Kultúrált kötőelemek: rugós kötőelemek és általános villamos kötésbiztonság

A rugós kötőelemeket általános célú fogyasztói elektromos hálózaton végzett kivitelezési munkák során használják az egyes vezetékek gyors, üzembiztos és szabványos kötésére.

A rugós kötőelem alkalmazása az alábbiakban felsorolt szempontok miatt előnyös:

  • Használata gyors és egyszerű.
  • A vezetéket nem kell feleslegesen nyíró és csavaró irányú erőkkel gyengíteni, amely erők az egymással összecsavaráskor és félbehajtáskor jelentkeznek.
  • Nem igényel egyéb szigetelést (például szigetelőszalag), mivel a rugós kötőelem külső műanyag borítása az adott csatlakozóra megadott határig megfelelő szigetelést biztosít.
  • Nincs szükség forrasztásra. (Forrasztás során a fémekkel közölt hő sok esetben gyengíti azok rugalmasságát, valamint a forrasztással bediffundált másik fém (ón) gyakran csökkenti a hasznos keresztmetszetet is, amivel így gyenge pont alakul ki a vezetékezésben.)
  • Nincs szükség csavarhúzó segítségével végzett csavaros megszorításra, amely kötési mód később esetleg meglazulhat. (A csavaros kötések esetében az időszakos felülvizsgálat és a csavarok utánhúzása rendszeresen elvégzendő feladat. A túl szorosra húzott rögzítésben a csavar vége roncsolhatja a vezetéket, ezáltal csökkentve a hasznos keresztmetszetét.)
  • A rugós elemben a használat során tárolt feszítőerő a kötés teljes élettartama során folyamatosan szorítja a csatlakoztatott vezetékeket, így nem várható a kötés későbbi lazulása.
  • A kötőelem helyes használatával létrejövő érintkezési pont gyakorlatilag fémtiszta érintkezést is ad, mivel a késes rész belemar a vezeték felületébe az ott lévő oxidrétegen keresztül.
  • A késes szakasz biztosítja a kötés mechanikai szilárdságát is, amely a vezeték mozgatásával egyre biztosabb kötést jelent. (Természetesen a vezeték és a kötőelem méretéhez igazodó határokon belül. Durva behatás esetén az így kialakított kötés szakadását nem lehet elkerülni.)
  • Egyes változatok átlátszó műanyag szigetelést kapnak, hogy a kötés minősége szemrevételezéssel is ellenőrizhető legyen.
  • A rugalmas kötés ellensúlyozza a csatlakozás minőségét kedvezőtlenül befolyásoló dilatációs hatást, amelyet a kötődobozokat érő hőmérsékleti változások idéznek elő. (Egy épület külső falába épített kötődoboz a téli leghidegebb és a nyári legmelegebb időszakok között akár 60 ℃ változásnak is ki van téve.)
  • A kötőelem szigetelésén gyakran egy mérőpontnak kialakított kis nyílás is található, amelyet leginkább a műszerek mérővezetékének hegyes csúcsával lehet csak elérni. Ezen a módon a szigetelés megsértése nélkül biztosít hozzáférést a belső, mélyebben elhelyezkedő fémrészhez.

Az elektromos hálózatok kivitelezésénél használt szerelvények esetében kiemelten fontos szempont, hogy minden részegységnek illeszkednie kell a méretezéskor meghatározott értékekhez.

A kötési módok összehasonlítása

Ez az elvárás fokozottan érvényes az alkalmazott kötések minőségére a tűzbiztonság miatt.

A régebben ideiglenesen elfogadott vezeték-összecsavargatott és szigetelőszalaggal lezárt kötések ma már egyértelműen szabályellenesek.

A fémek oxidálódásakor képződő felületi rétegek idővel egyre magasabb ellenállása és a szigetelőszalagok ragasztóinak elfáradása egyértelműen megmutatják az ilyen kötések hátrányait.

Ezeket a tűzvédelmi szakemberek sokszor időzített bombaként is emlegetik.

Egy pókhálóval sűrűn teleszőtt és az évek múltán vastagon porossá vált csatlakozási pont, amelyben az öreg szigetelőszalag szétmállott, hiányos vagy már nincs is a helyén, rendkívüli mértékben tűzveszélyes.

A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A VL előfizetési díja egy évre 12 990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton.

Egy áramkör működésének egyik legkritikusabb hibafaktora lehet maga a kötés. A rossz kontaktus az ELFogadhatónál nagyobb hőterheléssel jár, ami tovább rontja az érintkező felületek áramátadási tulajdonságát, és ez még nagyobb hőterhelést jelent.

