Juhászati épületek: alaprajzi és technológiai szempontok
A juh- és kecskeistállók tervezésekor számos tényezőt kell figyelembe venni a hatékony és gazdaságos működés érdekében. Az alábbiakban részletesen tárgyaljuk az alaprajzi elrendezést, a technológiai megoldásokat és az épületekkel szembeni elvárásokat.
Az építkezési helyszín kiválasztása
A juh és kecske telephelyének kijelölésekor a következő szempontokat kell figyelembe venni. A domborzati viszonyok megfelelőek legyenek. Építkezésre a mélyfekvésű terület állat-egészségügyi okok miatt alkalmatlan, ahol gondot okoz a csapadék, a szennyvíz, a trágyalé elvezetése. Az északi, északkeleti tájolású vagy 15%-nál meredekebb lejtésű terület úgyszintén nem felel meg a célnak. A talaj minősége meghatározza, hogy szükséges-e burkolt kifutókat létesíteni vagy elkerülhetők ezek a költségek. A sáros, kötött talaj elősegíti a büdössántaság kialakulását. Létfontosságúak a víznyerési lehetőségek. Fontos szempont a lakott területtől való távolság, a szálas- és tömegtakarmányok, valamint a szalma szállítási távolsága, a megfelelő útviszonyok, a közművesítés megléte vagy lehetősége. Elengedhetetlen, hogy megfelelő nagyságú és lehetőleg közeli legelőterület álljon rendelkezésre. A legelő hiánya csak abban az esetben lehet közömbös, ha istállózáshoz kötött, speciális termelésről van szó (pl. pecsenyebárány-hizlaló telep, mesterséges báránynevelés).
Az épületek elrendezése és méretezése
Az akol kelet-nyugati hossztengellyel épüljön, a karám a déli oldalon helyezkedjen el. Az uralkodó szélirány is befolyásolja az építést úgy, hogy a hossztengely a szélirányra merőleges, a kifutó vagy nyitott oldal ebben az esetben a szélvédett oldalon legyen. Az épületeknek egyrészt ki kell elégíteniük az állatok termeléséhez szükséges elemi, környezeti igényeket, másrészt a korszerű (könnyebb) munkavégzés követelményeinek is meg kell felelniük. Az etetés, az almozás és kitrágyázás gépesítési lehetősége meghatározza, hogy az épület belső szabad magassága legalább 3,2-4,0 m legyen. A természetes szellőztetési módszerek 12 m körüli fesztávolságig kielégítőek. A 60 m-nél hosszabb épület huzatos és munkaszervezési szempontból sem előnyös.
Állat-egészségügyi prevenciós okok miatt a bejárati kapuk előtt kialakított fertőtlenítő medencét hígított formalinnal, kreolinnal átitatott pelyvával kell megtölteni. Az épületen legalább két - kétszárnyú és kifelé nyíló - kapu kell hogy legyen. A kedvező kapumérete (főleg a kitrágyázás gépei miatt) 3×3 m körüli. Általában 250-300 állatra számítanak egy kaput. A bunda megóvása érdekében kétoldalt, alul 0,1-1,5 m magasságig, henger alakú görgőkkel kell ellátni a kijáratot.
Szellőztetés és klíma
Ha az istálló nem szélesebb 12 m-nél, elég a nyílászáró szerkezeteken, valamint a szabályozható nyílású gerincszellőzőkön keresztül való légcsere. A frisslevegő-utánpótlás huzatmentes legyen. A 12 m fesztávolságot meghaladó épületben mesterséges szellőztetést kell beiktatni. Az ablakok területe az alapterület 1/15-1/20-ad része legyen, mélyalmos istállóban azokat a fal felső harmadán kell elhelyezni, hogy könnyen le lehessen szerelni. Kellő megvilágításhoz a túl széles (12 m-nél szélesebb) épületben tetővilágításra is szükség van.
A rossz istállóklíma kedvezőtlen hatású az állatok egészségi állapotára és termelésére. A levegő magas relatív páratartalma (75% fölött), ammóniatartalma rontja a gyapjú minőségét. Az ammónia levegőbejutása csökkenthető szuperfoszfát alomra szórásával (kétnaponként 50-60 g/m2). Az élettérben a káros gázok eltűrhető határértéke a levegőtérfogat %-ában: CO2 - 0,35; NH3 - 0,03.
