. A telep külső arculata változatos volt, és a lakótelep egyes részein a 7-8 emeletes toronyházak, illetve a köztes épületek különböző technológiákkal készültek. A 1960-as években a József Attila-lakótelep az ország egyik legnagyobb közterület- és lakótelep-létesítménye lett, és itt megvalósult a kor akkori legnagyobb közértje és játszótere is. A Pest-Buda mozi 1973-ban nyílt Pest és Buda közös kulturális központjaként, és a telephez kapcsolódó közösségi terek is fejlődtek. A 80-as évekre a lakótelep már panelépítésre állt át, és a kínálatban korszerű közlekedés is megjelent, például a 3-as metró megnyitása és új buszjáratok.
Az első buszjárat a telepen a 39-es volt, amely 1960-tól 1973-ig közlekedett, innen az Üllői út felé, a Nyugati téri és a Moszkva téri megállókon át a Dániel útig vezetett. A telep útjai és terepei 1960-as évek elejétől folyamatosan fejlődtek; 1961-ben megnyílt az Ifjúmunkás utca 13-as iskolája, majd 1964-ben az ország legnagyobb ABC-je a Napfény utca 10-ben. 1966-ban átadták a Dési Huber István művelődési házát. A lakótelep saját moziját, a Pest-Budát 1973. augusztus 20-án vette kezdetét a Locomotiv GT koncertjével; a bemutató film az Ártatlan gyilkosok volt. A mozi nevét a Pest és Buda egyesítésének centenáriumához igazították.
Az 1958-1960-as évek szociálpolitikai megoldásai közé tartozott a Mária Valéria-telep felszámolása és a József Attila-lakótelep építése, amely során figyelembe vették a zöldterületek megőrzését és a fák művelését. A lakótelep építésének 1960-as éveiből származó kritikák szerint a lakások mérete és a kialakított környezet jelentős fejlődést mutatott, és a lakóknak magasabb színvonalú szolgáltatásokban részesültek. A telep teljes megújítása a közösségi terek, közlekedési hálózat és zöldfelületek harmonizálását célozta; a projektben a magántőke és az önkormányzati tulajdonú közterületek felújítása is szerepelt.
Az utókor szemléletében a JALTP a magyar építőművészet kiemelkedő példája lett, és a zöldövezeti adottságainak köszönhetően az ingatlanok értéke stabil maradt; a telep a kilencvenes években sem szenvedett olyan mértékben, mint néhány más budapesti lakótelep. A telep történetében kiemelkedő szerepet játszott a lakótelep közösségi élete, amelyet a művelődési ház és a Pest-Buda mozi is erősített. A leírt tények alapján a JALTP a korszak szimbólumaként is értelmezhető, hiszen a lakótelep építéstörténete és a benne élők története összefonódik a város megfelelő részének átalakulásával.
Az 1960-as években a lakótelep közössége a környezettel együtt fejlődött, és a kutatások szerint a fiatalok és gyerekek aránya itt volt a legmagasabb a fővárosban, miközben az egyéb munkaerő- és foglalkoztatási struktúra is változott. A 600 család bevonásával készült felmérések szerint a budapesti átlaghoz képest jobbak voltak a körülmények, és a telep zöldfelületei az évek alatt nőttnek bizonyultak. A 1970-es és 1980-as években a paneles építés dominált, a Mária Valéria-telep utolsó házait ekkor bontották le, és 11 emeletes pontházakat építettek a helyükre. 1980 márciusától a 3-as metró átadása és újabb buszjáratok megindítása után javult a tömegközlekedés; a telep tehát a korszak végéig folyamatosan fejlődött.
Az idő előrehaladtával a József Attila-lakótelep a Budapesti Városi Tanácsban végzett építészeti tevékenységek példája lett, és a zöldövezeti értékek és közösségi terek állandó részei maradtak. A telep története összefonódik a város kulturális és közlekedési fejlődésével, és a későbbi megújítási törekvések során a közterületek rehabilitációja és a magán-beruházások összehangolása kiemelt célnak bizonyult.
tags: #jozsef #attila #lakotelep #ix #pottyos #utca