Közbeszerzés építési beruházások minőségi szempontjai
A szerződő partner kiválasztására vonatkozó döntés nyilvánosságát, az esélyegyenlőség és a verseny tisztaságának elvét biztosítja, hogy az ajánlatkérő az ajánlati (részvételi) felhívásban köteles előre meghatározni az ajánlatok bírálati szempontjait. Tekintettel arra, hogy a nyertes ajánlattevő kiválasztására a bírálati szempontok alapján lefolytatott értékelés útján kerül sor, a bírálati szempontrendszer kialakítása alapvető jelentőséggel bír az eljárás eredménye szempontjából, így az ajánlatkérő számára különösen lényeges, hogy a bírálati szempontokat és azok súlyozását a beszerzéshez fűződő elvárásainak megfelelően alakítsa ki.
A közbeszerzések értékhatárát az éves költségvetési törvény határozza meg. A közbeszerzéseket jelenleg a 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szabályozza.
A közbeszerzési eljárások által elérendő általános cél - többek között -, hogy biztosítsa a közpénzek hatékony felhasználását a közintézmények által, valamint, hogy az adófizetők pénzét az arra jogosult intézmények átlátható és bárki által ellenőrizhető módon költsék el. Természetesen az államnak nem csak az a feladata, hogy a közszolgáltatások fedezetét rendelkezésre bocsássa, hanem az is, hogy ezen rendelkezésre bocsátott pénzeszközök költése feletti felügyeletet ellássa, és szabályozási és ellenőrzési eszközökkel segítse a hatékony felhasználást és megakadályozza a visszaéléseket. Az uniós közbeszerzési szabályok megalkotásakor ugyanakkor nem volt cél, és jelenleg sem az, hogy a közpénzek kifizetésének valamennyi formáját szabályozás alá vegyék; az irányelvek hatálya csak azokra a teljesítésekre terjed ki, amelyek közbeszerzési szerződés alapján megkötött szerződés eredményeképpen, ellenérték fejében történnek, és tárgyuk valamely építési beruházás, árubeszerzés vagy szolgáltatás nyújtása az ajánlatkérő szervezet részére.
Mindemellett természetesen fontos, hogy mindeközben a verseny tisztaságát és az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmódot is garantálni kell az ilyen eljárásokban, hiszen hiába jár el megfelelően az ajánlatkérő, ha az ajánlattevői oldalon merül fel olyan magatartás, amely sérti a közpénzek hatékony elköltésének elvét (például tisztességtelen piaci magatartási formák egyikének tanúsításával, vagy az egyenlő bánásmód sérelmével az ajánlatkérő segít hozzá egy meghatározott ajánlattevőt a nyertességhez, noha az a hatékony pénzköltés szempontjából nem lenne a legmegfelelőbb választás).
Az uniós közbeszerzési irányelvek és a nemzeti közbeszerzési jogszabályok is ezen alapelvek védelme érdekében szabályozzák az úgynevezett „odaítélési eljárás” szabályait és feltételeit.
Az értékelési és bírálati szempontok
A hatályos közbeszerzési törvény 76. §-a szerint az ajánlatok elbírálására vonatkozóan az ajánlatkérő háromféle lehetőség közül választhat, és ezek a következők:
- a legalacsonyabb ár,
- a legalacsonyabb költség, vagy
- a legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempontok.
A törvény - annak érdekében, hogy a közbeszerzési eljárásokban biztosítva legyen az ajánlatkérő eljárásának átláthatósága és kiszámíthatósága - megköveteli, hogy az ajánlatkérő már az eljárást megindító felhívásban (tehát kétszakaszos eljárásokban már a részvételi felhívásban) „előre” határozza meg és ismertesse a résztvevőkkel az elbírálás teljes szempontrendszerét.
A legalacsonyabb ár
A legalacsonyabb ár bírálati szempontként történő alkalmazásának köre igen szűkre szabott: az ajánlatkérő kizárólag akkor választhatja ki a nyertes ajánlattevőt kizárólag az ajánlati ár alapján, ha a beszerezni kívánt árut vagy szolgáltatást teljes körűen képes leírni, megadva annak meghatározott minőségi és műszaki követelményeit, amelytől az eltérés nem lehetséges (azaz lényegében konkrétan meghatározott terméket vagy szolgáltatást kíván beszerezni, amely annak forrásától függetlenül azonos jellemzőkkel bír), ezért nem lehetséges olyan jellemzők meghatározása, amely tovább árnyalná a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását. Ilyen lehet például a gyógyszerek beszerzése, amikor egy meghatározott ATC számú terméket több forgalmazó is szállít, és lényeges különbségek csak az ár és az úgynevezett „rabat” tekintetében várhatóak.
