Középkori nemesi lakóházak Székelyföldön: építés, berendezés és életmód a 13–16. században
Jóval lassabban, mint a királyi udvarban, a nemesi kúriákban és a városi polgárság köreiben, de az életkörülmények a falvakban is változtak. A földbe mélyített egy légteres piciny kunyhókat a 14-15. századra felváltották a föld felszínére épített egy- vagy két helyiséges nagyobb házak. A két helyiséges falusi házak egy nagyobb szobából és egy kisebb konyhából álltak. A házba csak a konyhán keresztül lehetett bejutni, s onnan tovább, a szobába. A szegényebb jobbágyok háza egyetlen helyiségből állt, amelybe éjjelente többnyire állataikat is beengedték. A lakóházak mellett a belső telek részét képezték a különböző melléképületek: terménytároló vermek, pincék, istállók és ólak.
A házak építőanyaga a táj jellegének megfelelően változott. Fában gyér vidékeken vályogból vagy pelyvával összegyúrt sárból (patics) készültek a falak, erdős vidékeken fagerendákból, illetve földbe vert cölöpökből, és nagyon ritkán, főleg a Dunántúlon, már kőből. Lápos vidékeken elterjedt a sárral bevert nád használata, amely tetőként is szolgált. Különleges építményeknek számítottak azok az egymáshoz erősített fatalpakon álló faházikók, amelyeket megemelve és hengerekre helyezve állati erővel vontatni is tudtak.

Okleveles adat szól arról, hogy a 15. század elején egy egész falu - 77 jobbágy és családja - költözött el így egyik helyről a másikra, hogy földesurat cseréljen. A házak belső berendezéséről keveset tudunk. A 16. század elején bizonyosan álltak már kecskelábú asztalok, s a fal melletti sárpadkák helyére különböző hosszúságú lócák, illetve padok kerültek. Székek azonban még csak elvétve fordultak elő, s a szekrények helyett is ládákat használtak. Az éjszakát vagy a földön, állatbőrökre heveredve, vagy két bakból és ezekre helyezett deszkákból álló „ágyszéken” töltötték. A tüzelőberendezés tűzhelyből és/vagy kemencéből állt. A tűzhely alatt nem kell mást érteni, mint tüzelésre kijelölt helyet a konyha, illetve a szoba-konyha egyik sarkában. A kör alakú kemence a szobában állt úgy, hogy a kályhából fűtötték. Gyakran előfordult, hogy egy házhoz egy második, külső kemence is csatlakozott, amelyet ugyancsak a konyhából fűtöttek fel, és főzésre, sütésre, gyümölcsök aszalására használtak. A konyhai berendezések cserép- és vasedényekből, valamint késekből és fakanalakból álltak. Előkerült fanyélbe erősített kagylóhéjból készült kanál is.

Uraikhoz hasonlóan a jobbágyok is kétszer étkeztek naponta. Ám azt, hogy mit és milyen formában, csak nagyon kevéssé ismerjük. Bertrandon de la Brocquière jegyezte föl 1433-ban, hogy a szegediek „Kenyér helyett valami lepényfélét esznek”, hogy a „Tisza igen sok halat szolgáltat”, s hogy a piacon kapható vadmadarakat, például a túzokokat és darvakat főzik és eszik meg, noha igen tisztátalanul”. A következő évtizedekben ebben annyi változás történt, hogy a keletlen lepénykenyeret a parasztok körében is felváltotta az erjesztett tésztájú, kelesztett és ezért magas és puha bélű, mai értelemben vett kenyér. Friss halból a jobbágyok asztalára is bőséggel jutott, noha nem a legjobb minőségű viza, csuka és kecsege, hanem a silányabb fajták. Ezeket a népnyelv azóta is „paraszthalaknak” nevezi. Túzok, daru és egyéb vad ugyancsak a paraszti étrendhez tartozhatott, hiszen a 16. század elejéig az erdők többségében a jobbágyok szabadon vadászhattak.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története
Az aristokrata rétegek részletes vizsgálata és a Székelyföld középkori társadalomfejlődésének összefüggései alapján a székelyek társadalma a középkor folyamán nagyfokú tematikus specializációt mutat, s a nemesség kialakulása részben a királyi adományok, részben pedig a földbirtokvásárlások révén történt. A 13-14. században dokumentumok szerint a comes és a székely ispán titulusa gyakran megjelenik, s a jelentős földbirtokokkal rendelkező családok belső hierarchiája a feudalizáció korai jeleit adta. A székelyföldi előkelők külső tárgyi megnyilatkozásai - várak, udvarházak, importált tárgyak és díszkárpitok - a feudalizálódás előfutárainak tekinthetők, ugyanakkor a kutatók szerint ez a folyamat később érlelődött meg, mint amennyire korábban hitték.

Az oklevelek között említik a székely főemberek köreit és azok védelmi feladatait, valamint a királyi adományokkal történő megerősödést. A késő középkorban is fontos maradt a katonai érdemek jutalmazása, amely pedig közvetlen hatással volt a társadalmi rangok alakulására és a birtokviszonyokra. A székelyek lobogó erejét mutatják a 14. században megépült kővárak és a 15-16. századi udvarházak, amelyek reprezentációs célokat szolgáltak, és tükrözték a birtokosok gazdasági és politikai befolyását. A konyha és a szoba-konyha közös sapkájából induló életforma, a napi ritmus és az étkezési szokások részletei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a középkori székely nemesség hétköznapjai jobban megismerhetők legyenek.
| Építési mód | Jellegzetességek | Elterjedtség |
|---|---|---|
| Vályog és patics | Falak hagyományos sárból, pelyvával összegyúrt töltés | GY |
| Fagerendák és cölöpök | erdős vidékeken, könnyűszerkezetes építés | KQ |
| Kő | ritka, főleg Dunántúlon | ritka |
tags: #kozepkori #nemesi #lakohaz
