Klösz György: Budapest fotográfusa és a magyar fotózás úttörője
Klösz György, eredeti nevén Johann Justus Georg Klösz, a németországi Darmstadtban született 1844. november 15-én. A fényképész, fotósokszorosító és nyomdaalapító a magyar fotózás egyik legismertebb és legjelentősebb alakja, akinek munkássága nélkülözhetetlen a 19. század végi és 20. század eleji Budapest és Magyarország megértéséhez.
Eredeti foglalkozása gyógyszerész volt, de Bécsben megtanult fényképezni, iparigazolványt szerzett, majd Budapesten nyitott műtermet, fotósokszorosító üzemet, később pedig nyomdát. Klösz György 22 éves korában érkezett Pestre két társával, és 1866 körül közösen nyitottak fényírdát a mai Petőfi Sándor utca és Régiposta utca sarkán, melyet rövidesen egyedül működtetett. Nyelvi problémái nem akadtak, hiszen akkoriban a német hivatalos nyelv volt Magyarországon, ám idővel magyarul is megtanult.
A "fényírás" ekkoriban még újdonságnak számított, és Klösz, remek üzleti érzékkel megáldott emberként, sorra készítette a különleges dokumentációit. Addig a fényképészek csak a műtermükben dolgoztak, ő volt az elsők egyike, aki a szabadban fotografált. Mindez persze nem volt egyszerű művelet: egy szekéren vitte a húsz kilónál is nehezebb fényképezőgépét, a képeket pedig a lovasszekéren kialakított alkalmi sötétkamrában alkották meg. A nagyítás technológiája akkor még ismeretlen volt, ami azt jelenti, hogy az üveglapnak épp akkorának kellett lennie, mint a fényképnek. Így a fotósnak, aki természetesen több segéddel dolgozott, egy komplett kis laboratóriumot kellett a 20 kilós gép mellett magával cipelnie, ha nem műteremben dolgozott.
Klösz György szinte négy évtizeden keresztül fotózta Budapestet, a magyarországi kastélyokat, a műtermeibe betérő személyeket és az itt zajló eseményeket. Ő lett az első magyarországi fényképész, aki idővel megbízásra dolgozhatott, hisz a főváros egy idő után sorra kérte a világvárossá történő átalakulás dokumentálását tőle. A Siemens és Halske cég megbízásából fényképezte az első pesti villamosokat. 1873-ban egyike volt a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával rendelkező hat fős csoportnak. Ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését és forgalmazását.
1879-ben kőnyomdát állított fel, és ettől kezdve a sokszorosítóipar felé fordult. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1:100 léptékben leképező panoráma-sorozatát. 1894-ben operatőrcsapatával fényképezte Kossuth Lajos temetési menetét. A millenniumi kiállításról, a kizárólagos jogú Fényképészeti Szövetkezés égisze alatt legalább hétszáz képet készített, önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában, kitüntetései szaporodtak.
Klösz tudatosan felépített márkájának köszönhetően vagyonosodott is. 1882-ben 38 évesen már villát és nyári műtermet építtetett a Svábhegyen, rá két évre a pesti oldalon is nyitott műtermet, ezt követően pedig házat, műtermet, nyomdát, és bérházat emeltetett a Városligeti fasor Városligethez közel eső részén. A Városligeti fasor 49. szám alatti Klösz-villa eklektikus stílusban készült 1895-ben.
Az 1900-as párizsi világkiállításra készülve közel száz vidéki kastélyról készített külső és belső felvételeket. Ez a gyűjtemény még talán a budapesti képeknél is nagyobb dokumentumértékkel rendelkezik, ráadásul nem csak a kastélyok külsejét, hanem az épületbelsőket, a legdíszesebb termeket is bemutatták. A huszadik század viharai talán ezt az épülettípust viselték meg leginkább, ha az épület még áll, a termeket a legtöbb esetben akkor is kifosztották. A képeket nézve fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen elképesztő értékek, egész műkincsgyűjtemények voltak ezekben a kastélyokban.