Egyes beszerzési tárgyak esetében azonban kifejezetten korlátozott a legalacsonyabb ár szempontjának egyedüli értékelési szempontként történő alkalmazása: tervezési, mérnöki és építészeti szolgáltatások, valamint építési beruházások esetében ajánlatkérő köteles szakmai ajánlatot kérni az ajánlattevőktől, és az alapján az ajánlatokat vagy a legalacsonyabb költség, vagy a legjobb ár-érték arány alapján értékelni. Mindezek oka „abban keresendő, hogy a jogalkotó a minőségi kiválasztás elsődlegességére kívánta helyezni a hangsúlyt”. Ezt szemlélteti az is, hogy a tervező és a mérnök kiválasztása során ajánlatkérő - jogszabály által rögzítetten - kizárólag a legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempont vagy a legalacsonyabb költség értékelésére alkalmas részszempontok szerint, építési beruházásra irányuló közbeszerzés esetén a legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempont és a megvalósítandó építmény vagy elvégzendő építési tevékenység minőségének értékelésére alkalmas részszempontok szerint vizsgálódhat (például az ajánlott építőanyagok minősége, a környezetvédelmi, fenntarthatósági követelmények figyelembevétele, speciális területi adottságok (örökségvédelmi, vízminőség-védelmi, természet- és tájvédelmi adottságok kezelésének módja, energetikai megoldások alkalmazása, az innovatív megoldások alkalmazása), a legalacsonyabb ár szempontja egyedüli értékelési szempontként ezekben az eljárásokban egyáltalán nem alkalmazható.
A jogszabály a tervező és a mérnök kiválasztása során az ár szempont vonatkozásában rögzíti azt is, hogy a legjobb ár-érték arány, valamint a minőség alapú kiválasztás szempontjának érvényre juttatása érdekében az ajánlati ár az értékelés során nem vehető nagyobb mértékben figyelembe, mint a többi értékelési szempont együttesen, míg a kivitelezésre vagy kivitelezésre és az ahhoz kapcsolódó tervezésre együtt irányuló építési beruházás esetén - a nukleáris létesítményekre vonatkozó építési beruházások kivételével - az ajánlati ár az értékelés során legfeljebb 70%-os arányban vehető figyelembe.
A legalacsonyabb költség
A legalacsonyabb költség alkalmazása során ajánlatkérő egy általa meghatározott költséghatékonysági módszerrel fogja kiválasztani a gazdaságilag legelőnyösebbnek tekinthető ajánlatot. A Kbt. külön kiemeli ezen módszerek közül az életciklus költség kiszámításának lehetőségét.
Az életciklusköltség meghatározásakor az építési beruházások, az áruk vagy szolgáltatások életciklusa során felmerülő összes költség tekinthető költségnek. A Közbeszerzési Hatóság a közbeszerzési eljárások során alkalmazható életciklusköltség-számítási módszerek alkalmazásáról szóló útmutatóval kívánja a jogalkalmazók munkáját e körben segíteni.
A legjobb ár-érték arány
A legjobb ár-érték arányt kifejező értékelési szempontokat az ajánlatkérő bármely esetben alkalmazhatja. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Közbeszerzési Hatóság egyértelműen kommunikált álláspontja szerint is (ld. útmutató) az ajánlatkérőknek objektív szempontokon alapuló olyan értékelési szempontrendszert kell kidolgozniuk, mely kerüli a szubjektív elemeket. A szubjektív bírálati szempontok esetében ugyanis nem kiszámítható az ajánlatkérő általi pontkiosztás módja és eredménye, így a nyilvánosság, az átláthatóság és a verseny tisztasága alapelvek sérül(het)nek az eljárás során. Az ajánlatkérőnek tehát egyértelműen előre meg kell határoznia, hogy mely kritériumokat fog értékelni, és azok mely értéke, tartalma, többlet-tartalma alapján kap az adott ajánlattevő több pontot vagy jobb helyezést.
