Közös költség víz egyedi mérőóra: megfontolások, rendszerek és gyakorlati megoldások
A társasházak éves költségvetésének több mint felét a víz- és csatornadíj teszi ki, így a közös költség viselése és az egyéni fogyasztás mélyen befolyásolja a tulajdonosok pénzügyeit. A közös költségként fizetendő díjban kétféle fogyasztás jelenik meg: az egyéni, amely a külön tulajdonban lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek fogyasztását jelenti, és a közösségi vízfogyasztás (kert locsolás, lépcsőház takarítása, csőrepedés).
A társasház alapító okirata általában a közös tulajdoni hányad szerint határozza meg ezt utóbbi költséget, ugyanakkor az egyéni fogyasztás mértéke független a lakások nagyságától. A kevés vizet fogyasztó családok tehát jogosan vetik fel az igazságos költségfelosztás kérdését. A szabályozás lehetőségei közül kiemelkednek a mellékvízmérők használata és az egyéni fogyasztás mérésén alapuló elszámolás.
Részletesen: a szervezeti-működési szabályzat az ingatlanon belüli nem mért vízfogyasztás felosztására nem adhat olyan szabályokat, amely ellentétes a közös tulajdoni hányaddal. Egyik megoldás a lakásokban élő személyek száma szerinti felosztás, főre vetítve, amely igazságosabb lehet, de még mindig nem tökéletes, mert azonos létszámú családok fogyasztása nagyon eltérő lehet.
A mérés alapú igazságos megállapítására a mellékvízmérők felszerelése szükséges. Ha a mellékvízmérők az ingatlanon belüli költségmegosztásra szolgálnak, előny, hogy a lakás fogyasztója nem fizet külön díjat a leolvasásért. Hátránya viszont, hogy a közös képviselőnek kell ellenőriznie a mérő hitelességét, a leolvasást, és a díj beszedését. Ez akkor működik jól, ha a társasház körültekintően szabályozza ezen jogokat és kötelezettségeket, és a tagok betartják azokat.
A másik módszer, ha a társasház szolgáltatási szerződést köt a vízi közművel, és a közmű a mérőn mért fogyasztást leosztja az egyes tulajdonokra. Előny, hogy a lakó közvetlenül a szolgáltatónak fizet, és a díjtétel könnyebben követhető. A szabályozás 1999. március 13-tól módosult: a mellékvízmérők felszerelését csak abban az esetben lehet megtagadni, ha a módosítás jelentős épületgépészeti átalakítást igényelne.
A mellékvízmérők felszerelésére vonatkozó szabályok minden lakásra érvényesek, függetlenül attól, hogy a társasház minden külön tulajdonban lévő lakását szerelik-e fel. Ha azonban nem minden albetét rendelkezik mellékvízmérővel, a közös vízfogyasztást és a közös költséget meg kell határozni, és a mérővel rendelkező lakások tulajdonosainak is hozzá kell járulniuk.
A közös vízfogyasztásnak minősül: az épület takarítási célú vízfelhasználása, az ingatlan felújítási és karbantartási célú vízfelhasználása, a csőtörés során elfolyt víz, valamint a kert locsolására fordított vízfelhasználás. A bekötési vízmérő a Fővárosi Vízművek Zrt. közvetlen tulajdona, az egyes ingatlanokon belüli vízdíj-megosztásra önálló bérleményként, illetve telekkönyvi albetétként van lehetőség. A leolvasások között eltelt idő különbözete mérési különbözethez vezet, és a távleolvasás javíthatja ezt a problémát.
A bekötési (fő)vízmérő nagyobb méréstartományban mér pontosan, mint a mögötte lévő lakás-mellékmérők. A mellékmérők méréstartománya szűkebb, ezért fontos a főmérő és a mellékmérők közötti összhang. A mérőhitelesítés részleteiről és szabályairól a vonatkozó jogszabályok és rendeletek írnak elő pontos feltételeket.