Hőmérséklet és páratartalom
A termelést erősen befolyásoló környezeti faktor a hőmérséklet. Magyarországon - közép-európai ország lévén - a hőmérsékleti ingadozások elég markánsak, nem mindig tartoznak az állat komfortzónájába. Legnagyobb figyelmet az újszülött bárány hőmérsékletigényére kell fordítani. Felszáradás és a magzatmáz lepergése előtt az újszülöttek érzékenyek az alacsony hőmérsékletre. Télen a 18-20 °C-os hőmérséklet fenntartásához 4-5 napig indokolt infravörös lámpa beállítása is.
Juhakolban tartott bárányos anyák (3 hetesnél idősebb báránnyal) esetén a légtér optimális hőmérséklete 10-12 °C. Az anyajuhok és a növendék állatok alacsonyabb hőmérsékletet is jól bírnak, de az anyával tartózkodó fiatal bárány a túlzottan alacsony hőmérséklet hatására nem szopik, az anyja mellett „eléhezik”. A fagypont alá süllyedő hőmérséklet károsítja az önitatókat. Télen az állatok istállóban való itatása nemcsak a dolgozók kényelmét szolgálja, de az állatok termelésének fenntartásához is követelmény. Amennyiben a hőmérsékletet nem lehet megfelelő szinten tartani (szigeteletlen istálló), fagymentes itatóberendezést (temperált vizű itató) kell alkalmazni.
Férőhelyigény és állatjólét
A férőhelyigény fajta, kor, ivar szerint és a termelési szakasztól függően is változik. A kecske szereti a tágas, világos, tiszta istállót. Anyánként 1,5-2 m²-t számolunk fedett istállóból, amely 8 m² légtérrel párosul. A kecskéket legcélszerűbb kötetlen elhelyezésben, mélyalmon tartani, természetesen gyakori almozással. Anyánként 0,4 m vályú- és szénarácshosszal számolhatunk. Nem egyszerre isznak az állatok, de számítsunk arra, hogy fejés után, széna fogyasztása közben gyakran fogyasztanak vizet. Jó, ha etetőasztalt is építünk, így a széna az abrak után kerül kiosztásra. Itatóvályú helyett fagymentes önitatót is alkalmazhatunk. Ügyelnünk kell arra, hogy az istálló hőmérséklete lehetőleg ne süllyedjen fagypont alá. A kecskék takarmányfelvétele, emésztése +5-15 °C között a legideálisabb.
Szénarácsból etetéskor előfordul, hogy egy-egy szarvait egyed feje beszorul. Ilyenkor a többiek kivégzésszerűen bántalmazzák a beszorultat. Ezért célszerű a gidákat szagtalanítani. Elléskor feltétlenül használjunk fogadtatót, mert az újszülöttek játékos ugrándozás közben „elkalandoznak” az anyától. Ha az anya is mozog, így rövid időn belül elveszíthetik egymást. Az idegen gidát néha „akrobatikus” szaltók megtételére késztetik a szarvait anyák. Ha elveszítik egymást az anya és gidája, könnyen előfordul, hogy „eléhezik” a gida, mert anyja már nem fogadja el rövid idő eltelte után sem. Ezt előzhetjük meg fogadtató használatával, amely kb. 1,2 m² alapterületű lehet. Feltétlenül legyen mindig a szénazsebben széna és friss víz az anyák előtt.
Berendezések és felszerelések
Elválasztórácsok és rekesztőkapuk
A hagyományos juhhodályok belső terének tagolását elválasztórácsok (más néven: rekesztékek, drankák) és etetőrácsok segítségével alakítják ki. Különböző hosszúságú elemek összekapcsolásával, építőkockaszerűen ellető- és nevelőrészek határolhatók el. Az elválasztórácsok készülhetnek fából és fémből. Méretük változó: 1,00-1,50 m magasak, hosszúságuk általában 2,50 m, de rövidebbek is lehetnek, 4 m-nél a mozgathatóság érdekében ritkán hosszabbak.
A rekesztőkapu a hodályon belüli munkát jelentősen megkönnyíti. Segítségével az épületben kialakítható a középső etetőutas istállóberendezéshez hasonló elrendezés. A mélyalom szintjének növekedésével együtt kell a rácsokat, kapukat följebb állítani, megóvni a „benövéstől”. A rácsoszlopokat nem szükséges az aljzathoz rögzíteni, betonfuratba állítják vagy talplemezzel látják el.
Fogadtatók és bárányiskolák
Ellés után az olyan anyajuhokat, amelyek ikerbárányokat ellettek vagy gyenge a bárányuk, előhasi anya, amely nem akarja vállalni bárányát stb., 1-5 napra bárányával együtt fogadtatókba helyezik. A fogadtatók lehetnek előre gyártottak, készülhetnek fából és fémből, 1,20-1,50 x 1,20-1,50 m-es mérettel, de kialakíthatók etetőrácsokhoz kapcsolt rekesztékekkel, ideiglenes kezelőfolyosó mentén is. A „fogadtatózás” időszaka után bárányóvodát vagy bárányiskolát kell létesíteni. A bárányiskola a 20-30 anya és báránya részére biztosított területből egy olyan rész, amely bújtatóráccsal van elválasztva a többi területtől. A bújtatórács nyílásai 30 cm magasak, 20 cm szélesek, csak a bárányok férnek át rajtuk. A nyílások lengőráccsal lezárhatók, ilyenkor a bárányok bentrekednek a bárányiskolában. A nyílások zárhatóságának főként a választás lebonyolításában van szerepe.
Etetők és itatók
Az etetés hagyományos, nagy élőmunka-ráfordítást kívánó megoldása, amikor a hodályban a takarmányokat villázással, kosarazással, vödörrel vagy zsákból osztják szét. Etetőúttal ellátott épületekben takarmánykiosztó járművek használata ajánlott. Az etetőút kialakítása csökkenti ugyan a férőhely területét, de a takarmányozás, az almozás fizikai munkaigényét is. A szálastakarmány ebben az esetben is csak kézi erővel adagolható szét kocsiról szénarácsra. A szálastakarmányokat egy- vagy kétoldalas etetőrácsból, az abrakot és a tömegtakarmányokat vályúból etetik. Az abrak etetésére használatosak még - főként hizlalóépületekben - az abraketetők. A szálastakarmányokkal (de almozással is) kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy kiosztáskor (almozáskor) az állatok ne tartózkodjanak a hodályban, mivel szennyeződne a bundájuk. A szénarács olyan típusú legyen, hogy a bunda nyaki, fari részét ne szennyezze, a takarmányos gyapjú osztályozáskor külön választandó és textilipari értéke erősen csökken.
Az itatást nyáron, legeltetési idényben a legelőn kút mellett oldják meg, ha kút és tiszta felszíni víz (patak, tó) sem áll rendelkezésre, akkor lajtkocsival szállítják a vizet, és vályúból itatják. Télen szigeteletlen hodályban temperált vizű itatóból, szigetelt istállóban önitatókból itatnak. Az önitatókat az istállóban a hosszanti falra vagy a tartóoszlopokra szerelik.
Trágyakezelés és higiénia
A juhtartó épületekben és etetőtéren termelődő trágyát bizonyos időszakonként el kell távolítani. A mélyalmos istállókból évente egyszer vagy kétszer kerül sor kitrágyázásra. A 60-80 cm vastagságú, tömör trágyaréteg felszakítására, pótkocsira rakására traktorra szerelt markolórakodó, homlokrakodó szolgálhat. Az elszállításra egy- vagy kéttengelyes pótkocsi használható. Szilárd burkolat esetén traktoros tolólappal lehet a trágyát letisztítani.
Fürösztőberendezések és egészségügyi kezelések
A juhtartásban fontos, nem elhanyagolható állategészségügyi művelet az ektoparaziták, különösképpen a rühatka elleni védekezés. Magyarországon elsősorban fürdetéssel védekeznek ellenük, de ritkán a permetezős és porozós eljárást is alkalmazzák. A juhok fürdetésére elterjedt a beton fürösztőmedencék létesítése, ill. használata. A fürdetést nyírás után célszerű végrehajtani (maximum 6 hétig), amíg a bundatarló rövid és a kontakt rovarölő szer eljuthat a parazitákig.