A Döntőbizottság a D.498/2017. számú határozatában kimondta, hogy a beszerzést nem lehet azzal a szándékkal kialakítani, hogy az adott beszerzés mesterségesen korlátozza a versenyt. Az ajánlatkérőnek tehát biztosítania kell a versenyben egyenlő eséllyel való részvételt az érdekelt gazdasági szereplők részére. Ez azt jelenti, hogy nem határozhat meg olyan indokolatlan műszaki paramétert, mely az érdekelt gazdasági szereplőket kizár. A Fővárosi Bíróság elvi éllel fogalmazta meg ítéletében, hogy „bármely műszaki paraméter meghatározásával az ajánlatkérő szükségszerűen kizár ajánlattevőket a versenyből, hiszen a feltételt teljesíteni nem tudó piaci szereplők nem tudnak érvényes ajánlatot tenni. A versenykorlátozó vagy kizáró követelmény meghatározása akkor tekinthető jogszerűnek, ha az indokolt, vagyis az az ajánlatkérő adott feladatának ellátásához feltétlenül szükséges.
Ugyanakkor - ahogyan azt a Döntőbizottság a D.415/2017. számú határozatában is megerősítette -, természetesen „az ajánlatkérőknek az értékelési módszertan kialakításakor nem az a jogszabály által előírt feladatuk, hogy minden létező gazdasági szereplő elégedett legyen a feltétel-rendszerrel, hanem az, hogy a közpénzt a felelős gazdálkodás szem előtt tartása mellett a lehető leghatékonyabban a jogalkotási céloknak, alapelveknek megfelelően használják fel”.
A legjobb ár-érték arány értékelési szemponttal kapcsolatban a nemzeti szabályozásunk is csak példálózó felsorolást tartalmaz a 76. § (3) bekezdésében, hasonlóan az irányelvi szabályozáshoz. Átvette a szabályozás az irányelv ajánlásait, mely szerint értékelhető a minőség, műszaki érték, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, valamennyi felhasználó számára való hozzáférhetőség, de mint azt fentebb már említettem, bővebb körben engedi meg a horizontális politikákat megtestesítő értékelési módszereket, mint például a hátrányos helyzetű munkavállalók alkalmazásának vagy a beszerzendő építési beruházás, áru vagy szolgáltatás egyéb szociális, környezetvédelmi és innovatív jellemzőit. Kicsit a teljes életciklus költséggel összemosódóan itt is lehetővé teszi a törvény, hogy az ajánlatkérő értékelje a termék forgalmazási feltételeit, a vevőszolgálat és műszaki segítségnyújtás módját, gyorsaságát, elérhetőségét, vagy akár azt, hogy a termékhez pótalkatrészek elérhetőek-e és milyen feltételekkel.
A Döntőbizottság az uniós irányelvekre való hosszas hivatkozás után a D.415/2017. számú ügyben megállapította, hogy az irányelvek kifejezetten lehetőséget biztosítanak a szociális szempontok értékelési szempontként történő érvényesítésére. A Kbt. 76. § (3) bekezdésében pedig a nemzeti jogalkotó kifejezetten is rögzítette, hogy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontok vonatkozhatnak különösen hátrányos helyzetű munkavállalók alkalmazására és egyéb szociális tulajdonságokra.
Az ajánlatkérő értékelheti a teljesítés időpontját vagy időszakát, mely azonban magas kockázatot is hordozhat: az ajánlattevők ugyanis gyakran olyan kivitelezési határidőt vállalnak, amely utóbb teljesíthetetlennek bizonyul, így az ilyen szerződések módosítását gyakran kezdeményezik, az ilyen szerződésmódosításokkal kapcsolatosan azonban a megindított jogorvoslatok száma magas. Nem csak azért, mert az ajánlatnak a bírálati szempont szerinti tartalmi eleme csak igen korlátozott körben módosítható, hanem azért is, mert arra is joggal hivatkozhatnak az ajánlattevők, hogyha számukra ismert lett volna, hogy a teljesítési határidő ugyan ajánlati elem, de annak módosítására lehetőség van, akkor ők sem a valós vállalást tették volna meg, ami szintén befolyásolhatta volna azt, hogy mely ajánlattevő kerül az eljárás eredményeképpen nyertesként kihirdetésre.
