Kazinczy utca ikerházának története: Fodor Gyula műtermeitől a ráccsal fedett kapuig
Karcsú, háromemeletes épület, ívelt, magas oromzattal a bulinegyedben, nem messze a Király utcától. A pár éve barackszínűre mázolt kőporos homlokzaton az építész többi épületéről már ismerős tábla, rajta nagy betűkkel Fodor Gyula neve. Kívülről felújítottnak tűnik, és részben az is, de az az érzésem, inkább csak felületi kezelést kapott, azt sem igazán szépen. A homlokzati díszeket helyreállították, az ablakkeretek is a régiek. Az ablakpárkány alatti részt pókokat ábrázoló dombormű díszíti.
Amikor 2013-ban az első képeket csináltam, még tele volt firkálva a fal és szemetelve a falmélyedés, azóta sokkal jobb lett a helyzet. A régi vaskapun alig kivehetően megtaláltam a lakatosmester, Schneider József nevét. Ő készítette az Alsó erdősor utcai és az egyik Falk Miksa utcai ház kapuját is - szintén Fodor tervei-, ha ezek kapcsán nem emlékeztem volna rá, a vezetéknevét valószínűleg nem tudtam volna összerakni. Részben domborított lemezekkel készült és feltehetően több eleme hiányzik.
Másfél éve jártam bent, akkor a kapualjban hámló vakolatú falak és igazi, régi pesti bérházhoz illő félhomály fogadott. A napokban bekukucskáltam, remélve hogy talán történt valami előrelépés, de a helyzet változatlan. Ha a vesztibülön áthalad az ember, a lépcsőház és az udvar már egész kellemesen világos, bár a barackszín után legalább olyan meglepő a hupikék, amit a belső udvarra néző falakra választottak. A legnagyobb attrakciót a földszinti színes ólomüveg ablakok jelentik. Írásos feljegyzések nincsenek róla, de feltételezhetően Róth Miksa műhelyében készültek, hiszen Fodor Gyulával több lakóházon dolgoztak együtt.
Itt a Kazinczy utcai házban óriási, hálója közepén terpeszkedő pókot ábrázolnak és gyanítom hogy már nem eredeti, hanem pótlás, mert kisebb csoda kellett volna ahhoz, hogy ezen a helyen túléljék a huszadik századot. A ház 1944-ben csillagos ház volt, ráadásul pont a gettó határán állt. A 51-es és az 53-as számú épület között húzódott a kerítés és itt volt a gettó egyik bejárata is. A nyolcvanas években az "Adalékok a Belső Erzsébetváros történetéhez" c. Ottjártamkor úgy tűnt, hogy az előteret nagyon régen mázolták ki utoljára, sőt, talán sosem, és a lépcsőházban felfelé haladva is lehetett még találkozni eredeti festéssel.
Egy újsághírből kiderült, hogy 1994-ben leszakadt a lépcső a földszinten, de szerencsére nem halt meg senki, „csak” tűz keletkezett, ahogyan a lépcső három, hulladékkal teli konténerre zuhant, amelyek azonnal kigyulladtak (Népszava, 1994). A kapualjat azért sajnálom, mert az egyik leglátványosabb része Fodor házainak, és itt is, bár kevés természetes fényt kap és egyáltalán nem tágas, azért a félhomályban felsejlik a szokásos és elmaradhatatlan dombormű a puttókkal - feltételezhetően Ney Simon munkája-, az összetöredezett falicsempe színe a kedvenc kékem és a padlólap is klassz, de a kormos, félig csupasz falak és a gyér világítás nem marasztalják az embert.
A tervtárban sajnos nem találtam a házról eredeti terveket, így átrágtam magam egy csomó találaton az Arcanumban és megtudtam hogy meglehetősen sokszor cserélt gazdát. Fodor Gyula 1907 novemberében vásárolta meg a telket, nyilvánvalóan befektetési célból, hogy bérházat építsen rajta. Ez volt az első épület, amelyet nem megrendelésre épített, hanem saját cégének, akkor még a Fodor és társá-nak a tulajdonában állt. A még korábbi időkre visszatekintve, az 1838-as árvíz pusztítását megörökítő térképen az itt álló házat feketével ábrázolják, így valószínűleg elpusztult. Még ebben az évben Zitterbarth János özvegye, Teréz tervezett ide lakóépületet bizonyos Weszely részére. Zitterbarth neve a szomszédos, nemrégiben felújított egyemeletes házon is szerepel tervezőként.
Az 1872-es térképen látszik, hogy az akkor még Kreuzgasse, azaz Kereszt utcában ezen a helyen egy U alakú, középen hosszúkás, keskeny udvart bezáró épület állt. 1879-ben kapta az utca a Kazinczy nevet. A tizenkilencedik század végén Löwinger Dávid volt a ház tulajdonosa. A Fodor és társa cég 1907-ben a Löwinger testvérektől vásárolta meg az ingatlant, 36000 koronáért cserébe. Három év múlva több mint ötször akkora áron adták el az új háromemeletes házzal együtt a Krausz Salamon és Krausz József párosnak (Bp Hírlap, 1910 május). 1908 augusztusára lehetett kész a ház, mert az akkori hirdetésekben ez állt: „Új bérházban a legmodernebb nagy 4 szobás (2 ablakos), belépővel, télikert, előszoba stb-vel bíró lakások kiadók.” Ugyanott egy 4 helyiségből álló felülvilágítós műterem, műipari célokra is alkalmas, augusztus hó 1-re kiadók (Bp Hírlap, 1908 június).
