Krisztina tér 8. és az alagút nyomában: történet a föld alatt és a múltban
A Krisztina tér 8. szám alatti ház története összetett és mozgalmas, s az 1931-es felújítás szakította meg a ház addigi arculatát: ekkor kapott zárt erkélyt a második emeletre helyezett hagymakupola, és ezzel együtt titokzatos középkori alagút is előkerült a pinceszinten, amely a Naphegy utca 4. ház alatti járathoz kapcsolódott.
A korabeli források ezt így írják le: a középkori alagút a Tárnok utca 19. számú házból kiinduló járat egy másutt lévő elágazásából a Krisztinavárosba tartott, a Naphegy utca 4-es számú házba. Ez a járat olyan mély volt, hogy Krisztinaváros közművei nem tudták megrongálni. A felfedezés akkor történt, amikor a ház 1931-es felújítása során a fenekén vezető alagút rejtélyes létezését felfedte a szakma.
A ház egykori lakói között számos országos jelentőségű személy volt, köztük híres tudósok, zeneszerzők és iparművészek. Így említik Hoppe Rezső zeneszerzőt, pedagógust és a Budai Dalárda vezetőjét, aki egyidejűleg orgonista és karnagyi szerepeket töltött be a vallási és közösségi zenei életben. Tőle származik például a magyar nóta, melynek egyik legismertebb darabja a „Lakodalom van a mi utcánkban”, melynek szövegét Móra István írta.
Az épület másik jelentős lakója Machovits István gépészmérnök volt, aki a XX. század elején tervezte az „Ady Endre” és a „József Attila” nevű 100 tonnás úszódarukat, amelyekkel a Dunai hidak roncsait emelték ki, és amelyeknél a későbbiekben a Kossuth-híd elemeit is összeállították. A mai napig használják a Tiszán az ilyen jellegű berendezéseket, és többek között a Volga és a Don folyókon, illetve a Fekete-tengeren is találhatók ehhez hasonló szerkezetek.
Az ingatlan középtávú története a 20. század elejétől kezdődően különféle tulajdonosokhoz kapcsolható. 1913-ban a ház emeleti lakásában lőtte fejbe magát Dóczy József jogász-közgazdász, Dankó Pista utáni egyik legjelentősebb nótaszerző. Szőcs Elek fül-orr-gégész, a ház egykori tulajdonosai között jelentős szerepet töltött be: ő volt az, aki 1907-ben vásárolta meg az épületet, s a Beranek Elek lisztkereskedő által építtetett ház egykori lakójaként különös, sorsokat összekötő történeteket hagyott maga után.
Az 1930-as évek végén az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület központja is megfordult a házban, amelyet Goszleth Lajos építész átalakított. A korábbi állapotból megmaradt hagymakupola és az emeleti zárt erkély kiemelt karaktert adott az épületnek, amely napjainkban már nem műemlék, és a bontás engedélyezéséről döntöttek a Fővárosi Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályán.
1941-ben pedig egy másik jelentős esemény kapcsolódott az épülethez: Dóczy József jogász-közgazdász elhunyt a házban, és a főváros díszsírhelyet biztosított számára a Kerepesi úti temetőben. A következő évtizedekben több nemzetközi és hazai kapcsolódás alakult ki a ház körül, például a természettudományos és jogi területek kiemelkedő alakjai kötődtek a Krisztina tér 8-hoz és a Naphegy utca 4-hez.
Az épület mai állapota változó: a Fővárosi Kormányhivatal 2023-as és 2024-es döntései alapján engedélyezték a bontást, majd a tervek szerint társasházat vagy más fejlesztést akarnak megvalósítani a helyén. A helyszín megítélése és a lakóház múltjának feltárása során felmerül a kérdés, hogy mennyire értékelhetőek a középkori eredetű alagút nyomai, és milyen hatással lehet mindez a terület történeti emlékezetére. A tervek szerint a jelenlegi terv a Gyöngyössy György építész által megfogalmazott koncepció szerint alakulna, amely többek között a középkori alagút nyomait is figyelembe veheti.
Érdemes felidézni a hely Letöltés- és kutatásbarát megközelítését: a Lechner Tudásközpont helyrajziszám-kereső alkalmazása segít egyszerűen és gyorsan kideríteni egy ingatlan helyrajzi számát, amely a nyilvántartás azonosításához elengedhetetlen. A helyrajzi szám az épület egyedi azonosítója a településen belül, és a felosztások esetén alátöréses elnevezéseket is adhat. A helyrajziszám használata különösen hasznos ingatlanvásárlás vagy öröklési ügyintézés során, és a térképen is megjelenik.
Az elmúlt évtizedekben a Krisztina tér 8. körüli történeti összefüggések sokféle szemszögből kerültek tárgyalásra a médiában és a szakma között. A középkori alagút létezéséről és a híres egykori lakók tevékenységéről szóló beszámolók felidézik, hogy a ház nem csak egy egyszerű lakóház: az itt lakók kötődése a kultúrához, a tudományhoz és a közösségi élethez hosszú múltra tekint vissza. A bontási tervek azonban mindeddig változóak, és a történelmi értékek védelmének kérdése továbbra is napirenden marad.
Kiemelkedő személyek és a ház kapcsolódó történetei
Hoppe Rezső zeneszerző és pedagógus éppen a Krisztina tér 8. szám alatti lakásban élt, ahol rendszeresen tevékenykedett az egyházzenében is, és a Budai Dalárda vezetőjeként is ismert volt. Számos műve népszerű volt többek között a „Zeneközlöny” és a „Magyar dal” szaklapok szerkesztésében is. Számos költemény és ének került a közönség elé, köztük a híres magyar nóta, a „Lakodalom van a mi utcánkban.”
A ház másik jelentős lakója Machovits István gépészmérnök volt, aki a harmincas évek elején fontos szerepet játszott a magyar tengeri és folyami uszodai és darus technológiák megvalósításában. Az ő tervei alapján készültek el többek között a 100 tonnás úszódaruk, illetve a haditechnikai technológiákhoz kapcsolódó berendezések, amelyeket a Dunai hidak felrobbantott roncsainak kiemelésére és a folyami átkelő elemeinek összeszerelésére használtak. A Magyarországon és a külföldön használt úszódaruk közül több is az ő tervek alapján készült el, és a mai napig alkalmazzák őket a folyó- és tengeren.
Az épületben élt továbbá Dóczy József jogász-közgazdász, a népszerű nótaszerző, akinek művei közönségsikerét úgy tartották számon, mint a korszak egyik legbefolyásosabb zenei személyiségét. 1913-ban itt található emeleti lakásában lőtte fejbe magát, és a körülötte lévő események középpontjába került a zenei élet és a kulturális közélet. A zeneszerző halálát követően a főváros díszsírhelyet biztosított számára, és fia Századosként a katonaságot választotta. A családi történetek a házban folytatódtak a következő évtizedekre is, miközben a közéleti és kulturális világ alakjai kapcsolódtak hozzá.
A középkori alagút és a hely történeti értékei
A középkori alagút felfedezése 1931-es felújítás során történt, és a járat a pinceszinten három és fél méter mélyen húzódott. A járat a Tárnok utca 19. számú házból induló útvonalra utalt vissza, amely Krisztinavárosba vezetett, és az alagút nemcsak a városi közműveket érintetlenül tartotta, hanem lehetővé tette borkimérés és más tevékenységek tárolását is. A 1933-as években Kalmár János az alagút egy részét felhasználta borok tárolására. A szocialista időszakban sem számított védett helynek az alagút; a bontási terveket ennek ellenére nem vették figyelembe a tervezők, ezért a föld alatti struktúra sorsa vitatott maradt.
A történeti értékek és az épület jelenlegi állapota fontos kérdéseket vet fel a városrendezés és a kulturális örökség megőrzése szempontjából. A helyi védelem hiánya és az épület nemzetközi mércével mérve sem tekinthető kiemelkedő építészeti értéknek, mégis a középkori alagút nyomai és az ott élő híres személyiségek megőrzése érdekében felvetődnek olyan elképzelések, amelyek a múlt tiszteletét és a jövő fejlesztését egyensúlyban tartják.

Háromszor Egy Éjszakán – Miközben Mindenki Nézte (A Vatikán Legsötétebb Esküvője)
Az ingatlan jelenlegi állapotáról a hivatalos engedélyek és a lakóingatlanokra vonatkozó szabályok együttesen döntenek, és a bontás vagy felújítás lehetőségeit vizsgálják. A helyszín megítélése és a történelmi emlékek védelme érdekében érdemes a kutatást és a dokumentációt alaposan átgondolni, mivel a múlt feltárása a fejlesztési tervek részleteit is befolyásolhatja. A Lechner Tudásközpont ingatlan-nyilvántartási eszköze lehetővé teszi a helyrajzi szám alapján történő azonosítást és a telekalakítási folyamat támogatását, amely a vásárlási és öröklési ügyekben is hasznos segítséget nyújt.
Az ingatlan története összekapcsolódik budapesti közéleti és kulturális élettel: a ház egykori lakói között megtalálhatók zeneszerzők, orvosok, mérnökök és jogászok is, akik mind hozzájárultak a város történelméhez. A bontás és a fejlesztés kérdésében pedig fontos, hogy a múlt emlékei és az építészet értékei egyaránt figyelembe legyenek véve, és a jövőbe mutató megoldások szülessenek.
Hogyan segíthet egy történeti adatfeltáró projekt?
A történeti adatfeltáró projektek célja, hogy feltárják az adott ingatlan múltját, az ott élt személyek tevékenységét és az épület jelentőségét. E célból a Lechner Tudásközpont helyrajzi szám-kereső alkalmazása segíthet gyorsan és pontosan meghatározni az adott ingatlan azonosítóit, ezzel megkönnyítve a kutatást és a dokumentáció előkészítését. A kutatások során fontos a történeti források összegyűjtése és az összefüggések feltárása, hogy a beruházók és a közösség egyaránt érdekelt legyen a felelős fejlesztésben.
- Fedezzük fel a középkori alagút nyomait és értelmezzük a helyi történelmi összefüggéseket.
- Rögzítsük a híres lakók személyes történeteit és szerepüket a közéletben.
- Használjuk a helyrajzi szám-keresőt a pontos azonosításhoz és a fejlesztési tervek közösségi visszacsatolásához.
A leírt történet és kapcsolódó források alapján a Krisztina tér 8. sz. egy különleges, sokrétű múltú épület, amely bár napjainkban már nem védett műemlék, mégis megkívánja a gondos megközelítést, ha a jövőben megvalósuló fejlesztés során szeretnénk tiszteletben tartani a hely történetét és az itt élő személyiségek emlékét.

tags: #krisztina #ter #8 #hrsz #7225
