Mednyánszky Miklós: Életút és örökség
Mednyánszky Miklós, a Kós Károly-díjas örökségvédelmi szakértő, akit a népi építészet kutatójaként is ismerünk, 1960-ban született. Számos kultúrtörténeti és építészeti témájú könyv fűződik a nevéhez, melyek az elmúlt 25 évben jelentek meg. Ezen publikációi mellett öt lány és egy fiú édesapjaként is tevékenykedik.
Jelen kötetünk több mint tíz év munkájának eredménye, melynek alapját a családi levéltárak és dokumentumok képezik. A Mednyánszky család legrégebbi, mednei ágának története az 1220-as évektől kezdve 16 nemzedéken keresztül követhető nyomon.
A család tagjai között számos egyházi személyt, katonát, művészt és tudóst találunk. Kevéssé ismert tény, hogy Mednyánszky László őrnagy volt az 1848-49-es szabadságharc első mártír főtisztje, akit Haynau 1849 júniusában végeztetett ki. Rajta kívül még négy Mednyánszky harcolt a szabadságharcban: László idős atyja, két testvére és távoli rokonuk, Sándor, aki Klapka György szárnysegédje volt.
A család korábbi történetéből is ismerünk olyan személyeket, akik magas katonai tisztségeket értek el: Mednyánszky János Várpalota várának kapitánya volt a török időkben, Mednyánszky Miklós altábornagy pedig az itáliai Mantua parancsnoka volt az 1760-as években. A közhivatalokat ellátó Mednyánszkyak között volt, aki a császári udvar szolgálatában állt, mások a Rákócziak személyes megbízottjaiként jártak el országos ügyekben.
A művészi vonalat Mednyánszky László, a festő képviseli, aki a 19-20. századi magyar képzőművészet kiemelkedő alakja. A tudományos területeken pedig Mednyánszky Dénes emelkedik ki, aki atyai nagybátyja volt, és egykor a selmecbányai akadémia igazgatói tisztjét töltötte be.
Mednyánszky Miklós nemcsak a családtörténet kutatója, hanem a népi építészet és a bányászat témakörében is jelentős publikációkkal rendelkezik. Harmadik, gyermekeknek szánt könyve a bányák világába kalauzolja az olvasókat, élményszerűen megismertetve őket a bányák típusaival, a bányászmesterség fortélyaival és a bányászok életével. Hazánkban ez az első olyan könyv, amely a gyerekeknek szóló bányászati témát dolgozza fel.
A könyv bemutatja a hazai bányászat múltjához kapcsolódó műemlékeket, azok történetét és állapotát. Elsősorban a bányászat ipari műemlékeire koncentrál, de kitér a nem termelési célú építményekre és épületekre is, amelyek szintén a bányászathoz köthetők. Hazánkban jelenleg tucatnyi bányászati műemléket tartanak nyilván, köztük a mérnöki alkotás csúcsát jelentő vasbeton aknatornyot, valamint egykori teljes bányaüzemeket is. Ezekről az épületekről és építményegyüttesekről - egy az 1980-as években kiadott minikönyv kivételével - még nem jelent meg kiadvány magyar nyelven.
Napjainkban általános vélekedés, hogy a bányászat kárt okozó tevékenység, emiatt egyre inkább háttérbe szorul és megszűnik. Ennek következtében gyorsan elterjedt a társadalomban az iparág lenézése, lebecsülése és elutasítása. Ebben nagy szerepet játszottak a korábbi évtizedek termelési körülményei, elsősorban a foglalkozás veszélyessége, a nehéz, piszkos munka képe és a gyakori balesetek, tragédiák emléke. A képzőművészek mindig nehéz helyzetben voltak, amikor a bányászatot, mint munkát kellett ábrázolniuk.
A templomok, a kálváriák, az út menti keresztek, a feszületek, a képoszlopok, a képesfák a hétköznapok kísérői voltak, és a haranglábakkal, harangtornyokkal együtt az ünnepnapok kiemelkedő pillanatainak helyszínei is. Ezek a népi építészeti emlékek is részei annak az örökségnek, amelyet Mednyánszky Miklós kutat és védelmez.
10 REJTETT ÉPÍTÉSZETI KINCS MAGYARORSZÁGON
Az úrkúti oxidos mangánércet 1917 augusztusában Meinhard Vilmos bányamérnök, az ajkai szénbánya igazgatója fedezte fel, amikor szén után kutatott Úrkút térségében. Ez a felfedezés is hozzájárult a bányászat történetének gazdagításához.
A pinceveszély-elhárítási tevékenység keretén belül igen fontos, hogy a földalatti üregekre, pincékre még azelőtt rábukkanjunk, mielőtt valami bajt okoznának. Ahhoz, hogy tervszerűen megismerhessük egy-egy adott település alápincézettségét, és megelőzhetőek legyenek az esetleges károk, feltétlenül célszerű a modern technikákat alkalmazni. Ma már léteznek ilyen módszerek.
A Budai Várról, annak történetéről, épületeiről az idők folyamán megannyi könyv, írás, tanulmány született. Évente milliók és milliók járják be utcáit, tereit, budapestiek ezrei fordulnak itt meg naponta munkába sietve, ügyeiket intézve, vagy csak kikapcsolódást keresve. A vályogházak felújításakor elvégzett vagy elvégezni kívánt megoldások súlyos, sokszor visszafordíthatatlan károsodásához vezettek és vezetnek.
A föld alatti tárolóterek, üregek, pincék tönkremenetelének természetes és mesterséges okai lehetnek. Ez utóbbiak - melyek gyakran a természetes folyamatok felgyorsítását eredményezik - szinte minden esetben emberi tevékenységre vezethetők vissza.
A kis muzsikáló szerkezetek nagyban hasonlítanak az időmérésre szolgáló órák szerkezetéhez, ám van két lényes különbség közöttük. Azonban ennek hátránya is van: a szerkezetek sérülékenyebbek, ha valaki nem elég óvatos a felhúzásukkor, hamar eltörik a rugójuk vagy éppen a hangot adó fémfésűk sérülnek meg. A másik hibaforrás: mivel ritkábban vannak használva, hamar elszennyeződnek az érzékeny forgó alkatrészek.
tags: #keresem #mednyanszky #miklos