A fürdetést kellemes, napfényes időben kell végezni, 20 °C körüli hőmérsékletű vízben. Hűvös időben az állatok megfázhatnak. A betonmedence bejárati, merőleges oldalán a juhok teljesen bemerülnek a fertőtlenítőfolyadékba, úszva eljutnak a rézsútos kaptatóig, ahol kijutnak a csepegtetőtálcára, ill. a karámba felszáradásig. Permetező fürösztőberendezés alkalmazásakor annak szelepeit úgy kell beállítani, hogy az állat áthaladásakor a fertőtlenítőfolyadék minden testrészére eljusson. A porozásos módszert abban az esetben használják, amikor kieső helyeken egy-egy állomány fürösztése nem lehetséges, pl. nem lehet megfelelő mennyiségű vízhez jutni.
Adatkezelő karámrendszer és technológiai szempontok
Juhászatokban olyan osztályozó, válogató, kezelő karámrendszert létesítenek, amelynek tartozéka lehet a betonfürösztő medence a csurgatóval vagy szárítókarámmal, a körömfertőtlenítő folyosó vagy tálca és a mérleg. Jó, ha a felhajtóút kétsávos (kezelőút és fertőtlenítőút), itt helyezik el az áthajtóketreccel ellátott mérleget is. A juhtartásban alkalmazott tartástechnológiák megfelelő megválasztása és alkalmazása a kulcs a telep hatékony kialakításához és működtetéséhez.
A szeglemezes tetőszerkezetünk és pillérvázas épületeink korszerű, minden igényt kielégítő és költséghatékony megoldást kínálnak a juhistállók és telepek kialakításához is. A fa tető és pillér szinte az állattartás igényeihez van kitalálva. Egyszerre olcsóbb és jobb, mint a fém. Olcsóbb, mert az alapanyag kedvezőbb árú. Jobb, mert időtállóbb. A fa nem rozsdásodik, nem kezdi ki az állattartásban előforduló ammónia, egyéb gázok. A trágyával ugyanis nem kell közvetlenül érintkezniük, hiszen a levegő PH-ját változtatják meg, és az okozza a korróziót. Tehát nincs az a trükk, ami teljes védelmet nyújtana, a levegő mindenütt ott van. Ha az acél pillér épületen kívül van, akkor is csak késlelteti a korróziót. Ha a fémet horganyozták, a csavarok meghúzásánál, vagy más felületi sérülésnél indul meg előbb utóbb a rozsdásodás. Az épületre 10 év szavatosságot vállalunk, mert alapanyagaink és technológiánk minősége ezt garantálja. A nyugati mezőgazdasági épületek ma is leggyakrabban fából készülnek. Évszázadokon keresztül ez hazánkban is így volt. A részletekre persze odafigyelünk: a szerkezetet például érdemes magasított betonalapra helyezni, hogy az ne érjen a trágyalébe, a fát annak gomba és kártevők elleni védekezésképpen impregnáljuk.
A jó mezőgazdasági épületben a tenyésztési, termelési feltételek gazdaságos beruházással és üzemeltetéssel megvalósíthatók. Így figyelembe kell venni pl. az állat viselkedési igényeit, agrár és gépészeti technológiát, optimális munkavégzés körülményeit, gazdaságos építést és üzemeltetést. Nagy fesztávú, hosszú élettartamú, jól karbantartható csarnokszerkezetet kap, ahol az épület kialakítása nem gátolja a technológiák későbbi cseréjét sem. A vázas építési mód, amit mi alkalmazunk, azt jelenti, hogy az épület teherhordó tartószerkezete pilléreken nyugszik, nem pedig falakon, így az épület minden későbbi átépítési kötöttségtől mentes. A pillérvázak összeállítása egyszerű. Az állatok pára, por és huzatmentes, száraz, tiszta levegőjű pihenőhelyet igényelnek. Ilyen épület szükséges a gazdaságos, nyereséges üzemeltetéshez.