A teljesítési határidő értékelési szempontként való alkalmazása tehát önmagában az ár mellett nem javasolt. Emellett például a kötbérre, jótállásra vagy egyéb garanciákra, részszámlák számára, igényelt előleg mértékére vonatkozó értékelési szempontok sem tekinthetőek kifejezetten minőségi szempontoknak.
Műszaki minimumkövetelmények és értékelési szempontok
Az ajánlatkérőnek meg kell határoznia, hogy pontosan mit is szeretne beszerezni, amit a közbeszerzési dokumentumok közé tartozó műszaki leírásban tud megtenni. Természetesen magában a felhívásban is meg kell adni főbb vonalakban a beszerzés tárgyát és mennyiségét, de a pontos feltételeket a szöveg hosszúságának korlátozására tekintettel más dokumentumban kell megtennie. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) és a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X.30.) Korm. rendelet (Rendelet) adja meg az ajánlatkérő számára azokat a határokat, amelyek figyelembe vételével meg kell határoznia azt a terméket, szolgáltatást vagy építési beruházást, amelyre vonatkozóan szerződést szeretne kötni.
A műszaki leírás tartalmazza azokat az előírásokat, amelyek pontosan meghatározzák az ajánlatkérő által megkövetelt jellemzőket, amelyek megfelelnek az ajánlatkérő igényeinek. Ennek körében meg kell adni a teljesítmény-, illetve funkcionális követelményeket, ide értve a környezetvédelmi jellemzőket is. Az ajánlatkérőnek lehetősége van továbbá címkék, vagy tanúsítások előírására, továbbá előírhatja a vonatkozó szabványoknak való megfelelés követelményét is a Kbt-ben és a Rendeletben meghatározott korlátok között. Ezek a korlátok az jelentik, hogy a műszaki leírás nem lehet versenyszűkítő hatású, azaz nem eredményezheti azt, hogy csak egy vagy korlátozott számú ajánlattevő tud megfelelni ezeknek az előírásoknak. Emiatt a korlát miatt főszabály szerint az ajánlatkérő nem is hivatkozhat meghatározott gyártmányú vagy eredetű dologra vagy eljárásra, amely egy adott gazdasági szereplőre jellemző. Konkrét termékre, szolgáltatásra vonatkozó előírás csak akkor alkalmazható, ha a beszerzés tárgya más módon nem határozható meg, azonban ilyen esetben azzal mindenképp ki kell egészíteni a leírást, hogy nem csak a hivatkozott termék, hanem az azzal egyenértékű (azonos vagy jobb jellemzőkkel bíró) termék is elfogadható. Az egyenértékűség körében viszont azt is meg kell határoznia az ajánlatkérőnek, hogy pontosan milyen jellemzőket vizsgál. Például laptopok beszerzése esetén nem elegendő, hogy az ajánlatkérő megadja egy gyártó meghatározott termékét, hanem azt is meg kell határozni, hogy egyenértékűnek tekinti a megajánlott eszközt, amennyiben annak teljesítménye, processzora, felbontása, memóriája, energiafelhasználása, stb. megegyezik a referenciaként meghatározott termékével, vagy annál kedvezőbb. A jellemzők megadására azért van szükség, mert az egyenértékűség vizsgálata és alátámasztása az ajánlattevő felelőssége, és utólag vitás helyzeteket eredményezhet, amennyiben nem egyértelműek mindenki számára az egyenértékűség szempontjai.
Amennyiben az eljárás iránt érdeklődő gazdasági szereplőként a felhívást és a közbeszerzési dokumentumokat áttanulmányozva azzal szembesülünk, hogy a műszaki leírás nem felel meg a fenti követelményeknek, vagy abból számunkra nem derül ki egyértelműen, hogy az ajánlatkérő pontosan mire tart igényt, akkor mindenképp éljünk a kiegészítő tájékoztatás kérés lehetőségével, ahogyan erre már egy korábbi bejegyzésünkben is felhívtuk a figyelmet.
