Körfolyosós templom alaprajzok és kapcsolódó szerzetesi templomtípusok

A szerzetesi templomok közül a XVIII. században is a jezsuita templomtípus maradt meghatározó: alaprajzuk téglányba foglalható, hosszhajó mellé három-három kápolna társul, egyenes vagy íves záródású szentély egészíti ki. A fiókos dongás lefedés, a kéttornyos homlokzat pedig a korábbi időszakból öröklődő sajátosság maradt. Vannak azonban olyan művek is, amelyekben a kápolnák helyét helyett csak fülkemélyedések szolgálnak a mellékoltárok számára. E megközelítés egyaránt megtalálható Esztergom, Eger, Kolozsvár és Pest-Buda templomépítészetében is.

Jezsuita templomok és hasonló alaprajzok

Az egri jezsuita építkezések között előbb a rendház, majd 1731-1733 között a templom készült el; ekkor már G. B. Carlone vezette a kivitelezést. Az első Pető-féle terv (1699) szerint alakult az alaprajz, a homlokzatot Carlone szabadabban formálta.Az ablakformák, az erkéllyel és mellvéddel hangsúlyozott kapuzat, valamint az emeleti szoborfülkék Carlone stílusát idézik. Ugyanebbe a típusba tartozik a kolozsvári templom is (később piarista), amely 1718-1724 között épült, bár homlokzata rokonságot mutat a rend 60 évvel korábbi trencsényi templomával. Az osztópárkány nem fut végig keresztben a homlokzaton, hanem csak a tornyokat tagolja szintekre, az ablaknyíláshármas pedig hagyományokra utal.

Az esztergomi vízivárosi jezsuita templomot (1728-1738) különleges, egyéni felfogású homlokzata differentiálja a korszak többi alkotásától. A két torony közötti homlokzati fal előrehajlik; a dinamikus hatást a középen felhajló párkány és a konvex volutás oromfal fokozza. Hildebrandt bécsi piarista temploma volt az egyik közvetlen előzmény, ám a rokonság csak a homlokzatra korlátozódik; a bécsi alaprajz centrális, míg az esztergomi a hosszanti jezsuita séma.”

A jezsuita templomséma számos más rendnél is elterjedt: Pest-Budán különféle szerzetesrendek települtek meg (ferencesek, karmeliták, jezsuiták Budán; pálosok, ferencesek és szerviták Pesten), és templomaik, kolostoraik formálták az új városképet. A pálos templom például hosszanti tér, kereszthajó nélküli, három-három kápolnával; a belső térben csehboltozat uralkodik, a tornyok két alsó szintje hozzákapcsolódik a homlokzathoz. A toronylövedékek között aedikulás oromzat található, a kapuzat motívuma pedig a későbbi pesti templomokra is hatott.

Más rendek templomai és rokonság a korabeli példákkal

A piaristák 17. század közepén jelentek meg Magyarországon; 1721-1746 között Debrecenben felépítették templomukat G. B. Carlone tervei alapján. A háromhajós, kápolnákkal kísért hosszanti alaprajz és a fiókos dongaboltozat a korszak jellemzője. A kalocsai püspökség székesegyháza például hasonló megoldásokat mutat, de a két homlokzati megközelítésen látszik a tervezői eltérés: a párkány feletti dinamikus motívum közös, de a részletekben eltérések mutatkoznak. Mayerhoffer András neve többször előfordul a térség építészetében, különösen a pesti pálos templom és a kalocsai székesegyház kapcsán.

A zirci monostor terveit Martin Wittwer készítette, és a győri karmelita templom is az ő tervei között szerepel. A zirci ciszter templom tervezése 1726-ban kezdődött, az építkezés 1738-ban indult, 1753-ra a külső elkészült, belső díszítés pedig folytatódott. Az alaprajz és a homlokzat elemei a barokk szellemében, de eltérő részletekkel jelennek meg; a zirci templom hatásai a spittali és zirci művek formáin is érződnek, habár belsőjük a kor kiválasztott ízléséhez igazodóan barokkosabb lehetett.