Az 1906-ban alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége alelnökévé választotta. Fiát, Klösz Pált Bécsben a grafikai főiskolán taníttatta, de ő maga is fényképész lett. 1903-ban a 29 éves Pált társtulajdonossá tette, a céget ettől kezdve Klösz György és fia udvari fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai műintézet néven jegyezték egészen az 1948-as államosításig.
Klösz György csaknem négy évtizeden keresztül fényképezte Budapestet. Bár fokozatosan visszavonult, de ez időből valók például a távbeszélő-hálózatról készített felvételei. 1913. július 4-én hunyt el Budapesten. Klösz György a magyarországi városfotózás úttörője és egyik legjelentősebb alakja.
2015-ben Budapest Főváros Levéltára a Fortepanon szabad felhasználásúvá tett 1500 századfordulós Klösz György fotót. Ezek azok a képek, amelyekkel a leggyakrabban találkozhatunk, ha a millenniumi Magyarországról van szó, a falinaptárak, képeskönyvek, könyvillusztrációk kihagyhatatlan fotói. És amennyivel több: a nagyvárosi Budapest palotái, terei, villamos és fogaskerekű járatai, az ezredévi kiállítás pavilonjai és kiállításai, a történelmi Magyarország számtalan kastélya, szalonja és kertje.
A Klösz-villát, amely a Városligeti fasor 49. szám alatt áll, a kiváló fotográfus, Klösz György építtette. A Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyílt meg a villában a rekonstrukciót követően.
Gálvölgyi János szomorú élete és tragikus vége: felesége megerősítette és sírva beszélt
Klösz György (eredetileg Johann Justus Georg Klöß) 1844. november 15-én született Darmstadtban. Gyógyszerészeti és fényképészeti tanulmányokat is folytatott, majd Bécsbe költözött. Onnan jött Pestre 22 éves korában, hogy aztán megnyissa a Hatvani utcában a később híressé vált fényképészetét. 1870-ben vette feleségül a kőbányai állomásfőnök leányát, Zeller Karolinát és három gyermekük született, Pál, Károly és Jolán. Klösz György 1913. július 4-én hunyt el Budapesten.
A Klösz György és Fia Grafikai Műintézet 1948. évi államosítását követően a Budapest Főváros Levéltárába került 13 db fényképalbum, amelyek korabeli másolatokat tartalmazó mintaalbumok voltak, és amelyek alapján a megrendelők választhattak a képekből. Klösz György megmaradt fényképhagyatéka a cég államosítása után különböző intézményekbe került. A Levéltárnak a bekötött albumokat a cég anyagaként adták át, míg a többi fényképet tematikusan igyekeztek szétosztani.
Klösz György szinte közhely, hogy a kiegyezés utáni Magyarország hatalmas gazdasági fellendülése szakemberek ezreit csábította az országba szerte Európából. Így került a hesseni Johann Georg Klöß is Pestre, ahol két társával 1866 körül nyitottak fényírdát, vagyis fényképészeti műtermet a mai Petőfi Sándor utcában. Ekkoriban a fényképészek saját maguk forgalmazták képeiket, valamint megbízásra dolgoztak. Így az időközben már a magyar Klösz György nevet használó művész többek között a Siemens megbízásából fotózta a frissen forgalomba helyezett villamosokat, továbbá végigfényképezte a történelmi Magyarország szinte összes kastélyát.
A Belvárosi templom környezete, a képen jobbra látható háztömb helyén fut az Erzsébet-híd felhajtója. A Nemzeti Színház a később mellépített bérpalotával. Az épületek helyén ma az Astorián lévő irodaház áll. A budai Szentháromság tér a régi városházával, a jobbra álló, háborúban elpusztult épületek rekonstrukciója jelenleg zajlik.
Klösz György, a darmstadti német gyógyszerész hazánk meghatározó művésze lett. Ezért is örvendetes a hír, hogy egykori villájában jövőre megnyílik a nevét viselő múzeum. Itt természetesen nem csak az ő művei lesznek láthatók (összesen nagyjából négyezer képet készített), hanem André Kertész, Brassai, Robert Capa alkotásai is.
tags: #klosz #gyorgy #nyaraloja