Számos országban a juhtenyésztés és tartás hosszú hagyományokra vezethető vissza, amely sok esetben olyan örökségekkel jár, mint az idejétmúlt épületszerkezeti struktúrák, gazdaságtalan külső és belső kialakítások. Egy technológusnak sokszor nehéz dolga van a tervezés során a 20-30-40 éves épületekkel, amelyek több szempontból sem felelnek meg a modern technológiák adaptálásához, plusz költséget jelentve egy telepi rekonstrukció során. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a technológia funkcionalitása határozza meg az épület kialakítását és nem pedig fordítva. A szeglemezes szerkezetek időt állóak és statikailag pontosak. Ezek az acélszerkezetekre is igazak, azonban az állatok tartására használt épületben az állatok gáz kibocsájtása a fémben rozsdásodást idéz elő. A mi cégünk tüzihorganyzott acélszeglemezzel (garantáltan időtálló, minőségtanúsított) illetve C24 minőségű faanyaggal dolgozik, melyeknek ára jóval az acél alatt van. Egy juhtelep technológiai kialakításánál, persze a legfontosabb korlátozó tényező az anyagi lehetőség. Így a tulajdonosoknak mérlegelnie kell az igények, a minőség és a lehetőségek között. Mivel a beépítendő eszközök használatát hosszú távra tervezzük (több tíz év) érdemesebb a minőségi anyagok mellett dönteni, még akkor is, ha az valamivel többe is kerül (a jót egyszer kell megvenni, a rosszat sokszor). Tartós használat esetén hamar felszínre kerülnek a gyengébb minőségű eszközök, melyek akadályozzák a zavartalan termelést. Érdemes utána járni a gyártók termékeinek minőségi megfelelősége után, milyen gyártástechnológiával állítják elő, milyen vastag az anyaga, a korrózióval szemben milyen garanciákat vállalnak stb.
Sok esetben érdemes számításokat kérni a technológusoktól a juhtelepek várható energiafelhasználásáról, ugyanis a földgáz és elektromos üzemű fűtő és szellőztető rendszerek jelentős üzemeltetési költséget jelentenek. Fontos tudatosítani, hogy az istállólevegő hőmérséklete és az állat hőérzete között lényeges különbség lehet. A pihenő állat hőérzetét lényegesen befolyásolja a pihenőhely milyensége, építészeti kialakítása. A pihenőhely lehet: tömör és rácspadlós. Az alom nélküli vagy minimálisan almozott pihenőhelyen meghatározó az állat hőérzete szempontjából a pihenőhely padozatának anyaga, hővezetési tulajdonsága. A jó alommentes istállópadló kialakítása nehéz feladat, hiszen sokrétű fizikai, kémiai igényt kell kielégítenie. Az 1960-as, 70-es években folytatott istállópadló kutatások sem voltak képesek a hagyományos keményfa, akácfa padlóknál jobb almozatlan szilárd padozatot létrehozni.
Az állattartó épületben munka folyik, ahol az állat igényei mellett biztosítani kell a munkafolyamatokhoz szükséges humán feltételeket is. A közlekedő útvonalaknak könnyen tisztántarthatóknak, burkoltaknak és csúszásmentesnek kell lenniük. Lehetőleg kerülni kell a közlekedő utak törését, a lépcsők, lejtők beiktatását, az összefüggő munkafolyamatok során. A takarmányozás, az almozás a kitrágyázás, a tojásgyűjtés, a fejés stb. mindennapos munkafolyamatainak térbeli „kiszolgálása” alapvetően határozza meg a munkavégzés minőségét. A ritkábban végzett munkáknál, pl. Fontos tudatosítanunk, hogy hol milyen munkáknál lehet csak fedett, fedett és zárt, vagy hol szükséges hőszigetelt akár fűthető tereket biztosítanunk a gondozók számára. Vannak épületrészek, ahol az állatnak van nagyobb szüksége melegre (pl. a sertés fiaztatóknál a malacok részére) és a gondozónak hűvösebb levegő is megfelel, vagy a gondozónak kell melegebb terület (pl. a fejőházban a fejőaknában dolgozók részére), és az állat nem igényli az intenzív fűtött helyiséget. Ezeket a különböző igényeket építészeti eszközök és épületgépészeti berendezések (pl. szellőztetők, fűtőrendszerek) segítségével lehet kielégíteni.
Az állattartó épület kialakítása és a környezetvédelem között szoros összefüggés van. A trágyakezelés módja meghatározó szempont a környezetszennyezés szempontjából, amit maga a tartástechnológia határoz meg, az épületet úgy célszerű kialakítani, hogy a környezetkímélő, Magyarországon sok helyen gazdaságosan alkalmazható almos tartás ne jelentsen aránytalanul több élőmunka igényt, mint a hígtrágyás technológiák. A környezetvédelem fontos része a táj- és településkép védelme. Nem mindegy, hogy állattartó épületeink építészeti képe, minősége vizuálisan rontja vagy javítja egy-egy természeti táj (kültelki, tanyasi jellegű telepítés), vagy kialakult építészeti környezet (belterületi, porta jellegű telepítés) képét.