Az értékelési szempontok
Az ajánlatkérőnek ahhoz, hogy ki tudja választani a legmegfelelőbb ajánlatot, meg kell határoznia az értékelési szempontokat. Ezek egyike maga az ár, amely lehet akár egységár, vagy a teljes beszerzési tárgyat magában foglaló összár (átalányár, összesített nettó ajánlati ár, stb.). Önmagában a legalacsonyabb árat értékelési szempontként csak nagyon kevés esetben lehet alkalmazni: ha az ajánlatkérőnek konkrétan meghatározott minőségi és műszaki követelményeknek megfelelő áru vagy szolgáltatás felel meg, amely esetén nincs olyan további jellemző, amely a kiválasztást szolgálja. Építési beruházás és tervezési szolgáltatások esetén pedig a végrehajtási rendelet [322/2015. (X.30.) Korm. rendelet] kötelezően előírja, hogy a legjobb ár-érték arány vagy a legalacsonyabb költség módszere alkalmazandó.
A cikk elején felvázolt probléma döntő mértékben a legjobb ár-érték arány értékelési módszer alkalmazása esetében merül fel, így a következőkben ezt a módszert nézzük meg közelebbről.
A legjobb ár-érték arány vizsgálata esetén az egyik vizsgált szempont maga az ár, amelyhez kapcsolódóan az ajánlatkérő megad egy súlyszámot, hogy meghatározza, hogy milyen jelentőséggel, milyen súllyal esik latba az ellenszolgáltatás mértéke. A további, minőségi értékelési szempontok azt a célt szolgálják, hogy az ajánlatkérő megadhassa, hogy melyek azok a jellemzők, amelyek számára valamilyen „pluszt” jelentenek, amitől az adott terméket megvenni még akkor is kedvezőbb, ha az ajánlati ár adott esetben magasabb, mint amit egy másik ajánlattevő adott, de a másik ajánlat nem rendelkezik többlet minőségi jellemzőkkel.
Ilyen minőségi értékelési szempont lehet például a többlet jótállási idő vállalása, magasabb szakmai tapasztalattal bíró szakember részvétele a szerződés teljesítésében, vagy akár egy termék olyan tulajdonsága, amely az alapvető rendeltetését nem befolyásolja, de például egy plusz funkció kényelmesebbé teszi azt (pl. egy orvosi diagnosztikai berendezés rendelkezik-e érintőképernyővel.)
A minőségi értékelési szempontokat az ajánlatkérők mindig az adott beszerzési tárgyhoz kell, hogy igazítsák, ezeknek valóban valamilyen többletet kell, hogy jelentsenek az ajánlatkérő számára, így ezen szempontokat nem is lehet teljes körűen felsorolni, a Kbt. is csak példálózó felsorolást ad.
Különbségek a műszaki minimumkövetelmények és az értékelési szempontok között
A legfontosabb talán, hogy a megajánlani kívánt terméknek, szolgáltatásnak, létesítménynek valamennyi, az ajánlatkérő által előírt műszaki minimumkövetelménynek meg kell felelnie. Ha bármelyik előírásnak az nem felel meg, az ajánlat biztosan érvénytelen lesz. E körben mindenképp szükséges áttanulmányozni a közbeszerzési dokumentumokat, hogy pontosan milyen előírások vannak. Az ajánlatkérő többféle módon is meghatározhatja a követelményeket. Lehet, hogy meghatároz egy minimum értéket, amit a megajánlásnak el kell érnie: például egy laptop rendelkezzen minimum 8 GB RAM-mal. Ebben az esetben elfogadható az ajánlat akkor is, ha laptop 8 GB-os Ram-mal rendelkezik, de akkor is, ha 16 GB az érték. Ebben az esetben mondható, hogy az ajánlattevő egyenértékű terméket ajánlott meg, hiszen a 16 GB RAM kedvezőbb, mint amit az ajánlatkérő minimumként meghatározott.
