Kerti és házi rozsdafarkú: életmód, megjelenés, költés és hogyan hívjuk kertünkbe őket

A kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) és a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) közeli rokonok, mégis megjelenésükben, élőhelyükben és viselkedésükben különböznek. Egy madár, melyet úgy csalogathatsz a kertedbe, ha „élőhelyet adsz neki”. Egy madár, melynek cseppet sem hétköznapi viselkedése öröm és haszon is a kertben.

Elterjedés, élőhely

A kerti rozsdafarkú szinte egész Európában és Ázsiában megtalálható, de Északnyugat-Afrikában is fészkel. Hazánkban jellemzően domb- és hegyvidékeken fordul elő; a ligetes erdőkre, gyümölcsösökre, parkokra és a falusi kertekre teszi le a voksát, különösen kedveli az idős fák jelenlétét. Természetes élőhelye a ritkás lombkoronájú erdő, de nagyon jól alkalmazkodott az ember közelségéhez.

A házi rozsdafarkú Európa nagy részén fészkel; Ázsiában Kínáig, körülbelül a Sárga-folyó középső lefolyásáig terjed költőterülete. Kis foltokban fészkel Északnyugat-Afrikában is. Sziklás területek lakója, ennek megfelelően költ a kőbányákban, az ezek közelében levő szőlőhegyeken, de a városokban és a falvakban is. A nagyvárosok belső kerületeiben is rendszeresen fészkel.

Megjelenés és jellegzetességek

A kerti rozsdafarkú karcsú, elegáns énekesmadár, a hím különösen feltűnő: narancsvörös farok, rozsdás mell és szürke hát, fekete torok. Jellegzetes mozdulata a folyamatos farokrezegtetés, innen ered a neve is. A kerti rozsdafarkú tojó melle sárgásfehér, narancsos árnyalattal.

A házi rozsdafarkú testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja. A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím.

Hang és viselkedés

A kerti rozsdafarkú éneke lágy, mélabús magas strófákon énekel, előszeretettel utánozza a fitiszfüzike és kis poszáta énekét. A házi rozsdafarkú hangja: egyenes, kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá: „fiszt, tek-tek-tek”. Hangos énekével gyakran már az első hajnali fénysugarat üdvözli valamilyen magas vártáról.

A kerti rozsdafarkú tipikus „lesből vadászó” rovarevő: kiül egy magasabb pontra, figyel, majd gyorsan lecsap a földön vagy a levegőben kiszemelt zsákmányra. Mozgása nem folyamatos, inkább rövid, intenzív akciókban vadászik. A házi rozsdafarkú elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg; gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik.

Táplálkozás és ökológiai szerep

A kerti rozsdafarkú elsődlegesen rovarokkal és pókokkal táplálkozik; a fiókákat is rovarokkal etetik. Elsősorban rengeteg rovart fogyaszt, így természetes „kártevő-szabályozó”.

A házi rozsdafarkú elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik. A fiókák táplálását Rékási József Pannonhalmán vizsgálta: az életkor növekedésével emelkedett a bogarak és csökkent a hártyásszárnyúak és a lepkék aránya. A 6-10 napos, első költésbeli fiókák táplálékát a vetési pattanóbogár, és az áprilisi cserebogár lárvája, valamint a mezei tücsök jellemezte. A 11-14 napos fiókák táplálékában a gabonafutrinka, a májusi cserebogár, a széles szipoly és a sároshátú bogár volt a leggyakoribb.

Őszi vonulása idején a fekete bodza bogyóit fogyasztják, a novemberig maradó példányok gyakran a gyalogbodzára járnak. Ősszel, akárcsak a házi rozsdafarkú, rájár a bodzaborok bogyóira is.

Költés: fészek, tojások, fiókanevelés

A kerti rozsdafarkú fészkét a tojó béleli ki fűszálakkal, gyökérdarabokkal és mohával, de gyakran használ tollat, szőrt vagy gyapjút is. Egy fészekalj rendszerint 5-7 tojásból áll (a második költéskor gyakran kevesebb, csak 4-5 darabból). Csak a tojó kotlik, a folyamat az időjárástól függően körülbelül 12-14 napig tart. A kikelés után mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket.

A házi rozsdafarkúnál a fészek építését csak a tojó végzi: sziklafal alkalmas résébe, fali üregbe, gerendára, üres füstifecskefészekbe, tág szájú mesterséges fészekodúba rakja a viszonylag nagy, csésze alakú fészkét. A viszonylag nagy fészek építése 6-8 napig tart. Anyaga növényi részek, fűszálak, gyökerek, a csészét tollakkal, szőr és gyapjúszálakkal béleli. Egy részletesebben megvizsgált áprilisi fészek 3-4 cm-es szőlővenyige darabkákból és annak háncsából, fehér libatop szárrészeiből, kukoricabajuszból, mohából, levelekből, damil- és lószőrszálakból, tollakból állt.

A tojások száma rendszerint 5, a második költéskor általában 4. A kotlási idő az időjárástól függően 12-17 nap között változik. A költést követő első napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget.

Vonulás, állomány és védelem

A kerti rozsdafarkú rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel; kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. A kerti rozsdafarkú élőhelyei átalakulása miatt egyre gyérebb az állománya: a beépítettség, a gyakori fűnyírás nem kedvez nekik.

A házi rozsdafarkú vonulása: az első példányok csaknem mindig hímek, többnyire márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről. Az őszi vonulás ideje szeptember-október (november). Kis számban akadnak áttelelők is. A nálunk fészkelők feltehetőleg Dél-Európában telelnek. A házi rozsdafarkú elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik; a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Hogyan segíthetjük őket kertünkben?

Ahol idős fák és sokféle növény, így rovar is megtalálható, oda előszeretettel beköltözik a kerti rozsdafarkú. A C-típusú odú a jó választás: ez méretre és alapterületre is megegyezik a B-típussal, de a röpnyílása jóval szélesebb. Fontos, hogy az odú legalább 2 méter magasan helyezkedjen el, hogy a ragadozók ne érjék el. Mivel a házi rozsdafarkú elfoglalja az elöl félig nyitott (C-típusú) mesterséges fészekodút is, ezek épületek eresze alá, oldalára, présházakra való kihelyezésével segíthetjük megtelepedését.

Egy madárbarát kert éppúgy rovar- és hüllőbarát is, hiszen mindannyiuknak ugyanarra van szüksége: zavartalan környezetre, avarra, bokrok és fák váltakozására, magasabban meghagyott füves részekre. Madarunk számára az is előnyös, ha rövid és magasabbra hagyott fű váltakozik, mivel így tud vadászni. Ha támogatjuk őket, sokkal többet kapunk vissza, mint amennyit adunk.

Gyors összefoglaló táblázat

Ismerjük meg és védjük ezeket a kertben gyakran előforduló madarakat: látni őket mindennapinak tűnhet, de jelenlétük az egészséges kert egyik ismérve. A kerti rozsdafarkúnak élőhelyet kell biztosítani - ha megadjuk nekik a feltételeket, örömük és hasznuk hosszú távon visszatér hozzánk.

tags: #kerti #es #hazi #rozsdafarku #laba

Népszerű bejegyzések:

• Lakáshitel és bérleti díj
• Otthonteremtés egy helyen: személyre szabott pénzügyi tanácsadás
• Házikozi fólia- és melegházas növénytermesztés útmutató
• Százhold Park története és szerepe Szombathelyen
• A Kozmu alap csovek bekotese családi házaknál – útmutató