Lábatlan Zrínyi Miklós Lakótelep névsora és a helytörténet összefonódása

Lábatlan Komárom-Esztergom megyei település, amelynek neves utcanevei között az Ady Endre utca, a Bartók Béla utca, a Dózsa György út és sok más dédelt helyi utca sorakozik. A település történeti magja két részre bomlik: Lábatlan és Piszkét egyesítésével jött létre az 1950-es években, és később intimebb kötelékkel összekapcsolódva alakult ki a mai Lábatlan nagyközség.

A település névsora és városrészei

A település neves utcáinak névsora gazdag kulturális és történelmi utalást rejt. Lábatlan legismertebb utcái közé tartozik Ady Endre utca, Balassi utca, Bartók Béla utca, Dózsa György út, Jókai Mór utca, József Attila utca, Kálvin János utca, Kossuth Lajos utca, Hársfa utca és sok más jellegzetes út, amelyen a lakótelepi és régi kisvárosi hangulat keveredik. A Cementgyári lakótelep és a Buzáshegyi sétaút a település ipari-szociális örökségét idézi, míg a Damjanich utca és a Dankó utca történelmi utakat és megszokott hétköznapokat köt össze.

A település egy részét, Piszkétet, 1332-es pápai tizedjegyzék említi először, majd 1570 körül elpusztult településként jegyzik. A török kiűzése után alakították ki az új-Piszkét, amit később Lábatlannal egyesítettek. A mai Lábatlan két település, Lábatlan és Piszkét egyesítésével jött létre, és 1950-ben történt meg az egyesítés.

Történeti és kulturális örökség

A templom története és építészete szoros kapcsolatban áll a település fejlődésével. A műemléki védelem alatt álló templom egy domb tetején áll, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású, nyugati homlokzata előtt toronnyal. A hajó fala a keleti oldalon középkori eredetűnek tekinthető, a belső tér síkmennyezetes, fakarzattal ellátott, és 1825-ben készített úrasztalát, 1887-ben pedig a Gerenday Cég által készített keresztelőmedencét őriz. A templombelső faberendezése 1873-ból származik. Az épület eredetileg Árpád-kori település helyén épült a 14-15. században; a támpilléres tornyot 1788-ban emelték a homlokzathoz, 1894-ben neogótizálták, és a középkori részek jelentős részét ekkor bontották le, egy toldaléképület pedig a torony északkeleti oldalán kapott helyet. 1997-ben és 2000-ben felújították. A 2000-es kutatások során vélhetően 14. századi maradványokat tártak fel. Emellett a 2,02 hektáros park a Gerecse vörös márványbányáinak történetét idézi, amelyet a Gerenday-család tulajdonában lévő területen üdültetett el a XIX. századi ipari fejlődés. A történelmi emlékművek közé tartoznak a sírkövek, kályhák, kálváriák és köztéri szobrok is, amelyeket a Gerenday-építő- és hullámos emlékek egészítettek ki.

A Gerecse borvidék és a körzet

A Neszmélyi borvidék a Dunántúl északi részén helyezkedik el, területe 1400 hektár. A borvidék illatos, savban gazdag fehérborairól ismert, amelyeket lösz talaj és a meleg nyugati áramlatok, közepesen száraz-hűvös éghajlat formál. A hazai borrendszerben a borvidék történelmi rangját a XVIII- XIX. században érte el, sőt, a római kortól eredő hagyományokkal rendelkezik. A borvidék néhány jellegzetes ültetvénye Esztergomban a Diós és Arany, Neszmélyen a Meleges-hegy, a Kásás-hegy, a Korma, és Szomódon a Vár- és Leshegy volt. A XIX. század végi filoxéra-járvány kibontakozása után a borvidék rangja megőrzése érdekében visszanyerte korábbi hírnevét, majd 1977-ben Ászár-Neszmély néven újra visszanyerte borvidéki státuszát, amely 2009-ben Neszmélyi borvidékre változott. Az 1400 hektáros területet három körzet öleli fel: Ászári, Neszmélyi és Tatai hegyközség. Az Ászári körzetbe tartozó települések közé sorolható Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely; a Neszmélyi körzethez tartozik Bajót, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Lábatlan, Neszmély, Nyergesújfalu, Mogyorósbánya, Süttő, Szomód, Tát, Tokod.

A település történelmi adatai és fejlődése

A település első okleveles említése 1267-ből származik, egy IV. Béla által kiadott adományozólevélben szerepel a Piszkét felől a negyedik Béla által megkapott terület. Lábatlan első írásos említése pedig 1267-ből, a Piszkét pedig 1332-ből. 1489-ben Lábatlani Gergely domonkos szerzeteseket hozott Piszkére és kolostort építtetett. A kiegyezés után felívelt ipar - Portland cementgyár, pisznicei vörös mészkő (piszkei márvány) kitermelése, 1925-ben a piszkei papírgyár üzembe helyezése - mindkét település fejlődését előremutató lépések voltak, és a mai napig az utódai funkciókat betöltik.

Az 1900-as évek elején az építkezések és ipari vállalkozások jelentős gazdasági hatást gyakoroltak a környékre. A Gerenday vállalat emlékművei és építési anyagai a budapesti Gerecse vidéki hagyomány részei voltak, s ezek a kapcsolódó ipari tevékenységek formálták a település arculatát. A park és az ipari örökség összhangja a település mai napig meghatározó része.

Gazdaság és kulturális örökség összefüggése

A település gazdasági szerkezete a 20. század elején meggyökeresedett cement- és papíripari vállalkozásokon alapszik, amelyek a mai napig hatással vannak Lábatlan fejlődésére. A piszkei vörös márvány és a hozzá kapcsolódó kőfaragó telep Park- és emlékmű-gyártását is magában foglalja. Ezek az ipari örökségek ma is beépülnek a település kulturális identitásába, és befolyásolják a turizmus vagy kulturális események jellegeit is.

Infografika: Lábatlan és Piszkét történelmi térképe, utcanevei és ipari örökség helyszínei

Település	Főbb ipari érdekeltségek	Történeti fontos helyszínek
Lábatlan	cementgyár, lakótelepek	templom, park
Piszkét	vörös márvány, kőfaragó telep	kolostor történet, 14-15. századi alapok

A helyi közösség a történelmi emlékeket aktívan felhasználva tartja életben a hagyományokat, mint például a Zrínyi Miklós Lakótelep névsorát és a környékre jellemző műemlékeket. A borvidék fejlődése és a városrészek összetartó ereje együtt alkotják Lábatlan mai arcát, amely egyszerre hordozza a történelmet és a modern települési élet vízióját.