A szolgáltató joghatára a bekötési vízmérőt követő elzáróig terjed, ezt követően belső hálózat a felhasználók tulajdonában van. A leolvasások diktálása, a mérőállások rögzítése és a díjmegosztás pontos végrehajtása közös képviseleti és szolgáltatói együttműködést igényel. A közös képviselet feladatai közé tartozik a mérőállások diktálása, a házirend és jogszabályok betartatása, valamint a tulajdonosokkal történő folyamatos kommunikáció. Amennyiben a közös képviselő vagy megbízottja nem teljesíti feladatait, a társasház egyes határozatokkal tudja kezelni a helyzetet, és szükség lehet a szolgáltatóval kötött szerződés felülvizsgálatára is.
Mérő- és díjstruktúrák a gyakorlatban
A hazai gyakorlatban többféle felosztási mód létezik a víz- és csatornadíjra. Gyakori megoldások:
- tulajdoni hányad arányos felosztás minden költségre;
- lakásméret (albetét) szerinti felosztás minden költségre;
- lakók száma szerinti havi díj vagy lakásonkénti egységár per hónap;
- egyenlő albetétenkénti díjszabás, ha nincs mellékvízmérő minden lakásban.
A fenti módszerek közül a leggyakoribb a lakásonkénti egységár vagy a tulajdoni hányad szerinti felosztás, amelyek közül az SZMSZ-ben vagy közgyűlési határozatban rögzített megoldás érvényesül. A tényleges fogyasztás alapján történő elszámolás megvalósításához mellékvízmérő és költségmegosztó rendszerek szükségesek, melyek leolvasását a közös képviselő vagy megbízott végzi.
Gyakorlati példák lehetnek a gáz- és fűtésdíjak megoszlási logikája is. Távfűtés esetén a költségek nagy részét közvetlenül a szolgáltató számlázza, a társasháznak csak a mérés és elszámolás szervezésében van szerepe. Házközponti fűtés esetén a gáz- és villamos energia költségeit valamint a hőmennyiség-mérők díjait és a leolvasás költségeit többféle arányban lehet felosztani; az SZMSZ-ben ezt rögzítik.
Kérdések a gyakorlatból
Ha a társasházban egy tulajdonos kivételével mindenki a közös képviseleten keresztül rendezné a vízhasználati díjat, és egy tulajdonos egyedi elszámolást kapna, felmerülhet, hogy a szolgáltató vagy a díjbeszedő milyen szankciókat alkalmazhat a mulasztóval szemben. A válasz: a vízfogyasztás elszámolását az SZMSZ kell rendezze; ha az egyedi elszámolási módot egy közgyűlési határozat alapján alkalmazzák, visszavonása csak ugyancsak a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Amennyiben a Vízmű megmondja felmondja az egyedi elszámolási módot, az érintett albetét után a vízórával nem rendelkező közös költséget továbbra is ki kell fizetnie.
Ha a Vízmű nem mondta fel a szerződést, de a tulajdonos nem teljesíti kötelezettségét, a közgyűlés napirendre tűzheti a kérdést és visszavonhatja a hozzájárulást. Ebben az esetben a Vízműnél is intézkedni kell a szerződés felmondásáról. A társasházak víz- és csatornadíj elszámolását lehetőleg egyszerű, átlátható formában kell vezetni: a főóraleolvasásból kiindulva osztják fel a költségeket a tulajdonosok között, a mellékvízmérők jelenlétével vagy hiányával összhangban.
Az egyedi mérés bevezetése gazdasági és környezeti szempontból is előnyöket jelenthet, különösen a távfűtéses rendszerek esetében, ahol a terhek igazságosabb felosztása megkönnyíti a költségeket és a környezetre is kedvező hatással van. A gyakorlatban egyedi mérésre irányuló beruházások költségei és megtakarításai, például 1,5-2,0 millió forint közötti, attól függően, hogy lakáson belüli felújításokra is szükség van-e, és új központi elemekre van-e szükség.
A környezetvédelem oldaláról kiemelendő, hogy a távfűtés általában földgázra épül, de léteznek környezetbarát megoldások is, például hulladékégetésből, biomasszából vagy geotermikus energia hasznosításával. A nyugati példák, mint Koppenhága öko-projektek, rávilágítanak az egyedi szabályozás és a költségmegosztás fontosságára a hatékony és fenntartható fűtés érdekében.
tags: #kozos #koltseg #viz #egyedi #meroora