Az alapok a vázas építési rendszer esetén ún. pontalapok (pilléralapok), hosszfalas szerkezeteknél általában sávalapok. Az alapok manapság leggyakrabban betonból (csömöszölt kivitel) vagy igényesebb esetben vasbetonból készülnek. Rácspadlós padozat építése esetén az alatta lévő trágyagyűjtő csatorna kialakítását összhangba kell hoznunk az épület alapozási rendszerével. Az egész épület alatt építendő trágyagyűjtő medence, vagy sok csatorna esetén már érdemes ún. lemezalapot készíteni vasbetonból. A trágyagyűjtőknél különösen ügyelni kell a betonszerkezetek jó kivitelezésére, szulfátálló cement használatával meggátolhatjuk az ún. betonbetegségeket.
A falazatok készülhetnek: különböző minőségű égetett téglából, különböző módon készített vályogból (földből), ritkábban betonból, de készülhetnek fából, fémből sőt műanyagból is. A hőszigetelés szempontjából megkülönböztetünk egyrétegű és többrétegű falakat. Az egyrétegű falak anyagukban megfelelő vastagságban kielégíthetik a hőszigetelés követelményeit (pl. tégla-, vályogfalak). A többrétegű falak (ún. szendvicsszerkezetek) általában külső és belső burkoló rétegből és a kettő között elhelyezkedő hőszigetelő anyagból állnak.
Az állattartó épületekben folyó technológiáktól függően egyes falazatok kevésbé használhatók, ill. egyes falazatok használatának módját érdemes megfontolni. Figyelembe kell vennünk a különböző tartásmódok mennyben kívánnak ún. Porózus anyagú téglafalak jó légáteresztők (lélegeznek) de nedves technológiáknak fokozott fertőtlenítési igényeknek kevésbé felelnek meg. Különösen igaz ez a vályog anyagú falakra, amelyek azonban igen jó pára- és hőgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkeznek. A téglafalak nedvesség elleni ellenállását fokozhatjuk jó minőségű vakolatokkal (cement vakolat) vagy akár különböző szigetelő jellegű burkolatokkal. A vályogfal vízszigetelése közvetlenül a fal felületén nem jó megoldás, mert a fal természetes szellőzési igényét zárjuk el. A fém kéregfelületek megfelelő keménységgel rendelkeznek, könnyen moshatók, fertőtleníthetők, általában nagy tisztaságot követelő különleges technológiák alkalmazásával lehet használatuk indokolt az állattartásban. A fafelületek „állatbarát” felületek, de kevésbé fertőtleníthetők, bár jól szerkesztett falaknál megfelelő felületvédelemmel (kiszellőztetett falak) mosásuk is lehetséges. Rétegelt falaknál használhatók a különböző fa-cement-műanyag „keverékekből” készült lemezek, amelyek közül több megfelelő ütésállósággal, moshatósággal, tűzvédelemmel rendelkezik. Állattartó épületek építésénél a rétegelt falak hőszigetelő anyagának kiválasztásánál gondolnunk kell arra, hogy a különböző rágcsálók előszeretettel találnak búvóhelyet a külső és belső kéreg között a szerves anyagú hőszigetelésekben.
Az állattartás környezeti feltételeiről szóló részben lásd az aljzat kiemelt hőtechnikai jelentőségét az állattartásban. Az állat elsődleges tartózkodóhelye az istállópadló, ami lehet almozott és alommentes. Az alommentes istállópadló a „szükséges rossz”, hiszen az állatok többsége a puha „fészekszerű” pihenőhelyet kedveli. Különösen érzékenyek a padló minőségére az intenzív termelésre kitenyésztett fajták. Az állat élettani tulajdonságainak is jól megfelelnek a természetes „alapanyagból” készített padlók: döngölt agyagpadló, keményfa padló. A döngölt agyagpadló kb. 25 cm vastagon készített aljzat, amit általában mélyalmos tehénistállókban, juhhodályban, lóistálló boxban kedvelnek. Döngölt agyagpadló esetén a vizelet elvezetéséről gondoskodni nem kell, a vizelet jelentős részét az alom veszi fel a többi rész elszivárog. Természetesen az agyagpadló karbantartásáról fokozottan gondoskodni kell szemrevételezéssel, javítással, elfertőződés esetén talajcserével.