A pálos templom alaprajza is a jezsuita rendszerre emlékeztet: hosszanti tér, kétoldalt három-három kápolnával, íves szentéllyel. A boltozat itt nem fiókos dongás, hanem csehboltozat; a belső tér sarkai lekerekítetté válnak, a párkány befordul a sarkoknál, és a fal össztérben szinte körbefogó jellegű. A két torony közötti középrész kiemelt felülettel bír; az osztó- és koronázópárkány egybefüggő mozgást ad, a timpanon koronázza az épületet. A kapuzat díszítése a kor jellegzetes elemeként emelkedik ki, melyet a későbbi pesti templomokon is láthatunk.

Patrónusok és regionális változatosságok

A pannonhalmi apátság és a tihanyi monostor példáin keresztül látható, hogy a helyi gazdasági helyzet és a támogatások befolyásolták az építkezések ütemét és stílusát: a tihanyi templom 1733-ban leégett, majd 1740-1754 között újjáépült; a környezethez illő homlokzatkialakítás és a felső építészeti minták tükrözik a korszak trendeit. A Tiethart József irányításával épült veszprémi új homlokzatot sok helyi művészeti vonás jellemzi, amely helyi mester tudását feltételezi.

Belső tér és liturgia

A templomok belső terében a klérus elhelyezését és az oltár körüli díszítéseket a liturgikus funkciók határozták meg. Az apszis és a cibórium, az olajtartók és a püspöki trónus helye mind meghatározza a tér elrendezését. A középkorban a hívek többsége állt vagy térdelt a mise alatt, ülőhelyek csak ritkán voltak, míg a későbbi korokban a barokk stílusban a padok és térdeplő-székek kifejezetten hangsúlyt kaptak. Ezen elrendezések a liturgikus mozgásokat és a gyóntatás, keresztelés és egyéb szentségek gyakorlását szolgálták.

A korszakokon átívelő templomtípusok közül a hosszanti építésmód dominált, de a központos alaprajz és a kupola jelenségei sem hiányoznak a képzetből: Hagia Szophia görög-keleti mintázatú, a középkorban pedig a bazilikális elrendezés és a központi kupolás templomok jelentek meg Európában. A román stílus feladatára a kőboltozat és masszív falak kerültek előtérbe; a gótika pedig a magasabb, fényesebb terek megformálására törekedett a csúcsíves boltozatokkal, minimalizálva a merev oszloprendszert, amely a korábbi román stílusra jellemző volt.

Összegzés: a körfolyosós templomtípus kapcsolatai a barokk és rokokó építészethez

A körfolyosós templom és a körfolyosós lakóépületek között is megfigyelhető, hogy a közösségi tér ugyanazt a célt szolgálja: összetartó, megosztott teret adjon, ahol a belső terek és közösségi használatú részek összhangban vannak a liturgikus vagy társadalmi funkciókkal. A templomépítészetben a hosszanti és központi megközelítések együtt jelennek meg, és a barokk rokokó stílus elemei a liturgikus pompát és a spatialitás játékát szolgálják. A rokonítás és az egyes építészeti megoldások mélyen összefonódnak a helyi hagyományokkal, a gazdasági és társadalmi környezettel, így minden egyes példán a korszak sajátos karaktere került kifejezésre.

Az alaprajzi és homlokzati rendszerek megértéséhez és összevetéséhez érdemes külön figyelmet fordítani a pálos templomokra, a zirci és eperjesi minorita templomokra, illetve a kalocsai székesegyházra és a pesti piarista templomokra is, hiszen ezek a példák jól mutatják a hosszanti tér, a három-három kápolna és az íves szentély hagyományainak variációit.

Táblázat: Néhány kiemelkedő körfolyosós templom és alaprajzi jellemzőik

tags: #korfolyosos #templom #alaprajz

Népszerű bejegyzések:

• Közös képviselet Csengery utca 66-án – komplett társasházkezelés Budapesten
• Kisterenyei panel lakások eladó – lehetőségek és tippek
• Részletes vizsgálat az Andráshida építési telkéről Zalaegerszeg környékén
• Hallgatói szemszögből: kihívások az osztatlan képzésben
• Helyi epitmenyadó részletei: hogyan érvényesül