Itt jegyzem meg, hogy több helyen is azt írják, Fodor Gyula itt tartott fenn műtermet egy pár évig, de én ennek nem találtam nyomát. A ház valóban a cég tulajdonában állt, de Fodor építészirodája nem ide volt bejelentve és már a kezdetekkor is bérlőt kerestek a harmadikon lévő műterembe. A Budapesti Czím és Lakásjegyzék szerint 1909-ben több kereskedő lakott itt, rajtuk kívül volt itt ékszerész, szatócs, ügynök, végrehajtó és segédjegyző, valamint itt bérelt üzlethelyiséget Schlesinger Jakab Salamon vendéglős és a Wieselmann és társa, üvegcsiszoló, tükröző és rézkeretező üzletük részére. A jegyzék pár évvel később sorol még rabbit, ügyvédet és gyárigazgatót is. Schlesinger ortodox kóser vendéglőt üzemeltetett és ezzel a szöveggel hirdette magát: „Általános elismert kitűnő ételek és italok. Csinosan berendezett, és villanyvilágítással ellátott vendégszobák. Fürdők a házban.”
A Király utca belső szakasza a tizenkilencedik század végére a zsidónegyed központjává vált. Erzsébetvárosban nagyszámú ortodox zsidó család élt, a házból könnyűszerrel gyalog eljutottak a zsinagógába. 1936-ig még állt az Orczy-ház a Király utca és a Károly körút sarkán, a pesti zsidóság legfontosabb találkozó- és lakóhelye. A ház legfelső szintjén álló nagy, szép világos, két szoba, előszoba és kamrából álló műteremben lakhatott talán Tátray Lajos festőművész, majd Glantz Jakab, festőművész, fotográfus kapcsolódott a történethez. Az első világháború alatt az üzlethelyiségek többször is gazdát cseréltek. 1917-ben árucsempészés a Kazinczy utcából Galíciába címmel írtak beszámolót a lapok a rendőrségi akciókról, és az egyik lakásban találtak csempészárut.
Az 1920-as években a házban gobelinkészítő műhely, lámpaernyő-készítő és lakásberendezési kereskedés működött, sőt több cipőfelsőrész-készítő műhely is. A cipőgyártás egyik prominense a Lord Cipőgyár volt, amely a bel- és külföldi cégekkel ápolt összeköttetést, és a hirdetések szerint kiemelkedő minőséget képviselt. A 1920-as évek végén a Hanna Gyermekmenza is otthonra talált a házban, amelynek tevékenységét 1927-ben részletezték: nyári szállás és napi étkeztetés négyszázötven szegény gyerek számára, orvosi segély, ruházat és egyéb támogatások.
Az időszak legérdekesebb kettőssége a ház kapualja és a lépcsőháza: a kapualjban a dombormű a puttókkal Ney Simon munkája lehet, a keletkezett sérülések és a régi csempe színe a tulajdonosok és restaurátorok szenvedélye, miközben a belső udvar, az üvegtetővel fedett folyosó és növények árnyéka adta meg a ház jellegzetes hangulatát. A ház többszöri tulajdonváltása után 1944 után a házat államosították, majd a világháború utáni időszakban a belső terek állagmegóvása és a külső homlokzat megőrzése vitatott volt. A Fortepan felvételein 1980-1990-es évek állapotai mutatják a rongyos, de patinás külsőt, amely később, a rendszerváltás után újra felkeltette a helyiek figyelmét.
A belvárosban ma is élő és változó Erzsébetváros azonban felidézi az egykori Kereszt utcai, Kazinczy utcai közép- és iparosréteg gazdag múltját. A Kazinczy utca 51-es számú bérház mai állapota a teljes felújítás ellenére is megőrizte az eredeti karaktert, amelyet a sötétkék díszítő szalagok és a falba vágott domborművek idéznek. A kapualj és a lépcsőház belső részei azonban még váratnak magukra, és az utcán sétálva könnyen érezhető, hogy a régi idők hangulata időnként visszatér a falak közé.
Az 51-es körzet teljes története: Tények és mítoszok
- A ház történetét befolyásolta a környék zsidóközössége és a művészekkel, iparosokkal való kapcsolatrendszer.
- 1907-1909 között Fodor Gyula és társa megvásárolta a telket, és hároméves felújítás után adta ki a bérházat.
- A falak és díszítő elemek közül a pókhálós dombormű és a Róth Miksa műhelyéből származó ólomüveg ablakok kiemelkedőek.
- A lakók és üzemek gazdag sora tükrözi a korabeli kereskedelmet, zsidó közösséget és a kulturális életet.
- A ház a XX. század elején több tulajdonostól haladt át, amit az Arcanumban talált adatok támasztanak alá.
Örökség és jelen
A Kazinczy utca 51. és környékének története élő bizonyítéka annak, hogyan alakítja a városrész arculatát a régi épületek megőrzése vagy újraértelmezése. A lakók és kutatók közös munkája, a helyi archívumok felkutatása és a művészi elemek megőrzése példát mutat a városi örökség felelős gondozására. A kapualj világosítása és a belső udvar régi elemeinek megőrzése mellett a külső estélyi festés felújítása is része lehet egy teljeskörű rehabilitációnak, amely megőrizné a ház történeti karakterét.
Az utóbbi évek felújításai és a kortárs építészet közötti egyensúly megőrzése érdekében érdemes figyelembe venni a hely történeti rétegeit: a kék díszítő csíkok, a pókhálós domborművek és a régi üvegablakok értékét, melyek összességében a Kazinczy utca egyik legérdekesebb szakaszát képezik. A város örökségének tiszteletére olyan megoldások szükségesek, amelyek hosszú távon megőrzik a ház jellegzetességeit és lehetővé teszik, hogy a mai lakók és a látogatók is átérezzék annak történetét.
tags: #kazinczy #utca #ikerhaz