A keményfa padlók Magyarországon általában az olcsóbb akácfából készülnek. Készülhetnek hagyományos deszkákból, pallókból általában a pihenőtérben (sertések) megfelelőek. Ahol az állat intenzívebben mozog ott inkább kemény fakocka alkalmazása javasolt. A hagyományos jellegű padlók mellett leggyakrabban használt aljzat az egyszerű beton padló almozva vagy mérsékelten almozva, ill. almozatlanul. A betonpadló felületi kivitelezésére (levében simított padló, cementsimítás) nagy gondot kell fordítani, hiszen az állati vizelet, de különösen a fejésnél keletkezett tejsav a rosszul kezelt felületen beszivárogva a betonpadló morzsolódását, tönkremenetelét eredményezheti. Különösen a fejőházakban szükséges saválló burkolat készítése vagy betonfelület készítése esetén ajánlatos szulfátálló cement használata. Mindenfajta tömör padló, így a betonpadló készítésénél is gondolni kell a megfelelő lejtések (1,5-3,0%-os lejtés) képzésére, folyókák, összefolyók beépítésére. A betonfelület ridegségét, negatív hőszigetelési tulajdonságát különböző felületű rétegek használatával csökkenthetjük. Az aszfalt rugalmasságot biztosít, viszonylag meleg, mivel hézagmentes jól tisztítható, fertőtleníthető, tartós burkolat. Jól kivitelezve kevés karbantartást igényel.
A fémszerkezetek lehetnek: könnyű- és nehézfém tartókból gyártottak. A könnyűszerkezetek általában üreges profil szerkezetek acélból vagy alumíniumból. Az állattartó épületekben a fémszerkezeteknél, az acéltartóknál fokozott a korrózióveszély. Ezért célszerű a szerkezeteket a zárt technológiák használata esetén a belső állattartó tértől úgy megvédeni, hogy a tartószerkezet a külső térbe kerül. A térelhatároló falazat védi a szerkezetet az agresszívebb belső hatások ellen. A betonpillérek és gerendák készülhetnek a helyszínen vagy előre gyártva. A helyszíni gyártásnál megfelelő tervezés, kivitelezés esetén különösebb probléma nem merülhet fel. Az előregyártott betonszerkezetek elemei gyakran acélszerkezetekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezeknek az elemeknek a korrózióvédelmére ügyelnünk kell. Fokozott védelmet és gondozást igényel a háromcsuklós betonszerkezeteknél az ún. vonórúd (612., 614. ábra).
A fenyőfa kiváló építőfa, könnyen megmunkálható, viszonylag hosszú, pontosan meghatározható keresztmetszetű, építőfa készíthető belőle. A tetőfedés elsődleges feladata: a vízszigetelés biztosítása. A héjazat anyagának megválasztását lényegesen befolyásolja a tető formája, a tető lejtése, az épület funkciója, a tartószerkezet kialakítása. A nádtető szükséges lejtése min. 35-40°. A nádtető ősi tetőfedő anyag, kiváló a hőcsillapítása és jó a páraáteresztő képessége. A merinói juh hodályának lefedéséhez Magyarországon a nádtető felel meg a legjobban. Az állatok intenzív páraleadása ellenére télen sincs az állatok egészségét veszélyeztető páralecsapódás. Az ammónia a nádtetőn „átdiffundál”, így a hodály levegőminősége jó, a juhok gyapja nem sárgul. A nád további előnye, hogy viszonylag rossz minőségű tetőszerkezetre is feltehető, tehát egyenletlen keresztmetszetű, olcsó rúdfa szerkezetek is használhatók. A különböző gyártmányú cserepek fedésként általában 35-45° lejtésű tetőkre alkalmasak. A palatetők közül az állattartásban leginkább a hullámpala használata terjedt el az elmúlt évtizedekben. A fém profillemez fedések egyre több fajtája jelent meg Magyarországon. A fém hullámtrapéz stb. lemezek könnyűek, viszonylag egyszerűen szerelhetők, egyszerű tartószerkezetet és minimálisan 8-10°-os tetőhajlást igényelnek. A hajlított fémlemezek különleges felületbevonatokkal készülnek, melyek mindegyike korróziómentességet biztosít, gyártanak speciális páralecsapódás elleni védelemmel ellátott lemezeket is.