Közvetlen vezetékkötéseket tömör vezetékeknél alkalmazunk. Nagyobb keresztmetszet vagy hajlékony vezetékek esetén viszont elő kell készíteni a vezetéket a kötéshez.

A jó minőségű sajtolt vezeték kötések feltétele a minél nagyobb érintkező felület, és a minél nagyobb összeszorító erő ötvözése.

Mivel a tömör rézvezeték használata 2,5 mm2 fölött nehézségekbe ütközik, nagyobb méretnél a hajlékony vezetékeket alkalmazzák. Ezek viszont közvetlen kötésre nem alkalmasak, először a vezetékvégeket kell kialakítani. Itt használhatók az érvéghüvelyek és a saruk.

A lágyforrasztó anyagok használata nem javasolt, mert sem hőhatással, sem húzóerővel szemben nem ellenállók!

Az összekötő- és leágazó-szorító acélhuzal magja önmetsző, és sodró hatást fejt ki, műanyag kupakban szigetelve. Maximum 4 db azonos keresztmetszetű vezeték kötésére használható. Egyik hátránya az, hogy csak azonos vezeték felület esetén használható.

Másik típus a rugós vezeték-gyorsösszekötő. Különálló csatlakozópontokkal ellátott, így több vezeték és több vezetékméret is beköthető. A kötési erőt a benne lévő rugó állítja be, gyors munkát eredményezve. Hőingadozásra nem érzékeny, mivel egyedileg, rugósan fog minden vezetéket, és nincs szükség szigetelőszalagra.

A sorkapcsos kötésnél (népszerű nevén: csoki) ügyelni kell arra, hogy a meghúzó erő ne legyen túl nagy, ugyanis deformálhatja, gyengítheti a vezetéket, és ez nem megfelelő kötést eredményez. A rendszeres kötés-utánhúzás fontos, hiszen az állandó hőtágulás miatt a csavaros kötések meggyengülhetnek.

Amikor villanyszerelésről van szó, a vezetékek összekötése az egyik legalapvetőbb, mégis legkritikusabb feladat. Egy jól elkészített kötés észrevétlenül teszi a dolgát évtizedekig, míg egy rossz komoly veszélyforrássá válhat.

A cél mindig egy stabil mechanikai és elektromos kapcsolat létrehozása, ami meggátolja a túlmelegedést és az ezzel járó tűzveszélyt. Gondoljunk csak bele: az áramkörök leggyengébb láncszemei mindig a kötések. Ezek a rejtett pontok döntik el, hogy egy rendszer mennyire lesz stabil és biztonságos.

Egy szakszerűtlen kötés nemcsak bosszantó működési hibákat okozhat, de a legrosszabb esetben tűzhöz is vezethet.

Ha két vezetéket összekötünk, az a cél, hogy az elektromos ellenállás a lehető legkisebb legyen a csatlakozási ponton. Ha a kötés laza, az érintkező felületek oxidálódnak, vagy egyszerűen nem elég nagyok, akkor megnő az úgynevezett átmeneti ellenállás.

Képzeljük el úgy, mint egy megtört kerti slagot. A víz ugyan átjut, de a szűkületnél megnő a nyomás és az egész rendszer erőlködik. Hasonló történik a vezetéknél is: a magas átmeneti ellenállású kötés melegszik, ami idővel megolvaszthatja a szigetelést, és tüzet okozhat.

Egy profi kötés ellenállása szinte nulla, így nem melegszik jobban, mint maga a vezeték.

Mindig kapcsold le a megfelelő kismegszakítót a biztosítéktáblán. Tegyél ki egy „Ne kapcsold fel!” táblát a szekrényre, vagy ha van rá lehetőség, lakattal zárd le a kapcsolót.

Feszültségmentesség ellenőrzése: Ez a legfontosabb lépés az összes közül. Egy kétpólusú feszültségkémlelővel vagy multiméterrel győződj meg róla, hogy a vezetékekben tényleg nincs feszültség.

Munkaterület előkészítése: Legyen megfelelő világítás, és tedd szabaddá a környezetedet.

A vezetékek puszta összecsavarása, majd szigetelőszalaggal való körbetekerése a legveszélyesebb „barkácsmegoldás”. Az ilyen kötés mechanikailag gyenge, a hőtágulás és a rezgés miatt idővel kilazul.

A földi és a népszerű kötésfajták között a helyes választás mindig az adott helyzettől függ: milyen típusú a vezeték, milyen környezeti hatásoknak (pl. rázkódásnak, nedvességnek) van kitéve a kötés, és persze mennyi időnk van a munkára.