A másik módszer, hogy egy minimum és maximum értéket határoznak meg: pl egy gépjármű esetén a teljesítmény minimum 75 LE, maximum 110 LE. Ebben az esetben a teljesítménynek a megadott 2 érték között kell lennie, ha már magasabb, akkor az ajánlat nem felel meg a műszaki minimukövetelményeknek. Igaz ugyan, hogy a magasabb teljesítmény bizonyos szempontból kedvezőbb, de lehetséges, hogy az ajánlatkérő azért írta elő a maximum értéket, mert egyrészt nem olyan használatra szerzi be az autót, amely indokolja a magasabb teljesítményt, másrészt pedig lehetséges, hogy azért döntött a kisebb teljesítmény mellett, hogy kisebb mértékű súlyadót kelljen fizetnie. Olyan előírás is lehetséges, hogy egy követelménynek vagy meg tud felelni a termék, szolgáltatás vagy nem: például egy diagnosztikai eszköz rendelkezik-e távoli elérési lehetőséggel vagy sem. Amennyiben nem, akkor azt az eszközt nem érdemes megajánlani, mert az ajánlatkérő biztosan nem fogja elfogadni.
A közbeszerzési eljárásokban gyakran elő szokott fordulni, hogy a benyújtandó dokumentumok között ki kell tölteni egyfajta műszaki adatlapot, amelyben meg kell adni a beszerzés tárgyának az ajánlatkérő által kért jellemzőit. Az ajánlatkérő így ellenőrzi, hogy a műszaki minimumkövetelmények teljesülnek-e. Emellett szükség lehet még termékleírásra, prospektusra, gyártói vagy forgalmazói nyilatkozatra, amelyek megerősítik az ajánlattevő által a műszaki adatlapra beírt adatokat.
Az értékelési szempontok esetében a fentiekkel ellentétben az ajánlat érvényességét tekintve nem feltétlenül szükséges megfelelni az ebben a körben meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérő az értékelési szempontok körében olyan dolgokat határoz meg, amelyek teljesülése esetén számára az adott megajánlás kedvezőbb, és ezt pontokkal „jutalmazza”, amely révén az ajánlattevő ajánlata előrébb kerülhet az értékelési sorrendben, azonban ha az adott feltétel nem teljesül, ez nem jelenti az ajánlat érvénytelenségét. Ilyen lehet például egy gépjármű beszerzés esetén, hogy az autó motorja minél kevesebb károsanyagot bocsásson ki. Így az ajánlatkérő annak az ajánlatnak fog több pontot adni a közbeszerzési dokumentumokban meghatározott módszerek szerint, amely esetében a megajánlott autó kevésbé környezetszennyező. Az autó alapvető rendeltetését és használatát ez a feltétel alapvetően nem befolyásolja, de mégis kedvezőbb az ajánlatkérő számára, aki ezzel is tenni kíván a környezetvédelem terén.
Bizonyos többlet funkciók is eredményezhetnek plusz pontszámot, amennyiben az előírt feltételek ezt lehetővé teszik: például egy tanterem felújítás esetén a használt falfesték lemosható-e vagy sem. Ilyen előírás esetén igen vagy nem választ enged az ajánlatkérő beírni a felolvasólapra. Igen esetén az ajánlattevő megkapja a többlet pontot, míg nem válasz esetén nem.
A fentiekből látható, hogy míg a műszaki minimumkövetelményeknek az ajánlat érvényessége érdekében mindenképp meg kell felelni (kivétel nélkül valamennyi előírásnak), addig az értékelési szempontok esetében ez nem ilyen szigorú követelmény. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy amit a felolvasólapon feltüntetünk, annak teljes mértékben meg kell egyeznie a valósággal, és ezt az ajánlatkérő kiemelten ellenőrzi. Az ellenőrzés megtörténik már a bírálat során: adott esetben az ajánlatkérő előírhatja olyan dokumentumok benyújtását, amelyek a tett vállalást alátámasztják, és ha valamilyen hiányosságot, ellentmondást észlel, arra mindenképp rá fog kérdezni. Azért, hogy teljeskörűen megbizonyosodjunk arról, hogy az ajánlatkérő milyen dokumentumok benyújtását várja el, nem elegendő a felhívást és a műszaki leírást elolvasni, hanem a közbeszerzési dokumentációnak az értékelési szempontokra vonatkozó részét is szükséges alaposan áttanulmányozni. Amennyiben pedig az ajánlattevő a tett vállalással nyertesnek minősül és a szerződés létrejön, az értékelési szempont teljesülésétől semmilyen módon nem lehet eltekinteni, azt még egy szerződésmódosítás során is biztosítani kell.
tags: #kozbeszerzes #minosegi #szempont #epites