Vezetékek típusai és összekötési módok

A két leggyakoribb vezetékféle a tömör és a sodrott ( hajlékony) erezetű vezeték.

Tömör erű vezetékek (például MCU): Egyetlen masszív rézszál alkotja őket, ezért merevebbek és ideálisak a fix, falban vagy védőcsőben futó installációkhoz.

Sodrott erű vezetékek (például MT, H05VV-F): Ezek sok vékony rézszálból állnak, ez adja a hajlékonyságot és a rezgésszolgáltatást. A lényeg: ami fixen a falban van, az szinte mindig tömör.

A keresztmetszet meghatározása kiindulópont: a vezeték vastagsága határozza meg, mekkora áramot bír el anélkül, hogy veszélyesen felmelegedne.

Magyarországon az MSZ 447:2009 szabvány írja elő az elektromos hálózatok tervezésének szabályait. Gyakori hiba, hogy egy felújításnál minden új konnektort és lámpát egyetlen meglévő áramkörre kötnek. A szabályozás szerint egy áramkörre legfeljebb 10 csatlakozót és 20 fényforrást lehetne telepíteni, de a biztonságos gyakorlat az, ha a rendszert több, külön biztosított áramkörre bontjuk.

A blankolás során fontos a hossz meghatározása: túl rövid csupaszítás esetén a kötőelem nem tudja stabilan megfogni a rézet; túl hosszú csupaszítás esetén a kilógó vezeték zárlatveszélyt jelent. A legjobb megoldás az automata blankoló fogó használata.

Régi épületekben még ma is belefuthatunk alumínium vezetékekbe. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy ezeket gondolkodás nélkül összekötik a modern rézvezetékekkel. Ahol a réz és az alumínium érintkezik, ott galvanikus korrózió indul be, amely drasztikusan megnöveli az átmeneti ellenállást és végül heves melegedéshez vezet.

Gaillagban gyakori feladat, hogy a falból kijövő tömör vezetéket összekötjük egy lámpatest hajlékony, sodrott vezetékével. A hagyományos csavaros sorkapcsok, vagyis a „csoki”, erre a feladatra alkalmatlanok. Ilyenkor a legprofibb megoldás a modern, karos WAGO csatlakozók használata.

Végül a két leginkább életveszélyes hanyagság: a szakszerűtlen szigetelés és a kötődoboz elhagyása. Egy kötést soha, de soha nem elég csupán szigetelőszalaggal körbetekerni! Minden elektromos vezeték összekötését kizárólag megfelelő méretű és típusú kötődobozban szabad elvégezni.

A doboz mechanikai védelmet nyújt a kötéseknek, megóvja őket a portól és a párától, és megvéd minket a véletlen érintéstől. Az elektromos vezeték összekötése nem ér véget a csatlakozó rögzítésével. A legfontosabb és biztonságot garantáló lépések csak most jönnek.

Az alábbiakban szemléltetjük a különböző kötési megoldások jellemzőit:

  • A karos WAGO-k többször is felhasználhatók, hiszen a rugós mechanizmusuk nem fárad el, mint egy csavar. Mielőtt azonban újra bekötné, mindig nézze meg alaposan!
  • A karok feszesen mozognak? A belseje tiszta, nincs benne vezetéktörmelék, kosz vagy oxidáció? Ha bármi gyanúsat lát - elszíneződés, repedés, laza kar -, ne kockáztasson, dobja ki, és vegyen elő egy újat.
  • A Rugós-karos vezeték-összekötők - melyek közül a WAGO a legismertebb márka - valósággal forradalmasították a villanyszerelést. A működés zseniálisan egyszerű: felnyitod a kis kart, betolod a csupaszolt vezetéket, majd lezárod a kart.
  • A sorkapcsos kötésnél a húzóerő nem lehet túl nagy, mivel deformálhatja a vezetéket, és ez nem megfelelő kötést eredményez.

A WAGO és más karos csatlakozók megkönnyítik a kivitelezést olyan helyeken, ahol kevés a hely és minden perc számít. A gyártói utasítás szerint a karos kötőelemek többször is felhasználhatók, miközben a kar belseje tiszta és a fogók profiljai megfelelő állapotban legyenek.

Képek a kötési megoldásokról: csokia sorkapocs, rugós gyorsköteő, WAGO karos csatlakozók

Az ElektroExpressz webshopban a profi villanyszerelők és az igényes barkácsolók is mindent megtalálnak egy helyen, a prémium vezetékektől a legújabb WAGO kötőelemekig.

tags: #kulteruleten #vezetek #kotese

Népszerű bejegyzések: